ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-04-04 / 14. szám

szerettem volna őt vinni s elhozni neked, hogy felneveld nekem. Lopakodva léptem ki az ajtón s nesztelen lépésekkel inaltam a kertek, szénakazalok között. Lónyerítést hallottam. Legugolva a hang felé tartottam. Nyitott pajta volt, két lóval s a szénában mélyen horkoló orosz katonákkal. Az egyik lovat leoldottam, kivezettem az útra s rá ugrok, abban a pillanatban lövés dördült el mögöttem, ezt követi a második, harmadik. Átkaroltam a lovam nyakát s vágtatva az éjben, sérületlenül értem ki a faluból. Még sötét volt, amikor a mieinkre akadtam. Tőlük hallottam, hogy uj orosz csapatok erősítették meg a falut s nekik azért ki kellett vonulniok. Ugye változatos az életem, édes jó Anyuskám, imádkozz csak, hogy minél előbb boldogan haza kerülhessek. Csókol benneteket Aladár. * A hercegprímás a kórházakra. Dr. Csernoch János bibornok hercegprímás az esztergomi érseki vöröskereszt kórháznak a hadiállapot kezdetétől fogva 16,188 koronát adott eddig az ott fekvő sebesült és beteg katonák élelmezésére. Hasonló irányú jótékonyságra a bibornok igen nagy összegeket áldozott s ezek között a hadi kórházakra fordított adományok meghaladják a 100,000 koronát. * Az esztergomi főszékesegyházi énekkar húsvéti műsora. Április 4-én. Husvétvasárnapján : ifj. Büchner A.: Ecce Sacerdos, 5 szólamu vegyeskar. Griesbacher: Graduale Haec dies, 4 szól. vegyeskar. Sequentia: Victimae koraliter. Filke: Offertorium Terra tremuit, 4 szól. vegyeskar orgonakisérettel. Rheinberger : Missa A moll, vegyeskarra, orgonakisérettel. Ifj. Buchner-Szepessy: Ima a hazáért. Április 5 én. Húsvéthétfőn: Griesbacher: Graduale Haec dies, 4 szól. vegyeskar. Sequentia: Victimae koraliter. Haller: Offertorium Angelus Domini, 5 szól. vegyeskar. Griesbacher: Missa D dur, op. 69. vegyeskarra, orgonakisérettel. Április 6-án. Husvétkeddén: Graduale és Sequentia koraliter. Goller: Offertorium lntonuit, 4 szól. vegyeskar, orgonakisérettel. Goller: Missa Majella, vegyeskarra orgonakisérettel. * Főegyházmegyei hirek. Cziklay Aladár budapesti felsővizivárosi káplán, hóhér Gyula bpesti hitoktató és Hévey Gyula szt. Imre kollégiumi prefektus katonalelkészi szolgálatra behivattak. — Kákonyi János pozsonyzávodi plébános hasonló minőségben Csesztére neveztetett ki. —• Kutschera József komáromi plébános egészségi okokból félévre szabadságoltatott s ezen idő alatt a plébániát Farda Adolf komáromi káplán adminisztrálja. * Az esztergomi tanitóképző büszkesége. A fővárosi lapok a napokban dicshimnuszokat zengedeztek egy magyar tanitó hősiességéről, egyik esti újság pedig első helyen, vezércikkben magasztalja érdemeit s példaképül állítja valamennyi tanitó, főleg küzdő katona elé. Hogy mit müveit e tanitó, hogy szolgált reá az eddig sohasem hallott dicséretre, nem jelzik részletesen a lapok, annyit azonban tudunk, hogy már a háború kezdetétől fogva fegyverben áll s mint honvédzászlós, nyolc hónap óta farkasszemet néz és vitézül küzd a Kárpátokban reánk ólálkodó ellenséggel. Már három kitüntetése is van! Előbb a kis, azután a nag3' vitézségi ezüst érmet kapta, most pedig a német császár tűzette mellére a vaskeresztet. Mint tanítók nevelője jól eső érzéssel, megelégedve olvastuk ezen hirt, akkor pedig büszke öröm, lángolás vett rajtunk erőt, mikor megtudtuk, hogy hiszen ő a mi fiunk. Igen, teli torokkal kiáltjuk, hogy az a kidicsért Zsoldos Ferenc nyitrai tanitó a mi volt növendékünk! Itt, a Magyar Sión tövében, az esztergomi érseki tanítóképzőben nyerte kiképezését. Nálunk szivta magába azt a lángoló, önfeláldozó hazaszeretetet, melyet ezreknek mintaképül állítanak. — Mintha most is előttem, a padokban látnám e kis vézna, tápintézetbe járó, mindig engedelmes és szorgalmas ifjút ülni, amint lesi az ajkainkról elröppenő igéket. Négy teljes évig volt növendékünk s 1911 június havában nyert oklevelet. Mikor hozzánk jött, a neve sem volt magyar, bizonyára többen ma is Zalesák néven ismerik társai közül. Ezért mondjuk, hogy az ő dicsősége az Alma Mater, a mi intézetünknek is dicsősége. Büszkék is vagyunk reá, bár — mint eddig is értesültünk — nem ő az első és egyetlen kitüntetett fegyverben álló sok növendékünk közül. Ö már beírta nevét történelmünk aranykönyvébe. Csak rajta! folytassák dicsőségesen tovább társai is, gyűjtsék a babért homlokaik köré, hogy győzelmes csatáikból visszatérve, példaképül szolgálhassanak s büszkén regélhessenek majd hősi küzdelmeikről a késő unokáknak is. * A város földjeinek felhasználása. A tábor környékén épen a mostani, gazdaságilag nehéz időkben, bérlő nélkül állott a városnak néhány hold földje. A városnak minden kis jövedelemre szüksége van, de a háborús mozgalom is sürgeti a termőföldeknek kellő kihasználását, azért a lehetőség szerint törekedett a vezetőség bérlőt fogni. Bérlő azonban nem akadt. Ez nem is csodálatos eset a jelenlegi viszonyok között, midőn se elegendő igavonó állat, sem pedig emberi munkaerő nem áll a földmivelők rendelkezésére. Akinek földje van, örül, ha a magáét megművelheti, akinek földje nincs, inkább napszámba megy, minthogy bérletet vállaljon s épen a tábor szomszédságában, ahol a muszkák hosszú ujjait már az ősz folyamán megtapasztalhatták a szőlősgazdák. Az ügynek ezen állása arra birta Osváth Andor városi főjegyzőt, hogy a tábor katonai parancsnokságával lépjen érintkezésbe. A tábor vezetősége olyan feladatot vállalt magára, amelynek megvalósítása a városnak nagy nyereséget jelent. Ugyanis a halastó megduzzasztása folytán a városnak 60—70 hold területű földje mocsarassá és igy földmivelésre teljesen használhatatlanná vált. A tábor katonai parancsnoksága az orosz foglyokkal ármentesiteni fogja a területet s ennek a munkának fejében egy évig termel rajta olyan veteményeket, amelyek a foglyok táplálására szükségesek. A városnak igy nemcsak az a haszna lesz, hogy jókarba hozott földeket kap, hanem a piacot se fogják arról az oldalról annyira szorongatni. * A hatósági liszt fogyasztói. Városunk lakóinak egyharmad része van rászorulva arra, hogy a hatóságilag forgalomba hozott kevert lisztet használja. A hazafias felbuzdulás a kenyérügyben egyre jobban érezhető, amennyiben a tehetősebbek valósággal versenyeznek abban, hogy minél barnább kenyér kerüljön az asztalukra. Igy egyrészről elősegítik a nemzeti ügyet, másrészről pedig szép példát adnak a szegényebbeknek arra, hogy a hadikenyérrel megelégedjenek. A mi búzatermő vidékünkön ugyanis a kukoricából készült ételekkel előbb meg kell barátkoznia a népnek, mert a rendes körülmények között senki sem volt kénytelen ilyen eledelekkel táplálkozni. A kukorica elleni előítélet már kezd oszladozni s a törvényes rendelkezéseken kivül a józan ész is arra mutat, hogy a kukoricalisztből nemcsak élvezhető, hanem ízletes táplálékokat is lehet készíteni. * Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör házalapja javára a mult napokban a következő adományok érkeztek: A párkányi takarékpénztártól 20 K, az Esztergom-vidéki Hitelbanktól 10 K és Brühl József prel.-kanonoktól 25 K. Fenti kegyes adományok a háború okozta gondok között különösen jól esett a kör vezetőségének, mert a tagok nagy része a harctéren küzd s úgyszólván minden más jövedelmi forrás megcsappant, azért azokért e helyen is hálás köszönetet tolmácsol a kör elnöksége. * Katonai ruhák varrása. A katonai ruhák előállításában egyre jobban érvényesülnek a szociális szempontok. Ugyanis a kormány szakítva a szállítókkal, egyenesen az iparosokkal és a néppel köt üzleteket az egyes helyi ipartestületek utján. Az esztergomi ipartestület eddig 25,000 drb katonai fehérnemű varrására kapott megbízást s az ipartestület a munkát helybeli és a közeli vidéki falvak asszonyaival végezteti. Eddig 19,000 drb fehérneműt szállítottak Esztergomból. Naponként 4000 darabot állítanak elő. Az asszonyok versengve jelentkeznek a munkára a városból és a vidékről is. Az ipartestületnek ezen akciója ujabban még nagyobb terjedelmet fog nyerni, amennyiben a bőriparral és a felsőruhák gyártásával foglalkozó iparosoknak is fog munkát szerezni. Mindenesetre nagy megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a katonai szállítások ilyenformán az arra hivatott tényezők kezébe kerülnek. * Egy sebesült, aki visszanyerte beszélő képességét. Kaposvárról irják : Tóth Károly 44-es baka, akit egy ellenséges gránát a levegőbe röpített és amidőn a földre zuhant, egy bajtársa szétroncsolt lábdarabja esett rá, a nagy ijedtségben elveszítette beszélőképességét. Összetörve Kaposvárra szállították és az ottani Vöröskeresztkórházban ápolták. Már majdnem egészen meggyógyult, csakhogy beszélni nem tudott. A napokban nagymosás volt a kórházban és ő ottan forgolódott, e közben elesett és egy kevés forró vizet tartalmazó dézsába esett. Ezen kis baleset következtében visszanyerte beszélőképességét. * Az ital és a szegénység. A szeszellenes mozgalomnak hivei szomorúan tapasztalják, hogy az utóbbi időben nagyon fellendült a pálinkafogyasztás. A közrendre ügyelő hatóságok bizonyítják, hogy a korcsmákat túlságosan látogatják a nép emberei. A buzgóbb pálinkafogyasztókat megkérdeztük, hogy miképen lehetséges az, hogy a háborús drágaság idején italra oly sokat költenek. Ezen kérdésre ilyen furcsa feleletet kaptunk: — Kevés pénzért nem adnak kenyeret, pálinkát pedig hat fillérért is mérnek. Azután a pálinkától elfelejti a szegény ember gyomra az éhséget. Az iszákosoknak nagyon tetszetős lehet a kérdésnek ezen megoldása, a józan ész azonban ilyen felfogás mellett teljesen csődbe jut. * Megrohanták a falvakat. A termelő nép csupa dacból nem hozta be a tojásokat a városba, hogy ne kelljen darabját 8 fillérért adnia. Az esztergomi piaci árusok erre kirohantak a falvakba s ők tudják miképen, összeszedték a rengeteg sok tojást darabonként 6 fillérért. Most azután a piacon 12, 13, 14 fillérért árulják, mert a hatóság levette a kezét az árakat szabályozó fogantyúról. A termelők helyett tehát most a kufárok gazdagodnak. A galiciaikat szidják mostanában, de a mi népünk és kereskedőink is megérdemelnének néha valamelyes dorgálást, amidőn a piacot kifosztják és háromszoros áron adják vissza az árukat a közönségnek. * A sebesült katonák húsvéti ajándékára az Oltáregyesületnek ujabban a következő nagylelkű adományok érkeztek : Méltóságos Főkáptalan 100 K., Brühl József prelátus-kanonok 100 K., melybőL 40 koronáért 1000 példány „Tábori missió" fog szétosztatni, Schiffer Ferenc pr.-kanonok 100 K., Dr. Horváth Ferenc pr. kanonok 100 K., Dr. Fehér Gyula pr. kanonok 30 K., Havasy Jolán 20 K., Fekete Árpád 10 K., N. N. szentképekre 10 K., Machovich Jánosné 12 K., Schmidt Louise 10 K., Rudolf Mihályné 10 K., Dr. Földváry Istvánné 10 K., özv. Laczkó Pálné 10 K., Mattyasovszky Marianne 6 K., IGomann Nándorné 5 K., Virág és Szántó 5 K., özv. Tillmann Károlyné (Budapest) 4 K., Meitner Anna és leánya 4 K. Hajas Naca 3 K., Simonyi Józsefné csendőrörnagyné 7 drb. törülköző, 52 drb. zsebkendő, 5 tekercs fásli, 200 drb. cigaretta, 36 drb. cigaretta-doboz, Pisuth Mariska 50 drb. tojás, özv. Frey Ferencné ismételten 10 üveg bor, Schönbeck Mihályné 2 ing, 5 lábravaló, özv. Takács Gézáné 2 üveg bor, Schmidt Gyula 100 drb. cigaretta, N. N. 80 drb. cigaretta, Meitner Anna és leánya „Szent Család" 2. évfolyama. Hálás köszönettel nyugtázza özv. Reviczky Gáborné. * Rátartós munkások. Egyik helybeli vállalat szombaton délután munkásokat fogadott fel. A felkínált bérrel a legtöbben — vagy húszan — meg voltak elégedve, két fiatal munkás azonban elhagyta az udvart s az utcán nekitámaszkodtak a kapufélfának. Ott tanácskoztak a bér alacsony voltáról s várták a kedvezőbb ajánlatokat. A munkavezető nem akarta elengedni a két fiatal munkaerőt, azért kikerült melléjük s biztatta őket: — Jertek, mig nem késő. Azok ketten csak a fejüket lógatták. Erre a munkavezető zárni kezdte a kaput a két munkás háta mögött. Összenéztek az atyafiak az erélyes fellépésre s megkocogtatták az ajtót, mondván: — Ne siessen olyan nagyon, hiszen látja hogy be akarunk menni! * A világháború hatása a német missiókra. Az 1913-iki német missió statisztikai kimutatása szerint 1250 német hittérítő és apáca működik a világ összes telepein szétszórva. Hozzájuk tartozik 2250 benszülött misszionárius, 170,000 hivő és 60,000 katekumen. Az évi keresztelések száma kb. 35,000. Iskoláik száma kb. 2000, a tanítványoké pedig 115,000. E német missió telepeket, amint azt Schmidlin dr. az „Allgemeine Rundschau"ban (1915. 11. szám.) egy érdekes cikkében leirja, hogy a most folyó világháború sok helyen teljesen feldúlta vagy pedig válságos helyzetbe hozta. Az ő cikkéből vesszük a következőket: A nyugatafrikai Guinea-öböl mellett fekvő Togó gyarmaton minden német missió telepet és iskolát megszüntettek a betörő franciák. A hithirdetőknek minden egyes esetben külön hatósági engedélyt kell kérniök, ha beteget akarnak meg-