ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-08-15 / 33. szám

— Bocsáss meg, hogy közbe vágok — mondja Okulina Chralowszka —, de Tatjána bányatulajdonosnak mutatott be nekünk, mit tettél akkor a munkásaiddal? Egy szempillantásig megzavarodtam. — Mit tettem munkásaimmal, kérded ? Azokkal nem kellett mit tenni, nálam békesség és megelégedés honolt. Tatjána elmosolyodott, láttam, hogy megelégedett a feleletemmel. Az óra ismét huhogott s nyomában ismét csendesség maradt. Már azt kezdtem hinni, hogy tán valami varázserővel nyűgöz le a hangja, miközben nagy meglepetésemre az egyik függönyhajlás mögül egy púpos, skarlát hajú, polygonáris arcvonalu emberke tűnik elő. (Ezt várták tehát mindig óraütéskor.) Mint egy bánya-rém, olyan volt a megjelenése. Asztalunk előtt megállt, kissé meghajolt s egy tekercset nyújtott át Potopycsnak. Valamit még motyogott is hozzá, de csak annyit értettem meg, hogy „török". Mikor elkészült, mindenkire rávigyorgott egy barátságos tekintetet s aztán amint jött, ugy el is tünt a függöny-redő mögött. De alighogy távozott, Potapycs egy mellék asztalhoz ment, ahol kiterítve a tekercset, nézni kezdte, mialatt Tatjána megveregette az arcomat. — Jól van Alexij, szépen beszéltél, hidd el, úgy örül a lelkem, hogy vendégemnek nevezhetlek. — Arcát egészen az enyémhez téve, hogy szinte éreztem annak melegét. A villanyfény fokozatosan szürkülni kezdett s észrevétlenül kékes szinbe ment át. Ugy festett, mintha holdvilág fénylett volna be közénk. A hölgyek egyenként eltünedeztek, egyedül maradtunk. Lassan iszogattam a teámat. Tatjána vállamra hajtotta a fejét s beszélt mindenféle csodadolgokat, melyekhez a hangulatot a tompa fény szolgáltatta. Mikor már azt gondolta, hogy szavaival rabjává tett, minden átmenet nélkül a szemembe mondta: „Madélon". Engedelmesen lehunytam a szemem, mint egy becsületes médiumhoz illik s mintha elaludtam volna, úgy maradtam mozdulatlanul ülve. — Alexij alszol ? — kérdi erre felemelkedve guggoló helyzetéből. — Alszom, alszom — válaszoltam fojtott siri hangon. Tatjána intett s Potapycs sietve jött előre. HÍREK. Tarkaság. A német fiu szomorúsága. Az egyhangú, üres cseh városka vasárnap még jobban kihalt. Az utcákon alig látni egy lelket is. A cseh nép vasárnap délután ünneplőbe bújik s kijön a városból a határban levő fogolytáborba nézdegelődni s a muszka foglyokra titokban mosolyogni. A cseh lányok piros-fehér nemzeti viseletű ruhákban egész délután a poros vagy sáros nagy országúton korzóznak s csábító tekintetükkel és zsebkendők alattomos legyintésével ingerlik a drótkerítés mögött bámészkodó muszkákat. Csak ugy nyüzsögnek az emberek, az uton megállani nem szabad nekik, mert a sorompó őr azonnal tovább indulásra nógatja a cseh pimaszokat. Mi persze, akiket a kegyetlen sors, a szép verőfényes vasárnapi délutánra a szolgálati járomhoz címzett őrségre vezérelt, kitelepszünk az őrszobából, ki a gyöpös füre. Az egyes táborok közé ékelt szabad területre. Végig fekszünk az illatos gyöpön s egész közelről élvezzük a táborok drótkerítése tövében ápolgatott sok szinű virágok ezer felé kellemes illatát. A nap olyan jó melegen süt. De el is kél. Ugy látszik Csehországban ismeretlen a hazai, jókarban levő kánikulai meleg. Itt nagyon tűrhető. Az éjjelek meg gyűlöletesen hűvösek. Ha az ember nem röstellené, bizony fel lehetne venni éjszakára a meleg inget is. Mert még a katona mantliban didereg az ember, éjféltől egész a napfelkeltéig. A napokban akkora köd volt hajnali félkettőkor, hogy tiz lépésnyire se lehetett látni. De most jó meleg napocska van. A közeli Németország felől a távolban kéklő hegyek tövéből langyos szellő fújdogál. Ugy a foglyok, mint az őrök az országút felé tartanak, ahol a cseh elite csapat koptatja kipegős-kopogós cipellője hegyes sarkát. Munka után édes a pihenés. Ez a jelszó szent a magyar és német katona előtt is. Tarka összevisszaságban heverészgetnek a magyar és német katonák puha tűpárnákon. Gyakran egymással diskurálgatnak vidám pipálgatás mellett. A szőke vagy rőtpiros bajszú német szaporán mesélget valamit. Talán a háborúról, vagy épen a békéről. Hogy voltakép miről is folytat eszmecserét a magyarral, azt csak a jó Isten meg ö maga tudja. De a magyar nem. Egy szót se ért németül. Mikor a német vitéz szája fájdult meg a sok beszédtől, a magyar kezdi a társalgást. Először a háborúról meg békéről, azután a természetről, meg az időjárásról. Olyan szépen eldiskurálgatnak, hogy öröm hallgatni. Kár, hogy az egyik nem érti meg a másikat. No de az ugy látszik nem tesz semmit, ők azért a legkedélyesebben töltik a szabadidejüket, mig az őrség felváltás el nem jön. Gyerek növésű szilvafa tövében szőke, fia; talos, bajusztalan német fiu fekszik hasmánt. 0 nem elegyedik a többiek közé. Talán untatja őt a sok beszéd. Könyökére támaszkodva fekszik a füvön s bámulgatja az arra sétálókat, meg faluról jövő kutyafogatos tejes kocsikat. Oldala mellett csillagos szőrű fekete nagy cica bóbiskolgat. Őt egyáltalán semmi se érdekli. Lustán hunyorgatja hosszú szempilláit, de aludni még se alszik. A német fiu néha megsimogatja sima hátát s ilyenkor kinyújtogatott nyakával jelzi, hogy tetszik neki a simogatás és hálásan pislogat a hallgatag szomszédjára. Egy szakálas, kappanhangu stájeri népfelkelő mégis megszánja az egymagában gondolkodó fiatal, csupasz képű társát. — Mi bajod pajtáskám? A szőke fiu szinte felrezzen. — Semmi. — Semmi ? S miért vagy olyan szótalan ? Talán beteg vagy ? — Oh nem, kamerád. — Hát . . . hát talán éhes vagy ? — Az se. A kappanhangu tovább vallatja. — Talán szerelmes vagy, hé ! Nevet nagyot a stájeri szakállas. A szőke fiu leányosan elpirul. — 0, hogyisne : — Dehát még, mondd, mi bajod ? Légy őszinte hozzám, pajtás. Tehát nem mondod meg? Talán segíthetek bajodon. A szőke fiu elröstelte magát először. Idegesen babrálgatta, simogatta öntudatlanul is a mellette heverésző cica bársonyos nyakát. Végül nagy nehezen kinyögte: — Nincsen pénzem pajtás ! — Aztán mire kellene ? Talán bizony itókára, mi ? Hehehe! — 0 nem! -— Talán rampsli, hehehe? — Az sem. • — Hát akkor mi a csodának. — Tejet szeretnék venni . . . A kappanhangu nagyot röhögött. — Micsoda? Tejet? Hát mi vagy te voltaképen ? Katona vagy vénasszony ? No még ilyet! Tejet akarsz inni ? — Tévedsz, kamerád. Én csak venni szeretnék. Majd ez a szép cica megissza helyembe. Valahonnét ide szaladt az őrszobába s hónapokon át kitartatja magát a katonák által. Addig hízeleg, duruzsol a katonák valamelyikének, mig az be nem adja a derekát. Én is igy vagyok most. Szeretnék venni neki én is, de nincs most pénzem. — No ezen könnyű segíteni. Nem sokára a fekete cica jó étvággyal lefecselte a tejet, melyet a szőke fiu kölcsönkérés mellett is, de megszerzett. A nagy kamasz fiu is, meg a hamis zuzáju cica is vidámabb lett egyszerre. Elfelejtették a multat rögtön, csak a jelennek éltek, mikor aztán fél liter tej a cica feneketlen zsákjába tünt, a kiálhatatlanul hízelkedő fekete boszorkány tipegős oldaljárással odasettenkedett a heverésző német fiúhoz és tejes bajuszát odadörzsölgette negédesen, huncut kedveskedéssel a fiu rózsapiros, szőke arcához . . . Fery. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás augusztus 17-én Budapestre megy s a király születésnapján ünnepélyes nagymisét pontifikál, sz. István ünnepén pedig vezeti a Szent Jobbal tartandó körmenetet. * Személyi hirek. Dr. Klinda Teofil és dr. Koperniczky Ferenc prelátus-kanonokok külföldi útjukból a mult hét folyamán visszaérkeztek Esztergomba. * Őfelsége 85-ik születési évfordulója alkalmából f. hó 18-án d. e. 9 órakor ünnepélyes sz. mise lesz a főszékesegyházban, melyet dr. Rajner Lajos püspök, érs. helynök fog mondani. Utána Te Deum lesz. * Nagyboldogasszony ünnepe. Ma, a Boldogságos Szűz mennybemenetelének ünnepén, mint a főszékesegyház búcsúnapján, d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás fog pontifikálni. Az ünnepi szent beszédet ez alkalommal dr. Magyarász Ferenc zirci plébános mondja. * Főegyházmegyei hir. Biró Gyula csábrági plébános meghalt augusztus 12-én. Az ifjan elhunyt áldozópap 1887-ben született és 1910-ben szentelték pappá. R. i. p.! * A trónörökös a könyvtárakról. A trónörökösnek a főszékesegyházbani látogatása alkalmával sorra került, hogy a Fenségek beírják a nevüket a szentélyben előkészített asztalon lévő látogatási könyvbe. A tollat Dedek-Crescens Lajos prelátus kanonok nyújtotta át a magas vendégeknek. A főhercegnő csak annyit mondott magyarul: — Köszönöm. A trónörökös azonban hosszabb beszélgetést kezdett a prelátussal. — Mióta van itt? — kérdé a trónörökös . — Két éve, Fenség, — hangzott a felelet. — Azelőtt hol foglalatoskodott ? — Budapesten az egyetemi könyvtárban. -— A hercegprímás urnák is vannak nagy könyvtárai, — tért át a trónörökös az uj témára. — Két könyvtár van itt Fenség — magyarázta Dedek-Crescens prelátus. — Az egyik a palotában a hercegprimási könyvtár, a másik kint a főegyházmegyei könyvtár. — Nagy könyvtár ugy-e ? Sok kötet van benne ? — A főegyházmegyei könyvtárban ugy 160,000 kötet van. De ennél sokkal nagyobb könyvtárunk van Budapesten. Maga az egyetemi könyvtár több mint 600,000 kötetből áll. — Ha meg lesz a béke — szólt a trónörökös — akkor több mint két hetet fogok arra szánni, hogy Budapestnek minden nevezetesebb gyűjteményét megtekintsem. — Azon alkalommal meg fogom tekinteni az egyetemi könyvtárt is. A trónörökös szívélyesen köszöntötte a prelátust és vége szakadt a hosszú beszélgetésnek, amely alatt a Fenség ékes tanújelét adta annak, hogy kifogástalanul beszéli a magyar nyelvet. * Halálozás. Lohner Ferenc kereskedelmi isk. tanuló életének 18-ik évében, hosszas betegség és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, f. hó 6-án reggel 7 órakor az Urban csendesen elszenderült. Temetése folyó hó 8-án délután 4 órakor ment végbe Komáromban. A korán elhunyt ifjút Esztergomban is ismerték, édes atyja Lohner József tanitó, édes anyja pedig Leiszky Margit. * Jótékonycélu hangverseny. Az egy év óta Párkányban székelő cs. és kir. 89. sz. grodeki gyalogezred tisztikara, mielőtt az ezred Párkányból Galíciába véglegesen eltávoznék, a párkányi és nánai hadi árvák javára hangversenyt rendez búcsúzóul. A hangversenyt augusztus hó 17-én, kedden este fél 9 órakor tartják meg a párkányi nagyvendéglő dísztermében. A belépő jegy ára személyenként 2 korona lesz, de a felülfizetést köszönettel nyugtázza a rendezőség. A hangverseny műsorát a következőkben adjuk: Az ezred zenekara Hejda karmester vezénylete mellett három izben fogja a közönséget szórakoztatni, majd Kufler Frida k. a., Hejda karmester és Graspointner kad. aspiráns triót fognak előadni zongorán, csellón és hegedűn. Az önkéntesek énekkara dalokat fog énekelni, utána Marmór zenész őrmester hegedűszólója következik Lukács Béla jbiró zongora kísérete mellett. Klohr kad. aspiráns műdalokat ad elő, majd egy vonós négyes következik, ezt követi 2 vadászkürt játékos előadása, Englisch kad. aspiráns gitár kísérettel énekelni fog és végül a katonazene játéka zárja be a hangversenyt. Előre fölhívjuk a közönség figyelmét az élvezetesnek Ígérkező hangversenyre. A 89. gyalogezred tisztikara a hangverseny rendezésére bevonta Párkány intelligenciáját, igy hisszük, hogy a hangverseny az elesett hősök árváinak szép jövedelmet fog hozni. * Polgári iskola Nagymaroson. A nagymarosi vezetőknek régi vágyuk, hogyha már gimnáziumhoz nem juthat népes nagyközségük, legalább egy polgári iskolájuk legyen, a melyre mindig akad elég növendékük Nagymaroson és környékén. Ez a kívánságuk csak szunnyadt eddig, mert a váci róm. kath. hitközség megelőzte őket és gyorsan felállította polgári fiúiskoláját, a melyet a nagymarosiak is serényen látogattak. Most azon-