ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-05-31 / 22. szám
XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. május 31. 22. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Megjött a bibor. Esztergom, 1914. május 30. Ugy örvendeztünk, ujjongtunk, énekeltünk és éljeneztünk a közeli napokban, mintha valami nagyon értékes, nagyon kedves ajándékot kaptunk volna mindnyájan, mintha csak valami csodás kéz az örvendetes boldogságnak árját öntötte volna szivünkbe. Jól tudtuk, hogy a bibor egy nemes főt fog ékesíteni, mégis a magunkénak, közös kincsünknek tekintettük a pápa által ajándékozott méltóságot s szerettük volna e méltóság jelvényét megragadni s közös akarattal, szent lelkesedéssel, mélységes hódolattal tenni arra a felszentelt fejre, amely nagy tudományával nemcsak szervezi és összetartja a reá bizott határok között Krisztus katonáit, nemcsak hazánk belső boldogságát mozditja elő bámulatos módon, hanem dicsőséget, hirnevet szerez a magyar nemzetnek idegen népek előtt. Az ágyúk dörgésében az ország szava zúgott fel, a harangok ünnepélyes hangjában a nemzetnek öröme csendült meg, hiszen a más hitet valló polgártársak nem mondták, hogy mi — a katholikusok örüljünk és ünnnepeljünk, hanem csodás összetartással, felemelő összhangban kivették részüket a lelkesedésből a protestánsok, az izraeliták s mindazok, akik máskor külön örülnek, külön örvendeznek s a tekintélyt döngető, támadó és gyilkoló jelenkorban millióknak feje hajolt meg hódolattal a tekintélyt nagyon is jelképező bibornoki méltóság előtt, mert Magyarország első főpapjának népszerűsége, fáradalmat nem ismerő munkássága és a megjelenésében, beszélgetésében, érintkezésében megnyilvánuló polgári egyszerűség a támadások által veszélyeztetett tekintélyt és méltóságot is népszerűvé tudta tenni. Az igazság előtt mindenki meghódol, a látható valóság lefegyverezi, megbűvöli az ellenségeket is, csoda-e hát, hogy a hercegprimás egyházmegyéje és székvárosa már a bibornokság első hireitöl kezdve az örömteljes várakozás lázában él és egyelőre öntudatlanul forrong nagy tervek készítésében, meglepetések kigondolásában várva, hogy elhangozzék egy hatalmasabb szózat, melynek hallatára megmozdulnak a tettrekész kezek s a sok szép tervet, gondolatot valóra váltsák. A cselekvésre vágyó kis csapat sereggé növekedik s amidőn a vármegye, a város hivatalos fejei vállalják a vezető szerepet, nincs semmi akadálya annak, hogy a szivekben égő szeretet és lelkesedés oly hangokban nyilatkozzék meg, amely hangoknak hullámai nemcsak városunk tágas völgyét töltik be, hanem kiáradnak az egész országra, oly tüzeket gyújtson, amely tüzeknek világossága elűzi a felhős éjszakának sötétségét s a csendes álmot tündéri valósággal helyettesíti. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. Oly sok keserűség ért már bennünket az utóbbi évek alatt, hogy kételkedni kezdtünk népünk önzetlenségében és idealitásában, de örömmel láttuk és készségesen elismerjük, bogy az ösi vér nem vált vizzé, hogy a magyar lélekkel születő nemesség és igazságosság diadalmasan megküzd az önző anyagiassággal, ha arról van szó, hogy az anyaszentegyház és a haza munkás vezérének érdemeit elismerje és ünnepelje. Örvendünk azon, hogy hazánk fővárosából tekintélyes küldöttségek zarándokoltak Esztergomba a bibornok hercegprimás ünneplésére. Megbecsüljük azt a megtiszteltetést, amely a kultuszminiszter, a főrendiház, a képviselőház, az országgyűlési néppárt és a kath. egyesületek részéről érte dr. Csernoch János hercegprímást, legjobban mégis annak örülünk, hogy Esztergom város egy szívvel, egy akarattal mozdult meg a kivilágítás estéjén s eltörülhetetlenül belevésődött emlékezetünkbe az a látvány, amidőn a népek ezrei környezték a primási palotát méltóságteljes ünnepélyességben — tapsokkal éljenekkel és őszinte örömujjongással. A bíborral ékesitett főpapnak nehéz munkájában, fáradozásában nagy vigasztalására lehet az a gondolat, az a meggyőződés, hogy ha pihenőre vágyik, hazatérhet városába, hol fejedelmi palotáját méltányoló szivek, megértő lelkek és szerető népek környezik. R # Az ünnepségek lefolyása. Hétfőn délben. A város lakossága mindennapi munkáját végezte, amikor féltizenkettőkor zúgni kezdtek a bazilika tornyának összes harangjai. Első pillanatra sokan meglepődtek a szokatlan jelenségre s izgatottan tudakolták: — Miért harangoznak ? Mi történhetett ? A bölcsebbek rámutattak a tekintélyes falragaszokra, hol olvasható volt az ünnepség programmja. Ránk szállt az ünnepélyes hangulat s hallgattuk a harangok zenéjét, mig serény kezek zászlókkal díszítették a házakat. Nemzeti zászlók mellett gyakoriak voltak a sárga-fehér pápai, a kék-fehér primási zászlók. Néhol akadt városi és fökáptalani zászló is. Este a Széchenyi-téren. Legalább is tiz nappal az ünnepség előtt titkos tanácskozások folytak a vármegyeházán, majd nyilvános bizottság alakult meg vagy hatvan taggal s elhatározták, hogy a legelőkelőbb körök vigyék a fáklyákat, mondván: — Fizetett fáklyásokkal bárkit is ünnepelhetnek. A költségek is összejöttek az önzetlen lelkesedés folytán, bár valaki indítványozta: — A fáklyákat is kiki szerezze be magának! Az egyöntetűség azonban mást parancsolt. Hétfőn este csak úgy hullámzott a főtéren a sok előkelőség és vezető férfiú. A fáklyás és lampionos menetet tarkitották az egyesületek zászlóikkal, köztük haladt a 80 tagból álló egyesült énekkar. Az útvonalon csendörök és rendörök tartották fent a rendet, amire nagy szükség is volt, mert a nép áradatként Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. hömpölygött a primási palota elé. Az ablakok mindenfelé fényárban úsztak s a díszesebben kivilágított helyek előtt bámuló tömegek torlódtak meg. A fáklyásmenetben a következők vettek részt: Meszleny Pál főispán, dr. Perényi Kálmán alispán vezetésével a megyei tisztikar, Vimmer Imre polgármester, dr. Pacséri Károly kir. tanácsos, kir. tanfelügyelő, dr. Vaniss Dezső kir. járásbiró vezetésével a kir. járásbíróság bírói és tisztviselői kara. Az ügyvédi kar számos tagja élén nesztoruk: Szecskay Kornél, a takarékpénztár tisztikara teljes számban Bleszl Ferenc vezérigazgató vezetésével, úgyszintén a kereskedelmi és iparbank Marosi József igazgatóval, Rudolf Béla a párkányi kir. járásbíróság vezetője, Hajagos Imre műszaki tanácsos, az árvédelmi kirendeltség főnöke, Krasznay Gábor kir. közjegyző, az ipartestület tagjai Magyary László elnök vezetésével, a munkásbiztositó pénztár tisztviselői Paulovics Géza igazgató vezetésével, a polgári kör választmánya Draxler Alajos elnökkel és úgyszólván minden egyesület tisztikara és számos tagja. A keresztényszocialista egylet, a szentgyörgymezői, a belvárosi és a vizivárosi kath. olvasókörök, a kath. legényegylet. A fáklyások között ment a nagy egyesült dalárda, ezután pedig az egyesületi lobogókat vitték s ezek körül csoportosult a főgimnázium és tanítóképző ifjúsága részben pápai címerekkel és arcképpel, részben magyar címerekkel ellátott ]ampionokkal. A fáklyásmenetben a következő neveket sikerült feljegyeznünk: Brutsy János, Brutsy Gyula, Brutsy Pál, Brenner Ferenc, Berán Károly, Brilli Gyula, Bartalos Vince, Beznák Dezső, Brukács János, Bandor József, Búkor József, Búri József, Bálint Lajos, Boross Jenő, Áldori Viktor, Cziparek László, Draxler Alajos, Draxler Ferenc, Deutsch Ferenc, Effenberger Vince, Elek Ödön, Einczinger Ferenc, Erős József, Fray Ferenc, Frey Vilmos, Földváry Béla, Fülöp Ferenc, Farkas Adolf, Fekete Rezső, Gunszt József, Gabanitz Ferenc, Gerley Dániel, ifj. Gere János, dr. Gróh József, Homor Imre, Havas László, Hegedűs János, Hadra Ferenc, Horvát Lajos, Helcz József, Horváth Mihály, Izsák Károly, Komáromi Ferenc, Kósik Ferenc, Környey Károly, Hulényi Győző, Király Mór, Karácsonyi Béla, Konrády Félix, Karácsonyi Sándor, dr. Katona Sándor, Kiss Gábor, dr. Kircz Oszkár, dr. Kömives László, Kerschbaummayer Károly, Kiffer Mihály, Kiss Imre, Kumainer Márton, Laiszky János, dr. Lipschitz József, Magyar Endre, Marsovszky Béla, Márkus István, Major Ödön dr., Mészáros József, Merényi Gyula, Müller Gyula, Marosi József, Meizler János, Major Ferenc, Majer István Majer Sándor, Mohos Antal, Markovics András, Meszéna Kálmán, dr. Mattyasovszky Béla, Nagy Pál, Németh Lajos, Nóvák József, Némethy László, Nádler József, Keszthelyi Károly, Oltóssy Ferenc, Pongrácz László, Pölczer Frigyes, Philipp Konrád, Pauer Miinek Zsigmond, Paulovics Géza, Pásztor József, dr. Popper Dezső, Rózsa János, Rapay István, Rudolf István, Reusz Ferenc, Reviczky Gábor, Sinka Ferenc Pál, Kömley Károly, Szecskay Kornél, Schenkengel Antal, Spek Frigyes, Szitás József, Szmrtyka Mihály, Schönwälder Kálmán, Simeták Albert, Szedmer József, Szóda Imre, Schalkház Ferenc, dr. Szilárd Béla, TóthSzalkai Ferenc, Tóth Lajos, Tusinger József, Trexler Sándor, Turgonyi József, Tóth Mihály, Tarr Géza, Tóth Ferenc, Török Kálmán, Toldy János, Tóth János, Tölgyesy Fererc, Tátus János, Tiefenthai Gyula, Varsányi Ignác, Waldvogel József, Vodicska István, Vigh József, Verbovszky József, Zsiga János, Weisz Mihály, dr. Weisz Sándor, dr. Wipplinger Ödön. A palota előtt. Mire a menet ide ért, minden hely el volt foglalva, de udvariasan helyet nyitott a tömeg a
