ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-25 / 17. szám

csolt mély részvéthez mi is őszinte szivvel csatla­kozunk. Itt emiitjük meg, hogy nemcsak a család és rokonság, hanem a tantestület is adott ki külön gyászjelentést az érdemes tanítónő elhalálozása alkalmából. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak mély fájdalommal jelentik, hogy ÍI forrón szeretett édesanya, testvér, sógornő és rokon: özv. Miedler Rezsöné szül. Gosztayer Berta, Esztergom városi tanítónő, folyó hó 21-én reggel 5 órakor, életének 50-ik évében, rövid szen­vedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvé­tele után történt gyászos elhunytát. A felejthetet­len drága halott földi maradványai folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor a városi temető kápolnájában fognak beszenteltetni s ugyanakkor örök pihenőre helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat a belvárosi plébánia-templomban folyó hó 23-án délelőtt 9 órakor lesz az Urnák bemutatva. Min­denható Isten kérünk, adj neki a sok földi szen­vedés után enyhet s a boldog feltámadásig csen­des nyugodalmat. Miedler Irmike, Rezső és Berta gyermekei. Gondos József, Gosztayer Lajos test­vérei. Gondos Józsefné szül. Viola Rózsi, Gosztayer Lajosné szül. Vargus Paula, Matus Gyuláné szül. Miedler Hermin, Mayer Imréné szül. Miedler Szi­dónia, Miedler Fáni sógornői." * A hercegprímás adománya. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás a budapesti Regnum Marianum intézet céljaira 1000 K-t adományozott. * Az Egyesületi Tanács gyűlése. A főegy­házmegyei Egyesületi Tanács f. hó 22-én d. u. 5 órakor ülést dr. Walter Gyula v. püspök-elnök lakásán. A gyűlésen megjelentek: Számord Ignác, Majer Imre dr., Keményfy K. Dániel, Mátéfíy Viktor, dr. Wiedermann Károly, Siposs Antal, dr. Mattyasóvszky Kázmér és Pauer Károly tanácstagok. A jegyzőkönyvet Pauer Károly kar­káplán, a tanács jegyzője vezette. A gyűlés folya­mán Pauer jegyző felolvasta az 1913-ik évről be­küldött jelentésekre vonatkozó észrevételeit, majd több fontosabb és az egyesületi élet élénkítését célzó ügy megbeszélése után a tanácstagok ki­osztották maguk között a beérkezett jelentéseket. A jegyzőkönyvet a jegyző jelentésével együtt fel­terjesztik a bibornok-hercegprimásnak. A gyűlés az elnök köszönő szavai után 6 óra után ért véget. * Jótékony hangverseny. Az esztergomi vöröskereszt fiókegylet 1915. évi április hó 24-én és 25-én d. u. 6 órakor az Esztergomi Kaszinó nagytermében műkedvelő előadással egybekötött ifjúsági hangversenyt rendez, melynek tiszta jöve­delmét felerészben a háborúban megvakult kato­nák, felerészben pedig a vöröskereszt-egylet javára fordítja, melyre a t. közönséget meghívja a ren­dezőség. — Ülőhely ára 2 K, állóhely ára 1 K. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula üzletében és az előadás előtt a pénztárnál. Felülfizetéseket a jótékony cél érdekében köszönettel fogad az egye­sület. Műsor az előadás alkalmával a pénztárnál kapható. * Nagylelkű alapítvány. Számord Ignác pápai tb. káplán, az érs. óvónőképző intézet igaz­gatója, esztergom-szentannai javadalmas lelkész ma töltötte be 25. esztendejét annak, hogy az esztergomi sz. Anna templom lelkészévé kinevez­tetett. Ez alkalomból a sz. Anna templomi szent­ségimádás fényének emelésére, a sz. Anna zárdába járó óvódás és iskolás szegény gyermekek felru­házására és a háborúban elesett hős katonák árvái­nak nevelésére 1000—1000 koronás, összesen 3000 koronát kitevő alapítványokat tett. * Ujabb rendelet a gabonáról. Búzát, rozsot, árpát, tengerit és burgonyát, valamint az ezekből előállított lisztet és és rizskészletét vasúton, hajón vagy gépkocsin város vagy község területén kivül eső helyre csak szállítási igazolvány mellett szabad szállítani. A szállítási igazolványt kis- és nagy­községekben a főszolgabíró, a rendezett tanácsú városokban a rendőrkapitány van jogosítva kiadni. * Néphangulat. Teljesen igazuk van a ható­ságoknak, amidőn kevésbe veszik a most már egészen általánossá vált panaszkodást, sőt az ilyen panaszokat közlő sajtót is megrendszabályozzák. Vannak helyek, előfordulnak esetek, ahol és ami­kor egészen jogosan panaszkodnak, de nem szabad tűrni, hogy az elégedetlenségből kíméletlen sportot csináljanak a nagyobb szájú asszonyok és a fel­tűnésre vágyó neveletlen férfiak. Vannak, akik szépen keresnek, eldugott lisztkészlettel is rendel­keznek, de az újságoknak népet sajnáló közlemé­nyein felbátorodva, népvezéri szerepre pályáznak. Ezek azok a jó alakok, akik a hadisegélyből otthon torkig berumoznak, teáznak, szalonnáznak, azután kótyagos fejjel végig járják az utcákat és kikiabálják csúf jelszavaikat: — Dógozzon a fene! Miért dógozzak? Hogy másnak legyen ? Ezek a passiv elszólások. Azután neki báto­rodva szórják az aktiv szinezetüeket: — Nincs liszt? Majd elmegyünk az urakhoz, a zsidókhoz, a papokhoz! Van azoknak ! Még iparosok sem átallanak ilyen szavakat kiáltozni az utcákon, pedig tőlük elvárhatnánk annyi műveltséget, intelligenciát, hogy megértenék a törvény rendelkezését, mely szerint igenis lehet kenyerük az uraknak, a zsidóknak és a papoknak, ha a kiszabott lisztmennyiséggel kellőképen tud­nak gazdálkodni. Lehetnek olyan szegény emberek, akiknek a kellő pillanatban nem volt pénzük arra, hogy ele­gendő lisztet beszerezzenek. Ezeket sajnáljuk és ha helyzetüket átlátjuk, szívesen segítünk rajtuk a lehetőség szerint. Azonban vannak olyanok is, akik csupán pénzvágyból eladták összes készletei­ket, pazarul bántak a szemekkel, vagy a szalma­özvegyek barátnéiknak bőséges zsurokat rendez­tek. Igy nem lehet csodálni, ha pénz van, kenyér pedig nem akad. A hatóság bizonyítja, hogy az előbbi esetek csakugyan gyakoriak még a falusi népek között is. Soha annyi rum nem fogyott el a falvakban, mint mostanában. Mindezek után szeretnénk, ha a hatóságok nemcsak az ujságközleményeket ellen­őriznék, hanem az utcai szónokok lazítását és neveletlenkedését is csirában etfojtanák. * A városok a béna katonákért. A minisz­terelnök intézkedésére az egész ország minden nagyobb városában a jótékony egyesületek közre­működésével olyan műhelyt állítanak föl, ahol a béna katonák uj foglalkozásukhoz megfelelően ki­képeztetnek. * Egyenruhás gyerekek. A vidéki városok­ban megbotránkoznak azon, hogy a szülők gyer­mekeiket a hadsereg egyenruháiba bújtatva sétál­tatják az utcákon. Némelyek rangfokozattal is el­látják a csemetéket. Egyes budapesti lapok örven­deznek e jelenségen s ebben a katonás felbuzdu­lás jeleit látják. A két szembenálló felfogással csak úgy tudunk végezni, ha magukat a katonákat kér­dezzük meg: — Mit tartanak a zsebkendős kis huszárok­ról és hadnagyokról? De a szónál többet mondanak a tettek. Tiz esztendősnek látszó fiú keményen feszit az apja boltja előtt. Feszengeti tagjait az egyen­ruhában s a gallérján terpeszkedő csillagokra úgy néz le, hogy e művelettel majd kitörik a nyaka. Most jön három szürkeruhás katona. A gyerek stellungba vágja magát s keményen szalutál a hadfiaknak. Reménye azonban nem valósult. Egyik katona se fogadta a köszöntésnek ezen módját, hanem először majd felöklelték szemeikkel a gyereket, azután pedig fumigálva másfelé tekintettek. Ebből látható, hogy a harcteret már meg­tapasztalt, komoly katonák az egyenruhának meg­csúfolását látják abban, ha a gyerekeket igy öltöz­tetve ugráltatják az utcán. * A tanítók és a termés biztosítása. A vallás- és közoktatásügyi minisztertől rendelet jelent meg, amely a tanítóknak útmutatást ad a gazdálkodás módjára, a korai vetemények intenzi­vebb művelésére, a hasznosítható hulladék meg­óvására. A rendeletet a miniszter megküldte vala­mennyi egyházi főhatóságnak, valamennyi kir. tan­felügyelőnek és a tanfelügyelőségi kirendeltségek vezetőinek. A miniszter a tanfelügyelőknek küldött rendeletet azzal fejezi be, hogy elvárja a tanitói kartól, hogy hivatása magaslatán átérezve meg­bízásának nagy fontosságát, készségesen és a leg­nagyobb buzgalommal iparkodik eleget tenni fel­hívásának. * Hogy megy a vásár?! Most már tudja mindenki, hogy az élelemre alkalmas árúk értéke nagyon felemelkedett. Az árak azonban oly roha­mosan szöknek, hogy a falusiaknak erről fogalmuk se lehet. A mult heti párkányi vásár sok meglepe­tést okozott az eladó és vevő közönségnek. Bent a vásártéren mindenki tapasztalhatta az árak ma­gasságát. Az élelmességet túlhaladó vérbeli keres­kedők, akik száz percenttel szeretnek dolgozni, nem is mentek a vásártérre, hanem messze Pár­kánytól, a határban választották ki pozíciójukat és megállították a marhákkal befelé igyekvő falusiakat. Még az intelligensebb termelők se tudták, hogy mit csináljanak a felkínált árak hallatára, amelyek a régebbi árakat messze túlhaladták. Egy úr szép üszőt hajtatott a vásárra. Elfogja egy kereskedő és felajánl 500, 600, 700 koronát érte sok esküdözés, fogadkozás, átkozódás között. Az urat megindítja a szörnyű szóáradat, még inkább a 700 korona s odaadja a marhát. A vásárban az üsző 1000 koronáért kelt el, tehát a kereskedő néhány óra alatt 300 koronát nyert tisztán. Ezt a nyereséget fizetjük meg a mészárszékekben. Tehát a termelő nem hizik a mi zsírunkon, de igenis hizik a vérbeli kereskedő. Ugyancsak ezen vásárban egy 18 éves öreg lóért 900 koronát adtak s a vevő néhány órával utóbb 1000 koronáért adta tovább. Általában véve csodás árak uralkodnak, de a nyereségnek csak csekélyke része vándorol be a termelő, a tenyésztő falusi birtokosoknak zsebébe. * Köszönetnyilvánítás. Özvegy Reviczky Gáborné, ki már több izben tanújelét adta nemes­szivüségének, ujabban a következőket küldte a járványkórház betegeinek: 2 meleg takaró, 3 me­leg ing, 24 p. rövid harisnya, 24 db zsebkendő, 24 db borogató ruha, 4 hálóing, 4 alsónadrág, 3 kalap, 1 csomag tea, 1 nagy üveg befőtt szilva, 200 db cigaretta, 3 imakönyv, 29 imafüzet, 3 pár papucs, 3 pár mamusz, 1 csomag játékkártya. — Fogadja érte a szenvedő betegek nevében, úgy a magam részéről is a leghálásabb köszönetemet. Dr. Aldori kir. tanácsos, a járványkórház vezető főorvosa. * Zsírt árusít a város. Se nálunk, sem pedig a környéken nem tapasztalunk akkora gon­doskodást, mint amilyent különösen Nagyváradon és Pécsett tanusit a város vezetősége a lakosok­kal szemben. Nagyvárad városa több vaggon krumplit tartott készenlétben, hogy a tél folyamán kielégítse a nép szükségleteit. Pécsről pedig azt halljuk, hogy kilogrammonkint 3 kor. 60 filléres árban városi zsírral látják el a közönséget. Már eddig is több ezer kilogram hatósági zsir fogyott el. * A krumpli bejelentése. A gabonanemüek után a krumplira is rákerül a sor, amennyiben az ebből egyeseknél levő készletet is be kell jelen­teni, mihelyt kihirdetik a rendeletet. A fölösleges készletet, ha kívánják, métermázsánként 11 koro­náért mindenki köteles átengedni az Országos Gazdasági Bizottságnak. * A szentgyörgymezei napközi gyermek­otthon. A hadbavonultak családjainak esztergomi segitő bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy mivel a jelenleg fennálló két napközi gyer­mekotthon a jelentkezőket befogadni már nem képes és mivel Szentgyörgymezőről ujabban 90 gyermek jelentkezett felvételre, Szentgyörgymezőn egy harmadik gyermekotthont állit fel, annál is inkább, mert a tavaszi mezei munkálatok megin­dultával az otthonok szaporítása különösen szüksé­gessé vált. Az ülés határozatából Bleszl Ferenc a segély-akció elnöke, Szecskay Kornél, a gyer­mekotthonok elnöke és Magos Lajos, a segély­akció jegyzője pénteken délben tisztelegtek dr. Csernoch János hercegprímásnál és kikérték Ö Eminenciája engedélyét arra vonatkozólag, hogy az uj otthon vezetését a Simor-árvaház kedves­nővérei vállalhassák. A hercegprímás ki a küldött­séget igen szívesen fogadta, a kért beleegyezést készségesen megadta s a maga részéről is helye­selte a gyermekotthonok számának szaporítását, mely amellett, hogy a hadbavonult hősök család­jait segélyezi, a mezei munkálatok zavartalan lebonyolítását is lehetővé teszi, aminek nagy gaz­dasági jelentőségét nem kell külön kiemelnünk. Az uj gyermekotthon hétfőn nyilik meg a szentgyörgy­mezei fiúiskola helyiségében, ahol a felvett gyer­mekek reggeltől estig a kedvesnővérek felügyelete alatt lesznek. Mihelyt az árvaházból a katonai járványkórház kitelepítése megtörténik — ami néhány héten belül remélhető — a gyermekotthon ide költözik át, s itt a gyermekek nemcsak figyel­mes gondozásban, hanem — a segélyakció pénz­tárának terhére — élelmezésben is fognak része­sülni, ami egyelőre, tekintve a nővéreknek a jár­ványkórházban és az árvaházban való nagy elfog­laltságát — sajnos — meg nem valósitható. Itt említjük meg, hogy a gyermekotthonba való fel­vételre az árvaház tiszt, főnökségénél lehet jelent­kezni, felvételre azonban csak a hadbavonult katonák gyermekei számithatnak. * Az itthon maradt vitézek életéből. Valami sürgős ügyben keresi egy fiatal ember barátját, Mukit a lakásán, d. e. 11 órakor. — A kutyafáját Muki . . . hát te még d. e. 11 órakor is az ágyban? — Furcsa, feleli Muki, egy cigarettát kínálva... csak nem ülhetek egész nap a kávéházban. Az már nagyon egyhangú, unalmas lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom