ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-03-15 / 11. szám

lehet néha elbeszélés alakjában vagy legalább tréfával fűszerezve előadni. Itt meg kell jegyezni, hogy mig a valláserkölcsi nevelés egészen a pap vállán nyugszik, addig utóbb elősoroltaknál be kell vonni a munkába minden értékes faktort a községben, elsősorban a tanitöt, aki különben sokat segithet a papnak ilyen egyesületi dolgokban s nem is kerül semmibe, mert ő lelkesedésből fogja tenni. Azért jó, hogy a pap jóban legyen mindenkivel. Igy most már az egyesület céljával tisztában lennénk, de még egy pár fontos kérdésre kell kiterjeszkednünk. Legjobban teszi a pap, ha az ifjakat már az utolsó elemi isk. év végén felvilágositja az ilyen egyesület fontosságáról és buzdítja, hogy ha majd kikerülnek az iskolából, lépjenek be. A szószékről is lehet erről beszélni. Legnehezebb az első tagokat megnyerni és egy-két jó, élvezetes gyűlést tartani, akkor majd jönnek többen és többen. Azért fontos, hogy az egyes gyűlések változatosak legyenek. Ne álljanak csupán szentbeszédből, hanem ilyen valláserkölcsi beszéd után következzék egy rövid szórakoztató és tanitó előadás, aztán esetleg ha van dalárda, legyen énekpróba, aztán rövidebb ideig tartó társasjáték, máskor szép időben kirándulás, séta. Ilyen beosztás mellett a gyűlések vonzani fogják a tagokat. Az a kérdés most, mikor, milyen napon tartsunk gyűlést? Azt hiszem legjobb erre a vasárnap délutánja a litánia után. A vasárnapot jobban nem ünnepelhetjük meg, mint ilyen gyűlések megtartásával. Ahol lehet, különösen nagyobb vidéki városokban, jó estefelé az ilyen gyűléseket megtartani, legalább jó helyen van az ifjú és nem kóborol az utcán a sötétben. De ne elégedjünk meg hetenkint csak egy gyűléssel, hacsak lehet tartsunk kettőt. Annál is inkább, hisz oly ifjakkal van dolgunk, kiknek még nincs annyira lefoglalva az idejük, nem inasok még, vagy nem is lesznek. A másik fontos kérdés, hol tartsuk a gyűléseket ? A felelet könnyű, az iskolában. Használjuk fel e célra a legnagyobb termet, ebbe beleállitunk egy szekrényt, melybe az egyesület dolgait a gyűlés után betehetjük s amely könyvszekrény gyanánt is szolgálhat, ha a pénzbeli állapotok megengedik, hogy könyvtárt rendezhessünk be az egyesület számára. Semmiesetre sem béreljünk korcsmában helyiséget. Ez világos! Van még egy mód. Ha az illető községben más valami katb. egyesület is van, melynek van külön helyisége, akkor azt kérhetjük ki arra a pár órára. De az egyesületi élethez pénz is kell, hol vegyük ezt ? Ez talán a legnehezebb kérdés. De lehet ezt is megoldani. Először nem baj, ha nagyobb kiadások esetén a tagokat megadóztatjuk egy , pár fillér erejéig. Továbbá szükség esetén a jobbmódú szülőkhöz is fordulhatunk. A szülő, ha csak egy kicsit is szivén viseli gyermeke ügyét, szívesen áldoz egy-két koronát. Végül minden községben vannak olyan emberek, kik érdeklődnek az ifjúság ügyei iránt, ezeket is lehet mint mondani szokás „megpumpolni" egy pár korona erejéig. Szóval a pap, ha ügyesen és tapintatosan jár el, igen sokat tehet. Persze úgy kell a dolgot intézni, hogy ne tűnjék fel koldulásnak és ne rontsa a pap szükséges tekintélyét. A beszédet ugy kell irányítani, hogy az illetők maguk ajánlkozzanak segíteni. No meg aztán maga a pap is hozzon szellemi munkáján kivül pénzbeli áldozatot is, ha teheti; inkább tagadja meg magát egyéb dolgokban. Olyan pap, ki szeretettel csüng az ifjúságon, nem fogja ezt a kis áldozatot sajnálni. Ezek után meg kell még említenem, hogy a tagot csak akkor bocsássunk el az egyesületből, ha elérte azt a kort (kör. 17 év), mikor már kénytelenek vagyunk erre, hogy nagy korkülönbség ne álljon be a tagok közt. A korkülönbséget kell respektálni, mert különben az egyesület nem fog képezni harmonikus egységet. A kisebbek korlátozva volnának jogos szabadságukban. Továbbá a tagokkal egyformán kell bánnunk, már pedig ha nagy a korkülönbség, ez ki van zárva. De ha nem akarunk mégsem szakítani egészen az elbocsátottakkal, akkor nevezzük ki őket tiszteletbeli tagoknak s igy legalább némi összeköttetésben maradunk velük. Okvetlenül buzdítani kell őket, hogy lépjenek be hasoncélu, de koruknak megfelelő egyesületbe! Ezek volnának röviden az utasítások arra, hogyan alakítson és vezessen a pap ifjúsági egyesületet. Végül még a következőket akarom mondani. A tapasztalat kényszeríti a papot, hogy manap sokkal nagyobb erővel munkálkodjék az ifjúság üdvén, mint eddig. Eddig inkább csak játék módjára törődött a pap az ifjúsággal. Ennek most komoly kultúrmunkává keli lennie, melyben mindig a vallás és erkölcs szemmeltartása képezze a magot. A laikus embert is kell segítségül vennie a papnak; pénzt fáradságot nem szabad sajnálnia. Hogyha már egyszer igazán energikusan hozzá nem látunk a dologhoz, mások veszik kezükbe az ügyet és vallás s erkölcs nélkül viszik végbe. Rajta tehát, ifjú barátim, most már kikerültünk, lássunk a munkához teljes erővel, mert csak igy lehet reményünk arra, hogy elérkezik a mostani modern pogányság után a jövőben az igazán keresztény szellemű társadalom. Sch. M. A Takarékpénztár közgyűlése. Az 1844. évben alakult Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság f. hó 8-án tartotta 69-ik üzletévi rendes közgyűlését, melyről mint városunk pénzvilágának első orgánumáról az alábbiakban számolunk be. Mattyasovszky Lajos közgyűlési elnök d. e. 10 órakor nyitotta meg nagy érdeklődés mellett a közgyűlést, megnyitójában vázolta azon nehézségeket, melyekkel a lefolyt évben minden pénzintézetnek meg kellett küzdenie. Annak dacára örömmel tapasztalta, hogy az Esztergomi Takarékpénztár minden nehézség nélkül lépte át a viharos évet és ritkaság számba menő mérleggel zárta le évét. Megállapítva a közgyűlés érvényességét tárgyalás alá bocsájtotta az igazgatóság jelentését, melyből a következőket emeljük ki. Az elmúlt év a magas kamatláb jegyében folyt le, a nagy pénzszükség lenyűgözte az egész világ pénzpiacát és az Osztrák-Magyar bank ráta emelése folytán a helyi piac sem zárkózhatott el a kametemelés elől. Mindamellett az intézet sohasem lépte túl a köteles méltányosság határát, megfelelő szabad tőkével mindenkor rendelkezvén, reális ügyletek lebonyolítására mindig készen állott és sem az általánosságban gyakorolt hitelmegvonás eszközéhez nem nyúlt, sem pénzszükséglete fedezéséről különöskép nem kellett gondoskodnia. Vidéki intézetek között igen kevésről állapithatnánk meg az ily reális keretekben való üzleti tevékenykedést. Miután az intézet zárszámadása sok irányú érdekeltsége révén úgyszólván közkézen forog városunkban, annak tartalmából csak kivonatosan közlünk jelentősebb adatokat. A lefolyt évben betétei nagyobb biztonsága érdekében értékpapírtárcáját ujabb beszerzésekkel 1.313,000 kor.-val emelte úgy hogy e cím az idei mérlegben 5 millió, valólag jóval több értékkel szerepel. Esztergom városának az eddig két millión felül, ujabb 200,000 kor.-ás ideiglenes kölcsönt folyósított a főreáliskola államosítása céljaira, az elmúlt évben is serényen munkálkodott a társaság az Esztergom P.-Nána helyi érdekű összekötő villamos vasút létesítése érdekében és az előmunkálati engedély meghosszabbítását ujabb egy évre kieszközölte, mely vasút közigazgatási bejárása ez év január havában meg is ejtetett és egy ujabb jelentős lépéssel haladt a megvalósulás felé. A mult évben tervezett alaptőke emelés keresztülvitelét a rossz gazdasági viszonyok hátráltatták ugyan, de a terv megvalósitása állandóan szőnyegen fekszik s csak jobb pénzviszonyok bekövetkeztére várnak. A társaság személyi ügyeiben annyiban történt változás, hogy az egyik tisztviselő nyugalomba vonulása folytán állása fokozatos előléptetéssel betöltetett. Részvéttel emlékezik meg a jelentés az igazgatósági tagok sorában beállott változásról, nevezetesen id. Heischmann Ferenc és id. Brenner József elhunytáról, melyek helyébe igazgatósági tagul még ez év folyamán Andor György dr. és Koperniczky Ferenc dr. hivattak be a póttagok sorából. Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság 1913. évben elért üzlet eredményét az alábbi számadatokkal ismertetjük : Összes pénztár forgalom 62.972,552 K, mérlegszámla végösszege 22.137,056 K, jövedelmi számla végösszege 1.286,306 K, betétek állaga 15.985,573 K, jelzálog kölcsönök 13.747,930 K, váltó kölcsönök 1.867,772 K, kézi zálog 95,716 K, értékpapír készlet 5.012,230 K, folyó számla kihelyezés 748,368 K, ingatlanok 447,584 K, tartalékok 797,914 K. Mult év üzlet-eredménye 249,203 korona volt, melyből 190,000 K osztalékra, 24,920 K tartalékra és a %-os jutalékokon kivül jótékony célra 9,092 K forditatott. A köteles tárgysorozat letárgyalása után Brutsy János részvényes emelkedett szólásra és beszédében leszögezni kívánja ama tényt, hogy az intézet a közelmulthan teljesített tevékenységével mily humánusan hatott közre a helyi pénzpiac rendezése körül. Kívánja, hogy az utódok számára e körülmény a közgyűlés jegyzőkönyvében illő alakban feljegyeztessék. Majd végül Farkas Tivadar részvényes kért szót és úgy Bleszl Ferenc igazgató, valamint az igazgató-tanács és a tisztikar érdemeit hangoztatta, kiknek javára irja az elért szép sikert, mert csak az ő becsületes, ügyszeretö buzgólkodásuk mellett volt elérhető ez a fényes üzleti eredmény. A koedukáció hóbortja. (TI) AZ osztatlan elemi népiskolákban eddig is együtt nevelkedett a két nembeli ifjúság. Ugyan ez „együttnevelés" „előnyeiről" eddigelé senki sem tudott semmit (más az osztatlan iskola állítólagos „előnyeiEllenkezőleg pedagógiai és erkölcsi szempontból nemcsak katholikus, de állami iskolák is iparkodtak az iskola fejlődésével a két nem mennél előbbi separációjára és külön nevelésére. A modern koedukáció hóbortja azonban az elemi iskolán kívülre esik s a középiskola és felsőiskola terén mozog (főleg az előbbiben). Eredetét véletlennek, t. i. a speciális amerikai viszonyoknak közönheti. Az Észak-Amerikába kivándorolt különféle nemzetiségek ugyanis nyelvük megőrzése végett az ottani nagy tanszabadság szárnyai alatt magán jellegű középiskolákat tartanak fenn; természetesen számarányukhoz s financiális viszonyaikhoz képest nem győznének mindkét nembeli ifjúság számára külön középiskolát fenntartani, igy tehát szükségből valami, „polgári iskola" jellegű közös középiskola alakult ki ott, melyben tényleg a koedukáció divik. Ugyan az amerikai pedagógusok sem tudnak ez intézmény financiális előnyén kivül holmi „pedagógiai vagy erkölcsi" előnyeiről beszámolni, ellenkezőleg a statisztika hajmeresztőén viszás állapotokról és degenerációról tanúskodik az iskolákat illetőleg. Azonban az európai feministák csak ugy távolból és apriorisztikus elvi álláspontjukból kifolyólag szinte hihetetlen előnyöket fedeznek fel ez intézményben s főkép ebben látják a legalkalmasabb eszközt végcéljuk, a két nem teljes egyenjogositásának elérésére, Fichte és Lev ana jelszava szerint: „Mischt die Geschlechter — um sie aufzuheben." Sikerült is agitációjuk révén egyelőre a protestáns országokban (Angolország, Svédország, Finnország) a koedukációt kisérletkép meghonosítani. A koedukáció feminisztikus hóbortját legjobban azon állítólagos „előnyökből" ismerhetjük meg, melyet fanatikus hivei benne felfedezni vélnek. „A nyilvános nevelés a koedukáció által családias jelleget nyer, miként ugyanis a családban együtt nevelkednek a fiuk s leányok stb.*" Miként a tisztességes családban a fiuk s leányok separációjára törekszenek s ha csak lehet külön szobát is adnak nekik, annál inkább szükséges a nyilvános nevelés terén — hol nem köti össze a két nemet a közös vér és hitvallás — a separatio és pedig ugy pedagógiai, mint erkölcsi szempontból. „A koedukáció üdvös kiegyenlítést egyenget a két nem között, a kettőnek előnyeit kölcsönösen közölve, szögletességeiket leköszörülve!" Itt látszik leginkább a koedukáció természetellenes volta! Ha a két nem fizikai és lelkületbeli különbsége a természetben gyökeredzik, akkor a kettőnek saját indolesének megfelelő külön nevelés a természet postulatuma s a lényeges különbség letörése nemcsak nem ideál, de elérhetlen agyrém. Ellányosodott fiuk és elfiusodott leányok alkalmatlanok az élet feladatainak megoldása, a két nem specifikus különbségeiből alakul az élet harmóniája. „A koedukáció a két nem fesztelenebb érintkezése következtében megtermi majd ama tisztább erkölcsiséget", mely tul a jó és rossz határain visszahozza az „ártatlan aranykort". Itt látszik ki leginkább a túlzó feminizmus lólába, a materialista „morál", mely frivol arccal az ártatlanságot —bűnnek, a szemérmetességet — butaságnak bélyegzi. E „tisztultabb erkölcsi érzék" oda kulminálna, hogy a természetes szeméremérzet közös torna és uszoda stb. által annyira (eltompittassék) „megedződjék", hogy már a legsötétebb perverzitásoktól se rettenjen vissza. „A koedukáció a két nem közötti feszültséget megszünteti, elömozditja a kölcsönös barátkozást, lovagiasságra nevel és a házasságot egyengeti." Mindennek körülbelül ép az ellenkezője valósul meg! T. i. a korai „barátkozás" következtében a