ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-06-13 / 24. szám

Ukrajnának története feltűnően hasonlít a mi nemzetünknek szomorú és tragikus eseményekben dús történetéhez. 988-ban Wladimir, a kijevi nagyherceg népével együtt áttért a keresztény vallásra . Ez a régi kijevi állam megfelel a mai leigázott Ukrajnának. Az államforma köztársaságnak mondható. Ezen kijevi államtól (fővárosa Kijev v. Krjjiv, most Kiev) északra terült el a moszkvai fejedelemség. Az uralkodó család itt is Kijevből való volt, a nép azonban szlávok és mongolok keveréke volt és teljesen elütött fajilag és nyelvileg a szomszéd kijevi néptől. Dsingiszkhán tatár hordái 1224-ben végigpusztították egész Ukrajnát (v. a kijevi birodalmat), akárcsak hazánkat, egyedül a nyugati rész állotta a vihart és mint Halics királyság még kb. 100 évig független állami életet élt. 1340-ben azonban örökösödés által ez is Lengyelországhoz csatoltatott. Ettől kezdve Ukrajna sorsa ugyanaz volt, mint Magyarországé a mohácsi vész után. Nyelvét, vallását és jogait elnyomták, nemességét kiirtották és népét elszegényítettek, kelet felől pedig folytonosan rabolták és pusztították népét a betörő nomád ázsiai népek. E keleti részen e folytonos harcok közben egy független harcos néposztály keletkezett, akik magukat kozákoknak, vagyis szabad harcosoknak nevezték. E kozákok megfelelnek a mi kurucainknak. 1648-ban Chmelnickij Bogdán vezérlete alatt egyesültek e kozákok, kivívták szabadságukat és függetlenségüket a lengyelekkel szemben és vezérükké Chmelnickijt választották. Az uj állam a perejaszlaví szerződésben egyesült a régi moszkvai birodalommal, amelyről azelőtt már szó esett. Ez a moszkvai birodalom, amelynek uralkodója ekkor már a „minden oroszok cárja" cimet vette fel, másfél század után teljesen szétrombolta az ukrajnai államot. Mikor aztán 1771-től 1793-ig az orosz politika átkos munkájának következménye gyanánt Lengyelországot szétdarabolták, a Lengyelországhoz tartozó nyugati Ukrajna is orosz uralom alá került. Ukrajnának másik töredék része Ausztriához csatoltatott. Ausztriában az ukrajnaiak ugyanazon jogokat élvezik, mint a többi nemzetségek. Nyelvüket szabadon művelhetik iskolában, templomban és a közéletben. Politikai jogaikat is gyakorolhatják a Landtag- és Reichsrat-ban. Oroszország azonban nem elégedett meg a politikai uralommal, hanem nyelvileg és nemzetiségileg is magába akarta olvasztani e hatalmas népet. E terv azonban mindmáig sem sikerült, sőt ma erősebb az elszakadási vágy és törekvés az ukrajnaiakban, mint valaha. Bécsben meg is alakult egy hatalmas egyesület, amelynek célja Ukrajnának fölszabadítását szorgalmazni és az ukrajnai kérdést felszínen tartani. Az egyesület neve: „Der Bund zur Befreiung der Ukraina". Az egyesületnek magában Bécsben három lapja van : „Ukrainische Nachrichten", „Swoboda" (szabadság) és „Wistnyk Ssojusa wyswolennja Ukrajini". Az egyeellenségei megaláztatását vagy más ilyen érzés: sőt az sem volt boldogságának igazi oka, hogy örült volna a dicséreteknek, hogy örült volna amiért a szellő játszik lombjával, az emberek virágjuk mellé tűzik leveleit, hogy tőle kérdik, szereti-e őket a Bözsike vagy a Jolika — pedig édes Istenem mi más lehetett volna az álma egy szegény fácskának, melynek még virágai sincsenek hanem az ő boldogsága valami igen-igen finom örömben gyökeredzett. Igazán olyan volt, mint a finom és mély érzésű sziveké vagy mondjuk egy oly emberé, aki egy életen át mindig valami szép gyöngyöt keresett a porban, lehajolva meggörnyedve, mig végre — óh Istenem! — meg is találja azt, ha talán nem is egyébb az mint önszemének egy csillogó könnye, mely nem az ut porába, hanem egy fűszál tövébe, egy virág kelyhébe esett . . . A gyöngyvirágos májussal megjöttek a csipogó, dalos madárkák is. Ki-ki közülök felkereste régi, kedves fészkét, kijavitgatta, kipihézte s azután szélére ülve nótázta a dalát, ahogy teremtője tudni engedte. Akadt azonban madárka, akinek fészkét a téli nagy idők a romboló szelek és épen az utolsó zimankó vihar is, tönkre tette, hogy nyoma sem maradt. Igy maradt fedél nélkül a park pintyőke párja is. Hiába keresték kedves tanyájukat, hiába száltak vissza ezerszer a megszokott helyre: a fészek, puha meleg fészek vagy csak rongyolt, tépett régi fészek is: nem volt sehol. Soká sirtak szegények szomorkodva, de mert intette őket a haladó nap, hogy elmúlik a tavasz és nyár : elszálltak, hogy új fészket rakjanak. De hol? A parkban sehol egy meghitt bokor, egy sületnek Genfben, Berlinben, Romániában, Bulgáriában, Törökországban, több amerikai városban és Galíciában is vannak testvéregyesületei. Ezen egyesületek különösen most a háborúban igen élénk tevékenységet fejtenek ki. Röpiratokat és könyveket terjesztenek ukrajnai, német, magyar, román, bolgár, török, svéd stb. nyelven, amelyek mind egy eszmét szolgálnak: a szabad Ukrajnát. Kiváló tudósaik, egyetemi tanáraik nagyobb európai városokban felolvasásokat tartanak és széles körben ismertetik Ukrajnát. Ukrajna ma már nem ismeretlen fogalom, hanem olyan kérdés, amely a komoly diplomáciai körökben is eszmecserének tárgyát képezi. Az ukrajnaiak csak elismerést és rokonszenvet érdemelnek részünkről és az összes európai népek részéről, amelyeknek politikai egyensúlyát a túlhatalmas és túlkapzsi Oroszország állandóan veszélyezteti és meg is zavarja. Csak egy független és szabad Ukrajna lesz képes gátat vetni az orosz terjeszkedési vágyaknak. Ha Ukrajna elszakad Oroszországtól, akkor el van előle zárva az út a Fekete-tenger, a Balkán és Nyugateurópa felé. Oroszország kincstára és éléskamrája Ukrajna. Ukrajna évi termése gabonában 150 millió métermázsa ; ez az egész orosz termésnek l

l% része. Ukrajna répatermelése éz egész orosz répatermelésnek 5

/e része. Ukrajna állatállománya az egész orosz állatállománynak majdnem a fele. Ukrajna vastermelése az orosz termelésnek 70%-a. Itt vannak egyedüli higany bányák, a legtöbb kőszén bánya (80%), petroleum, kaolin stb. Az összes orosz acélnak 58%-át az ukrajnai gyárak állították elő, az összes cukormennyiségnek 80%-a itt készült stb. A mondottak után könnyű levonni a következtetést: Oroszország Ukrajna nélkül veszélytelenné válnék a nyugateurópai kultúra számára, Ukrajna birtokában azonban mindig mint békebontó fog szerepelni, mert ezen óriási nyerstermény fölöslegek birtokában mindig nyilt tengert fog keresni kiút gyanánt. Ilyen kettő van: a német Északi-tenger és a török Dardanella szoros. E két törekvés irányítja Oroszország politikáját a mostani világháborúban is. Még egy dolgot meg kell említenem ! Tagadhatatlan tény, hogy akadt akárhány oroszbarát ruthén is. A magyarországi ruthéneket is meggyanúsították. E tényt bizony nem lehet letagadni, csak megmagyarázni. Maguk a hű ukrajnaiak is azt mondják, hogy ennek az az oka, hogy bizony sok-sok orosz rubel gurult át a galíciai határon, amelyek sok embert levettek lábukról, azután pedig az oroszok mindig fölszabadítok szerepében igyekeznek a nép előtt feltűnni. A harmadik és legfőbb ok azonban a lengyelekkel való viszálykodás, mely sokakat elkeserített, mert az osztrák kormány inkább a lengyeleknek látszott kedvezni. lombos fa ; sehol egy árnyas zúg, egy összeboruló galy, ahol fészket verhetnének. Igy jutottak el gyönge fácskáimhoz is. Rászálltak, rövid verses dalukat örvendve eldanolták neki: megengedi-e, hogy tanyát üssenek rajta? Az bólingatott, susogott csendesen és a madárkák serényen kezdték szőni otthonukat. Szomorú fácskám csak nézte, nézte félő örömmel a dolgozókat és dobogott a szive, nem hitte hogy lehetséges lenne ez?! . . . De, édes Istenem! . . . és reménykedett. Nem hitte, csak nézte, nézte, mint hoz az egyik kicsi a csőrében mákszemnyi földet, egy kis zuzmót valami fatözsről, egy kis mohát a fenyők alól, egy szál puha tollat, egy csöppni gyökérszálat s mint adja oda a kedvesének, a csőrébe, mintha mindannyiszor forrón megcsókolná: az pedig fűzi a szálakat, tapasztgatja a saracskát, illesztgeti a gyökérszálat, mint szövődik a fészek ... S mikor elfáradnak, leülnek szépen a munka mellé mind a ketten és csendül a daluk: Pinty, pinty, mint ezüst csengőcske csilingelése és még akkor se szálltak el, ha a kíváncsi emberek figyelték őket. Épült, épült a fészek; selymes puha meleg fészek belül és mesteri remek kivül, kerültek bele apró pettyegeti tojáskák és csendült a dal és ha jött a szellő, ringatózott szomorú fácskám koronája és reszketett örömében, boldogságában, hogy a szive majd meg hasadt: fészek, puha meleg fészek . . . Az életet mint óriás parkot képzelem el: mi emberek vagyunk benne a különféle és sokszerü fák. S mondjam-e, hogy ez a sápadt, szomorú fácska egy szegény, gyönge leány, s hogy a történet az ő élete meséje ? . . . CSOÓF Lajos. HIREK. Elhagytuk Ot. . . Elhagytuk Őt! — a házát elkerültük — Elhagytuk Őt! — szavát fitymálva vettük — Elhagytuk Őt! — és elsülyedtünk mélyen, A bün, a sár, a posvány tengerében ! Elhagytuk őt! — s a bűnnek tömjénezve Csak gúny mosolygott minden ős erényre — Elhagytuk Őt! .. . s kit érdekelt még tegnap: Mi lesz velünk, ha egyszer Ö is elhagy ? ! De jött a ma! A vér, a köny, az átok, Halálhörgéses rémes rombolások, Vad vérengzések vizén, földön, légben, Ezrek halála tűzben, éhínségben ! ... Hogy elnémult a dőre bűn kacajjá! .. . Az özvegyek és árvák szivtépő jajjá Vegyül most össze méla zsolozsmává, Engesztelőén szent harmóniává! A templomok megtelnek újra néppel, Száll, száll az ének bízó könyörgéssel S az orgona szelid hangján keresztül lm égi szózat bíztatóan rezdül: „— Az /gazságnak kellett, hogy lesújtson, De szivetekbe új reményt az gyújtson, Hogy a Szeretet újra megszerethet S az Irgalom még újra felemelhet. Lenz Ferenc. Irodalmi pályázat. Az esztergomi székesfőkáptalan gróf Forgách Ferenc bibornok-érsek halálának (1615. okt. 16.) és Pázmány Péter érsekké való kineveztetésének (1616. szept. 27.) háromszázados évfordulója alkalmából, a következő pályatételeket tűzi ki: I. írassék meg gróf Forgách Ferenc bibornok, Magyarország prímása, esztergomi érsek élete. Terjedelme 5—10 ny. ívnyi lehet. Jutalma ezer korona, mely csak önálló, levéltári kutatásokon alapuló, absolut becsű munkának adatik ki. II. Fejtessék ki Pázmány Péter hitvitázó rendszere ; megjelölve részletesen a tőle védett hitigazságokat, használt érveit, tanulmányainak forrásait és kiemelve önálló nézeteit és felfogását. A mű terjedelme 10—15 ny. ivnyi lehet, jutalma ezer korona, mely csak önálló felfogású, absolut becsű műnek adatik ki. A pályaművek beadásának határnapja 1916. augusztus elseje. Mindkét pályázatban csupán a főegyházmegye papja és végzett papnövendékei, valamint a főegyházmegye területén szolgálatot teljesítő más megyebeli és szerzetes papok vehetnek részt. A pályaművek, a szerző nevét rejtő jeligés levélkével együtt, a székesfőkáptalan címére küldendők be. A pályadijat nem nyert művek a postai feladóvevény, illetőleg az átvételi elismervény beküldése ellenében, a kívánt címre fognak visszaküldetni. Esztergom, 1915. május hava 20-án tartott főkáptalani rendes tanácsülésünkből. A háziezred köszönete az esztergomi hölgyeknek. Az esztergomi hölgyek által a háziezrednek küldött szeretetadományokért az oltáregyesület ügybuzgó elnöknője: özv. Reviczky Gáborné a többek között a következő köszönő leveleket kapta a harctérről. I. Mélyen tisztelt Hölgyeim! Midőn Ő Felsége különös kegyelme folytán a 26-os gy.-e. parancsnokságát átvettem — ismerve bár a legendás hősi magyar nemzet erényeit — mégis bámulva észleltem a minden veszéllyel és nélkülözésekkel dacoló 26-osok bámulatos magatartását. Most, midőn látom ragyogó arcú katonáim kezében az Önök szeretetadomány csomagjait — melyek mindegyikében — mindmegannyi védőpaizs — egy-egy szentképecske van elrejtve, —