ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-27 / 26. szám

jedelmű lakások átkutatásához igazán a legnagyobb fokú energia szükséges. Az ágyakat, a szalmazsá­kokat, benhagyott batyukat, eltitkolt helyeket ne­héz mesterség volt átkutatni. S ehez bizony jó gyomor is kell. A poros, piszkos szalmazsákokban kotorászni, még piszkosabb ruhadarabokat meg­nézni, bizony nem tartozik az élvezetes mulat­ságok közé. De hát parancs, parancs. Azzal nem lehet kesztüs kézzel bánni. Sok, kétes kinézésű szalma­zsákot kellett megmotozni, hátha a ravasz atya­fiak odadugdostak valamiféle öldöklő szerszámot. Néhány pisztoly, egy bajonett, kések kerültek elő a bűzös szalmából. Hatalmas csákányt is találtunk az ágy alá rejtve. Vájjon milyen célból dugták el a selymák ezt a veszedelmes szerszámot? A tit­kos lyukak rejtekéből előkotorásztunk egy nagy csajka avas zsirt, egy üveg denaturált szeszt s más holmit. Az egyik hátizsákban néhány vég posztót is találtunk. Biztos, hogy valahol a Kár­pátokban rabolhatta valamelyik fogoly. Ez se látja többé viszont rejtelmes gazdáját. A lakás egyik sarkában keskeny bádog pol­cot találtunk. Azon elfonnyadt orgonavirág-csokrot pohár vizben. A falon kopott aranyrámás szent kép függött. Az oroszok hires kazáni szűz Mária képe. Bájos jelenet. A razziának vége szakadt. Erős nap volt ez. Az izzadság csak ugy ömlött rólunk. Nehéz szagú por lepte be izzadt, nedves arcunkat. A sok haj­ladozásban bizony megfájdult a hátunk és dere­kunk. Ezért megérdemeltük a menázsit. Fery. Krónika az idegenből. Mi újság van otthon ? mohón kérdezgetjük, Hogyha egy levél jő valamelyikünknek. Négy-öt esztergomi összebújik olykor : Egy-egy levéljötte valóságos ünnep. Messze idegenben mint testvérek élünk, Egymás búját, baját százszor kicseréljük, Miközben a könnyű megreszket szemünkben S a győzelmet, békét vágyódva reméljük. Milyen szép is lesz az, mikor hazaérünk. . . Erről beszélgetve múlnak el az esték S mielőtt a kürtszó nyugalomra szólit, Megirunk]még haza egy-egy levelecskét. S amikor az álmok szép arany fonalát Széttépi a reggel, ez az imádságunk: „Istenünk, óh áldd meg az otthonvalókat S minket, akik tőlük leveleket várunk!" (-•) A malom-üzlet az uj kampányban. Szakkörökben élénk megbeszélés tárgyát ké­pezi, hogy az uj gabona feldolgozása: az őrlés hogy fog alakulni az uj kampányban? Erre vonatkozólag ujabb kormányrendelet kerül kibocsátásra, amely nagyjában a következő alapelveket fogja tartalmazni: Mindenekelőtt a tengerit teljesen fel fogják szabadítani tulajdon­képpeni rendeltetése céljára és a most elkövetkező időszakban élelmezésre nem fog fölhasználtatni. (Eltekintve természetesen azoktól a vidékektől, amelyek minden időkben fogyasztják a tengerit, figyelem nélkül arra, hogy a többi gabonafélékben minő az ország termése.) A finom tésztaliszt (a régi nullás), amelynek termelését a búzadarával együtt legutóbb 10°/o-ban állapították meg, az uj rend szerint mintegy 20— 25°/o-ban fogják a malmok kitermelni, amire a kitűnő minőségűnek Ígérkező buza bőséges alkal­mat fog nyújtani. Szükség esetén pedig akként állítják majd elő a finom tésztalisztet, hogy minél nagyobb százalékos arányszám legyen elérhető, hogy a finom tésztaliszthez hozzáadják azokat az őrleményeket is, amelyeket a háborút megelőző időszakban egyes minőség gyanánt állítottak elő. A főzőlisztet, amely eddig többféle arányú keverésben és mindenkor árpával, utolsó időben pedig tengerivel is keverten került forgalomba, a jövőben tiszta búzalisztből állítják elő és meg fog felelni a régi 2-ős, 3-as és 4-es átlagos típusának. Ami végül a kenyérlisztet illeti, amely a fogyasztás szempontjából legfontosabb, valószínű, hogy az őrlésből eredő többi búzaliszt-típusokat, nevezetesen az 5-ös, 6-os, 7-es és 7 3 A-es típusokat egyetlen minőségben és azt is 30% árpával keverve bocsátják majd a fogyasztás rendelkezésére. A korpafélék előállítására, minthogy a gabona­félék túlságos kiőrlésére a folyó esztendőben nem lesz szükség, minden valószínűség szerint nagyobb percentuációt állapítanak meg, már azért is, hogy a gazdák és állattartók részére a szükségelt korpa­mennyiség könnyebben legyen hozzáférhető. * A kormány 2071/1915. M. E. szám alatt rendeletet adott ki, mely a vámőrlést ismét szabaddá teszi. A vámőrlőmalmok tekintetében az 1113/1915. M. E. számú rendeletben (megjelent a M. K. L. folyó évi 14. és 22. számaiban) megállapított rendelkezések hatályon kivül helyezéséről szóló rendelet igy szól: 1. §. A közfogyasztásra szánt buza-, rozs-, árpa- és tengeriliszt előállításának és forgalombahozatalának szabá­lyozásáról 1113/1915. M. E. szám alatt kiadott rendeletnek 10. §-ában a vámőrlő malmok tekintetében megállapitott rendelkezések hatályon kivül helyeztetnek. Ehhez képest a vámőrlő malmok ezentúl búzát és rozsot szabadon őrölhetnek és az őröltető fél nem köteles árpát vagy tengerit őrlés végett egyidejűleg magával hozni, vagy a vámőrlő malomtól beszerezni. 2. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján (1915. jun. 17.) lép életbe s hatálya a magyar szent korona országai­nak egész területére kiterjed. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok a mult héten Budapestre uta­zott s ma vasárnap a budavári Mátyás-templom­ban délelőtt 11 órakor hálaadó istentiszteletet tart Lemberg diadalmas visszavétele alkalmából az ország előkelőségeinek jelenlétében. E hét elején visszatér Esztergomba a bibornok-hercegprimás. * Személyi hip. Schiffer Ferenc praelátus­kanonok pozsonyi miniszteri biztosi útjából ma érkezik Esztergomba. * Szent Péter és Pál ünnepén a baziliká­ban d. e. 9 órakor ünnepélyes szent mise lesz, melyet Graeffel János praelátus-kanonok, nagy­prépost-helyettes celebrál. * A bibornok-hercegprimás névnapján, csütörtökön a helybeli és vidéki papság, a kör­nyékbeli előkelőségek és városunk polgárságának nagy tömege jelent meg a primási palotában s aláírták a kitett ivet, hogy hódolatuknak, tisztele­tüknek és őszinte jókivánataiknak tanújelét adják. * Az első csatában épte a golyó. Nagy­részvéttel hallottuk a szomorú hirt, hogy Rajner Lajos honvédzászlós, dr. Rajner Lajos püspök unokaöccse a harctéren elesett. A halál, mely ifjúkora elején érte a zászlóst, annál tragikusabb, mert amint elvégezte a pécsi honvédhadapród­iskolát, azonnal a harctérre került s a legelső csatában fején érte a golyó s rögtöni halálát okozta. * Öröm a visszafoglalt Lembergért. Lem­berg elfoglalásának estéjén Esztergom csöndes volt és néma, mert egyáltalában nem is tudtuk, hogy ez a nagy esemény megtörtént. Valószínű, hogy a városunkben lakó hatóságoknak megjött a nevezetes sürgöny, de nem tették közzé. Sőt a rákövetkező napon, szerdán se történt intézkedés az iránt, hogy a lelkesedés nyilvánosan megnyi­latkozhassak. Végre csütörtökön megjelent a fel­hívás, hogy rakjuk ki a zászlókat s világítsuk ki az ablakokat. Mindenki örült e rendeletnek és sietett annak értelmében cselekedni. Este felhar­sant a katonabanda zenéje s a katonaság fáklyák­kal, lampionokkal felvonult a hercegprimási palota elé, hol a zenekar több darabot eljátszott. Azután visszaindult a menet a városba s az ezredest tisztelte meg zenével. A polgármester kivilágított ablakai alatt eljátszották a Himnuszt és a Szózatot. Sajátságos, hogy a közönség némán hall­gatta végig a nemzeti dalokat, csak néhány ka­tona dúdolgatta félhalkan. Az alispán lakosztálya előtt szintén szerená­dot adott a katonabanda s gyönyörűen eljátszott magyar darabokkal emelte a hangulatot. A lengő lampionokon betűk voltak, amelyek a következő szavakat mutatták: „Éljen a király, császár és a haza !* Ez volt az egyedüli, de néma beszéd, mert a zajos és ünnepélyes est hangulata senkit se ihletett meg annyira, hogy rövid, talpraesett be­szédben méltatta volna Lemberg visszafoglalásának jelentőségét és hadseregünknek vitézségét. * Választmányi gyűlés. Az esztergomi Oltáregyesület f. hó 24-én tartotta választmányi gyűlését a vízivárosi zárda egyik termében. A szép számmal megjelent tagokat az elnöklő özv. Reviczky Gáborné az egyesület lelki vezetésé­ben beállott változásról értesítette. Hálás szavak­kal emlékezett meg a volt titkár, dr. Breyer István min. osztálytanácsos buzgó és szeretetteljes működéséről, melyért a választmány jegyzőkönyvi köszönetet is szavazott. Majd bemutatta és üdvö­zölte a hercegprímás által kinevezett uj igazgatót, dr. Madarász István, primási szertartót, levéltárost, aki megköszönvén az üdvözlést, emelkedett beszéd­ben fejtette ki az egyesület magasztos hivatását, melyet az önmegszentelödésben s az eucharisz­tikus Jézus külső s belső tiszteletének intenzív terjesztésében jelölt meg s erre buzdította a ta­gokat. Majd szeretetteljes együttműködésre s buzgó tevékenykedésre szólította fel a választ­mányt. Az elnöknő néhány üdvös indítvány után előterjesztette az egyesületnek a hadi jótékony­ság terén kifejtett áldásos működéséről s anyagi áldozatkészségéről szóló számadást, melynek financiális részét Magos Sándor és neje, Marosiné, Mátéffy Viktor és dr. Katona Sándor nézték át és a legnagyobb rendben találták. A választmány helyeslőleg vette tudomásul az előterjesztést és megadta a felmentvényt. Végül a választmány a nagyobb összetartás és intenzivebb munkálkodás előmozdítására elhatározta, hogy ezentúl minden hét csütörtökén tartja munkadélutánjait a vízi­városi zárda helyiségében. A legelső ilyen munka­délután július 8-án lesz. * Sirbaszállt nemzeti hős. A régi nagy idők tanúinak száma ismét kevesebb lett Lósy Károly nyug. primási intéző halálával, aki mint honvédfőhadnagy védte 1848-ban a magyar hazát, majd mint gazdatiszt példás pontossággal és tudás­sal töltötte be hivatalát. A régi higgadt idegrend­szerü embereknél tapasztalható különös jelenség Lósy halálának körülményeiben is megnyilatko­zott, amennyiben épen születése napján ragadta el a halál. Seyler Vilmos főkápt. főszámvevő neje édes atyját gyászolja az elhunytban. A család a következő gyászjelentést adta ki: Az összes rokonság mély fájdalommal tudatja, hogy a szeretett apa, nagyapa és dédapa Lósy Károly nyug. primási intéző, volt 48-as honvéd­főhadnagy hosszas szenvedés után 88-ik születése évfordulóján az utolsó szentség felvételével jobb­létre szenderült. A boldogult hült teteme f. évi június hó 23-án d. u. 4. órakor fog a halottas házban beszenteltetni s örök nyugalomra a bajcsi sírkertbe kisértetni. Az engesztelő szent miseáldo­zat f. évi június hó 25-én reggel fél 8 órakor az érsekújvári plébánia-templomban fog a minden­hatónak bemutattatni. Érsekújvár, 1915. évi június hó 22-én. — Meggyötört lelke találjon enyhet a Mindenhatónál! * A liszt vagy gabona beszerzése. A ha­tóság tudtára adja a közönségnek, hogy már most megkezdheti a f. évi szeptember 15-től egy évre szükséges lisztnek vagy gabonának beszerzését. Egy-egy személyre körülbelül másfél métermázsát lehet számítani. * Hálaadó istenitisztelet. Hős hadseregünk galiciai nagy diadalai és Lemberg visszafoglalása alkalmából az izraelita templomban vasárnap, azaz f. hó 27-én d. e. V4II órakor hálaadó istentiszte­let van, melyre a hitközség tagjait ezúton hívja meg az Elnökség. * A hadiárvák ügye. Az Országos Kato­likus Szövetség a háborúban elesettek árváiért indított mozgalom érdekében a püspöki kar tag­jaihoz fordult, hogy az egyes helyi bizottságok megalakításánál a szövetséget főpásztori támoga­tásukban részesítsék. Széchényi Miklós gróf nagy­váradi püspök és Prohászka Ottokár dr. székes­fehérvári püspök már válaszoltak, megnevezve azokat, akiket a helyi bizottságok tagjaiul ajánla­nak. Széchényi püspök levelében többi között a következőket mondja: „Készséges örömmel veszek részt magam és egyházmegyém nevében is abban a hazafias munkában, melyet a háború folytán árvaságra jutott gyermekek gondozása körül az Országos Katolikus Szövetség Nagyméltóságodnak e hó 15-én kelt nagybecsű átirata szerint meg­indított. A háborúban elesett hőseinkért csak kö­telességét teljesiti a társadalom, mikor árváikról gondoskodik és mikor az Országos Katolikus Szö­vetség ebbe a legszentebb kötelesség teljesítésébe kapcsolja be akcióját: a keresztény társadalom szent lelkesedéssel és hazafias áldozatkészséggel fog melléje állani." * A Szent István-napi országos köpmenet. Az Országos Katolikus Nagygyűlések ismételten elhatározták, hogy a Szent István-napi körmenet országos és hivatalos jellegének kidomboritására mozgalom indittassék. Az Országos Katolikus Szö­vetség, mint a nagygyűlések határozatainak végre­hajtója, az erre vonatkozó intézkedéseket minden évben megtette és különösen tavaly az összes elő­készületeket megtette, hogy az ünnepség méltó keretekben folyjon le. A világháború kitörése megakadályozta, hogy vidékről nagyobb tömegek jöjjenek a fővárosba és igy azoknak részvételétől el kellett tekinteni. Ugyanaz az esemény, amely akkor a viszonyokat hirtelen megváltoztatta, most

Next

/
Oldalképek
Tartalom