ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-05-30 / 22. szám

pasztja a fájó, vérző sebeket az elmúlt boldogságok megmaradt emlék-foszlányaival, balzsamot önt a sziv rejtett sebeire, melyekről senki sem tud, s amelyek oly sokszor elhamvasztják a szenvedőt lassan, kínosan ... Két nő van a szobában. Ölhetett kézzel ülnek s behunyt szemmel hallgatják a dalt, a pengő, zengő hurok bűbájos dalát, mig gondolataik valahol messze tán a szférák honában keresnek, kutatnak az elmultak között. — Ilonka — töri meg a csendet az idősebbik, s kezével átkarolja a leány nyakát — mondd csak, meglátjuk-e még egyszer a mi jó Alinkat? A leány összerázkódik, tán összedűlt a kastély, melyet lelkében épített, vagy az álom lánc szakadt szét, melyet a dal szőtt fényes napsugarakból? — Csend lett. Egy dongó méh szállt be az ablakon s búgva zümmögve úszott a levegőben neki-neki vágódva a falnak. A szimfónium megállt. —• Mamám — sóhajtja most a leány s lassan kibontakozik az anyja öleléséből — kissé kimegyek, reggel óta nagyon szédülök. De alig tett néhány lépést köténye zsebéből egy fehér boríték hullott a földre. Nem vette észre. Hegyiné azonban alig hogy egyedül maradt idegesen ugrott oda, kihúzta a levelet s olvassa, Aladár kusza kézírása volt: Sirig szeretett Anyám! Nehéz tollal s fájó lélekkel irom e levelet. Eljött a végem, elszakadt a láncom, amely e földhöz kötött, mely e mulandó göröngyök rabjává tett. Sokat küzködtem, sokat vívódtam, de végre le kellett hajtanom a fejem a sors kezébe. Féltem a haláltól, sajnáltam az életet, hosszú álmatlan éjszakákon át könnyes párnám nedves részein hütögettem lázas fejem. De most, szemeim már kiapadtak. Csak szivem dobban még néha erősebben, de aztán az is elcsitul, mint a pihenő pici gyermek. Fáradt már, nyugodni akar. Még tán néhány percig irhatok, mert injekciót kaptam s ez csodálatos erőt öntött belém. Látom, érzem már most jó anyám, hogy itt elsírod magad s a Jevél remegni kezd a kezedben. Oh kérek, nagyon kérlek, én jó Mamám, vigasztalódj, s légy erős, ne sírj. Igy akarta az ég. — Hegyiné leroskadt a székre s fuldokló hangon zokogni kezdett. De tovább olvasott. — Félve reméltem, szorongva gondoltam a viszontlátás édes pillanatára, amikor majd tiszti kardomat s vitézségi érmemet megmutathatom, melyekről oly sokáig hallgattam, de hiába elhervadtam a hosszú hónapok kinos perceiben. Testem összezsugorodott, mint a száritóban elaszott gyümölcs. Isten legyen hát veled én édes Anyám szentem, őrizze meg lépteidet s huzza ki a töviseket fájó testedből, melyek uton-utfélen beléd akadnak. S kérlek térdre hullva könyörgöm, ha vétettem ellened bocsáss meg nekem. Ha visszatérhettem volna, Anyám helyre hoztam volna gyermekkori bűneimet s rosszaságokat, amelyekkel megbántottalak, de most már nem tehetem. Bucsucsókomat küldöm Ilonkának is utolsó ajándékomul. Kezem már nagyon gyengül, múlik a méreg hatása, érzem egész szervezetem remeg... szemem káprázik, közeledik a vég, az elmúlás, a halál.. . Édesem imádkozz értem, mert amikor levelem olvasog, tán már, óh Istenem nálad vagyok. Ugy a messzeségből szivemhez szorítom kezedet, s hidegült ajakkal csókollak én jó, jó ... . Mamám. Mindent megírtam ... izé ... ne sirj. .. Jenő értem jön . . . igérte ... szépen fényesen, oh Isten ... Mamám ,.. I-Ilonkám ... Hegyiné kezéből kihullott a levél. Megbénult a lelke. Kint szikrázva szórja a nap fényes sugarait, s a falu tornyából gilingelve száll a vecsernyére hivó harangszó: Áldott legyen, áldott legyen, áldott legyen . . . Mire a nagyobbik harang is megszólal hozzá s ünnepélyesen kongja: az — Ur, az — Ur, az — Ur... Jules. * A hercegprímás Budapesten. Csernoch János dr. bibornok-hercegprimás szombaton délben utazott Budapestre, ahol ma, vasárnap a nagy körmenetet vezeti és június másodikáig a fővárosban marad. * Személyi hirek. Dr. Klinda Teofil prelátus-kanonok Budapestre utazott, hol a vasárnapi körmenet alkalmából az egyházi szertartásokat rendezi. — Schiffer Ferenc prelátus-kanonok ministeri biztosi minőségben elnököl a pozsonyi Orsolyiták tanítónőképző intézetének vizsgáin. * Főegyházmegyei jogtanácsos, A bibornok hercegprímás dr. Gróh József esztergomi ügyvédet, tekintettel eddigi sikeres egyházmegyei ügyészi működésére, rendkívüli szolgálatainak jutalmául főegyházmegyei jogtanácsossá nevezte ki. * A hercegprímás adományai. Csernoch János dr. bibornok a háború nehéz anyagi viszonyai között sem feledkezik meg főegyházmegyéje intézményeiről, amennyiben legújabban a következő összegeket adományozta: A főegyházmegyei papi nyugdíjintézetnek: 10,000 koronát. A szakoleai Johanneumnak 20,000 koronát. Szakolcai Stibor-árvaháznak: 10,000 koronát és a budapesti Collegium Marianumnak: 10,000 koronát. * Űrnapja. Az Oltáriszentség fenséges ünnepén a bazilikában reggel 8 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás mond. A szentmise után ö tartja a körmenetet is. Kedvezőtlen idő esetén a szertartást a bazilikában tartják meg. * Molnár János alapítványa. Molnár János praelátus-kanonok, országgyűlési képviselő az esztergom-vizivárosi plébánia templomot szép alapítvánnyal tüntette ki. Keményfy K. Dániel plébánosnak 2000 koronát adott át államkötvényekben, amelyből 1000 K egy énekes sz. misére, 1000 K pedig a templom számára szolgál alapítványul. * Főegyházmegyei hirek. Segédlelkészi minőségben áthelyeztettek: Pasztirik Ernő Nagycétényből Nyergesujfalura, — Fekete Gyula Nagycéténybe, — Weber Mihály Muzsláról Udvardra, — Pagács Géza Ny ergesuj faluról Muzslára. Az ujmisések közül a következők kaptak dispoziciót: Gyetven Pál Barslédecre, — Ürge József Pozsonynádasra, — Turaz Antal Ujvároskára, — Raska Ágoston Nyitrapereszlénybe, — Herda Rajmund Csejtére, — Szatkó József Újlakra, — Kristufek Vendel Burszentmiklósra, — Lapicz János Alsószerdahelyre, — Mészáros Lajos subsidiäres Barstaszáron. * Jézus szent Szivének ünnepe Vízivároson. Mához egy hétre mint a hónap első vasárnapján, a háborúra való tekintettel az idén nagyobb egyházi ünnepség keretében tartja a „Jézus Szentséges Szivének Tiszteletőrsége" havi ájtatosságát a vízivárosi plébánia templomban. A háborús könyörgéssel egybekötött ájtatosság d. u. 5 órakor lesz, amely alkalommal, mint meghívott ünnepi szónok dr. Varga Dámján cisztercita tanár Budapestről fogja a prédikációt mondani. Prédikáció után ünnepies litánia lesz. * Hadikölcsön. A jelenlegi nagy nemzeti küzdelemben Esztergom város és vármegye minden téren teljes lelkesedéssel és önfeláldozással veszi ki részét. Hőseink a harcmezőn küzdenek őseinktől örökölt bátorsággal és halálmegvetéssel, az itthon maradottak pedig kettőzött munkával és a hadikölcsön lelkes jegyzésével tesznek tanúságot hazafiasságukról. — Hogy ez utóbbi téren mily mérvben vette ki részét közönségünk, szolgáljon bizonyságul, hogy egyedül az Esztergomi Takarékpénztárnál a most kiirt hadikölcsönre 691,950 K jegyeztetett. — Ha ehhez számítjuk, hogy a mult évi hadikölcsönre ugyanezen intézet által már 1.438,450 K fizettetett le, úgy kitűnik, hogy maga az Esztergomi Takarékpénztár több mint 2 millió korona hadikölcsönt szállított be az állampénztárba, mely összegből 300,000 koronát maga a nevezett vezető intézet saját számlájára jegyzett. — A hazafias közügy ily kiváló kiszolgálásával az Esztergomi Takarékpénztár nemcsak teljesítő képességének, hanem hazafiasságának kétségtelen jelét adta. * Rendjelviselési engedély. Ő Felsége megengedte, hogy Pauer Károly főszékesegyházi karkáplán a koronával és a kardokkal díszített I. oszt. bajor arany érdemkeresztet a nemzeti szinü szalagon viselhesse. * A hat osztályos jegyzők önkéntessége. Most, hogy a 42 évesnél idősebb férfiak besorozására kerül a sor, sok olyan intelligens ember kerül katonai szolgálatba, akiknek nincs meg az iskolázottságuk, amely az önkéntesség elnyeréséhez szükséges. A községi jegyzők idősebb része hat középiskolát végzett, tehát a katonaságnál csak egyszerű közlegények volnának, holott intelligenciájuk, műveltségük folytán méltán számot tarthatnak arra, hogy különösebb bánásmódban részesüljenek. A honvédelmi miniszter körrendeletben adja tudomásul, hogy a népfelkelésre kötelezett körjegyzők az önkéntesi karpaszományt viselhetik, sőt a harctéren lévők is kérelmezhetik. A rendelet idevonatkozó része igy hangzik : A cs. és kir. hadügyminiszter úrral létrejött megállapodás értelmében a fegyveres népfelkelői szolgálatra bevonult vagy alkalmasnak talált B) alosztályu népfelkelésre kötelezett azok a községiés körjegyzők, illetőleg segédjegyzők, akik a községi jegyzői oklevelet a középiskola hat osztályának elvégzése alapján szerezték meg, az egy évi önkéntesi karpaszomány viselésére való jogosítást kérhetik. A kérelem tekintetében határozathozatalra a népfölkelési bemutató szemlére még csak ezután megjelenő jegyzők tekintetében a szemlebizottság elnöke hivatott. Az igény a hat középiskola sikeres elvégzését igazoló iskolai bizonyítvánnyal, a községi jegyzői oklevéllel és az illetékes járási tisztviselő által kiállított erkölcsi bizonyítvánnyal igazolandó. A fegyveres népfelkelői szolgálatra már bevonult, de még a póttesteknél lévő jegyzők kérelme tekintetében az előbb emiitett okmányok alapján az illetékes hadkiegészítési kerületi-, illetőleg honvéd kiegészítő parancsnokság határoz. A hadszintéren lévő jegyzők kérelme tekintetében a határozathozatal a csapatparancsnokságot illeti meg. Utóbbi esetben a fentebb emiitett okmányok bemutatása nem kívántatik meg s az igényjogosultság a kérelmező jegyzőkönyvi bemondása alapján állapítandó meg. * Adományok. Az Oltáregylet utján az árvák tányérjára özv. Mészáros Károlyné 20 K, özv. Reviczky Gáborné pedig 10 K-t adományoztak. Az oltáregylethez sebesültjeink részére dr. Vándor Ödönné 22 db inget, Schönbeck Mihályné egy skatula tépést, 12 db uj zsebkendőt és 12 pár új harisnyát küldöttek. * Halálozás. Özv. szerepi Kelemen Jánosné szül. Petheő Zsuzsanna életének 64. évében máj. hó 20.-án hosszas szenvedés után meghalt. Temetése e hó 22.-én d. u. fél 5 órakor ment végbe a belvárosi temető kápolnájából. * Bevonják az aprópénzt. Az az érthetetlen eljárás, amely az aprópénzt kivonta a forgalomból valószínűleg rövid ideig okoz még kellemetlenséget. Állítólag tervezik, hogy a 10 és 20 filléres nikkel pénzt és az 1914. év előtt készített ezüst koronást a kormány kivonja a forgalomból, mivel más veretű váltópénzt csináltatott. Harminc nap leforgása alatt az említett pénznemeket mindenkinek be kell szolgáltatni az állami adóhivatalhoz, ahol azokat az uj veretüekkel kicserélik. Aki a meghagyásnak nem tesz eleget, az maga ellen vét, mert a pénze egyszer és mindenkorra érvényét veszti. Hogy mennyire üdvös ez a rendelkezés, hangoztatni is fölösleges. A kicsinyhitűek által elterjedt pénz hiánya országszerte zavarokat támasztott, anélkül, hogy valami értelme vagy oka lett volna a 10 és 20 filléresek elrejtésének. * A magyar szabadkőművesség. Sajnos, hogy ezen szervezetről ugy kell megemlékeznünk, hogy mintegy elismerjük, miszerint a világ folyásának intézésében: felkavarásában, nyugtalanitásában meglehetős szerepe van. Nem akarjuk a magyar szabadkőművesség jelentőségét emelni, de miután az egész világ s a világnak sajtója a világháború borzalmait a szabadkőműves páholyokkal kezdi összekötni, feltehetjük a kérdést; — Milyen szerepe van a magyar szabadkőművességnek az Ausztria elleni hadjáratban ? ! Határozottan állítják előkelő sajtóorgánumok, hogy a velünk ellenséges államok diplomáciáját kiválóképen befolyásolták a szabadkőművesek s ennek folytán felhasználták a saját céljaik elérésére, boszujuk kitöltésére. A katholikus egyház ellen törő nemzetközi szabadkőműves szervezetnek Európában a legnagyobb ütköző pontja s talán az utolsó komoly akadálya volt mindig Ausztria, a kath. Habsburgházzal, mely országa területén a szabadkőművességnek semmi mozgást, semmi életet sem engedélyezett. Igy lett Pozsony, a magyar határváros az osztrák szabadkőműveseknek bagolyvára. Természetes, hogy a szabadkőművesség sohasem bocsátott meg ezért Ausztriának s nekik köszönhető, hogy most Európa államai, de különösen Olaszország Ausztriának feldarabolására törtetnek. A magyar szabadkőművesség beletartozott az olasz és francia páholyok kötelékébe, de kérdés, hogy beleavatták-e őket ebbe a titokba. Mindenesetre nem volna rossz az ügyet megvizsgálni. * Hadifoglyok magángazdaságokban. A földmivelésögyi miniszter értesítette az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, hogy intézkedések történtek arra nézve, hogy a hadifoglyokat mezőgazdasági munka céljaira magánosok is igénybevehessék. E rendelkezés értelmében magánosok saját gazdasági üzemükben végzendő mezőgazdasági munkára hadifoglyokat csak 200-as, vagy vagy ennél nagyobb csoportokban kaphatnak és csakis a csoportlétszám tiz százalékának megfelelő