ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-20 / 38. szám

tattam. A midőn megjegyzem, hogy a vonatkozó okmányok az érdekeltek által nálam betekinthetők, — még egyszer meleg köszönetet mondok és to­vábbi szives adományok beküldését kérem. Dr. Perényi Kálmánné. * A sebesült katonák szórakoztatása. Tudván, hogy mily nagy fontosságú a családjaik­tól elszakadt s idegenbe került sebesült katonák szórakoztatása, ezennel tudomásul adjuk a hely­beli katonakórhazak s üdülőtelepek igazgatóságai­nak, hogy az „Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Kör" módot akarván találni hazafias kötelességeinek gyakorlására, készségesen meg­nyitja könyvtárait s elismervény mellett díjtalanul küld olvasnivalókat — könyveket és bekötött képes folyóiratokat — a városunk területén ápolt sebesült katonáknak, ha ilyen irányú kérelmükkel a kör vezetőségéhez fordulnak. Tájékozásul megjegyez­zük, hogy ezen körnek két könyvtára is van, egy házi s egy, melyet a „Muzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa" ajándékozott s több ezer kor. értékben épen a polgári elemnek szánt, tipikusan összeválogatott müveket tartalmazza. A megkere­séseket egyenesen a kör elnökéhez, Siposs Antal­hoz kérjük intézni, aki ezen könyvtárak nyomtatott tartalomjegyzékét is készségesen meg fogja küldeni. * Az idegen ipar és fürdő elleni bojkott mindinkább terjed, sőt mint az alábbi sorok mu­tatják, már értékelendő irodalma is támadt. Nem is olyan régen . . . Nem is olyan régen, — A tulipán korban — Hogyan esküdöztünk Szeles Magyarhonban „Csak tulipánjegyü Magyar ipart védünk ; Nem kell mi idegen, Anélkül megélünk!" . . . S megindult a remek Nemzeti mozgalom. Alleluját zengett, Erdő, mező, halom. S alig félév múlva Lelohadt a lángunk . . . Elhervadt, elszáradt Kedves tulipánunk. Külföldi fürdőkből Kiket kiüldöztek S kik drága pénzökért Könyekben fürödtek: Ne legyen szalmaláng Elhatározástok, Ellenségeinket Ne látogassátok! Ne legyen a bojkott Csak félévig tartó! Ne legyen a magyar Csak locsogó szajkó! Ki menne fürödni „Nyugat Ázsiába" — A „művelt'- nemzetek Eldorádójába — (Hiszen ha oda mész Az úgyis hiába.) Nincs hely és nem is lesz, Sok a szennyes ottan. Szegény vén Óceán Mit gondolsz te mostan ? Talán szivesebben Lennél magyar patak, Minthogy benned ázik A sok „müveit" csaták ? S bizton még keserűbb Lesz a vized tőle Ugy, hogy az élet is Kivész majd belőle . . . . . . Osztendei vizre Ne szomjazzunk tehát Boldogítsuk inkább, Szegény magyar hazát. Walter György k. tanitó. * A dróton belüliek. Egyik jótollu vidéki munkatársunk olvasta a foglyokról hozott tudósí­tásainkat, melyekben egy kis jókedv is felcsillant a némileg nyomott hangulat felvillanyozása végett. Ugy látszik zokon vette a picinyke pajkosságot és a következő sorokkal tisztelt meg bennünket: „Nem láttam az orosz és a szerb foglyokat, de nem is kívánom látni, mert szánom a sereget. Azok az ődöngő, heverő, vakaródzó csoportok a dróton belül megérdemlik, hogy legalább szána­kozzunk rajtuk, ha már nem segíthetünk a sorsu­kon. A publikum kimegy a drótok közé száját tátani, viccelni és mulat rajta, ha nyers tököt vagy répát rág valamelyik fogoly katona. Hol marad a humánus érzés, hogy a keresztény felebaráti sze­retetet ne említsem? Hiszen ők is csak emberek, bármennyire is muszkák vagy szerbek s mi is csak emberek vagyunk, bármennyire is magyarok vagyunk. Őket is siratja a feleségük, apjuk sóhaj­tozva töri a vernadovkai tarlót, nekik is van édes anyjuk és haza várják őket a gyermekeik. Az a bánatos képű, csontos orosz közlegény, aki fejét egy száraz vakandturáson pihentetve, a földön hanyatt elheveredve az eget bámulja, bizonyára haza gondol. Messze Oroszországban valahol a Vetluga partján neki is van otthona. Hiszen ha megzörgethetné a szobájuk ablakát s bekiálthatná, hogy itt vagyok! Valaki szóvá tette (ugy hallom, Esztergom­ban történt), hogy figyelmünket és részvétünket elvonjuk sebesült katonáinktól és kelleténél több gondot fordítunk az orosz meg a szerb foglyokra. Ugyan kérem, megütközhetik azon valaki, ha az a szentannai parasztember kirázza pipáját ott a drót mellett és a bagót odanyújtja egy szerb ka­tonának ? Vagy ha uj makrapipát hoz valamelyik­nek ajándékba? Vagy ha egy úriasszony irgalom­ból ennivalót hoz nekik? Hányan vittek nekik vánkost vagy pokrócot? Ha ugyan egyáltalában szabad vinni. Es ha szabad vinni, olyan nagy vétek volna, ha vinne valaki ? Es ha vinne valaki, hány­nak jut belőle ? Hiszen a mi sebesült katonáinkért úgyis megteszünk mindent, ami tőlünk telik s a legnagyobb részének soha olyan jó dolga nem volt és nem is lesz mint most van, amikor gyengéd szeretettel ápolják fényes termekben, tiszta ágyban, Regalia Mediát szinak, máriásoznak s az önkéntes ápolónők nyakát átkarolva sétálnak, mint ahogy az Érdekes Újságban láttam. Egynek sem lehet panasza. Senki sem hibáztathatja a társadalmat, hogy e téren hazafias és emberbaráti kötelességeit nem teljesiti. Csak ne legyünk soviniszták, ne hencegjünk a hazafiságunkkal és ne tüntessünk a jótékonyságunkkal. Szegény jó hiveim összehord­tak 101 drb. vánkost s nincs hová küldenem, mert a Vörös Kereszt raktára és a vidéki kórházak el vannak halmozva párnákkal. Végre is az ipolysági kórház elfogadta, pedig épen jelentkezésemkor hoztak Ipolyszakállasról egy métermázsa tollat. Tegyenek vele, amit akarnak. Hát vétkeztem volna, ha elküldöm a kenyérmezői foglyoknak? S biztos, hogy a 101 vánkos akkor is összegyűlt volna, ha a foglyok részére hirdetem a gyűjtést és nem a sebesült katonáknak. A foglyok sorsán nem segíthetünk. Biz' azok ott maradnak a dróton belül, Isten tudja meddig. De könnyithetünk rajtuk elsősorban azzal, hogy nem mulatunk odakint a helyzetükön, hanem visel­kedésünkkel is részvétet mutassunk irányukban s aztán amivel tehetjük és amennyiben a katonai hatóságok megengedik, igyekszünk tűrhetőbbé tenni a sorsukat. Ha visszatérnek majd hazájukba, bizonyára nem fogják rossz hírünket költeni. Ezt a Krisztusi felebaráti szeretet is paran­csolja, mely nem ismer oroszokat, szerbeket és magyarokat, hanem csak embertársakat. Igaz, hogy a Krisztusi felebaráti szeretet gyakorlásában is van sorrend, de ha a sorrendben eleget tettem a No l-nek: akármennyit is argumentálnak a sovi­niszták és a nagyképűsködő hazafiak, bizony a No 2 következik.*' K. P. * Erdei találkozás. Kis Mátyásné pilismaróti napszámosasszony a fiával, Kis Jánossal a pilis­maróti erdőbe ment gyógyfüveket szedni. A tilal­mas helyen megfogott asszonyt és fiát Ház János vadőr bekísérte a faluba igazolás végett. Az asz­szony lakásán Kis Mátyásné a fiával, a vadőr elő­adása szerint, megtámadták őt s a nála levő va­dászfegyvert kiakarták csavarni kezéből. A dula­kodás közben Kisné a vadőr szemébe paprikát szórt, amelytől Ház annyira felingerült, hogy vadász­késének hátlapjával fejbe kólintotta a renitenskedő asszonyt. Kisné ezért a fejbeütésért feljelentést adott be Ház János vadőr ellen a járásbíróságnál. * Ujabb adományok a hadbavonultak családtagjainak segélyezésére. A harcbavonult esztergomi katonák visszamaradt családtagjainak segélyezésére a következő adományok folytak be az elmúlt héten a helyi bizottság pénztárosához: Lollok Lénárd prelátus kanonok adománya 100 K, dr. Fehér Gyula 100, Esztergomi tanítótestület 51, özv. Lindtner Jánosné 30, Kuthy Sándor 10, Ja­koby Gábor 10, özv. Zwilinger Hermanne 10, Egy lelkes keresztény honleány adománya 5, Tiles Mária 1. A fenti nemes célra indított egyes külön gyűjtések eredményének részletes közlését folytatjuk. Ezúttal a Skopetz Gyuláné és Wawrecska Rezsöné úrnők gyüjtőivét közöljük. Skopetz Gyu­láné gyüjtőivén adakoztak: Maszlaghy Ferenc c. püspök 100 K, Wencell Antal prelátus-kanonok 50, Rott Nándor 30, Goldschmiedtné 20, özv. dr. Gedeon Kálmánné 10, Kartaly István 10, Schmi­deg Vilmos 10, Branizsa Róza 5, dr. Gedeon Endréné 5, Kitzinger Józsefné 5, Niedermann József és neje 5, Nedeczkyné 5, Schrott Amália 5, Schmideg Soma 5, Skopetz Gyuláné 3, özv. Brenner Józsefné 2, Gang Zsigmond 2, Komondy Sándor 2, Mihalek Jánosné 2, N. N. 2, Oltóssy Lajosné 2, Rochlitz Arthur 2, Sándorné 2, Steisz­kál Károlyné 2, Cs. Lacika 1, Nagy Pálné 1, Szekcsik Elek 1, Lantos József 0'60. Összesen 287'60 K Wawrecska Rezsöné gyüjtőivén a követ­kező adományok folytak be : Schrank Béla és Ödön 50 K, Roszival István dr. prelátus-kanonok 50, dr. Gönczy Béla 20, Spanraft József 20, Beck Jánosné 10, dr. Hulényi Győzőné 10, Kuszenda Jánosné 10, özv. Schönbeck Mihályné 10, Gangl Edéné 5, Gerenday Józsefné 5, G. H. 5, Hortiné Pálmay Alexandra 5, Kerschbaumayer Károly 5, * Aki látja, mint bánnak az orosz és szerb sebesül­tekkel Esztergomban, akár csak a mieink volnának, köny­cseppek tolulnának szemébe. Vidékről is hoznak számukra ruhaneműt és élelmiszert. Ha nem tudják elhelyezni ado­mányaikat, hozzák csak Esztergomba a „Vörös Kereszt"-nek vagy a szemináriumba, mert az eddigi 1000 sebesültön kivül még igen sok van kilátásba helyezve. A foglyoknak is vittek eleinte élelmiszert és pénzt, de mivel a foglyok rengeteg száma miatt (30.000) életveszélyes dulakodás támad egy-egy adományért, a katonaság kénytelen volt beszün­tetni minden érintkezést a foglyokkal. (Szevk.) özv. Kollár M.-né 5, Mészárosné 5, Molnár Erzsébet 5, Osterer Rudolfné 5, Schalkház Ferenc 5, Waw­recska Rudolf 4, Ékesy Adolfné 3, özv. dr. Pal­kó vi cs Jenöné 3, Brilly Gyuláné 2, Gyurkóczy Izóra 2, Balasy Lajosné 2, Jalkóczy Erzsébet 2, Magyarász Béláné 2, Pálmay 2, Szabó Gézáné 2, Bischoff Mihály 1, Klement Janka 1, Kürcz Dezső 1, N. N. 1. Összesen : 258 korona. Mindezen ne­messzivü adományokért ezúton mond hálás köszö­netet a bizottság pénztárosa. * Temetőkereszt szentelés Szobon. Emlé­kezetes ünnepség keretében áldotta meg vasárnap e hó 13.-án Búzás István szobi plébános hivei dicséretes áldozatkészségéből 1000 K költséggel emelt temetői uj keresztet. Szentmise után harang­zugás között körmenettel vonultak ki a temetőbe, hol a szentelési szertartás végeztével hatásos szent­beszédben mint az isteni szeretet örök zálogát., hitünk szent jelvényét és minden vigasztalásnak forrását állította szemeink elé a szent keresztet lelkünk buzgó pásztora. Örömérzés töltötte el szivünket, hogy a legszegényebb is mily készség­gel járult filléreivel ezen szép emlékmű létesíté­séhez. S meghatottsággal borultunk le mindanyian a keresztre feszitett édes Üdvözítő előtt imában kérvén áldását sokat szenvedett magyar hazánkra, szeretett öreg Királyunkra és testi — szellemi —• erkölcsi javainkért küzdő vitéz harcosaink fegyve­reire. Visszatérve Te Deumot zengtünk és a szent­ségi Jézus áldását vettük. A művészi kivitelű temető keresztet Fidler Győző esztergomi jónevű kőfaragó mester készítette nagy elismerést érdemlő buzgalommal. * Gyűjtés a Vöröskereszt és a segély­akció céljaira. Födi Félix dohánynagyárús 59 K 10 fillért juttatott el Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatóhoz, mint a segély-akció pénztárosához, azon kéréssel, hogy annak fele a helybeli Vörös­kereszt Egylet, fele pedig az esztergomi katonák hátrahagyott családjainak segélyezésére fordittas­sék. A fenti összeget a jelzett nemes célokra Födi Félix a dohány-nagyárusok országos szövetségének felhívására, annak gyüjtőivén gyűjtötte s a követ­kezők járultak hozzá: Fődi Félix (katonaság ré­szére eladott dohány utáni jutalék) 40 K, Német Adolf 2 K, Fischbein Ignác 60 fill., Strószer K. 2 K, Kohn L. 1 K, Vajda A. 1 K, Ganz Lajos 1 K, N. N. 1 K, Grósz József 2 K, Sinder Lőrinc 2 K, Csepreghy István 1 K, Rosenberg K. 2 K y Német Gábor 2 K, N. 50 fill., Ganz B. 1 K. * Ismét együtt látjuk a megszokott tár­saságot, a régi törzsvendégeket esténkint a Korona moziban, hol most már francia filmek helyett épp oly kitűnő német filmeket mutat be Porgesz Béla az ö közönségének. A megszokott társaság kiki a régi helyén ide jár szórakozni most, mikor a kó­válygó nehéz és sötét gondolatoktól szabadulni akar. Örömmel tapasztalják, hogy ez sikerül is­kinek-kinek, mert Pali ötletein felvidul a legbána­tosabb szem is, elmosolyodik a legszomorúbb arc is. Csak egy hiányzik a moziból: azok a jókedvű katonák, kik az első sorokban olyan mohó élve­zettel szívták azelőtt magukba a mozi-kulturát, de akik most ott fönn villogó, bátor szemekkel nézik végig a világ legnagyobb mozi-drámáját. * Ujabb adományok a hátramaradottak segélyezésére. A hadbavonult esztergomi katonák visszamaradt családtagjainak segélyezésére az el­múlt héten a következő adományok érkeztek a segitő-akció pénztárosához: Brühl József (az eddigi 220 K-án felül ujabb adomány) 100 K, Fődi Félix gyűjtése 29"50, Dedek-Crescens Lajos (2 havi rész­Alapittatott 1850-ben. Eredeti FOWLEEí'i GŐZE KÉ K páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom