ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-30 / 35. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. augusztus 30. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Kéziratok a szerkesztőség:, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. A világháború foglyai között. Esztergom, 1914. augusztus 29. Nemcsak szerb katonák és kozákok közt, hanem francia, angol foglyok, négerek stb. közt. . . Micsoda történelmi napokra ébredtünk! Hunyady vagy Savoyai Jenő büszkén hurcolta magával rabszíjra fűzött török foglyait. De hogy Magyarország valamikor a leghatalmasabb nemzeteknek, francia, angol és Oroszországnak polgárait foglyul ejthesse s mi ártalmatlanul sétálhassunk egyszerre több nagyhatalom foglyai közt — ez inkább mesének tűnik fel mint valóságnak. Julius 26-án, monarchiánk ultimátumának átnyújtása napján óriási cyklon-szélvihar száguldott végig Európán, mely az Északi tengerben támadt és a Boszporusig terjedt. Valóságos ómenje volt a monarchia demarsát követő világháborúnak. Háborús szokás szerint mindenekelőtt foglyul ejtették a monarchia területén rekedt — velünk hadi lábon álló — idegen hatalmak polgárait; lefüleltek sok kémkedés gyanúja alatt álló egyént végül egyre szállítják a csatározások alkalmával elfogott orosz, szerb stb. katonákat s internálják őket az ország területén levő várakba és katonai táborokba. Sajnálja az ember őket, hisz minden fogoly iránt a szánalom az első érzelem. Mindjárt a vasútállomásnál láttunk három kis (Plevlje vidékéről való) montenegrói testvért (egy 12 éves fiút és két leányt), kik egy katona őrizete alatt meglátogatták a kórházban fekvő anyjukat. A kérdésre : apátok hol van? a felelet: „egy hónap óta nem hallottunk hirt róla, valahol a harcvonalban" — kinek ne esnek meg a szive szegényeken? Az esztergomi táborba csak magasrangu katonatiszt jóságából és kíséretében lehet bejutni. Már az esztergomi hegyekről látni a rendes katonai barakok mellett nyüzsgő sátorerdöt: a foglyok jelenlegi lakhelye; ágyul egyelőre szalma szolgál. Boppant kíváncsi voltam egy orosz kozákot láthatni, azért először is az orosz katonák sátrai felé tartottunk, nemzetiség szerint vannak a foglyok csoportosítva. Az orosz, katonák a szerbekkel együtt földszínű ruhát viselpek. A gyalogság vászon zubbonyban alacsony csizmában, a huszárok és a kozákok gyapotruhábap és magas csizmában; a kozákot a közönséges lovastól nadrágjára varrt piros esik és csizmáján le,vő gomb különbözteti meg. Az itt levő példányok, mondhatom, nem voltak valami félelmetes megjelenésűek. De azért nem lehet valami barátságos velük valahol Bessarabia mögött találkozni. Még a magyar huszár is eleinte megijedt hosszú cjzsidáiktól. A szerb, katonaság nagyon szánalmas benyomást kelt. Szegényesen táplált bocskoros népség, melyet csak a végső elkeseredés kergethet az élethalál harcba. Az egyiknek fején magyar huszársapa volt. „Honnan szerezted"? „Elvesztettem az enyémet — s ezt valamelyik magyar huszár hullatta el." Egy másiknak lábán uj typusu magyar bakancs. Itt már nem mertem kérdezni, elszorult a. lelkem a gondolatnál: hol leket már a magyar baka, a ki ezt hordta, bakancsot nem szokás elveszteni. .. Ép egy népfölkelő káplár állította glédába a szerb katonákat s vezényelte őket magyar kommandó mellett a munkára. Az arra menő őrmester tréfásan odaszól: mért nem franciául kommandérozod őket? Külön sátrakban tanyáznak az itt rekedt franciák, többnyire kereskedő és utazó népségek. „Hogy érzik magukat mes sieurs?" „Nem a legjobban." „De alkalmasint jobban, mint a mi francia vagy belga fogságba jutott magyarjaink!" „Olvastuk még fogságba jutásunk előtt, hogy biz ott szigorúan bánnak a foglyokkal."" Újságot nem szabad a fogságban olvasni. Levelezőlapokat írhatnak haza; csak az baj, hogy Oroszország és Franciaországgal megszakadt a direkt összeköttetés és sok fogolynak hozzátartozói talán még most sem hallottak hirt felölök. Mig a szegény franciaországi foglyoknak déli menazsijuk: krumplileves és zöldborsó, addig nálunk rendesen katona-menázsit kapnak. Levesen kivül hust és főzeléket olykor tésztával. Nagyszámban kerülnek fogságba az északi csatáknál oroszországi lengyelek, kik nem igazi ellenségek. Már meg is alakult Bécsben egy lengyel bizottság, mely a fogságba került orosz lengyeleket kiváltja s besorozza a lengyel légiókba. Külön sátorokban tanyáznak a szerb cigányok (nem sokban különböznek a mieinktől) és a lengyel zsidók. Még négerek is vannak, és pedig oly feketék, hogy első napokban el kellett bujniok, mert az egész világ-publikum összecsődült a látásukra. Triesztben rekedt angol hajófűtők vagy matrózok ezek. A tábor területén, a felállított kordonon belül szabadon* mozoghatlak a foglyok. Kantinjuk van, és a katonafoglyok használják is, mert megkapják a mi katonáink hadi lénungját. Időtöltésből kártyáznak, muzsikálnak. Szóval nem panaszkodhatnak — legföljebb a semmittevés miatt. De ezen is segítve lesz, mert legközelebb közmunkákra alkalmazzák őket, mint Németországban. Az intelligensebb uri embereknek, vagy plane katonatiszteknek uri ellátásuk van. Dupla hadi fizetés és külön szoba jár nekik — a minő még Petár királynak sem jut Nisben! A fogoly orosz tisztek közt van Martinov AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A szórakozott kántorné. Az alföld egyik nagyobb városában, Gyuri bácsi volt a nép egyhangúlag megválasztott kántora; nem hangja, de barátságos, szeretetreméltó modora segítette őt e tekintélyes állásra, melynek bruttó jövedelme 8 — 10 ezer korona közt váltakozott és csekélyszámú családja lévén, igy a társadalmi követelményeknek is némi áldozatokat hozhattak. Teljes lelkével hivatásának élt, trémolás hangja mindenkor megríkatta a gyászos gyülekezetet s a Utániak szent asszonyai rögtön észrevették, ha a kórusról a segédkántor, vagy egy-egy képezdész hangja szólalt meg — bár zeneileg gyakran tökéletesebb produkciót nyújtottak — hiába a nép ragaszkodása az ő reszkető hangját tartotta a legmuzikálisabb skálának s becsmérlőleg nyilatkoztak mindama temetésekről, hol a „Circum Dederumot" nem Gyurka bácsi irányozta a gyászolók szivének. Jó embernek, független hazafinak ismerték, de emberi voltánál neki is volt egy szenvedélye, ami gyorsan s tagadhatatlanul átment a köztudatba, t. i. szerette a szöllőnedüt és szívesen kvaterkázott a népkörök politikusaival, kik az ő társalgásában nemcsak kedélyesen szórakoztak, de a legszebb búcsúztatót is kivívták maguknak. Mindamellett senki sem haragudott reá, hisz folyton működő gégéjének konzerválására szolgált és illuminálva még sokkal hatásosabban elégítette ki a sírni vágyó anyókák érdekeit. Családi életében is nagy, kapacitás volt, az egész ház az ő kedvét kereste s ha néha bizonyos elkerülhetetlen s a családi boldogsághoz nélkülözhetetlen viták, szóváltások, nézeteltérések felmerültek is —- Mici néni, mint páratlan háziasszony és feleség, egy gyengéd „tejfeles noklival" oly békésen lebonyolította, hogy a legközelebbi familiáris zivatarig, úgyszólván semmi sem történt. De ha közbeeső jelenet mégis előadta magát — volt még Gyuri bácsinak egyéb „Leibspeiza" is, mely villámhárító gyanánt működött s újból békés szövetségesévé hódította a kissé megbokrosodott háziurat. Ha azonban a családi tűzhely párái összetömörülve orkánná fajultak, akkor Mici néni bölcs és találékony ötlete, a már többször bevált trükkhöz folyamodott s meghívta a szomszédokat — hogy a hosszan tartó mennydörgést egy kedélyes összejövetellel elnémítsa. Ilyenkor volt Gyuri hácsi legboldogabb, sorra kerültek a régi adomák, katonatörténetek, a bakaélet minden mókái és fájdalma — végre kinyílt a lehangolt zongora s Ilike gyakorlatlan ujjainak technikájával eljátszotta anyja régi nótáit s egy-egy falsch futamra a zeneértők hálás tapsban törtek ki. Mici néni jellemzéséhez — sok kiváló tulajdonságai mellett is el kell árulnom, hogy végtelen szórakozott volt s mentül inkább , igyekezett eme növekvő hibáját legyőzni — annnál komikusabb helyzetekbe jutott. Elhatározta egy napon, hogy ebédre hivja bizalmas barátnőit, kik többnyire ozsonna vendégül látták őt s kávé mellett hallgatták érdekes tereferélt, mert a városban nem történhetett olyan esemény, mely újdonságokért rajongó dobhártyáját rezgésbe ne hozta volna s legtöbbször saját szemcsillagjaira hivatkozott, melyek tanuként szerepeltek a legrejtettebb s titkos történeteknél s igy nem csoda, ha a nép közszeretetének Örvendett. Vasárnapra volt tervezve a diner — melynek előkészületei még a szomszédok lábasait is alarmirozta s Mici néni összes gastrotegiai művészetét egyesíteni óhajtotta a „Menu" kivitelében. Saját kantoméi tekintélyével ment a mészároshoz, hogy kivál a ssza a legízletesebb darabokat s aztán hévvel neki gyűrekezett a főzéshez. Aranysárga leves párolgott a fazékban, minden fogás étvágyat ingerlő színekben pompázott s Gyuri bácsi már előre örvendett az ebéd pompás sikerén. Asztalhoz ültek s mindenki az éhség gyönyörével látott a leves szürcsöléséhez — de csakhamar kifejezést változtattak a különböző ábrázatok s Gyuri bácsi fejét rázva szólt feleségének. — No Mici, máskor sokkal jobb levest szoktál főzni — ennek semmi ize a világon! — Ugyan ne beszélj, hisz remek húst kaptam — zöldség is elég volt benne a javából — csak képzelődsz és szeretsz kritizálni! —• Ne haragudj fiacskám, de akármit beszélsz, ez nem jó!