ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-01-10 / 2. szám

szólnak majd anyám és testvéreim és a falu gaz­dagai? És a nationalisták és a fejedelem? Azok gyanakodni fognak, ezek megfenyegetnek, a feje­delem meg fogságba ejt . . . Rajta, változtatnom kell a dolgokon. Tarka és fényes ruhákba öltöz­ködöm, a csodák és nagy tettek fényébe és aztán . . . hát aztán: Én vagyok a Messiás! Elő a karddal." Ez a modernek Jézus Krisztusa! De azért nem ámitó, mert szeretetből csele­kedett, mert népét meg akarta váltani a földi szol­gaságtól. Ami ennek az alapgondolatnak nem felel meg, arról hallgat a szerző. A halottak feltámasz­tása és a többi nagy csodák egyszerűen kimarad­nak ebből az Evangéliumból. A betegek gyógyu­lása : autosuggestio. Krisztus meghalt eszméiért, mert nem akarta megfosztani országát a Megváltás álmától. Szépen halt meg, csendesen. Ahogy egy népét szerető vezérhez illik. De nem jelent meg többé — soha. Tanítványai, a buzgók, a rajongók látták őt, igen, mert kellett őt látniok! Hiszen lelkükben folyton látták. De a többiek? „Sie warteten und warteten. Aber er kan immer noch nicht." A feltámadástól kezdve egészen a mai napig átláthatatlan felhővel vonták körül a Krisztus arcát. Az egyház ! Luther! A theologusok ! Amikor ezt kimondotta, akkor az egyház el­itélte munkáját, a protestánsok megfosztották hiva­talától. Nem baj! Most aztán kimondotta hitvallá­sát. „Érzem, tapasztalom és hiszem, hogy az örök hatalom jó, hűséges és szent. És előtte állok gyer­meki bizalommal: bizom benne, örvendek és von­zódom hozzája. És ebből a viszonyból életre kel az öröm, a vasárnapi öröm, a magam és más lel­kének értékelése, az értelmes, éles szem és erő, amely a bátor haladáshoz és boldog jövőhöz visz engem." „Ez az én hitem, mert a lelkemnek megfelel," Beletekintettünk a szent földre és láttunk egy Krisztus-arcot szomorút, fakót. Mintha kérdezné a szemlélőt: — Szerencsétlen! Hol keresed lelked szent földjét, Hilligenleit? Bräutigam Ferenc. A ferencesek múltja Esztergomban. — Rendi adatok nyomán. — Befejező közlemény. A mostani ferences-templom alapkövét 1700­ban tették le nagy ünnepség keretében. Az épités azonban igen lassan haladhatott előre, mert egy­részt nagy hiány volt alkalmas mesteremberek­ben, másrészt pedig a nép nem adakozhatott az építkezésre szegénysége miatt. Különben a kuruc­labanc torzsalkodás is akadályozta az építkezést. a kereszt jelét maga az Ur mutatta meg a küz­delem éjszakáján Konstantinnak: In hoc signo vinces, ugy az ujabb korban maga az Ur mutatta meg ennek a kornak krisztusi jelvényét: a szivet, a győzelmes, a megváltó sebbel, a töviskoroná­val, a szeretet lángjaival. Ugy hisszük, az Ur mutatta övéinek, hogy akik e jelben küzdenek, győzelmet aratnak. Mi azért ezt a Szivet hadi­zászlónkul választjuk, ennek nyomában küzdjenek a mi katonáink. Ezt viseljék pajzsul hősi szivük felett, ennek esküdjenek hűséget, mint ahogy a legfőbb hadúr dec. 8.-án hűséget fogadott neki. A legfőbb hadúr példáját követik a katonák s ma számtalan katona teszi le erre a szentséges jelre a fogadást. A mi küzdelmünk célja a béke. Az isteni Sziv legnagyobb ajándéka a béke. Amikor az utolsó vacsorán búcsúzott, végrendelete volt: Békét adok nektek, az én békémet hagyom nek­tek. A föltámadás után ugy üdvözölte övéit: Békeség nektek. Tanítványait utasítja, hogy min­denütt a békét hirdessék: Békeség e háznak. A keresztény köszöntés: béke veled. Már Izaiás a béke fejedelmének hirdette a Messiást. Az angyalok karácsonykor békéről daloltak. Most is hallottuk ez éneket karácsonykor, de mintha idegenül hang­zott volna. A föld vonaglott hatalmas ágyuk lökéseitől, a levegő reszketett dübörgő hangjaiktól, katonák fáztak a hideg lövészárkokban és megrázkódtak a lövedékek csattanásaitól. Itthon a szivek remegtek s a karácsonyfák fénye könnyekben fürdött. Amint az Ur első jövetelekor, az első kará­csonykor az emberi szenvedély megzavarta a bé­két és az angyalok énekét Heródes tömeggyilkolása követte, sírás és jajgatás hallatszott Ráma így érthető, hogy a mostani templom a je­lenlegi szentély nélkül — bár elég kezdetlegesen — csak 1716-ban készült el. A templomot 1716. október 4.-én Illés János esztergomi apátkanonok benedikálta. A templom mellett épült fel szerény cellák­kal és ebédlővel a zárda. A Rend tagjainak ünnepélyes bevezetését a Tartományfőnök páduai sz. Antal napjára tűzte ki, mely épen Szentháromság vasárnapjára esett. Ezen ünnepségre a környékbeli plébániák hivei lelkészeik vezetése alatt körmenetileg jelentek meg. Nagy számmal voltak képviselve sz. Ferenc III. Rendjének tagjai is zászlóik alatt. Ezen ünnepre az Egyházhatóság nyilvános könyörgést rendelt el, hogy a törökök ellen Belgrád alatt küzdő keresztény seregek küzdelmét siker koronázza ! Kora reggel a szab. kir. város plébánia­templomában ünnepélyes istenitisztelet volt, mely­nek végeztével megindult a körmenet a vízivárosi ferences-residentiához, hol szintén a keresztény fegyverek győzelméért imádkoztak. Kuckländer generalis intézkedése folytán a körmeneten megjelent az Esztergomban tartózkodó katonaság is teljes számban. Közvetlen az Oltáriszentség előtt haladt Esztergom városának világi hatósága nagy költsé­gen készített fehér zászló alatt. E zászló egyik oldalán Szűz Mária képe diszlett e felirattal: Pro urbe hac et patria devote tu precare Maria. E felírás alatt Esztergom városának címere volt látható. A zászló másik oldalát a stigmatizált szent Ferenc képe díszítette a Rend és Rendtartomány címereivel. A kép alatt e felirat volt olvasható: S. Franciscus per suos fratres intrando beat urbem. Hogy mily impozáns keretben folyt le a bevezetési ünnepség, mutatja azon körülmén} T , hogy 10 ezer ember vett részt a körmeneten s 5 ezer hivő járult a szentségekhez. Á hívek ájtatos imáit siker koronázta, mert VI. Károly serege savojai Jenő herceg vezérlete alatt augusztus hó­napban a törököket legyőzte, Belgrádot és a többi erődöket elfoglalta. A templom és zárda további építéséhez nagy Összeggel járult Kuckländer várkapitány, ki a fő­oltár, a xaveri sz. Ferenc-oltár és az orgona költ­ségeit fedezte. Bőkezűségében követte jámbor neje, báró Triklin Katalin, ki 1722. ápr. 18.-án kelt végrendeletében 7 ezer rajnai forintot hagyott a templom mellett létesítendő lorettói kápolna építésére és felszerelésére. A Bendhez való ragasz­kodásukat jellemzi azon óhajuk, hogy a Rend sírboltjában, rendi ruhában óhajtottak végső pi­henőre térni. Óhajuk teljesült, mert a Rend ke­városából, Rachel asszonynak siralma : ugy a mostani karácsonyt is tömeggyilkolás szentségte­lenig meg, sirás és zokogás hallatszik, panaszszó kél Róma városából, a kereszténység atyjá­nak, a pápának fájdalmas panasza, mert híveinek százezrei nincsenek többé. Heródes gyilkos kardja nem érhette az Üdvözítő szivét, a mostani háború sem érheti. Békét lehelő szeretetével itt uralkodik az oltáron köztünk s őrzi az idők viharában az Ő örök békéjét. A neversi kolostorban a Boldogságos Szűz látogatásáról nevezett apácák őrzik alapitónőjük­nek, Chantal szent Franciskának szivét. Azt mond­ják, hogy ez a sokat zaklatott sziv halála után is érzi az egyházra váró csapásokat s ilyenkor meg­dagad, mintha könnyek gyűlnének benne, hogy sirva fakadjon. Az egyház Alapitójának Szivét minden tem­lomban megtaláljuk. Nem halott, hanem örökké élő Sziv. Megérzi az egyház minden bánatát, fáj­dalmát. Mi ezt a Szivet figyeljük most a szoron­gatás idején. S mintha ez az isteni Sziv most megnagyobbodnék, megdagadna. Magába fogadja minden szomorúságunkat, bajunkat, siralmunkat. S mintha nőne benne a szeretet, a gyöngédség mi irántunk, a háború borzalmaitól szenvedő fiai iránt. Ennek a Szívnek egy irgalmas könnye meg­vált minket minden nyomoruságunktól. Előtte állunk aggódó, de rendületlenül bizó lélekkel s figyeljük őt. S ő véghetetlen szeretetével magához szólit : Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket. Bíz­zatok a győzelemben és az eljövendő békében. Meg ne háborodjék a ti szivetek. Bízzatok, én meggyőztem a világot. gyeletes tisztelettel őrzi címerrel ellátott sírjukat mai nap is a megújított lorettói kápolna sírbolt­jában. Mivel a templom mocsaras helyen épült, néhány évtized alatt alapjai annyira megrongálód­tak, hogy 1745-ben a boltozatokat meg kellett ujitani. E2zel kapcsolatban épült fel a jelenlegi szentély, a sekrestye és a torony. 1755. május 6.-án szerelik fel a Budán ön­tött négy harangot. A költséget részben Guarits György, részben a „Rózsafüzér-társulat" fedezte. 1823. okt. 5-én Rudnay Sándor hercegprímás a templomot és a főoltárt ünnepélyesen felszen­telte. Az 1838-iki árvíz a ferenceseknek is nagy kárt okozott. Míg a veszedelem a zárda épületét nem fenyegette, a zárda 760 világi személynek adott menedéket, gondoskodva eltartásukról is. Március 12.-én azonban a templomba és rend­házba is behatolt a viz. így mindenkinek távozni kellett a rendházból. A veszedelem elmultával mutatkoztak az ár­víz következményei. A zárda és templom falai meglazultak. Különösen a chorus forgott veszede­lemben. A zárda 1857-ben tudta jótevők támoga­tásával a templomot annyira rendbehozni, hogy a nép minden veszedelem nélkül látogathatta. A szabadságharc idején, 1849. ápr. 11-töl jul. 13-áig majd császári, majd magyar katonaság szállta meg a zárdát, melyben ilyen körülmények között szerzetesi fegyelemről szó sem lehetett. 1849. ápr. havában a magyar kormány az összes posztógyárakat lefoglalta. így a rendház posztógyára is — melynek szabad üzemét III. Károly kiváltságlevéllel biztosította —• katonai célra készített posztót, melyért Kossuth-bankókkal fizettek. így a posztógyár válságba került. 1875-ig a rendház egyemeletes volt. Ez év jun. 11-én az akkori Hercegprímás a minisztérium megbízásából tárgyalásba bocsájtkozik a Rend­tartománnyal, hogy a boszniai ferences-növendé­keknek Esztergomba való jövetelét biztosítsa. A magyar kormány ugyanis tekintetbe véve a boszniai ferenceseknek a magyarok javára kedvező mun­kásságát, azzal akarta elismerését nyilvánítani, hogy a boszniai ferencesek közül többet Magyar­országban akart felsőbb kiképzésben részesíteni, számítva arra, hogy megkedvelve a magyar népet, otthon is a bosnyák népet hasonló irányban fogják vezetni. A Rendtartománnyal való tárgyalás sikerrel járt. A magyar kormány költségével két oldalon a zárdára második emeletet építenek. Az építke­zést már okt. 1-én befejezik. 1876. jul. 27-én érkeznek meg a bosnyák növendékek, 1880. nov. 15-én azonban már el­távoztak, nem birván uralkodni honvágyukon. A ferencesek második letelepedésük óta is hiven teljesitik lelkipásztori kötelességüket. Főkép a kolera-járványok idején adták tanújelét önzetlen munkásságuknak. 1776—1809-ig ők látták el — világi papok segítségével — a gimnáziumot tan­erőkkel. Később a város elemi iskolájában, majd reál-iskolájában végeztek hitoktatást. Hogy az esztergomi kath. közönség meny­nyire hálás a ferencesek iránt, mutatja az, hogy ujabban néhány év leforgása alatt bőkezű ado­mányaival lehetővé tette a templom külső és belső restaurálását és 4 uj harang beszerzését. Mindez pedig arra buzditja a Rendet, hogy fokozottabb buzgalommal gazdagítsa Esztergom kath. híveit a lelkiekben. y < JJ # R # Háborús adományok. Adományok a Vöröskereszt részére. Az esztergomi Vöröskereszt tartalékkórház­ban megtartott karácsonyfa-ünnepély költségeihez dr. Machovich Gyula prelátus ur, a kórházbizott­ság elnöke 400 koronát adományozott és azonkívül 18 tucat különleges angol pipát, 13 tucat szivar­szipkát és 100 darab imakönyvet volt szives aján­dékozni. Ezen több száz koronára rugó kegyes adományával dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok ur a sebesült harcosok iránti nagy szeretetének tanújelét adta s a Vöröskeresz-egyesület köteles­ségének tartja, hogy ezen nemeslélekre valló ado­mányért ez uton is legbensőbben érzett hálás köszönetét nyilvánítsa. Ugyancsak a karácsonyi ünnepekre adományoztak: özv. Reviczky Gáborné elnökno utján az esztergomi oltáregyesület 190 kor. értékű karácsonyi cukorkákat, süteményt és cigarettákat stb., mely tekintélyes összegű kegyes adományért ez uton mond a kórház vezetősége hálás köszönetet. Gzoborné és Reviczky Erzsike élelmicikkeket küldek. Adakoztak: Csupor István,

Next

/
Oldalképek
Tartalom