ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-11-15 / 46. szám

tek keresztül. Tehát nem csoda, hogy kolera és éhtifusz pusztította seregünket. Ugy hullottak szegények, mint ősszel a legyek. Mind családos emberek. Két fényi is köztünk van. Én is ápoltam ilyen szerencsétleneket, de tudod édesem amit én láttam, azt leirni nem tudom, mert azt csak látni kell. A felboncolt orosz katonák gyomrában füvet, leveleket, nyers babot találtak. Alighanem nov. 3.-án megkezdjük az előadást, ha ismét meg nem zavarnak a kozákok. De akkor már mi is futunk. A lakosok már lassankint jönnek vissza. Adja Isten, hogy ne kelljen többé menekülni. Mindennap más-más rémhir jön. Szinte már nem is tudunk hinni. * A hercegprímás és a főkáptalan hadi-kölesön jegyzése. Az esztergomi érsek és az esztergomi főkáptalan, mint egyházi javadalmasok három millió korona értékű hadi-kölcsönkötvényt jegyeznek. Dr. Csernoch János bibornok a saját pénztárából 200.000 koronát jegyzett. Úgyszintén nagy összegekre fog rúgni a főkáptalan egyes tagjainak hadi-kölcsön jegyzése is. A központi papság körében is lelkes áldozatkészség mutatkozik a kölcsönjegyzés irányában. * Elesett hőseink halottak-napja. (Ünnepélyes gyászistentisztelet a bazilikában.) Pénteken, nov. 13-án volt az egész főegyházmegye területére elrendelt ünnepélyes gyászistentisztelet a bazilikában a csatatéren elhunyt katonáink lelkiüdvéért. A kupola alatt felállított nagy katafalkon katonacsákó és kard diszlett. A nagy székesegyházat zsúfolásig megtöltötte a katonai és polgári hatóságok képviseletében megjelent előkelőségek, a városi közönség, a Párkányban állomásozó galiciai ezred és az esztergomi háziezred legénysége. Az egész gyászünnepségen, melyet maga dr. Gsernoch János hercegprímás tartott, az 1914-i világtörténelmi esztendő nagystylü jellegei ültek ; tiszti özvegyek és árvák zokogása, felkötött karu sebesült katonák és botra támaszkodó sebesült tisztek megható keretet nyújtottak a gyászpompához . .. Majd ha elmúlik a nagy világháború, talán a legvéresebb csataterek színhelyén emlékoszlopokat fognak állítani, melyekre aranybetűkket vésik majd az ott elföldelt elesettek nevét. De az egyház megelőzi e kőemlékeket és Isten mindentudására támaszkodva az összes neves és névtelen hősök tiszteletére és lelki üdvére gyászistentiszteleteket rendez. Mert mind hősök ők, kik a régi legendás korba illő lemondással és bátorsággal indultak a csatába, a modern gyilkos gépfegyverek csatájába, mely sokkal nagyobb halálmegvetést követel, mint a régi csaták, minthogy a halál esélye százszor nagyobb, mint régente. Azért megérdemelnék elesett hőseink, hogy minden plébániatemplom kapujánál — mint az Pécs egyházmegyében már el is van rendelve — nevüket kiírják, a háború végén pedig márványlapra aranybetűkkel felvéssék buzdításul az utókornak és hogy hálánkat értük való imádsággal leróhassuk. A felejthetetlen benyomásu gyászistentiszteleten a bazilikái kar Büchner esztergomi karnagy Pius-requiemet adta elé, az ünnepség végén pedig Szepessy Lászlónak, a szerb harctéren küzdő költőnknek „Ima a hazáért" c. költeményét, melyet ugyancsak Büchner zenésített meg. * Az esztergomi oltáregyesület elhunyt tagjaiért a szokásos évi gyászmise nov. 16-án, hétfőn 9 órakor fog megtartatni a vízivárosi zárda templomában. * Katonalelkészi kinevezések. A tábori püspök felhívása értelmében a bibornok-hercegprimás Pauer Károly karkáplánt a Párkánynánán áthaladó sebesültszállító vonatokra katonalelkészi teendőkkel bizta meg. — Mommer Gyula budapesti hitoktató, Porubszky Béla nagytapolcsányi káplán és Pánik AntaJ pozsonynádasi segédlelkész katonalelkészi kinevezést kaptak és a harctérre küldettek. * Gonosz támadásoknak van kitéve a magyar kath. papság még a jelenlegi tüzvészes időkben is, amikor szívesen állunk egy sorba azokkal is, akiktől kirívó elvi ellentétek választottak el bennünket, hogy a hazának minél nagyobb hasznára lehessünk s hogy legalább a magyarságot fűzze össze szeretetteljes béke e napokban, amidőn mindenfelől ellenségek leselkednek reánk. Van azonban országunkban egy szekta, egy romboló törekvés, amely szívesen összefog a fegyházak gonosztevőivel s e nehéz körülmények között megbocsátja súlyos bűneiket; ez a szekta még a véres csatatéren is képes barátkozni az ellenség soraiban levő elvtársaival, de inkább hagyná felfordulni az országot, minthogy az általa kiválóan gyűlölt kath. klérusnak érdemeit elismerje, áldozatkészségét nyugtázza. Egy felekezet, egy vallás hivei sem üldözik a másikéit e napokban, csak a „Pesti Hirlap" bontogatja részeire a nemzetet különös vaksággal, mert hiszen mi lenne, ha példáját követnék a katholikusok, az evangélikusok, a reformátusok s a harctéren az ellenség helyett egymásnak és a Pesti Hirlap fajának támadnának. Másrészt csodálnunk kell ellenfeleink leleményes támadó taktikáját. Látják, hogy az izgalomnak, a lelki vigaszoknak e napjaiban nem vehetik fel a harcot a papsággal a tettek mezején, igy tehát kíméletlen kritikával akarják őket kivetkőztetni az érdemek köntöséből. A Pesti Hirlap hivei eddig vérüket nem igen áldozták a hazáért — nagyon szeretnek katonai irodákban csücsülni — önkéntes pénzadományaikat sehol sem olvassuk. A támadott papság ezrei fegyver nélkül állanak a golyózáporban, a főpapság önként tette le millióit a haza oltárára. Vájjon nem azért mutogatnak-e ellenségeink az egyházi vagyonra, hogy a nemzet észre ne vegye, hogy még a nemzeti kölcsön jegyzésénél is elmaradnak, mig a papság minden pénzét odaadja?! * Főegyházmegyei hirek. Mihalovics Zsigmond ujmisés és Korének József ujmisés budapesti hitoktatókká neveztettek ki. * Eljegyzés. Vettük a következő eljegyzési értesítést: Miller Irmus Esztergom és Závory Kálmán, az „Agrár bank" tisztviselője Budapesten, jegyesek. 1914. november hó. * A hadbavonulók és hadifoglyok részére a következők küldtek hozzám ujabb adományokat: Özv. Perényiné Mattyasovszky Mária, érmelegitőket, Mattyasovszky Ida, érmelegitök, hósapkákat és haskötőket, Fábián Antalné (Ozora) és Gróh Jánosné, férfiruhákat, Bargel Mihályné női ruhákat, ifj. Pirchala Imréné hósapkákat, Gsokonyi Istvánné (Budapest) fehérnemüket, Szkalka Irén (Nána) tépést, Radó Antalné (Kéty) fehérneműt és 25 kiló tépést. Philipp Konrád névnapi gratuláció megváltása cimén, a hadbavonultak részére 10 K-t. Fogadják a jólelkű adakozók hálás köszönetemet. Esztergom, 1914. nov. hó 14. Perényi alispánné. * Apróságok a háborúból. A szebbnél szebb pillanatképek ezreit termeli a mai világháború, a hősi idők ujraébredése és csak a krónikás tollára van szükség, hogy ezek a szebbnél szebb, felemelő, magasztos, bájos, lelkesítő, vagy akárhányszor kacagtató epizódok megörökíttessenek. Ifj. gróf Széchenyi Rezső, aki mint huszárhadnagy vesz részt a háborúban s automobilon, lóháton, parancsőrtiszti szolgálatot végez az ötödik hadtest parancsnokságnál figyelte meg a következő apróságokat. Van a 16 os huszároknál egy bognár rezervista. Olyan hatalmas termetű, hogy nem tudtak alá lovat találni, felrakták hát kocsisnak egy trénszekérre. Ravaruska vidékén ballagott a szekér, amikor a huszárok egy kozák hadosztályt szétvertek. — Egy megfutamodott kozák egy erdő szélén rálőtt a mi trénszárnyunkra. Megállítja a huszár a szekeret, lekászálódik a bakról s amúgy fegyvertelenül lassú lépésekkel megy a kozák felé. Ez annyira meglepődik, hogy szájtátva várja a huszárt s elfelejt újra lőni. A huszár odaér a kozákhoz s se szó, se beszéd, csak ugy hamarosan képen törüli az oroszt s indul vissza a szekeréhez lassú lépéssel. Mikor már a bakra kapaszkodik, pislant hátra, hogy mit csinál a kozák. Ez magasra tartva a fegyvereit, szaladt a huszár után s könyörög neki, hogy fogja el, amit a jószívű huszár meg is tett. A kozáknál volt lándzsa, pisztoly, kard, karabély s a huszár egyetlen pofonnal megszelídítette. A 9-es huszárok egy három tagu járőre egy faluba ért. A korcsma előtt 17 kozák lovat látnak, gazdáik a korcsmában pihennek. A járőrt vezető káplár haditervet csinál: Egy huszár összefogta a lovakat, a másik a korcsmaajtóhoz áll, a káplár pedig irtózatos kiáltással berúgja az ivó ajtaját s kivont karddal a kezében a szobába ugrik. A 17 kozák rémülten tartja ég felé a kezét s nyugodtan tűrik hogy a káplár ur össze köti őket. A járőr teljes egészségben beszállította az egész társaságot. Kérdik a tisztek a káplártól, hogyan csinálta a dolgot. A káplár csodálkozva adja meg a választ: •— Hogyan hát beparancsoltam őket! * A Kolos közkórházban elhelyezett harctéri sebesültek részére lefolyt héten a következő adományok érkeztek: Hosmann Bélánétól 6 üveg befőtt, 2 pár érmelegitő, Csupor Istvánnétól V2 kg. tea, Perényi Kálmánnétól a távozó orosz sebesültek részére 6 pár cipő, 26 pár rövid harisnya, 25 db alsónadrág. A szives adományokért ez uton mond köszönetet a kórház igazgatósága. •— Az adományok mult heti nyugtázása téves, amennyiben Eggenhofer Ernőnétől az élelmezési cikkek érkeztek, a ruhanemüek azonban Eggenhofer Aladárné ajándékát képezték. * A jóslások világát éljük, mert a megtörtént és most folyó események után könyen lehet jósolni. A nagy versengésben, hogy minden gyülekezet mutasson fel aktuális jóslást, ujabban Rabbi Simon ben Jóchinak jövendölésével találkozunk. Ha a „Zohar" könyv egy példánya kezünkben volna, több hitelt biztosithatnánk a jóslásnak. Heller Leó, aki egy frankfurti zsidólapnak volt a szerkesztője, azt irja hogy a „Zohar* c. héber kabalistikus könyvben, melyet rabbi Simon ben Jochi irt és pedig Kr. u. körülbelül a 210. esztendőben, a következő jóslat olvasható: „Az 5674—75. (1914—15.) esztendőben olyan események várhatók, aminők a világ fennállása óta nem fordult elő. Egy kis, valahol az Isten háta mögött levő, eldugott törpe ország miatt az egész világ lángba borul s a viharokban Ismael, a török, nagy szerepet fog játszani. A világnak majdnem minden népe fegyvert fog és pedig ugy a szárazföldön, mint a tengeren. Ebben a hatalmas világháborúban 2 ország pusztul el. A zsidóság mindenhol ki lesz téve üldözéseknek és szenvedéseknek. Végre a hatalmak Rómában gyűlnek össze, ahol a békekötés megtörténik. A mint tehát ebből kitetszik, a derék kabalista rabbi már 1700 esztendővel ezelőtt megjósolta a mai veszedelmet. * A tudós cugszfűrer. Az önkénteseket képezte ki a jó magyar cugszfűrer úr. Magyarázta pedig a gépfegyver mivoltát. — Hát ezt a fegyvert úgy hívják, hogy Maschinengewehr. Gewehr, az annyit jelent, mint fegyver. Ezt tudja úgyis mindenki. Maschinen pedig az volt, aki a Gewehrt kitalálta. Az ő nevéről nevezték el Maschinengewehrnek. * A kereskedők magtárait nyittassa fel a kormány! Tiszta buza lisztjéből nem szabad kenyeret sütni, tiszta búzalisztet nem szabad a molnárnak őrölni. Igy a királyi kormány. Hatósági embereivel őrködik a parancsa felett s 15 napi hűvösre küldi a megszegőket, akiknek a tiszta buzakenyérre fáj a foguk. Kenyérevö polgártársam, nesze, itt van a semmi, fogd meg jól. Megmentettek a koplalástól, mert az erélyes kezű kormány cselekedni merészelt. Azt hiszi, hogy ha a kenyérbe más liszt is kerül, akkor már vége a kenyéruzsorának, mert a vegyes liszttől egyszerre leesik az ára. Nem az ár esik le, hanem az állunk, amikor csak igy védik meg a szegény embert a koplalás és a kiuzsorázás ellen. Van nekünk elég gabonánk, tiszta buzakenyér mellett sem kellene félnünk a jövőtől. Ott van a sok gabona a nagytermelök, bérlők, spekulánsok magtáraiban lakat alatt. Várják a még magasabb árakat. Helyesebben : előbb még magasabb árakat börzéznek ki s akkor nyitják meg a granáriumok ajtaját. Épp a minap hallottuk egyik bérlőtől, hogy 30 vaggon búzát rejteget a csűrében, de hát nem bolond még eladni. Lesz még különb ára is a búzának. És hány ilyen bérlő van még Magyarországon ? Hány ezer vaggon telnék meg azzal az elzárt búzával. Ezekre tessék tizenötnapos büntetést kiszabni. Akik mesterségen, lelkiismeretlen furfanggal felverték az árakat, hogy később aztán mosolyogva vághassák zsebre a lehetetlen árakat. Ezek ellen kérünk kormányrendeletet, 15 napos büntetést meg miegymást. Ha háborúban le lehet foglalni az egyeseknek, intézményeknek épületeit kaszárnyának, kórháznak akkor az ilyen áremelők és gabonarejtegetők ellen is van orvosság. Ha pedig van miért nem alkalmazzák? § Ima háború idején. | 0 Magyar vagy tót nyelven. Q 100 példány ára 1 korona. Q Q Kapható ~ Q 8 Buzárovits Gusztáv Ät^lÄ: g aOOOOOOO€>OOOOO€>€XX>0