ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-11-01 / 44. szám
Kath. Tanítói segélyalap" középponti bizottságának hatáskörét a f. évi segélyek és ösztöndijak kiosztására nézve, kivételesen a helybeli egyesületi tanács tagjaira méltóztatott átruházni. Az emiitett ügyek elintézése céljából Walter Gyula dr, v. püspök, prelátus-kanonok, a „Segélj ralap" elnöke f. hó 29-ének délutáni 4 órájára lakására tanácskozásra hivta össze az „Egyesületi Tanács" tagjait. A tanácskozáson megjelentek: Majer Imre dr. pápai kamarás, párkányi plébános, Számord Ignác pápai káplán, óvónöképző-intézeti igazgató, Keményfy K. Dániel szentszéki tanácsos, vízivárosi plébános, dr. Wiedermann Károly theologiai tanár, dr. Mattyasovszky Kasszián bencéstanár, Siposs A. Felix hittanár és Pauer Károly karkáplán, egyesületi jegyző. A Tanügyi Tanács részéről: Obert Gusztáv tanár jelent meg. Elnöki megnyitó. Az elnöklő v. püspök, a következő szép és a mai válságos helyzethez mért beszéddel üdvözölte a megjelent bizottságot. Mélyen Tisztelt Bizottság! Néhány hónap előtt messzire szállott a béke szelid angyala Európa határai közöl. Az egyenetlenség, a viszály, az ellenségeskedés, a háború bősz szellemei ragadták magukhoz az uralmat. Ádáz vihar keletkezett. Felkorbácsolta a dühöngő fergeteg a tengerek hullámait. Zúgva tombol a felhőkkel ölelkező magaslatok ormain. Őrületes rohanással száguld a síkságok beláthatatlan téréin. Romokká dönti a századok féltékenyen őrizett büszke alkotásait. Lakatlanokká teszi a megelégedés és jólét otthonait. Letarolja a nemzetek gyümölcsöző fáinak legvirulóbb hajtásait. Hazánkat sem kímélik a háború könyeket sajtoló borzalmai. Legjobbjaink miliői állanak a küzdelmek mezein. A bátorság és lelkesedés, az önfeláldozás és hazaszeretet tüzétől lángoló kebellel hozzák életüket áldozatul a hazáért! Nem szabad azonban feledni, hogy a vérpárák, amelyek a heves harcok szintereinek levegőjét telitik, hősökké avatják a halálmegvetéssel küzdő vitézeket. Nevük sohasem fog elhalni a nemzedékek ajkain. Emléküket a kegyelet hervadhatatlan koszorúja fogja mindenkor ékesiteni. Sikerük a szebb jövő reménye, a jobb idők záloga, a boldogabb kor hajnala gyanánt fog ragyogni 1 Nehéz mindazáltal elzárkózni a soknemü szenvedés, gyász, keserűség és bánat hatásai elől, amelyeket a harcterek eseményei a lelkekre gyakorolnak. Lehetetlen észre nem venni, hogy a beállott viszonyok folytán úgy az egyesek, mint a testületek, a közművelődési és társadalmi intézmények életében, rendkívüli változások, zavaros alakulások, szomorú bonyodalmak keletkeztek. Az általános zavarnak minden rendszeres munkát csaknem teljesen megbénító következményeiben osztoznia kellett az Országos kath. tanítói segélyalapnak is, amelynek középponti bizottsága augusztus hó 27.-én készült XXX. rendes közgyűlését megtartani. — Teremtő Atyám, ezt nem gondoltam, hogy ilyen temérdek pénzbe kerül! Hiba lesz most a számításban : hija lesz a háromezer koronának! Mert csakis egy pengő készpénzem van. Annyit szántam a testamentum csinálására. Nincs más hátra, mint uj végrendeletet kell helyette irni — — mondta Julis néni száraz aszott kezét tördelve kétségbeesésében. — Hohó, kedves néném! az ismét csak pénzbe kerülne, — magyarázta neki Gogán. — Most már csak legyen ugy a végrendelet, ahogy irva van. A negyven korona hiányt pótolja majd valahogy a tőke kamatjából. Vagy ha nem tudja pótolni, az sem lesz baj, az esetben is bőségesen jut a temetési költségre. — Dejszen pótolom majd, édes öcsém, pótolom, ha törik, ha szakad ! Egy fillér híjának sem szabad a háromezer koronának lenni, — mondta Julis néni szilárd elhatározással s meggyőződéssel. Mi tűrés, tagadás, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Julis néni még sem tudta a hiányt pótolni, noha teljes erejével (sajnos, nagyon hiányos volt az már!) rajta volt, hogy pótolhassa. Elment, hetven éves létére, nyáron napszámba kapálni. Gyenge volt, megerőltette magát, egy kicsit meg is hűlt: ennélfogva ágynak esett s a betegség sokáig maradó vendégül ütött tanyát a kis bérben birt udvari szobácskájában. Mindenki tudhatja, hogy mindenféle vendéglátás költségbe kerül, hát még ha az a nem várt vendég: a betegség kopogtat be a hajlékba! Az emészt föl még csak sok pénzt. Ez okozta aztán, A bonyolult viszonyok és közlekedési nehézségek miatt el kellett a gyűlést bizonytalan időre halasztani. Miután azonban egyrészt az elnapolás okai nem szűntek meg; másrészt kívánatosnak látszott, hogy a jelenlegi súlyos körülmények között ne legyenek az érdekeltek hosszabb időn át megfosztva az alap jótéteményeitől: szept. 8.-án azzal az alázatos előterjesztéssel voltam bátor ö Eminenciájához fordulni, kegyeskedjék a középponti bizottság hatáskörét, a jelen esetben, kivételesen, a helybeli egyesületi tanácsra átruházni. Méltányolván az előadott okokat, kegyes volt ő Eminenciája szept. 20.-án 5595. sz. a. kelt magas leirata értelmében kérésemet meghallgatására érdemesíteni. A m. t. Urak feladatává lőn ily módon úgy a segélyek és ösztöndijak kiosztására nézve a középponti bizottság munkáját elvégezni, valamint a mult évi számadások jóváhagyása és a felmentvény megadása tekintetében határozatokat hozni. Midőn a m. t. urak jelen kivételes megbízatásának alapját és terjedelmét a fentiekben előadni szerencsém volt, melegen üdvözlöm a m. t. Bizottságot és a tanácskozáshoz szives türelmét, becses érdeklődését kérem. Mielőtt azonban az érdemleges tanácskozásra áttérnénk, abban a biztos feltevésben kölcsönzők kifejezést egy forró óhajnak, hogy az mindnyájunk szivét uralja. Höen kívánom, szüntesse meg az országok és fejedelmek Királya azoknak az ágyuknak félelmetes zaját, amelynek siralmas pusztításai rettegésben tartják az egész világot. Ne engedje, hogy a villogó acélok tovább osszák a sebeket, amelyek fájdalmai százezreket gyötörnek. Adja, hogy a lángok, amelyek milliók fegyvereiből felvillannak, világítsák meg a szivek legtitkosabb rejtekeit és lobbantsák a szeretet, egyetértés, békülékenység érzéseire a kebleket. Ragyogtassa fel az epedő sóvárgással várt béke napját, hogy a vallási és hazafiúi kötelmek hűséges teljesítése mellett, a szellemi haladás, a kulturális fejlődés és anyagi boldogulás munkájának élhessenek ismét a nemzetek. A helyesléssel és jóleső érzéssel találkozott elnöki megnyitó után az elnök felkérte a bizottságot, hogy kebeléből jegyzőt válasszon. A bizottság egyhangúlag Pauer Károly főszékesegyházi karkáplánt, az egyesületi tanács jegyzőjét választotta meg jegyzőül. Az elnök bemutatja azután a bibornok-hercegprimás 0 Eminenciájának a mult évi aug. hó 28-án tartott közgyűlésről felvett jeg3 7 zőkönyvre adott kegyes válaszát, melyet a jegyző egész terjedelmében felolvasott. A hercegprímás válasza. A főpásztor válasza a következő : Méltóságos v. Püspök, Prelátus, Kanonok és Elnök Ur! Midőn a magyarországi latin és görög szertartású róm. kath. tanitók Segélyalapjának középhogy Julis néni nem tudta a neki sok nyugtalanságot okozó hiányt pótolni, sőt inkább az a kegyetlen helyzet jött, hogy nemcsak a kamatokat kellett kiszedegetni, hanem magához a sérthetetlennek nyilvánított tökéhez is hozzá kellett nyúlni. Természetesen, amint fogyott a tőke, kisebbedett a kamat is. Ennélfogva mindig nagyobb-nagyobb összeget kellett a tőkéből elcsipegetni. — Jaj, jaj! nem marad semmim! Kinevetnek a végrendeletemmel! Ugy halok meg, mint egy koldus s olyan lesz a temetésem, mint a falu legutolsó koldusának! — sírta, zokogta Julis néni. És ilyenkor hosszan imádkozott, kérte a jó Istent, vegye minél előbb magához, hogy ne kelljen a kis pénzét teljesen fölélnie. Ámde amint rosszabbra fordult az állapota, orvosért küldött s hűségesen szedte be az orvosságot és esdekelve fohászkodott a Mindenhatóhoz, hogy még csak egy évig engedje élni. Másfél évig betegeskedett és akkor különöskép egészsége annyira javult, mintha szemlátomást pár évet fiatalodott volna. Hanem a tőkepénze leapadt kétezer koronára s négy százalékos kamatozással csak nyolcvan korona kamatot kapott utána. Nyolcvan koronából pedig nem élhetett meg. Hiszen csupán a kis udvari szobácskájáért hatvan korona bért fizetett. Valakinek a tanácsára kivette akkor pénzét a takarékpénztárból és egy pár falubeli embernek adta kölcsön nyolc százalék kamatra. Igy tehát ép két annyi kamat jövedelemre tett szert. ponti bizottsága által Budapesten f. é. augusztus hó 28-án tartott XXIX. közgyűlésének Méltóságod által f. hó 2-án 198. sz. a. elém terjesztett jegyzőkönyvét tudomásul venném, ez alkalommal is őszinte köszönetet mondok a tisztelet, szeretet és ragaszkodás azon érzelmeiért, melyeket a t. közgyűlés irányomban kifejezésre juttatni szives volt. Azon elvekben, melyeket Méltóságod, mint a bizottság elnöke a közgyűlésen hangoztatott, biztos zálogát látom a Segélyalap sikeres és eredményes működésének s őszinte szívből óhajtom, hogy ez intézmény széles körökben találjon pártfogásra s lehetővé tétessék neki a tanitók árvái részére pótolni a családi tűzhely szeretetét és anyai gondoskodását. Méltóságodnak s a középponti bizottság tagjainak tevékeny munkálkodásáért őszinte elismerésemet kifejezve, a jegyzökönyvet láttarr.ozásommal ellátva '/. alatt visszaszármaztatom. Többiben ájtatos imáiba ajánlottan őszinte jóindulattal vagyok Esztergom, 1913. évi október hó 9-én. Méltóságod jóakaró főpásztora: János, érsek. A főpásztori leirat örvendetes tudomásulvétele után Számord Ignác bizottsági tag indítványozta, hogy a bizottság mai tanácskozása alkalmából hódoló mély tisztelettel üdvözölje 0 Eminenciáját és hálásan köszönje meg a főpásztor ama kegyes intézkedését, hogy a „Segélyalap" középponti bizottságának hatáskörét az Egyesületi Tanács tagjaira volt szives átruházni. Az indítványt a bizottság lelkes éljenzéssel vette tudomásul és elhatározta, hogy a főpásztort üdvözli. Az üdvözlő sürgöny tartalma a következő : A hercegprímás üdvözlése. Főmagasságu és főtisztelendő Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás és érsek urnák Budapest. Eminenciád kegyes parancsából a tanítói segélyalap ügyeivel foglalkozó egyesületi tanács hódolatteljes kézcsókolása mellett leghálásabb köszönetét nyilvánítja a kitüntető bizalomért, melyet a megbízás által iránta tanúsítani méltóztatott. Walter Gyula. Számord Ignác. Elnöki jelentések. Azután az elnök beterjesztette a különböző jelentéseket. a) A bibornok-hercegprimás válaszát a kinevezése alkalmából hozzáintézett üdvözlő feliratra. b) Vaszary Kolos bibornok válaszát a hozzáintézett búcsúlevélre. c) A bibornok-hercegprimás üdvözletét a „Segélyalap" nevében. d) 0 Eminenciájának ama kegyes intézkedését, hogy néhai Braun Ferenc esztergom-főegyházmegyei volt esperes-plébános hagyatékának — No, most a kétezer koronának okvetlen meg kell maradni. Százhatvan koronából megélek, mert csupán tejjel fogok élni, — mondta az ismerőseinek és az eredeti végrendelet helyett ujat íratott, de nem a királyi közjegyzővel, hanem a kendi körjegyzővel, hogy kevesebb költségbe kerüljön. Most az előbb is csekélynyi alapítvány őszszegek még kisebbek lettek, mindamellett a temetési költségre is kevesebb jutott. Megelégedett most azzal, hogy erős tölgyfa koporsója legyen és hogy minden óra helyett két óránkint harangozzák ki. A harangozó jutalmazása is leapadt harminc koronára. Öt esztendeig kihúzta Julis néni a százhatvan korona kamattal. Boldog volt szegény öreg, elmondta fünek-fának az Ö végrendelkezését. Főleg azon részt színezte ki, hogy milyen szép temetésről gondoskodott. És gyakran, mikor egyedül volt, behunyt szemmel maga elé képzelte a saját temetésének lefolyását: hogy bámulnak, csodálkoznak majdan a népek, amint a városi dalárda szép gyászéneklésbe fog és amikor megindul vele a diszes, négylovas gyászhintó . .. Á következő évben azonban a lehető legrettenetesebb csapás érte. Egyik adósa ugyanis teljesen tönkrement. Odaveszett Julis asszonynak nyolcszáz koronája félévi kamaival együtt. Szegény Julis néni! először el sem tudta a rettenetes hirt hinni és mikor teljesen meggyőződött a hir valódiságáról, ájultan bukott fel. Ugy tették fel az ágyára.
