ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-18 / 16. szám

Minden törekvésünk oda irányul, hogy a népünk megismerje azokat a magasabb szempontokat, amelyek érthetőbbekké és elviselhetőbbekké teszik a háborús viszonyokat. De lehetetlennek tartom, hogy a földmivelő nép — az ország gerince és veleje — magasabb nézőpontra helyezkedjék akkor, amikor a kormány 6 kgr. lisztfogyasztást engedélyez fejenkint és havonkint annak a népnek is, amelynek a mezei munkák végzésénél mindenkor a kenyér csaknem kizárólagos tápláléka. Kizárt dolognak tartom, hogy a havi 6 kgr. lisztmennyiség elegendő legyen kenyérre a földmives embernek, aki négyszer eszik napjában kenyeret, még pedig mindannyiszor hatalmas adagot, amely legfeljebb ebédjekor kisebb, mert ebédre levest is eszik. De ha a levesében nincsen főzött tészta, azt kenyérrel pótolja. Hogy az adagok hatalmasak : az természetes, mert a gyomor egészséges, a munka nehéz és mert — ismétlem — földmives embernek kenyér a főtápláléka. Igazán túlzás nélkül 3

A kgr.-ra becsülöm a napi kenyérfogyasztását, tehát a havi szükséglete körülbelül 22 kgr. kenyérben. De vájjon az egy hónapra kiszabott 6 kgr.-nyi lisztből mekkora lesz az a napi kenyérdarab? Mivel pótolja majd a kenyérhiányt? Szalonnája és füstölt husa van — tegyük fel hogy van — de persze ahoz is kenyér kell. Utolsó burgonyáját — a másik fő táplálékát — elülteti. Ha termel is zöldségfélét és főzelék alakjában elébe tálalják, a főzelékféléhez nem szokott paraszt-gyomor kenyér nélkül be nem veszi, hiába mondjuk, hogy a szükség majd rákényszeríti. Ha rá is kényszeríti, nem lesz köszönet benne, mert ugyancsak rövid ideig élvezheti a jóllakottság érzését és ugyan nem sok erőt ad a munkájához. A tej? Ha ugyan van, ahoz is kenyér kell. Egyék talán keményre főzött tojást a kenyér helyett? Igen ám, csakhogy a hivatalos rekvirálás egy szemnyi gabonát sem hagyott a baromfia számára, annak pedig szem kell, ha a gazdaasszony azt akarja, hogy a tyúkjai tojjanak. Neveljen baromfit? Miből? Hiszen a meglevő állományt is hamarosan el kell fogyasztani, mert nincs miből etetni. Elismerem, hogy a kenyérmennyiség kevesbedése több módon és bizonyos fokig pótolható, de nem gondolom, hogy a legszűkebbnél is szűkebbre szabott kenyér-porciót annyira lehessen pótolni még leleményes gazdálkodással is, hogy azt a kenyérhez szokott földmives-ember meg ne érezné és meg sinylené, az az ember, aki most többszörösen terhes munkát fog végezni, mert hiszen a hadbavonultak helyett is kell dolgoznia. Fokozott erőmegfeszitést kívánni egyszerre redukált táplálkozás mellett lehetetlen. Lehetetlen, hogy az itthonmaradtak koplalva elegendőt bírjanak produkálni a hadseregnek is és saját maguknak is. Amennyire fontos, hogy harcoló vitézeink elláttassanak élelemmel és munícióval : épp olyan fontos az is, hogy a föld rögét törő és az országnak élelmet termelő nép is elláttassék elegendő munícióval — a gyomorba. Ha ez nem sikerül, mert lehetetlen: akkor nem szabad kívánnunk, hogy az éhező nép a munkában megszakadjon : akkor nem szabad kívánnunk, hogy korgó gyomorral valami nagyon lelkesedjék és szivesen tűrjön. Attól tartok, hogy a munkához való azt a több kedvet és több erőt, amelyet nem ad meg neki a megszokott és kielégítő táplálkozás : a fokozott alkohol-élvezetben fogja keresni, s akkor az utóbbi baj nagyobb lesz az elsőnél. Ugy tapasztalom, hogy a lisztfogyasztásra való rendeletet a munkás nép a legnagyobb ellenszenvvel és elégedetlenséggel fogadta. Azt érti, hogy többet kell dolgoznia, mint máskor; de hogy amellett koplalnia is kelljen, azt meg nem érti, abba meg nem nyugszik, s annál kedvetlenebbül dolgozik, mert biztosra veszi, hogy uj termését újra rekvirálják. Hogy lehet-e a bajon segíteni vagy nem ? — azt nem tudom. Hogy az aggodalom és az elkedvetlenedés általános, az valószínű, mert hiszen a földmives mindenütt földmives és az a bizonyos 6 kgr. mindenütt csak 6 kgr. Gyerk, 1915. április 9. Kész tisztelettel Kovács Pál, plébános. * Szaleziánusok támogatása. Közel hozzánk, s mégis messze a világ háta mögött él és fejlődik a szalezianus világmü Magyarországon elvetett friss magva az Esztergommegyei Szentkereszten. Csak szaleziánusok tarthatnak ki oly mostoha viszonyok közt, a milyenek közt az első szalezianus intézet küzköd Szentkereszten; a rend, amely ismeretes arról, hogy 1000 intézete 30 év alatt úgyszólván a földből nőtt ki. A háború dupla csapás az intézményre, mely önkéntes, szinte láthatatlan kezek adakozásából tartja fenn magát. Már építkeztek volna, de most fejlődésükben vissza vannak vetve ismét egy-két évre. A materialis nyomort betetőző lelkiinség enyhítésére a napokban a negyven szentkereszti szalezianus növendék számára beszerzendő imakönyvekre adakoztak: Jedlicska Pál nagyszombati érseki vikárius 40 K-val, Viszolajszky Károly esperes-plébános 20 K-val, melyhez a Szent István Társulat igazgatósága is hozzájárult 40 K-val. * Harctéri fogás. A kárpáti harcokból irta a közeli napokban egy esztergomi származású főhadnagy, hogy a legtüzesebb küzdelem idején megbízást kapott, hogy vigye el a parancsot a hegyen tul fekvő csapatrészekhez. A főhadnagy neki vágott a magas hegynek, mely a szemben álló ellenséges seregek között állott. Egyszerre csak legyek módjára kezdtek dongni fülei körül a muszka golyók s a szemben meredező csúcson mérgesen kattogott a gépfegyver. A muszkák észrevették s az egy embertől nem sajnálták a gépfegyver golyóit. A főhadnagy erre végigvágta magát a hóban s a meredek oldalon legurult a völgybe, ahol átadta a parancsot az illetékeseknek. * Értesités a hadikölcsönkötvények kiadásáról. Az Esztergomi Takarékpénztárnál jegyzett hadikölcsönkötvényekből a nem zárolt címletek folyó évi április 20-ától az A) jelzésű elismervények ellenében a hivatalos órák alatt átvehetők. * Adakozások a segélyakcióra. Az Esztergomi Főkáptalan 150 koronát, Bogisich Mihály c. püspök pedig 100 koronát volt kegyes a hadbavonult katonáink gyermekei javára felállított és áldásosán működő napközi gyermekotthonok költségeinek fedezetére adományozni. Midőn a honmentő fiatalság ezen nemesszivü gondozásáért hálás köszönetet mondok, egyben ki kell emelnem, hogy ezen ujabb adakozásokkal a Főkáptalan adománya 1350 koronára, Bogisich püspöké pedig 300 koronára emelkedett. A segélyakció további kegyes támogatását kéri Bleszl Ferenc pénzkezelő bizottsági elnök. * Sebesültjeink istápolására, s az általam megjelölendő célra az utóbbi napokban a következő adományok érkeztek be: özv. Müller Józsefnétől (Bpest) 100 citrom és 100 narancs. N. N. úrnőtől ing, alsó nadrág (saját kézimunkája) és egy csomó „Érdekes Újság", Dalotti Amikától 2 hósapka és 2 pár keztyü (saját kézimunkája,) Stampay Margit és Böskétöl (Köbölkút) 12 pár papucs (saját munkájuk). Palik Julia és Seszták Lajosnétól (Szent Miklós puszta) 64 citrom, ifj. Sinka Tóbiástól tépés, Brühl József prael.-kanoktól 100 kor. Brilli Gyulától 10 k., Seyler Vilmostól 10 K, Sinka Tóbiásnétól tépés 5 K, Kovács István és nejétől 3 K. Fogadják a nagylelkű adakozók őszinte köszönetemet. Esztergom 1915. ápr. 17. Perényiné. * Asszonyi csel. Nem messze tőlünk B. városában még a mult nyáron történt ez érdekes eset. Bögi András gazdag paraszt fiú házasságkötést jelentett be az anyakönyvi hivatalba, mely szerint Felhő Rózsi hajadont szándékozik hites feleségéül venni. A skriba úr, hogy a megkötés után minél hamarább a „Sárga csikóhoz" mehessen egy pohár sörre, szép cirkalmas betűkkel már előre megírta a házasságlevelet. Az egybekelendők nemsokára meg is érkeztek. Ünnepélyes csend lett a tintás padlóju teremben, ahol most a frigykötés cselekvése játszódik le az állami akarat végrehajtója előtt. — Bögi András — szólal meg a hivatalnok sztentori hangon — akarja-e ön az itt jelen lévő Felhő Rózsit feleségül venni? — Nem — feleli az öreg Bögi fia tisztán és érthetően. Általános meglepődés. — De kérem — szól hebegve a tisztviselő úr, hirtelen egy quintet engedve az előbbi hangból — önnek azt kell mondania, hogy „igen". -— Dehogy is kell azt mondani — vág vissza Bögi — én azt mondom, hogy „nem"! — Jó, de miért? — Valami olyast hallottam a menyasszonyomról ép itt a küszöbön, hogy megváltoztattam szándékomat. — Akkor hát hiába nem csinálhatok magukkal semmit — hortyogja a hivatalnok. — De én sem magával — feleli amaz s megfordul, hogy elhagyja a szobát. — Pardon Bögi úr — szólal meg ismét, ijedt arccal a tisztviselő — mit csináljunk a házasságlevéllel, amelyet már kitöltöttem? — Azt én igazán nem is gyanítom — válaszolja Bögi — tán csak nem gondolja, hogy a protokollumért elveszem? Hiába volt minden kérés, jajgatás s fogak csikorgatása. Bögi távozott. A leány utána. Bent a tisztviselő kétségbeesve. A házasság bevezetve a törzskönyvbe, a lap számozott, kitépni nem lehet. Biztosan kap érte egy orrot azoktól a magasabbaktól. Kint meg Bögi lépésben haladt. Felhő Rózsi a nyomában. — De az ég áldja meg magát Andris — rí a leány — csak ne hozza a fejemre ezt a szégyent. Oh én szerencsétlen. András, mentsen meg. Nézze magának csak azt kell mondania „igen", én azt felelem rá „nem" s evvel az előbbi csorbám ki lesz köszörülve. —• Hm, ez már beszéd — bök a fejéhez Bögi s rá néz a leányra — hát ezt már megteszem. Visszarándulnak a hivatalba. A tisztviselő arca hirtelen kivirul s újra kérdi: Bögi András, akarja-e ön az itt jelenlevő Felhő Rózsit feleségül venni?" — Igen — válaszolja amaz tisztán és érthetőn. — És ön Felhő Rózsi, akarja-e az itt jelen levő Bögi Andrást férjéül venni? — Igen — feleli az is ép oly tisztán és érthetően. — Hohohohooó! — kiált erre Bögi torka teljéből •— ez nem áll. Te azt mondtad, hogy nemet fogsz mondani! A tisztviselő úr méltóságteljesen felemelkedett a helyéről s mint hajdan Napoleon Austerlicnél, komoly fölénnyel nézett a hadakozókra, miközben szóra nyíltak ajkai. — A tanuk hallották, a házasság érvényesen megköttetett. A további esetleg előálló családi inzultusoktól kérem a hivatalos helyiséget megkímélni. Ez utolsó szavak után, ha még egy szobája lett volna, elvonult volna, de mivel még egy szoba nem volt, hát újra leült. S Bögi András keserű képpel, Böginé pedig boldog mosollyal elhagyták az állam templomát. — Oh, oh, oh ...! * Köszönetnyilvánítás. Özv. Reusz Józsefné,. ki már több izben tanújelét adta nemesszivüségének, ujabban a következőket küldte a járványkórház betegeinek: 4 üveg vörös bort, 1 nagy doboz kétszersültet, 6 üveg befőttet és 200 db cigarettát, —

; Fogadja érte a szenvedő betegek nevében, ugy a magam részéről is a leghálásabb köszönetem, Dr. Aldori kir. tanácsos, a járványkórház vezető főorvosa. * „A papa kedvence," vagy „A kék egér* cimü rendkívül mulattató és igazán szórakoztató vígjáték kerül műsorra f. hó 20. és 21.-én kedden és szerdán a Korona moziban, melyben a címszerepet a legbájosabb német moziszinésznö: Magde Lessing játssza. Lessing Magda nemcsak méltó vetálytársa Paola Montinak, a híres olasz moziszínésznőnek, de játéka finomságával és bájosságával Rítta Sachettot is felülmúlja. „A kék egér" különben pompás fordulataival s meglepő scenirozásával egyike a legkitűnőbb, nagyobbszabású vígjátékoknak. A négy felvonásos darab minden jelenete csupa tréfa, jóízű humor és vígság. S ebben a szomorú időkben bizony ránkfér egy kis vidámság, egy kis búfelejés . . . * A be nem vált lovaknak sokkal rosszabb dolguk van, mint a harctéri kartársaiknak, mert a meg nem érdemelt lenézés mellett amazoknak munkáját is végezniök kell s az ütlegeket is tűrik helyettük. Valóságos indián lárma harsan fel a nap bizonyos óráiban lent a várhegyi út alján, mintha a kozákokkal ütköznék meg valami tréncsapat. — Gyü te! Hahó! Vágd! Szorítsd! Azután következik a szitkok árja. Pedig nem is a lovak a hibásak, hanem azok, akik annyira megrakják szekerüket, hogy az „untauglich" lovak négyen se tudják a hegyre felvonszolni. Eladó bukszusok. Gömbalaku 30—35 cm. magas, 30—35 cm. széles bukszusok kaphatók Vimmer Kálmán bérgazdaságában Érsek puszta u. p. Bény. Telefon Bény 4. * Sebesült katonák céljaira a következő nagylelkű adományok érkeztek: Blümelhuber Ferenc nagyprépost föszékesegyháza védszentjének ünnepe alkalmából, a papnevelde és vöröskereszt kórház sebesültjeinek, céljaira 200 K-t adományozott, Főkáptalan 100 K, Etter Gyula névnapi megváltás cimén 30 K, (vöröskeresztnek) Reviczky Aladár a szemük világát vesztett katonáknak 20 K, Fekete Árpád 12 db zsebkendő, 2 férfi kalap, 3 db hálóing, 3 db alsónadrág, 2 borogató ruha, 12 pár rövid harisnya, 3 db. imakönyv, Starkbauer Aloiz 1 skatulya tépés és olvasni való füzetek. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * Védekezés a kiütéses tífusz ellen. Bár az orvosi tudomány mai tanítása szerint a kiütéses tífusz egyike azon betegségeknek, melyeknek ellen-