ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-09 / 32. szám

teljesen díjtalanul. A kisdedek délben főtt ételt kapnak, ha azt a szülők külön kérik a gyermek beadásakor, egyéb élelmezésükről (ozsonna) a szülők gondoskodnak olyképen, kogy a gyermek átadásakor az intézetben átadják az ozsonnájukat. A napközi otthonok reggel 5 órától esti 7—8 óráig tartatnak nyitva, éjjelre nem vállal gondozást egyik otthon sem. A Szt. Anna zárdában és a Simor árvaház­ban az irgalmas nővérek, a belvárosi kisdedóvó­ban pedig az intézeti óvónő vezetése mellett a kisdedek ápolására önként jelentkező végzett óvó­nők, kongreganista hölgyek, jószívű urilányok fognak felügyelni. A belvárosi kisdedóvóban teljesítendő fel­ügyeletre önként és díjtalanul vállalkozó hölgyek kegyeskedjenek e célból vagy Mattyasóvszky Marianna úrhölgynél, vagy az intézeti kisdedóvó­nőnél jelentkezni, hol a részletes felvilágosítást megkapják. A jelentkezők számához képest 3—4 órás időbeosztás van tervbe véve, összesen heti 6—8 órával személyenkint. Ugyanezen kisdedóvó­ban szíveskedjenek jelentkezni a jószívű család­anyák, kik a kisdedek ételét a déli órákban (11—1) megfőzni szívesek volnának. Ezen áldásos intézmény megnyitásának az a célja, hogy a mezei vagy ipari munkával elfoglalt kenyérkereső anyák nyugodtabban végezhessék dolgukat azon tudatban, hogy gyermekeik biztos helyen, gondos felügyelet alatt tölthetik a napot. Az otthonok megnyitásának napja az „Esz­tergomi Friss Újság"-ban fog közzététetni. * Bíboros a trónörököspárnál. Csernoch János dr. biboros-hercegprimás kedden délután Lepold Antal dr. föszentszéki tanácsos, herceg­primási titkár kíséretében automobilon Budapestre utazott. A bíboros föpásztort még aznap délután kihallgatáson fogadta Károly Ferencz József trónörökös, amely kihallgatáson fenséges neje Zita főhercegasszony is részt vett. A hosszabb ideig tartó kihallgatás után a bíboros titkára kísére­tében ismét visszatért székvárosába. * Népkonyha. A segélyző bizottság a harcba szállt katonák családait az esetleg beköszöntő nyomortól óhajtván megmenteni, a háború idejére népkonyhát nyitott a városi szegényházban. Ingye­nes ebédet kaphatnak mindazok a családok, a melyeknek fenntartójuk, kenyérkeresőjük a katona­sághoz bevonult. Hogy azonban a szegényházat vezető irgalmas nővérek tájékozhassák magukat, hány család részére főzzenek naponként, az ingyenes ebédet óhajtó anyák előzetesen jelentsék be kérel­müket a szegényházban. * Nagylelkű adomány. Az esztergomi szé­kesfőkáptalan a harctéri sebesülteket ápoló Orsz. Vörös Kereszt Egyesületnek 10.000 koronát ado­mányozott. A főkáptalan ezt az összeget az ala­pítványi pénztárból nyomban kiutalva, a rendeltetési helyére küldötte. * Ujabb ápolónői tanfolyam. Esztergom és környéke hölgyeinek tömeges jelentkezése foly­tán egy ujabb Vörös Keresztes ápolónői tanfolyam hétfőn nyílik meg a főgimnázium dísztermében. E tanfolyamra máris harmincnál többen jelentkeztek, azonban ha katonatisztek nejei és tanítónők jelent­keznek, ezek a Vörös Kereszt Egylet központjának egyenes kívánságára előnyben részesülnek. A jelentkezésre vonatkozó felhívást Gonczy Béla dr. kórházigazgató, főorvos bocsátotta ki. * A hercegprímás a harcba vonult kato­nák családtagjaiért. Dr. Csernoch János biboros­hercegprimás a harcba vonult esztergomi katonák hátrahagyott családtagjainak segélyezésére alakult bizottságnak a pénzkezeléssel ideiglenesen meg­bízott tagjához Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgatóhoz egy 2000 koronás utalványt küldött azon céllal, hogy azt a bizottság emberbaráti akciójára felhasználja, ujabb fényes tanújelét adva ezen bőkezű adományával annak, hogy amidőn legutóbbi fejedelmi adományával a hasonló célból megindult országos segély-akciót az ország első főpapjához méltó támogatásban részesítette, nem feledkezett meg székvárosa polgárságáról sem, hanem annak humánus mozgalmát szintén meg­segíti. A bíboros főpap fejedelmi adományáért a segítő-bizottság ezúton is hálás köszönetet mond. *Az esztergomi Oltáregyesület és a háború. Az esztergomi Oltáregyesület pénteken délután 6 órakor özv. Reviczky Gáborné elnöklete alatt rendkívül népes értekezletet tartott, amelyen az egyesület választmányi tagjain kivül számos ven­dég is részt vett. Az értekezlet kizárólag a hábo­rúval foglalkozott s a városban megindult segély­akcióhoz a következőkben járult hozzá: 1. Elha­tározta, hogy a háború sikereért s a harcolók lelki-testi üdveért kilencedet tart, mely alatt min­dennap d. u. 6 órakor a zárdatemplomba szentség­kitétel mellett ájtatosságra gyül össze s annak végén a „Boldogasszony Anyánk"-at énekli. A kilenceden való minél számosabb részvételre a város közönségét ez uton hívja fel. A városi ható­ság és a társadalom által megindított gyűjtéshez a katonák családjai számára jelentékeny adomány­nyal járul hozzá, melyhez csatolja a kilenceden persely utján begyült összeget. 2. Az egye­sület tagjai elvállalják az egyedül hagyott csalá­doknak lakásukban való fölkeresését, hogy azok élelmiszer-segélyezésében személyesen részt vegye­nek. Ugyancsak ezen családok gyermekei számára létesítendő napközi otthonban segítségüket kész­ségesen felajánlják. 3. Gondoskodnak arról, hogy a nemesszivü adakozóktól az elavult fehérneműe­ket a katonák vagy a vörös-kereszt céljaira össze­gyűjtsék, úgyszintén az elszakadt fehér ruhák ja­vításában és hasonló munkákban a zárda nővérei­nek segédkeznek. E munkálatok már folyamatban is vannak. 4. Végül minden csütörtök délelőtt gyűlést tartanak az esetleges fölmerülő ujabb teendők megbeszélése végett. * Tele van a város katonával. A szinte tömérdeknek látszó bevonulókat hamarosan beöl­töztették katonaruhákba. Akik még este vidéki paraszt öltözetekben, civil ruhákban járkáltak az utcákon, másnap reggel már tetőtől talpig uj szürke ruhákban tűntek elénk. A nagyobb középületek és a tágasabb magánházak valóságos kaszárnyák. A katonák raja jár ki és be a kapukon. A katonák hozzátartozói pár napig kitartanak a szállások kapuinál, majd valamennyire megnyugodva vissza­térnek otthonukba. A katonai mozgókonyhák az utcán felállítva főzik az ebédet és a vacsorát. A vitézek földre­hevernek körülöttük és várják az ünnepélyes pilla­natot, amikor az ételt kiosztják nekik. Ennyi katona régen volt elszállásolva a város­ban, mégsem kellemetlenek senkinek. Mindenki szívesen látja őket udvarában s a katonák se pajkoskodnak úgy, mint nagygyakorlatok idején tapasztalható. A nagybajuszu tartalékosok elfelejtik, hogy katonák és szépen leemelik szürke sapkájukat, ha egy-egy lelkiatyával találkoznak s áhítatosan mond­ják a köszöntést: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Utána megkönnyebbül a szivük: — Talán ezért a dicséretért megsegít a csa­tában a jó Isten. De nemcsak a köszönésben nyilvánul meg a bevonulók ájtatossága. A szomszédos falvakból jelentik, hogy a tartalékosok otthon meggyónnak bevonulás előtt. Itt is tele vannak a templomok szürke ruhájú katonákkal, akik süfün járulnak a szentségekhez s felveszik a szent skapulárét. A mult vasárnap reggelén egyik idevaló tartalékos tiszt azon kesergett, hogy nyolc órára be kell vonulnia s még nem hallgatott szentmisét. Megszólította a szembe jövő papot: — Tisztelendő úr! hol van most sz. mise ?! — így félnyolckor talán sehol sincs, de jöjjön be hadnagy úr a templomba, tüstént felöl­tözöm és mondok egy kis misét — válaszolt a pap. Ily katonákkal győzelmesen lehet harcolni és az Isten megáldja fegyvereinket. * Halálozás. Polatsek Ernő szt.-széki taná­csos és Szered nagyközség plébánosa augusztus hó 6.-án a haldoklók szentségeinek áhítatos fel­vétele után életének 61-ik, áldozárságának 38-ik évében elhunyt. A buzgó és érdemekben gazdag plébános temetése augusztus 8 án d. e. 10 órakor ment végbe Szereden a kerületi papság és nagy közönség részvétele mellett. Az örök világosság fényeskedjék neki! * Főegyházmegyei hirek. Klima István bajnai segédlelkész hasonló minőségben Zselizre helyeztetett át. — Rothnágel Sándor ujmisés Esztergom-Baj nára káplánnak neveztetett ki. * A katonalelkészek behivása. Az általá­nos mozgósítást elrendelő hirdetmény minden ki­vétel nélkül szólította bevonulásra a póttartaléko­sokat és más katonaviselt embereket. A vidéki, de még az esztergomi hatóságok sem tudtak felvilá­gosítást adni a besorozott és katonailag nyilván­tartott tábori lelkészeknek, hogy az általános moz­gósítás folytán be kell-e vonulniok. A daliás ter­metű katonalelkészek ezért odahagyták állomás­helyüket s bevonultak ezredeikhez, ahol bizony nem tudtak velük mihez kezdeni, hiszen a tarta­lékos tiszteket is alig tudták elhelyezni. Különben is a szükséges katonalelkészeket névre szóló be­hívókkal már előzetesen szolgálatba szólították s igy a fölösleges lelkész urakat visszaküldték hiveik közé, kik már meg is siratták a jó tisztelendő urat, mondván: — Hátha nem is jön vissza már többet a szörnyű ágyúgolyók közül. Nagyobb baj volt azonban, hogy a katona­lelkészek „előírásos ruhában" akarván szolgá­latba állani, az egyenruha üzletekben beszerezték a katonasapkát és a többi kellékeket — persze jó borsos áron. Ezeket most, ha szerencsésen otthonmarad­nak, eltehetik a háborús idők emlékei közé. A póttartalékos lelkészek kötelesek lakóhelyükön tar­tózkodni és ott várni az esetleges behívót. * Esztergomból eddig a tartalékos és póttar­talékos lelkészek közül csak Mátéffy Viktor plébános hivatott be és 24 óra alatt elutazott ismeretlen állomáshelyére. * Katonai kinevezések. A Teréziánum ka­tonai akadémia végzett növendékei közül a király Radvány Ottót hadnaggyá, Baczó Jenőt és Kovács Jenőt zászlósokká nevezte ki a 26-ik gyalog­ezredbe. * Értesítés. Alulírott szíves tudomására adom ezennel az összes m. t. érdekelteknek, hogy az „Orsz. kath. tanítói Segélyalap" középponti bizottságának f. hó 27.-ére tervezett közgyűlését a fennálló háborús állapotok miatt bizonytalan időre el kellett halasztani. Esztergom, 1914. aug. 8. Dr. Walter Gyula, a Segélyalap elnöke. * A milliós autók. A felvidékről hazabocsá­tott póttartalékosok, népfelkelők hozták az érdekes hirt, hogy a franciák aranyban egy milliárdot küldenek a szerbeknek automobilokon szétosztva. Hétfőn terjedtek el az első hirek és már a követ­kező éjszakán sokan látták a titokzatos autót. — Mint a szélvész száguldott és Pilismarót felé futott —• mondja az egyik. — Komárommegyében már elfogtak egyet. Hölgyek ültek rajta. így akarták a hatóságokat félrevezetni. Hatósági személyek is komolyan beszélnek az aranyat szállító automobilokról, de már ők azt mondják, hogy a franciák nem a szerbeknek, hanem az oroszoknak küldik. „Az Est" hosszú értekezésben bizonyítgatja, hogy oly nagymennyiségű aranyat nem lehet autón szállítani, mert sok kocsi kellene hozzá. Lehet, hogy az egész hir onnan keletkezett, mert a katonai őrszemek minden gépkocsit tényleg megállítanak, amire háborús időben megvan az alapos okuk. * Kinevezés. Buchler Adolf magyaróvári és Ulreich Rezső soproni számgyakornokokat a pénzügyminiszter a helybei kir. számvevőség mellé számtisztekké nevezte ki. * Áthelyezés. Turcsányi Gyula párkányi kir. járásbirósági írnokot az igazságügyminiszter a komáromi kir. törvényszékhez hasonló minőség­ben áthelyezte. * Kémeket keresnek. A háborúról szóló borzalmaknak nem megvetendő fejezete az, amely az ellenséges kémekről szól. A hatóságok termé­szetes elővigyázatból őriztetik a hidakat, a vasut­vonalakat és a katonai raktárakat és megfigyelik szigorúan a gyanús alakokat. Ez az óvatossági intézkedés megihleti a közönség képzeletét és utolérhetetlen rémmeséket alkot. Vasárnap minden ember igy szólította meg egymást: — Nem hallotta, hogy a bazilikát két barát­nak öltözött szerb kerülgette? Megfogták őket s bombákat találtak náluk. Az okosabbak nevettek rajta, a kevésbé oko­sak elhitték, sőt tovább is adták. Ugyanezen időben Kétyen egy rabbinak öl­tözött kémet fogtak el. Leszedték a bajuszt, a szakállt és más jellemző kellékeket s ekkor tünt ki, hogy magasrangu szerb tiszt. Hétközben kék reverendás kispapok kerültek a kémkedés vádja alá, mert a piacról hazatérő földmives asszonyok láttak két behívott kispapot, akiket egy katona kalauzolt be a kaszárnyába. Párkánynánán egy gyanús egyéniséget tar­tóztattak le, aki semmiképen sem tudta magát igazolni, a zsebében azonban táviródrótot és tele­fon kagylót találtak, miből nyilvánvalóan követ­keztették, hogy ez a szerb kém a Budapest-Bécs közötti táviratokat és távbeszéléseket akarja kitudni, illetőleg kihallgatni. — Ezek a nevezetesebb kém­históriák, amelyek közszájon forognak, bár sokkal jobban tenné a nép, ha maga is vigyázna az ér­tékes építményekre, vasutakra. Az utasok a vonaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom