ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-09-19 / 38. szám

XX. évfolyam. Esztergom, 1915. szeptember 19. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Id. Andrássy Gyula balkáni politikája. Esztergom, 1915. szeptember 18. A háború alatt előállított sajtótermékek közül kétségtelenül legnagyobb figyelmet érdemel az a nemrég megjelent tanulságos kis füzet, amelyet Chlumetzky Lipót báró irt, aki máskülömben is ismert nevü osztrák politikus, kinek a régebbi időkben Magyarországon is voltak politikai hivei. Az iró könyvében a háború egyik legaktuálisabb kérdéseivel foglalkozik, mert az olasz nép perfidiáját tárgyalja benne mind addig az időpontig, mig Olaszország politikája áruláshoz és hitszegéshez vezetett. Báró Chlumetzky évek óta hirdette nagynevű vezérkari főnökünkkel Conrad báróval, hogy egy olaszországi háborúra minden percben készen kell lennünk, mert annak bármilyen területi engedményeket adnánk is, hogy az ellentétek csúcsait leköszörüljük, előbb-utóbb ki kell törnie. Hötzendorfi Conrad báró vezérkari főnök éles katonai szemmel ugyanis már a háború kitörésekor e tekintetben oly nagy mérvű és fontos intézkedéseket tett, amelyek a mostani időkből kibontakozott eseményeket hiven bizonyítják. Az ö kitűnő katonai szakértelmének köszönhető, hogy Olaszország határán ma oly biztos és erős a pozíciónk, amellyel Olaszország egész ármádiájával nyugodtan szembenézhetünk. A két nagyhatalomnak élesen összeAZ „ESZTERGOM

^ÁRCÁJi Anya katona fiáért. Az én egyetlenem elment a csatába, Ottan leli talán korai halála. Ott foly ki a bonért ifjú piros vére, Könnyes szemeimmel fölnézek az égre. Küldd el őrangyalod Istenem útjára. Atyai kezedet terjeszd ki reája. Kisérd szemeiddel minden lépte nyomát, Vezesd őt épségben kardon, golyókon át. ííe hagyd árulásra, se rút gyávaságra, Hős lélekkel rontson ellenség sorába, Szedje sok babérját harci dicsőségnek, Csak kegyelmezz uram ifjú életének. Adj erőt testének, legyen mint az acél, Adj tüzet lelkének, mely végsőig remél.j Harcoljon sok harcot, csodásat és szépet, Beszéljen nevéről egykor a történet. Amerre ő megyén, álld meg seregestül, Minden ellenségen vágtasson keresztül. Irányozd a kardját, vezesd a golyóját, Terítse a földre hazánk megrontóját. Rövid harcok után hozd vissza ölembe, A legnagyobb üdvöt virraszd életemre. Vagy ha sír borulna harctéren föléje, Hivj el mihamarabb engem is az égbe. Paksy Gáspár. Szerkesztőség: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. ütköző pontja az Adria kérdéssel a Balkán uralma volt. Hogy Monarchiánk e tekintetben Olaszországgal megegyezésre jusson, minden fáradságunk meddő maradt. Külügyi kormányunk Vörös Könyve a szövetségi szerződésnek erre mutatkozó két cikkét is közli, melyek közül az első az 1897. évi hármasszövetségi szerződés 7. szakaszát, második az 1901. évi megállapodásokat tárgyalja. Az előbbiben a szerződő felek kölcsönös kompenzációkat biztosítottak egymásnak tekintettel arra az esetre, ha valamelyik terjeszkedni próbálna a Balkánon, az utóbbiban pedig a két kormány autonómiát helyezett kilátásba Albániának s maguk részéről annak birtokáról végkép lemondottak. Albánia tehát a politikai nézeteltéréseknek már akkor is gócpontja volt, pedig azóta a mai napig majdnem másféltized év múlott el. — Annak idején az is nyilvánosságra került, hogy Ausztria-Magyarországnak és Németországnak 1882 óta külön szerződése volt Rómával, mely 1887-ig maradt érvényben. Ekkor kötötték meg az uj hármasszövetségi szerződést, amelyet mind Olasz- mind Németország 191 2-ig mindig megújított. De itt le kell szögezni azt a köztudomású tényt, hogy az 1887 évi szerződést Robilaut gróf, olasz külügyminiszter csak ugy volt hajlandó aláírni, ha Ausztria-Magyarország Olaszországot egyenrangúnak ismeri el a Balkánon. Ugy az előadottak, mint az azóta felszínre került politikai hullámok idősebb Andrássy Gyula A gipsz-angyal. Irta: Blaskó Mária. Az öreg pap nem fogadta el feltámadás estéjére a tanitóék meghívását, csak a káplánját küldte el, hogy menjen oda körmenet után. Egyedül maradt a mestergérendás, meszelt szobában egyesegyedül. Rosszul érezte magát. Maga sem tudta mi fáj, talán semmi, talán a szive, talán csak az öregsége. Egyedül maradt hát a mult emlékeivel. Az ablak elé ült hát nagy karosszékébe és kinézett a pázsitos domboldalra. Olyan volt a kis falucska úgy ablakból, mint valamilyen zöld moh közé épített játékházacskák. Odakünt megkondult az első beharangozás. A játékházak közt mozgás támadt és ünneplő ruhás asszonyok siettek fel a domboldalon kapcsos imakönyvvel. Visszagondolt gyerekségére. Mikor ünneplő ruhában, ünneplő szívvel a nagyanyja kezét fogva siettek fel a domboldali templomba. A nagyanya kezében is kapcsos imakönyv volt és szinte hallotta a fehér hajú asszony hangját, aki mindig úgy beszélt, mintha imát mormolt volna . . . — Látod, látod ... Ott a templom . . . Oda száll be a Jézuska csengetéskor a magas mennyországból ... A felhő az angyalok szőnyege, azt teregetik az Ur Jézus lábai elé. Akkoriban mindig leste, hátha meglátja egyszer felhőkön jönni Jézust. És most öregségében visszaszállt a gyerekes álma . . . Hogy milyen jó volna, ha eljönne az Ur vagy legalább angyalát Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. gróf politikáját igazolták, ki az emiitett 1887 évi hármasszövetségben foglalt engedményt annál kevésbbé adta volna meg, mert annak homályos szövegezése magába rejtette a későbbi konfliktus magját. Andrássy Gyula gróf volt a Monarchia utolsó külügyminisztere, aki mindig azt az elvet vallotta, hogy a Monarchiának, ha nem is határait, de befolyásait egészen az aegei tengerig ki kell terjeszteni. Bosznia okkupációja, a Szandzsák megszállása s a berlini szerződés XXV. cikke mind Andrássynak eme felfogását igazolják. — A későbbi közös külügyminiszterek már teljesen más politikai uton haladtak s nézetük politikánknak teljesen más irányt adott. Számtalan képviselőházi beszéden hangoztatták, hogy a Monarchia balkáni hóditó politikája Bosznia Herczegovina okkupálásával teljesen kimerült. Andrássy e politikai irány ellen utolsó napjáig küzdött s helyes feltevéseit és következtetéseit ki is fejtette ugy az 1886-iki királyunkhoz intézett emlékbeszédében, mint két delegációs szónoklatában, amelyekben Bulgária hathatós támogatását sürgette Oroszország elnyomó szándékaival szemben. Mikor aztán 1908-ban Aehrenthal Alajos gróf közös külügyminiszter a Szandzsákról is lemondott, Andrássy politikájának leghivatottabb követője ifjabb Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az e kérdésben döntő közös minisztertanácsban leghatározottabb állást foglalt a Szandzsák feladása ellen, de pártjának nem tudott többséget szerezni s igy történt, hogy a Monarchia akkor a küldené le, aki puha felhőkön vinné-vinné csillagok fölé az Ur elfáradt szolgáját . . . Kopogtak. Az öreg pap összerezzent. Pedig nem az jött, akire gondolt, csak az öreg sekrestyés csoszogott be. — Dicsértessék az Ur! — köszönt Hiedelemmel, de meglátszott fénylő szemén, siető beszédén, hogy hazafelé siet piros tojásokkal vigan gurigázó kicsi unokákhoz. — Csak a gipsz-angyalt hoztam el — mentegetődzött az egyházfi, azzal valamilyen ormótlan figurát tett az asztalra. Egy darabig várakozóan forgatta a kalapját, de hogy az öreg pap csöndesen bólintott, tiszteséggel elköszönt és nemsokára már csak a kőfolyósó viszhangozta a csizmák siető kopogását. A gipsz-angyal pedig ott állt az asztalon. Meredt szemével az öreg papra nézett és idomtalan, merev kezében hűségesen szorította a hárfát. Az öreg ember lassan emelkedett fel. Hiszen igaz, megmondotta az uj káplánja, hogy szép uj bronz-angyalt vett a régi idomtalan figura helyébe. És igaza is van, szép is még az uj káplánnak nagy buzgósága — és . . . és tudja Isten, valahogyan mégis fáj miatta az öreg pap bácsi szive. Odacsoszogott az asztalhoz. Egy darabig nézett-nézett. Akkor a székét is odahúzta és szembeülve az angyallal, reszkető kezével végigsimogatta a kopott figurát. — Angyalkám, angyalkám . . . hát elkoptunk mind a ketten? És akkor megszólalt a néma szobrocska a viziók nyelvén, amelyet csak az álomlátók tudnak megérteni.