ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-10 / 2. szám

* A hercegprímás Bécsben. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a mult vasárnap délutánján Bécsbe utazott és ott a Pázmány-intézetben szállt meg. A királynál háromnegyedórás kihallgatáson volt. Azután látogatást tett Burián király személye körüli miniszternél, Piftt hercegérseknél és Daruváry miniszteri tanácsosnál. A bibornok szerdán este utazott vissza Esztergomba s több napi bécsi tartózkodása alatt élénk érintkezésben volt az osztrák fővárosban tartózkodó vezető férfiakkal. * Korpótlék; folyósítás. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium az 1914/15. év II. felére járó lelkészi korpótlékot kiutalta, miért az egyházmegyei hatós-ág felhívja azokat a lelkészeket, kik korpótlékban részesülnek, hogy szabályszerűen kiállított és bélyeggel ellátott nyugtáikat minél hamarább a szokás szerint beterjeszszék, hogy igy a nekik járó összeget megkaphassák. * Elhunyt plébános. Váray János óbarsi plébános rövid, de kinos szenvedés után meghalt f. évi január hó 5-én. A boldogult plébános 1841ben született Léván. 1863 ban szentelték áldozópappá. Mint óbarsi plébános 1904 ben a budapesti szentszék ülnökévé neveztetett ki. Váray János iskolatársa volt Bogisich Mihály v. püspöknek és szoros barátságot tartottak egymássá). Régi vágású, agilis férfiú volt az elhunyt, aki aggkora dacára buzgón teljesítette kötelességeit, sőt elevenen munkálkodott a közügyek terén is. * Meddig esedékes a hadisegély. Azok a bizonyos rosszmájú pesszimisták, akiknek minden kedves alkalom, hogy a jövendőt minél sötétebb színekkel aláfessék, még azt is kitalálták, hogy ujév napjától kezdve a hadbavonultak családtagjainak segélyezése teljesen be fog szűnni. És kering ez a mese szájról-szájra anélkül, hogy még az írástudók közül is sokan hitelesnek ne tartanák és megcáfolnák. A hadisegélyről tudnunk kell, hogy az a bevonultnak a katonaságtól végleges hazabocsájtása, illetve szabadságoltatása esetén szüntetendő be. Az sem szolgál indokul a segély beszüntetésére, hogy sebesülten hazabocsájtott katona otthoni ápolásban részesül. * Főegyházmegyei hirek. Pápay Ferenc budapest-terézvárosi segédlelkész a Stieber Vince kanonoki kinevezése folytán megüresedett plébánia vezetésével megbízatott adminisztrátori minőségben. * A katonák elszállásolása. Január 16-án bevonulnak katonai kiképzésre az újonnan besorozott népfelkelők. Mivel létszámuk az eddigi katonák számát is felülmúlja, minden lehetséges helyiséget lefoglalnak számukra. Az eddigi értesülésekkel szemben halljuk, hogy a szentgyörgy mezői iskola is katonai célokra fog szolgálni. A főkáptalan ismételten átengedte a kanonoki házaknak üresen álló második emeletét, de ezen helyiségeket egyelőre a kassai cs. és kir. élelmezési hivatal foglalja el. Párkányba hozzák az ott állomásozó grodeki ezred újoncait és szállásul ismét több barakkot építenek számukra. A barakkon kívül kórházat is építenek a katonák számára. * Adomány katonai imakönyvekre. A Vöröskereszt kórházban és a szemináriumban levő sebesült katonák imakönyveire ujabban Graefíel János prelátus-kanonok, nagyprépost helyettes 50 K-t adományozott. * Közgyűlés. A Szentgyörgymezői kath. kör f. hó 17-én (vasárnap) délután 5 órakor tartja rendes évi közgyűlését. Kéretnek a tagok, hogy e közgyűlésen teljes számban vegyenek részt. * Hogyan szállítják a sebesülteket? Sürgős értesítés jön, hogy a sebesülteket szállító vonat már közeleg Esztergom felé. Ezen hirre a rendőrség emberei körülfutják a várost és elég erélyesen felszólítanak minden fogattulajdonost, hogy bizonyos órára küldje ki kocsiját az állomásra. Pénteken is jött vagy 60 kocsiból álló sebesültszállító vonat és 400-nál több ember volt benne elhelyezve. Bent az állomáson a jótékonyság és a hivatalos különítmény foglalnak helyet, kint pedig az összehajtott kocsitábor vívja a csatát az elsőségért. Nem mintha valami égő lelkesedés hajtaná őket, hanem mindegyik szeretné hamar elvégezni dolgát és hazajutni. Az alkalmazott kocsisok egészen nyugodtak. Nekik mindegy hogy hol töltik el az időt, annál idegesebbek azonban a gazdák. A csendörök alig tudják megakadályozni, hogy a kocsik tolakodásából halálos baj ne származzék. Egy gazda minden tekintet nélkül behajt a szekerek közé. Sikerül is neki a szomszédos szekeret felfordítania, melyről egy kíváncsi kis gyerek leesik és két tüzes paripa alá kerül. Van sikoltozás, káromkodás, csendőri beavatkozás. A gyermeket, akinek bátran otthon lehetett volna maradnia, kiragadják a veszedelemből, a felfordított szekeret lábra állítják, a türelmetlen földmívest pedig hamarosan arra ítélik, hogy utoljára kell maradnia, a mi annyit jelent, hogy az est leszállta előtt nem igen szabadulhat. A sebesültek a felső harctérről való lengyelek, akik közül kiválasztanak vagy 60 súlyos állapotban levőt s az itteni kórházakban helyezik el. A többit átszállították Párkánynánára, hogy a vonat Érsekújvárba vigye őket. A sebesültek ülnek, fekszenek a kocsi fenekén és a derékon. Az útvonalon étellel-itallal kedveskednek nekik. Annyi a cigaretta, hogy még a kocsisoknak is jut. A közönség nagy vendégszeretetével kiáltó ellentétben van némely gazdának cinikussága, amennyiben piszkos, rothadt szalmát tesznek a kocsi deszkájára. Különösebb eset csak a párkánynánai állomáson adja elő magát, midőn a sebesültek meglátják a vaggonokba berakodó orosz foglyokat s öklüket rázva kiabálnak rájuk a mieink: — Megálljatok! Kaptatok tőlünk eleget! * Kevesen menekültek meg. A miniszterek igen szigorúan kezelték a katonaszabaditási kérvényeket és igy igen sok jó reménység dőlt a porba. A gazdaközönséget különösen biztatták, hogy a gazdaságban szükséges egyetlen fiút nem hívják be katonai szolgálatra, azonban a gazdák épúgy csalatkoztak, mint a hivatalnokok, akik magukat állásukban nélkülözhetetleneknek gondolták. Igy tanítók nélkül maradnak iskolák, kántor nélkül templomok, ügyvéd nélkül a pörös aktákkal teli irodák, inas nélkül nagyurak, kocsis nélkül lovak, suszter nélkül a lukas cipők stb. stb. De hát nincs kegyelem, mert a hazának védelmezőkre van szüksége és talán a magas minisztérium veszedelmesnek tartja egyesek felmentését, mert a többinek annál keservesebben esnék a nélkülözésekkel teljes katonai élet. Bizony hozzá kell szokniok az itthon maradóknak, hogy embertársaik segitő kezére nern számithatnak és egyedül a saját erejükre lesznek utalva. * Zarándokok hálája. Brutsy Gyula díszműáru kereskedő Széchenyi-téri kirakatában egy ízléses áldozó kehely van kitéve, melyet az 1914. évi Szentföldi magyar zarándokok fognak vezetőjüknek, páter Kaizer Nándor budai szent Ferencrendi házfönöknek, hálájuk jeléül átnyújtani. — A magyar -iparművészet ezen szép alkotását zarándoktársai megbízásából, Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató rendelte és a Magyar Iparművészeti Társulat ellenőrzése mellett egy budapesti ötvös művész tervezte és készítette. A kehely szinezüstből készült, tűzben van aranyozva és eredeti magyar motívumokban, valódi ékkövekkel és gyönyörű zománc munkával van díszítve. Különösen szép a pohár, melyen az arany kalászok, valamint a remek munkájú szőlőlevelek és fürtök találóan jelképezik a kenyeret és a bort, mellyel a miséző áldozik. Felhívjuk az érdeklődök figyelmét e szép műtárgyra. * Adakozás a segély akcióra. A hadbavonult esztergomi katonák családtagjaik segélyezésére az elmúlt héten adakoztak : Sziklay Nándor egri fökáptalani tiszttartó és neje Szvoboda Romanna Szentmargitáról 50 K-t, Sándorné Koperniczky Borbála V. havi részletkép 10 K-t, továbbá az özvegyek és árvák javára Pehatsek Arthur dorogi esperes népnapi üdvözlet megváltása cimen 5 K-t. A nemesszivű adományokért, de különösen a tőlünk messze vidékre szakadt Sziklay tiszttartóéknak ez úton mond hálás köszönetet a segélyző bizottság nevében Bleszl Ferenc pénzkezelő elnök. * Sebesültjeink karácsonya TrenesénTeplicen Trencsén-Teplicz, hazánk ez előkelő és jótékonyhatásu fürdője éppen jókor kezdett téli ellátásra is berendezkedni. A mult évben vette tervbe az Igazgatóság, hogy téli ellátásra is berendezkedik, természetesen előkelő és jól fizető vendégek részére. A nyári szezonban mindig több az idegen, mint a magyar. Orosz, lengyel, osztrák, német, sőt láttunk Egyptomból is vendégeket. Most is van vendég ezer számra, de nem vidám zajongó, jól fizetők, hanem csendes, szenvedő sebesültjeink. Ezek között is sok az idegen. Orosz, lengyel, osztrák, német, és akik nekünk a legkedvesebbek magyarok is. Meghatóan irja le egy ismerősünk az ott lévő sebesültek részére rendezett Karácsony estét. Az Igazgatóság a Cursalon nagytermébe rendelte a szent estére a már lábbadozó és gyógyultakat, akik közt sok a családapa. Itt szép beszédet tartott Arányi M. kir. tanácsos főorvos magyarul, Oszvald K. igazgató németül, Forényi K. tótul, Azután minden sebesült szép ajándékban részesült. Az ajándék kiosztása után a zenészek dobogóján félrevonták a függönyt, ahol 20—25 kis leány fehérbe öltözve angyalszerüen állott. Perc múlva szépen rákezdtek az ismert kedves énekre: Dicsőség mennyben az Istennek, Békesség földön az embernek. Valóban megható jelenet. Szem nem maradt szárazon. Ugy a jelenlevők mint a sebesült katonák hangosan zokogtak. El, el innen ! mondták egyesek, inkább száz halálba mint ilyet nézni. „Mit csinál az én hat apró gyermekem, mondja egy mankón álló népfölkelő, ott kint a vadonban", mert erdőör az illető, 11 éves a legnagyobb és ö sir, zokog. De vele együtt olyan is, aki életében soha nem ejtett könnyet. Végül egy sebesült altiszt köszönte meg az igazgatóságnak e nagy figyelmét és jóságát azon ígérettel hogyha felgyógyulnak és a Magyarok Istene velük lesz, a jövő Karácsonyunk örvendetesebb lesz. * Mikor a huszár „szerkeszt". A belzeczi végállomás erdei fenyös ligetében pihenünk. A Mannlicher-fegyverek piramisai mellett a bakák jóízűen falatoznak a konzerves dobozokból. Ezektől kissé odébb vannak a huszárok. A lovaikat a fákhoz kötik. A vörös ördögök nagyobb része pedig eltávozik a faluba. Csak néhányan maradnak — „bakternak". Ekkor tanuja voltam a következő érdekes jelenetnek: A ló bökdösni kezdi sörényes fejével gazdája hátát. — No hát légy egy kis türelemmel, édes lovam. Nemsokára lesz menázsid. Tudod, hogy először te eszel s csak ugy én ! Az abrak azonban még nem jön. A ló erre patáival kezdi idegesen verdesni, majd hosszában csúsztatni a földet, miközben csattog és zörög a kantár. — Ne te ne ! Nohát itt van! A ló vigan ropogtatja a neki nyújtott cukrot és kenyeret. Okos szemeivel kérdő tekintetet vet a gazdájára. — Bizony nincs már több ! Igy mulatnak, társalognak egymással. Egymáshoz nőttek. Együtt viselik a fáradalmakat. Megosztják a veszélyt, a bánatot is. Az örömük is közös. Jönnek vissza az eltávozott huszárok. Ropogós, illatos szénát hoznak. Az összes lovak erre nyerítenek, kapálódznak; a fekvők pillanat alatt talpon vannak. Itt van a széna ! — Ugyan honnan a föld alól kerítették azt a takarmányt? — kérdi a katonapap a fiúktól. — Hisz' én azt gondoltam, hogy ebben az elpusztított községben egy szál se kapható Dárius kincséért sem! — Jelentem alásan regimentspáter úrnak: a ló már nagyon éhes volt, hát valahogy mégis csak köllött — szerkeszteni egy kis takarmányt! * Harci induló. A háborús zeneirodalom ismét egy szép művel szaporodott, amennyiben a napokban jelent meg Bard Ferenc kiadásában ifj. Büchner Antal főszékesegyházi karnagynak „Harci induló"-ja, melynek szövegét Schuchter István cs. és kir. főhadnagy irta. A zenemű hangjai érvényre juttatják a nemzeti lelkesedésnek magasan lobogó tüzét. A magyaros motívumokból álló induló most felemelő hatással van a zenét kedvelőkre, valamikor pedig beszélő emléke lesz a mostani nagy időknek. A szerző az indulót zongorára, cigány és katonai zenekarokra is átirta. Esztergomban a Buzárovits-cégnél kapható 1 korona 20 fillérért. A zenemű a vitéz magyar katonáknak van ajánlva s a tiszta jövedelem a harcba vonult katonák hátrahagyott családtagjainak segélyezésére lesz fordítva. Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWXER-iS: GŐZE KÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.