ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-03-08 / 10. szám

tagadja ezen könyvek létezését; csak abban cáfolja Gelsust, hogy e könyvekkel mágiát űznének a keresztények. Ha a Gelsustól emiitett könyvek exorcizmákat tartalmazó rituálék voltak, nagyon valószínű, hogy az ezeknél még fontosabb szertartások, a liturgia szertartásai, akkor szintén írásba voltak foglalva. Eusebius történetíró is említi, hogy már kezdettől fogva irott hymnusok léteztek a keresztényeknél, melyekből Krisztus istenségét lehetett bebizonyítani.

10 Már pedig Plinius és sz. Ignác szerint az akkori liturgia lényegileg egy nagy hymnusszerü éneket képezett, mely Krisztust mint Istent magasztalta. Ebből is a legnagyobb valószínűséggel következtethetjük, hogy akkoriban a liturgia írásba volt foglalva. Szent Jusztin leírja nagy körülményességgel a liturgia menetét, sőt az imák tartalmát is jelzi; azt mondja,

11 hogy az elöljáró emelkedett hangon, hymnus alakjában hálát mond Istennek a teremtés adományaiért, stb. Ha az apologéta nemcsak az imák részletes tartalmát emliti, hanem annak emelkedett, hymnusszerü dikcióját is kiemeli, fel kell tennünk azt, hogy itt állandósított, írásba foglalt szövegről van szó. Sz. Jusztin referátuma hagyományszerű, emlékezetből mondott liturgikus hymnusra nem igen vonatkozhatik. Origenes azt mondja egyik beszédjében: Gyakran azt mondom az imákban: „Mindenható Isten, adj nekünk részt a prófétákkal stb."

12 Ez idézet sz. Márk alexandriai írott liturgiájából. (Folyt, köv.) HÍREK. Tarkaság. Bohém emberek. A városi kultúra csak addig terjed, ameddig a kövezet van. Azontúl már megszűnik. Ott veszi kezdetét az ős anyavilág. Amelyikről még a bibliai leírások is megemlékeznek. Az agyagról. Az agyag, a melyből az Isten testet formált s abba halhatatlan lelket lehelt. Ilyen két agyagból formált test vergődik a sárgásbarna színű marasztaló agyagsárral. Isten csak a megmondhatója, hányadik Ádám és Éva a világon. Erősen tipródnak a bokáig érő kóficban. Egyet ha előre is tudnak menni, de kettőt okvetlenül visszamennek. Illetve nem is mennek. Viszi őket a fejük. Azok a formátlan, kiálló pofacsontu, véres szemű, alkoholtól agyon preparált fejek. S mégis mozog a föld! A jelenlegi Ádámnak és Évának úgy tetszik, mintha megrogyni készülő lábuk alatt mozogna, félelmes, szédületes táncot járna a föld. Mintha sebesen rohanó ringispilen ülnének. Az asszony, egy alacsony, töpöredett, kék kartonszoknyás némber, már belefárad a hasztalan viaskodásba. Gyűrött szoknyájával letelepszik a sárba. Szép illedelmesen. Vigyáz még a szoknyaráncokra is. Nehogy az elhaladó emberek rossz nőnek nézzék. Szempillái villámgyorsan pislognak, mint a moziképek a fehér vásznon. Az asszony embere még erősen tartja magát. Csizmás két lábát szétterpesztve, haptákosan áll meg. Bárha a felső teste erősen inog. Mint a hajladozó nádszál. — Te Rozzi! Gyérre márr, mertt meggharragszomm. Rozi lelkem azonban gyöngéd pislogással felel. — Hogy a fészkes fenébe menjek? Mikor nem tudok felkelni. S nagyobb bizonyitásképen megmozdul a süppedő sárban. Tenyerére támaszkodva, egy kissé felemeli ványadt, elzsibbadt testét. De a pálinka gőzölgő hatása visszalöki újból a sárba. Az ember is kezdi megsokalni a folytonos állást. Lábait remegés fogja el. Meginog egyszerre a hosszú bajuszú Leonidász, mintha kirántotta volna valaki lábai alól a földet. S hangos csattanással ölelkezik össze a puha karu anyafölddel. Az utca elején két-három úr nézi ezt a mozijelenetet. Mosolyognak. S mikor hanyatt vágódik a csizmás Ádám is, az urak hangos kacagásra fakadnak. A csizmás Ádám azonban még nincs annyira illuminálva. A kacagásra felüti fejét a sártenger közepéből. Minden erejét összeszedve, valósággal a Napóleonok csatáját víva, föltápászkodik a földről. Szétterpesztett lábaira támaszkodva megáll nagy erőlködéssel. Zsiros, esővert kalapját mélyen io Eusch. h. c. 1. 5. c. 28 p. 376. « Inst. apol. I. c. 13. p. 162. 12 Oríg. In Jerem. hom. 14, n. 14. p. 570. megemelve, rekedt, pálinkát gőzölgő pofával ordítja az urak felé : — Alász-szolg-gájja cilind-deress maj jmokk! A cilinderes majmoknak titulált urak csakhamar köddé változnak. A csizmás Ádám most hasontollu élettársához intéz néhány szót: — Rozzi! Ne izzéljj! Merr a licciumbba dobblakk! Eme jólelkű biztatás nagyon lelkére hat Rozi lelkemnek. Hosszú pislogás után működésbe jön Rozi lelkem mozgója. Kinyújtja könyökig sáros karját. Az embere elérti ezt a hangtalan beszédet. Bal karjával előbb megkapaszkodik egy útszéli fatörzsbe, majd jobbjával megragadja nemes oldalbordája pracliját. — Eg-gy ! Ket-tő ! Hár-rom ! A végszónál hat lóerős rántással talpra állítja a pislogó Rozi lelkemet. Aztán kart karba téve megindul szépen lengő járással a csizmás Ádám, meg az ő asszonya, a perkálszoknyás Éva . . . Fidibusz. Krónika. „Pótadó csökkentés", ez a jelszó máma, Ezért volt a hűhó, ezért volt a lárma, — De hiába minden, az a véleményem, Pótadócsökkenést meg aligha érem ! Rúg és kapálódzik a városi ember, De csak tovább ballag mégis a teherrel. Nincs most már seminő mód s alkalom arra, Hogy a sebes árból kijussunk a partra. Jönnek-mennek évek és a pótadóra Csak nem jön a végső, leszámoló óra; A városi ember vékonyodik persze, A pótadó pedig gömbölyödik egyre ! Sebaj, polgártársak, nyugodjunk meg szépen, Hogy a pótadónk nem pusztul el majd éhen; Hogy legalább ő él nálunk úri módra, — Ha mi el is bullunk miatta mind sorba. Egy életünk van csak, egy lészen halálunk, Egy életünktől is, ha muszáj, megválunk, — Csak pótadónk nőjjön, emelkedjék s végre Elevenen jusson a csillagos égbe! (-•) * Személyi hirek. Dr. Klinda Teofil és dr. Fehér Gyula prel.-kanonokok egészségi okokból hosszabb tartózkodásra délvidékre utaztak. * László István halála. Súlyos veszteség érte a bukovinai magyar községeket: meghalt László István c. kanonok, Istensegits község nagy tisztelettel környezett plébánosa áldásos életének 68-ik évében. László István egyik legnagyobb erőssége volt a bukovinai magyarságnak. Csöndben* szerényen folytatott 40 éves papságának egész ideje alatt szívvel-lélekkel élt a bukovinai csángóknak, a kikért nagyon sokat tett és áldozott. Az ottani csángók magyarságának megtartásában oroszlán rész illeti őt. Annak idején főgimnáziumi és theologiai tanulmányait itt Esztergomban végezte. Helyben lakó kilenc osztálytársa e hó 2-án a sz. Ferenc-rendiek templomában gyászmisét rendezett, a melyet dr. Koperniczky Ferenc prel.-kanonok, az egyik osztálytárs végzett. Az osztálytársak közül jelen volt még: Magos Sándor ny. kúriai biró, Magurányi József főkápt. ügyész, Matty asovszky Kálmán takarékpénztári ügyész, Hoffmann Ferenc városi tanácsos, Szmatlik Antal primási levéltáros, Niedermann József ny. rendőrkapitány és Seyler Károly kiérd, esp.-plébános. Ötven éves kegyelet adója lett itt leróva, mi a mai Önző világban valóban ritkaságszámba megy. * Plébánosváltozás Bussán. Karkecz Lajos az uj bussai plébános az elmúlt vasárnapon tartotta ünnepélyes bevonulását s első plébánosi miséjét Bussán. A bussai plébánia hivei meleg ünnepléssel, bandériummal, diszes diadalkapuval fogadták s mind a politikai község, mind a hitközség részéről lelkes beszédekben üdvözölték. Az ünnepelt papi segédlettel szent misét mondott s gyönyörű beszédben fejtette ki hivei előtt programmját. * Gyermekvédelmi hangverseny Budapesten. Á városunkban székelő keresztény gyermekvédelmi országos egyesület javára március 8-án, azaz vasárnap délután 5 órakor a budai katholikus kör (II. Fő-utca 83. sz.) palotájának dísztermében nagyszabású dísz-hangverseny lesz, melynek fővédnöke Margit főhercegnő, Thurn-Taxis herceg felesége és számos egyházi s világi előkelőség védnöke van. A programm szerint az ünnepi beszédet Rajner Lajos püspök, egyesületi elnöknek kellett volna mondani, de mivel egészségi állapota nem engedi a megjelenést, az ö megbízásából s a rendezőség felkérésére a beszédet Keményfy Kálmán Dániel plébános, egyesületi titkár fogja megtartani. Belépőjegy a hangversenyre 2 és 1 korona. * Főegyházmegyei hirek. Simor László bajtai esperes-plébános kineveztetett barti plébánossá. Láng Antal alsórakoncai plébános borsósi plébános lett; az alsórakoncai plébánia vezetésével Ravasz István felsősipeki h. plébános bízatott meg. * Munkapárti gazdálkodás. A panamákbó

1 összehordott és kicsikart milliók mind apró borravalóknak tűnnek fel azon adósságok mellett, amit a nemzeti munkapárt kitűnő kormánya zúdított Magyarország szegény népére. Mint tudjuk, a kormány legújabban 500 milliós államadósságot csinált, de ez csak folytatása volt a régi adósságcsinálásnak. A magyar állam 1867. óta összesen 6000 millió korona államkölcsönt vett föl. Negyven év alatt tehát 6 ezer millió korona adósságot vettünk vállainkra. Mióta pedig a munkapárt van uralmon, ezóta 1500 millió korona adósságot csináltak. Ha az uj államadósságot elosztjuk a lakosság számával, akkor azt látjuk^ hogy a munkapárti kormányok becses igyekezetéből odajutottunk, hogy most már minden ma születő magyar gyermeknek 374 korona államadóssága van. * A vágóhíd és Szentgyörgymező. Bár lapunk két cikkében is hozzuk — egész tárgyilagossággal — azok véleményét, akik Szentgyörgymezőre nézve nagy vívmánynak tartják, hogy a vágóhíd ott épüljön fel; részünkről egész őszintén kijelenthetjük, miszerint a vágóhidat szivesen átengednénk a város bármely más részének, ha ugyan elvállalná. Bármily fényes palotát építsenek is, lesznek a vágóhídi üzemnek oly szerves termékei, amelyek kikerülnek a napvilágra. A felbomlott anyagok bűzét ráhajtja a szél Szentgyörgymezőre, odaseregienek a különféle fajtájú mérges legyek, a kóbor kutyák. E városrészen hajtják keresztül az idegenből hozott — sokszor betegséget terjesztő — hamis természetű állatokat. A levágott állatok húsát dísztelen rendetlenségben kocsira hányva Szentgyörgymezőn fuvarozzák keresztül. E látványtól elmegy még az éhes ember étvágya is. Nem vágóhíd, hanem tisztességes kövezet kell Szentgyörgymezőnek, hogy ne csak fizessen és tűrjön, hanem élvezzen is valami kényelmet a saját pénzén. * A történeti múzeum ma vasárnapon nyitva van délelőtt 10 órától délután 1 óráig. Ügyeletes Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselő. — Régiségeket a múzeum szivesen fogad el ajándékul; vételre kínált régiségeket a múzeum őre, Sinka Ferenc Pál városi közgyám vásárolja. * A nagyszombati botrány. „Vajúdnak a hegyek s megszületik a kis egér*" Nagyszombatban is megszületett a Kaszinó. Lapunk már a vajúdást is figyelemmel kisérte, most pedig számot adhatunk a február 28-án tartott megnyitásról is. Semmi kifogása sem lenne senkinek ellene, ha olyannak indult volna, mint amilyen a valóságban. A szegény eltemetett „Magyar Kör" (ebből alakult a kaszinó) bizonyára megfordult sírjában, mikor a magyar nyelv helyett a németet és a zsargont beszélték „átalakult" tagjai! Említettük már, hogy a tisztviselői karba utólag választottak egy katholikus embert, dr. Christian János orvost. Ezzel mutatni akarták, hogy nem lesznek katholikus ellenesek. Ám a bizalom igy sem fordult feléjük. Február 28-án azután megvolt a botrányt okozó kaszinó-megnyitás. Mély megsértése volt ez a vallásos érzésnek, amit a jelenvolt református prédikátor sem helyeselt. A vezetőség legkevésbbé képzelte — aminthogy nem is lehet — a megnyitást nagyobb ünnepélyesség nélkül. Hanem azt tudnia kellett volna, hogyha kevesen is vannak a kath. tagok, de azok nem vehetnek részt böjtben táncmulatságban. Ha olyan nagyon sürgős volt a megnyitás, miért nem siettették azt 4 nappal! Akkor farsang keddjén szépen elintézhették volna az ügyet. És ha a sürgetés dacára sem tudott elkészülni a farsangban: mégis kellett volna — hogy csak az udvariasság szavait mondjuk — figyelemmel lenni a katholikusokra! De bármennyire helytelen is ez eljárás, elvi szempontból a vezetőség mégis bölcsen cselekedett. Mert azt mégsem lehet követelni, hogy a többség a kisebbséghez igazodjék. A többségnek pedig most . . . nincs böjtje. Hanem ahol a katholikusoknak akkor, amikor őket a kaszinóba akarják édesgetni és ennyire nem respektálják, helyük nincs. Mennyire