ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-07-18 / 29. szám

patak mentén levő néhány házba az ár behatolt, a vasúti állomás felé vezető utat és Wertheimer faraktárát elöntötte s a szálfákat a vasúti töltés felé sodorta. Két közúti hidat is megrongált. Esti fél tizkor pedig a patak, mintha semmi sem tör­tént volna, újból csendesen folydogált medrében. Amerre a jégeső elvonult, a szépnek Ígérkező szőlőtermést elverte, a gabonát pedig kicsépelte. * Furfangos biciklilopás. Nagy bánatosan ballagott be. a rendőrségre Horváth László és elő­adta, hogy a biciklijét mily ravasz módon szerezte el egy huszárruhába öltözött ember. Horváth e hó 14-én délután 3 A 2 órakor a primási palota előtt járt kerékpárján. Egyszerre a palota kapuja felől egy katona közeledett hozzá s nagy izgatottság­gal előadta, hogy ő folyamodványt akar beter­jeszteni a hercegprímáshoz, de nem fogadták el az irását, mert bélyeg kell rá okvetlenül. Mivel a bélyeget sürgősen kellene megszerezni, azért Horváth adja kölcsön a biciklijét, hogy az utat a trafiktól a palotáig hamarább megjárhassa. Horváth persze nem tudta, hogy a hercegprímáshoz be­adandó folyamodványokra nem kell bélyeg, de különben is az idegen fellépése, oly igaznak és a fontos üggyel elteltnek látszott, hogy levette kezét a bicikliről s átadta a katonának és igy a bizony­talan sorsnak. A katona elpályázott az alkalmatos­ságon, de mai napig se jött vissza. Valami nevet bemondott Horváthnak, de nem valószínű, hogy az az igazi neve volna. * A hadi árvák ügye. Az Országos Kath. Szövetség részéről a háborúban elesettek árvái érdekében indított mozgalom tárgyában ujabban Balázs Lajos rozsnyói püspök és Batthyány Vilmos gróf nyitrai püspök intéztek levelet Zichy János gróf elnökhöz. Balázs püspök levelében az ügy jelentőségéről következőleg nyilatkozik: „Mélyen át vagyok hatva annak az országos mozgalomnak fontosságától, amely az Országos Kath. Szövetség kebelében Excellenciádnak lelkes irányítása mellett olyan nemes cél érdekében indíttatott meg, hogy a háború következtében árvaságra jutott kath. gyermekeknek vallás-erkölcsi nevelését biztosítja." Batthány püspök leveléből a következőt emeljük ki: „Az Országos Kath. Szövetségnek ama előre látó gondoskodását, mellyel a háború folytán ár­vaságra jutott gyermekeknek neveléséről már most kívánja a keresztény társadalmat szervezni, mint tiszteletre méltó és nemes törekvést üdvözlöm." * Szerencsétlen hely. Utas: (vicinális vasú­ton a kalauzhoz:) Miért fütyöl ezen a helyen olyan keservesen a gőzös ? Kalauz : Itt ismerkedett meg a gépész a fe­leségével. * A tej kifutása ellen. Ezt a kellemetlensé­get nagyon könnyű elkerülni a következő eljárás­sal : Egy főzőkanál nyelét olyan hosszura szabjuk, mint a tejes-lábas s mikor a tejet beleöntöttük, feltesszük a tűzhelyre forralni, rátesszük a rávaló főzőkanalat és akkor ott lehet hagyni egész bátran. A tej elfőlhet akár egészen is, de még sem fog kifutni. * Az elesett tisztek és legénység arcké­peinek gyűjtése. A hadseregföparancsnokság a hadilevéltárral egyetértőleg elhatározta, hogy egy hivatalos müvet fog készíttetni, amely az ellenség előtt elesett hősök emlékének áldozva, ezeknek arcképeit fogja tartalmazni. Az összes póttesteket evégből utasították a katonai kerületi parancsnok­ságok, hogy az elesett tisztek és legénység fény­képét rövid életrajzi adatokkal együtt a hozzátar­tozóktól szerezzék be és az igy összegyűjtött anya­got pedig küldjék be a hadilevéltárnak. * Levél érkezett hozzánk, melyben pana­szosan lerajzolják utcáink furcsaságait, sőt csúf­ságait. Hogy mások is élvezhessék, íme, közzé­tesszük: Kedves Szerkesztő Ur! Mivel igen üdvös dolgokat szokott becses lapjában irni, igy engedje meg, hogy sétái köz­ben elkalauzoljam egy oly helyre, melynek meg­tekintése bebizonyítaná igazságát az alább elmon­dandóknak. A múltkor az a hir terjedt el a városban, hogy óvakodjunk a járványos betegségektől s tegyünk meg minden óvintézkedést. A házakból piszkosvizet nem szabad kiönteni, sőt amint látom, mindennap felöntözik a folyókat mészoldattal. Mindez igen méltányos s helyes rendelkezés. De itt a bökkenő. A napokban kinnt voltunk egy idegen vendé­günkkel Kovácspatakon, szóval megmutattunk neki minden nevezetességet, mely kis városunknak van. Sajnos, a fő nevezetesség sem maradt el. Ugyanis hazafelé jövet én ajánlottam, menjünk talán a „Malom" utcán végig, arra egy pillanat alatt a Fürdő-szállodában vagyunk s kielégíthetjük jelent­kező gyomrunkat. A társaság helyeselte ajánlato­mat só — borzalom — arra mentünk. De szégyen­lettem magamat, mert ha hiszi kérem, ha nem, azon nap úgy látszik minden ott levő házban nagytakarítást, vagy holmi ilyent végezhettek. Megmondom miért gondolom ezt. Egyszerűen azért, mert azon a szűk kis utcán egy parányi csepp hely sem volt, melyre nyugodtan rátehettük volna lábainkat, a jó Isten pedig szárnyakat egyelőre még nem adott az embereknek. Már pedig úgylátszik ez az utca csak azok számára lett teremtve; mert mi szegény halandók nem, hogy nem tiszta, de alaposan piszkos cipőkben tértünk haza s volt dolga a leánynak, mig az emléket letisztította cipőinkről. Na de nem ez a nagy baj. Baj az, hogy ezt egy idegennek látnia kellett s szégyenelve hallgathattam bosszankodó megjegyzéseit, hogy miként lehet eltűrni, pláne ily járványos időben, mikor tele van minden azzal a jelmondattal „Óva­kodjunk a járványtól", ily tisztátlanságot. Csodálkozom, hogy az ott lakók nem zúgo­lódnak ily elhanyagolás miatt, vagy talán azok már megtanultak repülni? Meg vagyok győződve, hogy a legjobb helyen mondtam el élményeimet. Szerkesztő Úrnak kész hive W. K. * Az uj termés értékesítése. Az a körül­mény, hogy a búzáért és rozsért jul. 10—21. kö­zött fogják a legnagyobb árat fizetni és hogy jul. 22.-ike után, illetve a jun 23.-i rendeletben feltün­tetett időközökben fokozatosan fog csökkenni a buza és rozs ára, mint a tőzsdére napról-napra érkező jelentésekből máris megállapítható, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az uj gabonát az idén hamarább lehet a fogyasztás rendelkezésére bo­csátani, mint más esztendőben. Azokban a gazda­ságokban ugyanis, ahol sem az ajatást, sem a cséplést nem késlelteti a munkaerő hiánya, vagy az abnormis időjárás, amennyire ez egyáltalán lehetséges, biztosítani iparkodnak az első néhány hétre engedélyezett prémiumot, ugy hogy néhány napon belül, mint mondani szokás, alighanem készen lesz a gabona. Még pedig nemcsak egy­két vidéken, hanem meglehetősen sok körzetben. Valószínű ennélfogva, hogy rövid idő múlva a szállítás, illetve a vasúti forgalom is élénkebb lesz. Mivel azonban az államvasutak csak nemrég kö­zölte a tőzsde tanácsával, hogy a következő kam­pányban gyakran be fog állani az a kényszerhely­zet, hogy a gabonát nyitott helyen tárolják és nyi­tott vaggonokban szálllitják, ez a körülmény ujabb nehézség elé állítja a gazdák nagy tömegét, mert megtörténhetik, hogy a szállításhoz szükséges ponyva ára megfizethetetlenül megdrágul. Itt te­hát sürgős intézkedésre volna szükség, mert hogya országos érdek a gabona zár alá vétele, az uj termés szállításához szükséges ponyva se lehessen szabad kereskedelem tárgya. A meglevő és ezután gyártandó ponyva-készleteket tehát a valóban jo­gos és méltányos ár ellenében le kell foglalni és igy adni át a szállítás céljára. Ennél semmi sem természetesebb, mert a szállításnak, jelen esetben, éppen olyan szükséglete a ponyva, mint akár a vasúti kocsi. * Lopott hagyma mázsa számra. Nem is egy-két szálat, nem egy maroknyit húztak ki a Pifkó Ignác hagymaterméséből, hanem kocsira rakodtak belőle. A károsult jelentette a rendőr­ségen, hogy egy héttel előbb 150 kiló, 14—15-re virradó éjjel pedig 100—120 kiló vöröshagymát loptak el a czigánykúti dűlőben lévő földjéről. * Magyar észjárás. Még most is nyomja a kórházi ágyat egy eleven tekintetű, fiatal huszár­gyerek. Összeroncsolt tagjai lassan helyreigazod­nak, lelke pedig mint a villám : sziporkázik, ötle­tes és örökösen vig. Mikor megkérdezik tőle, hogy hol sebesült meg, nagyon megharagszik, mert megelevenedik a lezajlott szörnyű csata emléke s igy világosit föl: „Hát ott, abba a nyomorult Szerbiába, hogy öntse el az Isten akkora vizzel, hogy még a falu tornyát is vasmacskával kék megkeresni." * Elgázolta a vonat. Szuhadobnik Károly szobi kéményseprő-segéd Szob és Zebegény kö­zött a vasúti síneken indult hazafelé. Útközben a szembejövő tehervonat elől kitérni akarván, a szomszéd sínpárra ment. A tehervonat zajától nem hallotta, hogy háta mögött egy gyorsvonat közeledik, mely őt elkapván, halálra gázolta. A pályatest a szerencsétlenség színhelyén erősen görbül s igy a gyorsvonat vezetője csak az utolsó pillanatban vehette észre Szuhadobnikot, amikor már a vonat befékezése mellett sem volt a sze­rencsétlenség elkerülhető. A vizsgálat eredménye szerint mulasztás senkit sem terhel. * Ékszerlopás. Nem sokat törődött a dolog­időben ékszereivel Kutni Ferencné. Két héttel előbb még látta a szekrényben az aranyóráját és a gyűrűjét, melyet a fehérnemű között tartott. A szoba és a szekrény sokszor nyitva szokott lenni s igy az alkalmat kileső tolvajnak nem volt nehéz az értéktárgyakat elemelni. A kárvallott panaszt tett a rendőrségnél és kárát 70 koronában vallotta be. * A Kolos-kórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére lefolyt héten a következő ado­mányok érkeztek : Szarkási Gizellától 4 kgr. egres, Nagy Tamásnétól 6 kgr. ribizli, Perényi Józsefné­tól (Köbölkút) 6 kgr. zöldbab, l k liter tejföl, Be­nitzky Mátyásnétól 4 üveg cseresznye befőtt, Rózsa Kálmán és neje könyvnyomdájából több nyelvű olvasnivaló könyvek és imafüzetkék, Szabó Mihály­nétól olvasni való füzetek, Csupor Istvánnétól 2 db ing ,100 cigaretta. A szives adományokért ez­úton mond köszönetet a kórház igazgatósága. * Fogytán van a nyalánkság. Cukorkák­ban majdnem abszolút az áruhiány. A gyárak nem tudnak cukorhoz jutni. A cukorgyárak elfogadják ugyan a megrendeléseket, sőt a vételárat is több­nyire előre lefizettetik, de azzal az ürüggyel, hogy nem tudnak vaggonokat kapni, a beszállítást a végtelenségig kihúzzák. Persze a munkáshiány is súlyosan nehezedik a szakmára. Ennek dacára az üzletmenet olyan jó, amilyen már régen nem volt. Kb. 40—50%-kal emelkedett árak mellett minden mennyiség könnyen 'elhelyezhető készpénzfizetés ellen. — Csokoládé iránt a kereslet változatlanul igen nagy. Ennek dacára azonban, bár sok bajjal, a szükségletet félig-meddig ki lehet elégíteni és csupán svájci csokoládékban van majdnem abszo­lút hiány. Svájcban erre a cikkre ugyanis kiviteli tilalom van és csak kivételesen — minden tételre külön-külön — engedik meg az exportot, ugy hogy egy megrendelés elszállítása hónapokig eltart. Ki­alakult árak nincsenek, mindenki annyit kér el árujáért, amennyit akar, mégis átlag 70—80%-kal magasabbak az árak, mint a háború kitörésekor. * A vesztett csata. Nagy Frigyessel egy utazás alkalmával baleset történt. A kocsija fel­fordult és — ő kiesett. A király haragra lobbant és dorgálni kezdette a különben hires kocsist. A haragra lobbanó király dorgálását hallva, odaszól nyugodtan a királynak: — Hát felséges királyom sohasem vesztett csatát ? A király elnevette magát és végig nézett az ő hires kocsisán. * A bor-üzlet igen csöndes. Kereslet úgy­szólván semmi sincs, de a kínálat sem valami nagy. A bor ma szokatlanul drága, ámbár attól már egészen elszoktunk, hogy szigorúbb minőség­beli megkülönböztetéseket állítsunk föl, vagy éppen, hogy a fajborokért magasabb árakat igényeljünk, sőt rendesen a régebbi évjáratoknak sincs nagyobb kereskedelmi értéke és ezekért legföllebb hozzá­értő szakemberektől lehet jobb árakat elérni. A fehér borok nagybani átlagos eladási ára 60—90 K, a vöröseké 80—150 K között mozog. Olyan magas árak ezek, amelyeket a mostani élelmiszer-drágaság mellett a bort különben leg­inkább fogyasztó középosztály és munkásnép nem igen tud megfizetni, eltekintve attól, hogy a leg­jobb borfogyasztók többnyire katonáskodnak. A bor határozottan lukszuscikké vált és ehhez képest a forgalom Összezsugorodott. Polgári fogyasztás nincs, a hadvezetőség sem vásárol, csupán az egyes hadtápparancsnokságok vásárolnak közvetlen kör­nyékükön kisebb tételeket. Ezek többnyire vörös borokat keresnek elsősorban a kórházak részére, vörös borban pedig a készletek már igen kicsi­nyek, kereskedők kezében alig van valami, de a termelőknél sem igen van már forgalomképes áru, ami tökéletesen indokolja a magas árakat. Fehér borból valamivel nagyobbak a készletek, de azok sem valami jelentékenyek már. Á jövőre való kilátásokról még hozzávető­leges képet sem lehet alkotni. A terméskilátások a jövő szüretre a lehető legkedvezőbbek ugyan, de azért az uj termés iránt még semmi érdek­lődés sem mutatkozik. Sokan azt hiszik, hogy a sör drágulása föl fogja lendíteni a bor fogyasztá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom