ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-08-29 / 35. szám

De csoda, ahol legnagyobb a baj, ott a legközelebb áll a segítség — mondja egy öreg közmondás, s az bevált most is. A függöny mögül rémült arccal, az előbbi kis emberke ugrott ki. Szeme kimeredve ágaskodott üregeiben. Homlokán vastag erek dudorodtak ki. — Asszonyom, idegen férfiak jöttek a lakásba. Szobáról szobára járnak, mindent néznek s vizsgálnak, keresnek, hatósági emberek, kémek, zsandárok. Asszonyom végünk, végünk. Valamelyik szomszéd dvornik (hatósági kémek, mint rendes lakók) jelenthetett föl — hogy az ég szakadjon rá.. . S még tovább is lötyögött volna, ha Potapycs közbe nem vág. — Hányan vannak? — Amint ijjedtemben megtudtam számlálni öten. Tatjána a nem várt hirre fölhagyott velem, s jmagára kapva egy sál kendőt, Potapycshez fordult. — Átsietek Perofszkajaékhez, s az utcán keresztül jövök haza, mintha vendégségben lettem volna. — Veled megyek én is — mondta Potapycs sapkát nyomva a fejébe, eltűnt Tatjánával a szőnyeg mögött. Egyedül maradtam. A lámpa kékes szürkén hintette szét sugarait. Bántó volt a csend. Nem zörgött semmi, teljesen egyedül voltam. Még a hölgyeket kerestem észrevétlenül mozgó szemeimmel, de azok sem voltak többé itt, végleg eltűntek. Ugyan milyen csoda zárkában vagyok én itt, gondoltam, hogy mindenünnen el lehet tűnni. Még néhány percig ültem, hátha vissza jönnének. De amikor láttam, hogy senki sem jön, felkeltem. A függöny mögé néztem, kötél-létra vezetett föl, hogy hová, a sötétség miatt nem vehettem ki. Tovább mentem. A vastag perzsa szőnyeg elnyelte lépteim neszét. Remek faragású szekrény előtt állapodtam meg. Az üveg tábláin át láttam, hogy nyomtatványok, kéziratok, levélkötegek vannak benne. Kinyitottam. Tscherny-Peredjel forradalmár lap néhány száma volt egymáson, mellette „Narodnaja Volja" lázító lap szintén csak néhány száma. A függöny felé néztem, vájjon nem mozdul-e meg. De nyugalom volt. Tovább néztem. Lawroff Péter munkája. Stepnyák forradalmár kis füzete, a „ Bűnhődés "-ről. Majd egy csomó írott ív, összehajtott levelek. Köztük egy rózsaszínű levéllel, látszott a helyzetéről, hogy csak nem rég tették oda. Sietve kihúztam. Legnagyobb meglepetésemre lengyelül volt irva. Rezgő lányos írással. Aláírva Ottilia. Zsebre dugtam, majd ha nyugodt leszek, akkor olvasom át, gondoltam magamban, s már épen megfordultam, hogy visszatérjek a helyemre, amikor egy embert látok magam előtt. Mereven néz rám, szinte fagyasztó kegyettelen, felekezetlen? Hát mit csinált magával a vádlott ? — Kérem ezernyolcszáznyolcvankilenc február tizennyolcadikán hatvanhárom márkát préselt ki belőlem páratlan huncutsággal. Azzal puhított meg, hogy a felesége fekvőbeteg. Másnap meggyőződtem arról, hogy nőtelen volt. Sohasem felejtem el. Akkor még tapasztalatlan és hiszékeny bolond voltam, szóval éretlen idealista, aki azonban azóta teljesen megérett és kijózanodott. — Ez az eset egyébként már el is évült, — dörmögte a biró kelletlenül. — Elmehet. A tanú távozóban nagy gyakorlattal sexcantott oda a vádlott elé. És ekkor megszólalt a néma és a nagy izgatottságtól meglehetősen dadogva ezt mondta: — ítéljen el . . . szigorúan ... Ez volt az én legnagyobb cudarságom. Bárcsak válogatósabb lettem volna! Ezt a milliomost huszonhat év előtt valóban becsaptam néhány márkával. Azóta persze már nem éretlen idealista. Azóta érett és józan. Az én turpisságom óta minden jött-ment szegény ördöghöz igy szólt: Nem vagyok már tapasztalatlan és hiszékeny bolond. Senkise fog befonni . . . Ismerem a szélhámosságot . . . Tehát az én cudarságom ezt az urat huszonhat évig hizlalta, mert az én bűnöm az ő javára vált. Az én huncutságomon uzsoráskodott huszonhat évig ... Én vagyok tehát az ő.gazságai villámhárítója ... oh .. . A vádlott arcán akkor peregtek le a bűnbánat első könnyei. Kőrösy Juliska. lenséggel. Kővé meredtek a lábaim s egy tapodtat sem birtam előre menni. — De minő volt a meglepődésem, mikor a nagy ijedségtől magamhoz térve, az ott álló alakban Fjodorffot ismertem meg. Csodálatos. A nagy ijedségben az alázatos arcot dühösnek, s az ismerőst ellenségnek láttam. — No mi az — kérdeztem tőle ? — Goszpodja, utánad szöktem, tudtam, hogy hová vittek, a szomszéd Franyó mondta, ki sokat megtud, mivel nagyon butának látszik, s alkalom adtán osztég felhasználja. Ő mutatta meg a rejtek helyet is, ahonnan le lehet ide jönni. — Jó, jó, hagytam rá, de most csak siess fel, ne félj, nem lesz bántódásom. Izgett-mozgott, azután eltűnt. Én leültem a helyemre s elszunditottam. Tatjána rázott fel, nevetett, hápogott mindenféle hülyeséget s felkísért a szobámba, ahol nemsokára elaludtam. — dec. 17. Három-négy nap mult el már, az érdekes este óta, anélkül, hogy csak valami különös dolog is történt volna. Vendégek nem jönnek, még Potapycs is csak egyszer látogatott el. Ugy látszik, kémek figyelik a házat s azért minden gyanút elhárítanak. Unalmamban tanulgatok oroszul. Elég szépen haladok, olvasni már folyékonyan tudok. — dec. 20. Potapycs volt itt, hosszan beszélgetett velem, majd azt mondta, hogy magával visz Moszkvába vagy Szentpétervárra, s útlevelet szerez nekem egy francia névre. Mert hát orosz földbirtokos név alatt, csak itthon a hölgyek előtt lehetett szerepelni, de a nagy világ előtt nem. Kérdezni akartam, hogy kik azok a hölgyek, de abba hagytam, ugy sem mondott volna igazat. Biztos vagyok benne, hogy még eléggé ki nem tapasztalt terroristák voltak. HIREK. Budapest

! Álom volt az egész, Bűvös-bájos álom. Elmúlt és a szót rá Alig is találom. Robogott a vonat, Feltűnt Pozsony vára, Esztergomi dómnak Magas kupolája, Visegrádnak romja, Vácnak sok templomja — Aztán leszállt az est: S előttem ragyogtál gyönyörű Budapest! Sohasem felejtem azt a néhány órát. Voltam anyám sírján, Tettem reá rózsát. Jártam itt is, ott is, Minden magához vont, Csak aki távol él Becsüli az otthont. Most látom, mi nekem Drága Budapestem, Mily szép ott az élet, Ahol a gyerekek magyarul beszélnek! Álom volt az egész, Bűvös-bájos álom, Elmúlt és a szót rá Alig is találom. Elmaradt Budapest, Elmaradt már Vác is, Elmaradt Esztergom S a pozsonyi vár is. Elmaradt a határ S idegen földön már Rám borult a bús est — S elsírtam egy könnyet teérted Budapest! Wien. Lenz Ferene. * A hercegprímás adománya. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás arra való hivatkozással, hogy egy magát jótékonyságból fentartó intézet a háborús viszonyok következtében legjobban érzi meg a hivek adakozásának csökkenését, — 250Q koronát adományozott a péliföldszentkereszti szalezi intézet felsegitésére. • * Boeriu ezredes — vezérőrnagy. Miként örömmel értesülünk, Ö Felsége a háborúban vitézül küzdött és magas rendjellel kitüntetett Boeriu János 76-os ezredest szeptember elsejétől vezérŐrnagygyá léptette elő. A városunkban is nagy tiszteletnek örvendő vezérőrnagy kitüntetése élénk örömet kelt mindenfelé. * A főszékesegyház felszentelési évfordulóján, azaz ma vasárnap d. e. 9 órakor Graefíel János prelátus-kanonok, a nagyprépost helyettese mondja az ünnepi szent misét, a szent beszédet Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános tartja. * Az uj pozsonyi kanonok. Ö Felsége a király Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás felterjesztésére Dotter János féli plébánost nevezte ki pozsonyi kanonokká, ÄZ uj kanonok 1846. dec. 21-én született, tehát jelenleg 69 éves. 1871. július 31-én szentelték pappá, majd Misérdre került káplánnak. 1883-ban plébános lett Dunahidason, 1895. óta pedig Félen. A király és a főpásztor tehát a pasztoráció terén kitűnt férfiú érdemeit akarták honorálni. * Főorvosi kinevezés. Ö felsége dr. Schleiffer Mátyást, jelenleg katonai orvost, főorvossá nevezte ki. A főorvos most a csehországi Milovitzban tartózkodik és ott gyógyítja a sebesült katonákat. * Megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága holnap, hétfőn, d. e. 10 órakor a vármegyeház nagytermében közgyűlést tart. * Ó Eminenciája XVI. sz. pásztorlevele. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás XVI. sz. körlevelében további dispenzációt közöl a vasárés ünnepnapi szolgai munkákra vonatkozólag. Mivel a dispenzáció oka — úgymond — vagyis a háború még nem szűnt meg, sőt hevességében még nagyobb fokra hágott, természetesen a vasárés ünnepnapokon eddig végeztetni szokott mezei és egyéb munkák az egyház törvénye szerint továbbra is engedélyezhetők. Azután a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a harangok összeírására és a jövő iskolai év megkezdése tárgyában hozott rendeletét közli a kellő magyarázat és felvilágosítás kíséretében. * Vaszary bibornok állapota. Vaszary Kolos bibornok állapotában, miként értesülünk, rosszabbodás állott be. A nagybeteg főpap tüdő gyulladásban fekszik s állandó magas láz gyötri. Ennek következtében táplálkozása sem kielégítő s ereje egyre fogy. A bibornok ágya mellett állandóan vannak : Kohl Medárd dr. püspök és Berger Márk pozsonyi kanonok. A napokban táviratilag hivták hozzá Vaszary Mihály nyugalmazott hercegprimási uradalmi jószágigazgatót is. * Hudyma Emil igazgató — szentszéki tanácsos. A nagyszombati főgymnázium uj igazgatója, Hudyma Emil a napokban Ö Eminenciájánál tisztelgett, mely alkalommal megköszönte a főpásztornak az igazgatói kinevezést és egyúttal az épülő főgymnáziumról is tett jelentést a bibornoknak. A főpásztor kegyesen fogadta az igazgatót, érdeklődött az épités iránt és eddigi buzgó működésének elismeréséül kinevezte őt szentszéki tanácsossá. Az igazgató ez alkalommal szép piros övet is kapott a hercegprímástól, mely kegyes figyelem mindenesetre bizalomra és szeretetre vall. * Perényi alispán balesete. Dr. Perényi Kálmán alispán csütörtök délben a gőzfürdőben volt, ahol a ballábán bizonyára valamely erősebb nyomástól egy véredény megpattant. A fürdő személyzete a vérzést bekötötte, mire az alispán lakására hajtatott. Itt dr. Aldori Mór kir. tanácsos, városi tanácsorvos látta el a lábát szakszerű kötéssel. Alispánunk a baleset következtében néhány napig kénytelen lesz a szobát őrizni. * Előléptetések a katonai tisztikarban. Szept. 1-étől a következő előléptetések történtek a 76. és 26. gyalogezred tisztikarában : Briebecher Gyula 26. gy.-e. őrnagy alezredessé; báró Themmer-Jablonszky, de monte Beriko őrnagy alezredessé; Neuriehrer László 26. gy.-ezredbeli százados őrnagygyá; Diendorfer Miksa volt 26. gy.-ezredbeli, most a 46. gy.-ezredbe osztott százados őrnagygyá; Gajárszky Aladár főhadnagy beosztva helyi szolgálatra a 26. gyalogezredhez századossá; Radics László 26. gy.-ezred hadnagy főhadnaggyá; Ormay Nándor 26. gy.-e. hadnagy főhadnaggyá. — A tartalékban a 26. gy.-ezrednél főhadnagyokká: Burgarel Bruno, dr. Markreiter Lajos, Baán Károly, Linhardt Ferenc, Jelsitz József és Berger János hadnagyok. — A tényleges állományban a 26. gyalogezredben hadnagyokká : Teuffel Sándor és Szűcs István zászlósok. — A tartalékban a 26. gyalogezrednél hadnagyokká : Husz Ede, Halmi Gyula, Szabó Dezső. Palkovics Miklós, Farkas Tivadar, Balázs József, Deáky Ferenc és Gurszky Gyula zászlósok.