ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-11-01 / 44. szám

öveiktől távol, temetési szertartás nélkül, közös sirban hantoltattak el. Buzdítja továbbá a hiveket is, hogy a szent gyónás elvégzése után a szent áldozáshoz járuljanak s az igy nyert kegyelmeket ajánlják fel a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Továbbá kéri a főpásztor az áldozatos lelkeket, hogy — ha módjuk és lelki erejük van hozzá — a pénteki napot mint szigorított böjti napot tartsák meg. November 13-a ugyanis péntekre esik. Mindezen rendelkezések a 13-át megelőző vasárnapon Mhirdetendők a szószékről a híveknek. * Papok a háborúban. Hálátlan munkát végeznek, akik a háborús társadalmat vallás, születés, meggyőződés szerint osztályozni, szétszórni akarják. Nemcsak a megtámadottak szólalnak fel €z ellen, hanem mindenki, minden józanul gondolkozó. Szász Zoltán papellenes cikkére válaszul most Hatvanból küldték be hozzánk a következő sorokat: Sztankó Albert hatvani káplán tábori lelkész, ki csak nem rég távozott körünkből, itthon léte alatt bizonyára szerénységből nem emiitette senkinek, hogy pap lettére milyen hősies dolgot végzett ő a harcmezőn. De a titok azért nem maradhat soká titok. A „Békésmegyei Közlöny" elárulta. — Annak a szeptember 13.-i számában olvastuk örömmel a következőket: „Azon felejthetetlen estén, mikor a százegyedik gyalogezred törzsét búcsúztattuk, mikor hatalmas emberaradat hallgatta a „Fiume" előtt a katonazenét és a szebbnél szebb szónoklatokat: kellemesen tünt fel mindenkinek egy fiatal róm. kath..tábori pap, aki gyűjtő hatású beszédet mondott. — Ki az, hogy hívják ? — hangzott mindenfelől. — Sztankó lelkész volt a válasz. A fiatal pap elment az ezredtörzzsel először le délre, azután fel északra, Galíciába, ahol megmutatta gyönyörűen hogy nemcsak szép szavak embere, hanem a szép tetteké is. Megmutatta, hogy a csatamezőn is helyén van a szive. Egyik ütközet alkalmával ugyanis veszélybe került az ezred szép selyem lobogója, amelyet egy zászlós tartott. Az ütközet hevében a zászlótartó egy kis csapattal messzire vetődött a törzstől, küzdött a kis csapat oroszláni b itorsággal. De elhullottak, megsebesültek a tisztek, akik a zászló körül voltak. Elesett egy kapitány, egy főhadnagy és egyszer golyó találta a zászlóst is. Mikor látta Sztankó pap, aki mindég a tűzvonalban tartózkodott, hogy a zászlós lehanyatlik és vele a lobogó is, odarohant, kikapta a kadét kezéből és megmentette. És lelkesen, kipirult arccal buzdította a katonákat: — Előre fiuk, meg van a lobogó! A régi legendás időkre emlékeztet Sztankó pap. Illő, hogy lelkesedéssel említsük a nevét és mikor haza jön, ha meglátjuk, tisztelettel vegyük le előtte kalapunkat . . . * Mozielőadás a sebesültek javára. A párkányi Vörös-kereszt fiókegylet kórházát csupán önkéntes adományokból tartja fenn. A fentartási költségek gyarapítása céljából a kórház vezetősége f. évi nov. 1. (mindenszentek vasárnapján) a párkányi nagyvendéglö nagytermében d. u. 3, 5 és este 7, 9 órakor kezdődő jótékonjrcélú, komoly és élvezetes tartalmú mozielöadásokat rendez, melyre a nemesen érző közönséget tisztelettel meghívja. * A főszékesegyházi perselybe az eddig kimutatott 165 koronán kivül legújabban 101 kor. 70 fillér folyt be, mely összeget a főszékesegyházi plébánia hivatal Machovich Gyula dr. prelátuskanonoknak, a Vöröskereszt-bizottság elnökének adta át, ki azt a Vöröskereszt-kórház helyi szükségleteire fordította. * Katonaság az iskolában. A háborús viszonyok szükségessé tették a középületeknek katonai célokra való lefoglalását. Esztergom megyében sikerült a dolgot ugy rendezni, hogy a tanítás mindenütt folyamatban van, habár váltakozó rendszerrel; csupán Esztergom-Szentgyörgymezőn van mind a két népiskola lefoglalva, ott nincs tanítás. Ez ellen Perger Lajos szentgyörgymezei plébános a vármegye alispánjához intézett egy beadványt. Azt kéri, hogy miután miniszteri rendelet értelmében az iskola épületek csak a végső szükség esetén vonhatók el eredeti rendeltetésüktől, ez a kényszerítő végső szükség pedig Esztergom városában fönn nem forog, mert a szentgyörgymezei fiúiskolában beszállásolt katonák más épületben is elhelyezhetők, adassék vissza az iskola a tanításra ; annál is inkább, mert a méltányossággal sem egyeztethető össze, hogy mig a város minden iskolájában tanítanak, éppen a Szentgyörgymező városrész legyen attól megfosztva. Ezen beadványra az alispán a következő határozatot hozta: Határozat. Másolatban oly felhívással adom ki Esztergom város polgármesterének, hogy a panaszolt állapotok megszüntetése iránt a Belügyi Közlönv f. é. 53. számában közölt 170,400/914. III. B. M. sz. körrendelet irányelveinek megfelelőleg saját hatáskörében intézkedjék. Nevezetesen akként, hogy a katonai beszállásolás céljából igénybe vett szentgyörgymezei fiúiskola a lehetőséghez képest minél előbb más alkalmas helyiséggel cseréltessék ki, hogy igy felszabadulván, rendeltetésének mielőbb visszaadassék. Miről végrehajtás végett, jelentés elvárása mellett Esztergom város polgármestere és tudomásvétel végett Perger Lajos r. kath. szentgyörgymezői esperes-plébános ur értesíttetnek. Esztergom, 1914. október hó 29-én. Dr. Perényi alispán. * Párkányi vásár. Vasárnap és hétfőn folyt le a hajdanta hires párkányi vásár. A régi nagyságból alig maradt meg az idénre egy-két kikopott máz: a kiabáló vásári dongók. Nem csoda, a háború még a párkányi vásárra se kedvező. Vasárnap még hagyján. Elég nagy embertömeg bámészkodott volna, ha lett volna mit. A régi hires panorámák, ringispilek, hajóhinták hiányoztak teljesen. A vásártér egyik sarkában ugyan búslakodott részvétlenségtől kisérve egy állatseregletnek csúfolt ócska sok vihart látott sátorbódé. De senki se volt kíváncsi fogatlan, girhes oroszlánjára, agyonéhezett majmaira, vén, kopott, hajporos szeliditőnőjére, álmos kígyójára. Hiába ordítozott megveszekedésig a cseh gazda. A bámészkodók nem óhajtottak bővebb ismeretséget kötni a bódé kiállhatatlan büzű belsejével. A másik bódéban cirkuszi mutatványokkal unatkoztatták a lépremenöket. Ismét másikban Elvira kisasszony, az örökké ifjú delnő jósolgatott husz fillér ellenében csodás jövendőket. Odább vásári mozi berregő masinája figyelmeztette a közönséget a nagyszerű mozi dolgaira, amelynek sehol a világon nincs mása. Igy hirdette a kikiáltó artikulálatlan hangon. Suvickolt négerben se volt hiány. Egyéb foglalkozás hiányában kigyót, békát lakmározott „csekély tiz fillér leszurkolása után. Néhány gyorsfényképész is lerándult balekot fogni találós képeivel. Nagyon kevés akadt kötélnek. Egyéb látnivaló nem is találkozott. De ezek is csak ugy kongtak az ürességtől. Ha volt is nép a vásárban, de az csak gusztálással, bámészkodással, lökdösődéssel ütötte agyon az unalmas vasárnap délutánt. Venni keveset vettek. A fözökanalak, trombiták, sipok, csecsebecsék aránylag jól fogytak. Ipari, kereskedelmi cikkek azonban pangtak. Csupán a lacikonyhákban sürgött a népség. Hja! éhes és szomjas nép elég akadt mindig. Sárban se volt hiány. Itt-ott bokáig is ért a sár. Gesztenyések, zöldségárusok, kofák, kalendáriumot, nótáskönyvet, háboruslapokat áruló pesti rokonok se hiányoztak. Volt bőven. Este pedig ahogy a lámpák kigyulladtak a bódék előtt, a fiatalság főzőkanállal valóságos háborút rögtönzött. A széles nyakú főzőkanálnak volt dolga. Csak ugy csattogott a férfi és női hátakon. Nem hiába hogy háború van. Egyes srapneltüznek a főzőkanállal aztán könybelábadt szemek, dühös lökdölődések voltak következményei. Késő este pedig, a régi programmhoz hiven, berúgott, hajkurázó polgártársak dülöngtek a vásártéren. A vashídon, a keskeny gyalogjárdán keresztben egy alaposan beszeszelt atyafi aludta az igazak álmát. Mikor keltegették, megkérdé tőle az egyik : — Mi baja bácsi? — Hát egy kicsit berúgtam. S az ipse újból elaludt. No jó „egy kicsit" rúgott be. Mozdulni se tudott. Hát ilyen volt az idén a hires párkányi vásár. * Az iparostanoncok hazafiassága. A Maros Antal ügybuzgó igazgatása alatt álló helybeli iparostanonc iskola ifjúsága saját adományából 16 K-t gyűjtött össze és küldött a háborúba vonult esztergomi vitézek visszahagyott családtagjaik segélyezésére alakult bizottság pénztárosához oly célzattal, hogy ez összeg egy, esetleg több, gyámolitásra szorult, esztergomi iparos család segélyezésére fordittassék. A zsendülő ifjúság e nemesszivüsége önmagát dicséri. * Köszönetnyilvánítás. A sebesültek és hadifoglyok részére természetbeni adományokat folyó évi október 24-étől a következők szíveskedtek beküldeni : özv. gróf Károlyi Alajosné ismételten (Tótmegyer), gróf Maldeghem Arturné, Bethlen Yilma grófnő (beküldte a bíboros hercegprímás Öeminenciájához), Halmos Ödönné (Nagyszeben), Radványi Béla h. esp.-plébános (Zsámbok), Ruhinek Gyuláné (Bpest), Kertész Ödönné (Gyiva), a dághi r. kath. pébánia utján: Putz Alajos és Pazdera Lajos dági lakosok, özv. Földváry Istvánné, özv. Ivanovits Béláné, Komáromy Ferenc, N. N. (a fogolynök részére cipőket), Mattyasóvszky Marianna, dr. Papp Jánosné (Bpest), Antos Amália (Temesvár), Árkád Bazár (Bpest), dr. Plósz Béla főiskolai tanár (Bpest), Ábrahám Sándorné (Apatin), Virág és Szántó (negyedízben), Henning János és fia drogériája az általa gyűjtött cigarettát, szivart és dohányravalót a magyar sebesültek részére. Pénzadományok: Komáromy Ferenc 30 kor., Kertész Ödönné gyűjtése Gyiva községből 13 kor., Kaán Károly névnapi megváltás cimén 20 kor., Leimdörfer Nándor 5 kor., Pleva Ferencné mindszenti kivilágítás megváltása cimén a magyar sebesültek javára 50 kor. A nagylelkű adományokat rendeltetési helyükre juttattam és juttatom; az adakozóknak és gyűjtőknek pedig meleg köszönetet mondok. Esztergom, 1914. október 31. — Perényi alispánné. * Csalafinta kenyérkereset. A párkányi vásár komédiás bódéi közt az első helyet küzdötte ki magának a „hableányos sátor." Ez előtt mégis mozgott valami és valaki. Ketrecben három majom. Állandóan husz-harminc gyerek bosszantotta őket. Ennivaló helyett papírdarabokat, sarat nyomtak a kíváncsi majom szőrös markába. A sok csalódás után a majmok is apathiába sülyedtek és nem ültek fel többé az üres csalogatásoknak. Az öreg majom a magasból megfigyelt egy falusi bácsit, amint gyufáját a combján meggyújtva rágyújtott a pipájára. A majom is fogott egy fadarabot, pipa gyanánt szájába dugta, egy szalmaszálat pedig élénken dörzsölt a combja táján, amint a falusi bácsitól látta. Ezen jelenségből élénken lehet következtetni, hogy a pipázáshoz nem is szükséges valami nagy intelligencia. (Vesd össze a cigarettázó diákokkal.) A majmok mellett áll egy sovány leány. Ő az állatszeliditőnő. Mellette az üzlettulajdonos: rekedt hangú izraelita. Vasvillán hust lógat s hirdeti: — Ott bent látható a hableány! Fele hal, fele nő! A nubiai oroszlány, melynek ketrecébe bemegy ez a kisasszony. Ezennel átadom neki a védelmi eszközt. (Revolvert nyom a markába.) — Tessék hallgatni, hogy ordit a szörnyű oroszlány! (Közben bekotródik a gazda intésére egy vastag nyakú szolga és a vászon mögött szörnyű bőgésbe fog.) — Ezt meg kell nézni! — Le kell leplezni! — Megfizetjük az első helyért járó 40 filléreket és előttünk áll az állatsereglet. A hableány nyilvánvalóan csalás. Csenevész leányka hasal egy asztalon, ez az egész. A nőstény oroszlán nagyon kicsiny. Ketrecébe rajta kivül más nem fér be. A revolveres kisasszony az óriás kigyót tartja vállain és magyarázza közhahotára: — Ennek a marása feltétlenül halálos. Egy pillanat alatt öl a mérge. A kalitkából kikukkantó majmok elszedték jegyeinket, azért a jegyeket kérő sovány kisaszszonynak jelentenünk kellett: — A mi jegyeinket már elszedték a majmok! * A Kolos közkórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére ujabban a következő adományok érkeztek: Brühl Józseftől 12 üveg bor, Lőrinczi Józsefnétöl 5 üveg befőtt és 2 korona, Finna Jánosnétól turó, burgonya és 20 db tojás, Csupor Istvánnétól cigaretta, Perényi Kálmánnétól a kimenő orosz betegeknek 80 db kabát, 40 db felső nadrág, 33 db alsó nadrág, 30 db mellény, 24 db kalap, 32 és % pár cipő. Polusin Mátyástól 1 db orvosi köpeny. Az érseki vörös kereszt kórháztól 30 db csirke. A II.-ik önkéntes ápolónői tanfolyam résztvevői a kórház valamely céljára 75 koronát gyűjtöttek, illetve bocsátottak rendelkezésre. Pauer Károly 10 koronát adott a sebesültek számára cigarettára a névnapi üdvözlések megváltása cimén, Perényi Kálmánnétól a távozó orosz sebesültek részére 23 db kabát, 5 db nadrág, 13 db mellény, 23 db sapka, 13 pár cipő, Eggenhofer Ernőnétöl 1 üveg bor, Gönczy Bélánétól kirántott csirke, Boronkay Ignácnétól párolt alma, Alapíttatott 1850-ben. Eredeti FOWLERS; GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.