ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-10-11 / 41. szám

eseményekkel dolgozó korhoz. Akkor hatolt ugyanis előre a török hatalom s uralkodása alatt volt az élethalálharc Konstantinápolyért, mely végre is időt és határt jelezve a világtörténelemben, elesett. V. Miklós éppúgy békeszózattal lépett a ,,béke király" trónjára, mint XV. Benedek. Trónjának elfoglalása után röviddel ily szózattal lépett a kereszténység elé: „Kérem Istent, adjon kegyelmet, hogy kivihessem lelkem óhaját, hogy helyreállítsam a békét és uralkodásom alatt ne legyen használatban más fegyver, mint a kereszt." XV. Benedek is békeszózattal kezdte meg uralkodását. A történelem megismétli magát, szokták mondani. Ez a kis elmefuttatás ne legyen csupán kuriózum, hanem bizzunk a történelmet csináló felsőbb kézben, hogy a nagy időknek hasonló nagy embereket is ad, főképpen pedig Krisztus egyházának, a történelem-ismerte legnagyszerűbb birodalomnak. Ackermann Kálmán. * A bibornok hercegprímás az egész hetet Budapesten töltötte és sorra látogatta a háború idején üdvös munkát teljesítő jótékony intézményeket. Dr. Csernoch János hercegprímás e hét elején ismét visszatér Esztergomba. * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök, Lollok Lénárd prelátus-kanonok hosszabb itt tartózkodás után elutaztak Esztergomból. * Ö Felsége névnapja. Ez idén a válságos háborús idők imanappá tették I. Ferenc József apostoli királyunk magas névnapját. Magyarország püspöki kara is ezzé akarta tenni ezt a nevezetes napot, amelyen az egész magyar nemzet imádkozott királyáért, hazájáért, fegyvercink győzelméért és a béke mielőbbi megvalósulásáért. Esztergom sz. kir. város hazafias közönsége is kivette részét az imanapból. Az imádásra kitett Oltáriszentséget nagyon sokan látogatták a templomokban, a hivatalos istentisztelet azonban a bazilikában folyt le d. e. 9 órakor, ahol a megye, a város és a katonaság vett részt. A szentélyben megjelent Meszleny Pál főispán főhadnagyi ruhában, dr. Perényi Kálmán alispán és Vimmer Imre polgármester pedig diszmagyarban. Ott voltak továbbá az Esztergomban és Párkányban állomásozó katonatisztek, a hercegprimási és fökáptalani gazd. uradalmak tisztikara Hajdú István és Erős Rezső igazgatók vezetésével, a kir. járásbíróság tisztikara dr. Vaniss Dezső vezetésével és az adóhivatal tisztjei. A hajót teljesen megtöltötte a katonaság, a padokban pedig a közönség foglalt helyet. Részt vett az ünnepélyes istentiszteleten még a helybeli érseki tanítóképző intézet ifjúsága is tanáraival. Az ünnepi sz. misét dr. Walter Gyula v. püspök, prel. kanonok mondotta. A sz. mise végén Te Deum volt, majd Bogisich Királyhimnuszát énekelték a kóruson, melyet állva hallgattak végig a jelenlevők. Az istentiszteleten megjelent galíciai lengyel katonaság s aztán elvesztette az eszméletét. Keze lehanyatlott s melléből szakadozott hörgés tört elő. Mareno eleresztette. Minden tagjában remegett ö is s ugy érezte, hogy elhagyja minden ereje. Kissé pihent. Majd vékony harangkötéllel összekötözte Brenót s mikor elkészült, hideg vízzel fellocsolta öt. — Fel, fel polgár! — szólt, miután talpra állította foglyát — nem hallod ? hé! S erre olyat lódított a tántorgó Brenon, hogy az neki esett a harangnak, amitől az rejtelmesen búgott bele a pirkadó éjbe. — Kövess —

1 mondta s a kezében tartott kötéllel maga után húzta le a chorusra. Mikor beléptek, az abbét imádkozva találták. Mozdulatlanul térdelt, mint egy szines márvány angyal az oltár szélén. Szines — mert a kívülről megvilágított festett ablakok tarka misztikus mozaikba változtattak át mindent. — Uram — szólt a sekrestyés, az egész testében rezgő Brenót eléje tolva — nézzen az arcába s lát egy vörös ördögöt, aki most a hatalmunkban van. Érti uram, a hatalmunkban. Azt tehetünk vele amit csak akarunk. Nem látja senki, nem hallotta senki — felelősséggel hát nem tartozunk. Az abbé szótlanul fölkelt. Két gyertyadarabot meggyújtott s hideg merevséggel az orgona asztalára helyezte egy ott fekvő törött feszület két oldalára. A gyertyák fénye gyengén pislogott széjjel. Sárga, füstös volt a lángjuk s kripta színnel vontak be mindent. — Mareno — szólalt meg az ebbé olyan hideg, mélyről jövő hanggal — van késed ? — Uram, kés . . . van — válaszolta mega váruton lelkesen elénekelte a lengyel himnuszt, melyért városunk közönsége megéljenezte a derék lengyeleket. A többi templomokban is tartottak istentiszteletet, a középületekre és sok magánházra is kitűzték a nemzeti lobogót. * Nagy idők halottjai. Nemes Schmidt Gusztáv cs. és kir. 26. gy. e. százados és gépfegyerosztály parancsnok 36 éves korában a galezowi csatában Lublin mellett szeptember 7-én d. u. 4 órakor egy srapnelgolyótól halántékon találva hősi halált halt. — Scheible Ottó cs. és kir. 76. gy. e. százados az északi harctéren esett el bátor és hős katonához méltóan. * Az esztergomi polgárőrség már idáig is dicséretes ügybuzgalommal felelt meg az eléje mégszabott kötelezettségeknek. Minden őrjárat pontosan teljesiti reá rótt feladatát. A polgárság tehát nyugodt lélekkel bizhatja éjszakai nyugalmát, a polgárőrség megállja helyét. Az eddig gúnyos megjegyzéseket tevők csipkedéseinek mérge hatását veszti a polgárőrség állhatatos magatartásán. Maga az őrség főparancsnoka Vaniss Dezső vezető járásbiró is a csütörtök esti értekezleten a legmelegebb elismerését fejezte ki a polgárőrség impozáns működése felett. Egyúttal ezen az értekezleten elhatározták, hogy miután a vasúti indóházban ezután a rendőrség óhajt szolgálatot teljesíteni, az itteni őrszolgálatot a polgárőrség részéről beszünteti és helyette inkább két órával toldja meg az eddigi teljesítési időt. A jövőben tehát esti 9-től kezdődik a járőri szolgálat és reggeli 5-ig tart, kétórás beosztással. Eddig 160 tagból áll az őrség, igy tehát körülbelül egy héten egyszer kerül egy polgárőrre a járőri szolgálat. Rövid egy heti működés ideje alatt a polgárőrség máris több kisebb-nagyobb tevékenységet fejtett ki. Apróbb igazolási és csendre intési eseteken kivül az elmúlt vasárnap este tett ki magáért a polgárőrség. Három tagból álló járőrség teljesített a belváros legkülsőbb részein szolgálatot. Épen Rozália-utcában haladt, midőn távolról harsogó segélykiáltás zavarta meg az éjjeli csendet. A járőrség rohanva futott segítségre. Egy parasztlegényt, abriktoltak a katonák. Kérdőre vonás alkalmával a katonák azt vallották, hogy a megvert legény pár perccel elébb egy öreg embert állított meg és agyabugyált össze. A rendőrség nagy örömmel fogadta a jövevényt, akiről kiderült, hogy körözött egyén s barátságosan ott is marasztotta. Alig hogy az a járőrség távozott a rendörségről, Simor János utcában megint dolga akadt. Katonák és legények verekedtek. A járőrség katonai készültséget vett igénybe s mig az a katonákat vette gondjai alá, addig a cibileket a polgárőrség igazoltatta és jelentette be az esetet a rendőrségen. Kevés olyan éjjel múlik el, hogy a polgárőrségnek ne akadna dolga éjjeli kuncsaftjaival. Áz eddig felmerült incidensek igazolják, hogy a két irányba haladó járőrség kevés az éjjeli esemélepődve a sekrestyés s remegő kézzel nyújtotta az abbénak. Most maga is megijedt, ő csak ijesztgetni akarta előbb szavaival Brenót, de most, amikor tettre került a sor, sajnálni kezdte őt. A pap átvette a kést s metszett, márvány arcával Brenóra nézett. S az sirt. Kiélt arcán a barázdákban nagy könnycseppek csúsztak alá. A köteleket megfogta s magához húzta öt az abbé, miközben igy szólt: Polgár, most hatalmamban vagy, itt van a kés, mely értem élesittetett s az most feléd fordul. Gondolj a halálra, gondolj arra, akit nagyon szeretsz s búcsúzz el tőle, mert a veszély pillanata már elkövetkezett. Breno meg sem mozdult. A könnyek megfagytak az arcán anélkül, hogy lehullottak volna. Nem tudta ő, hogy kire gondoljon — igazán tán nem is szeretett. — Nos, kész vagy? — szólt a pap és felemelte a kést, melynek pengéje csillogva villant föl a magasban. — Uram, én nem szerettem soha senkit, — válaszolt a kérdezett — még tán az anyámat sem. S ekkor az abbé lesújtott a késsel s a kötelek szétvágva estek a földre. — Menj hát akkor és szeress — szólt az abbé, miközben a bolygó fénysugarak ragyogóvá tették az arcát — s gondolj reám, aki téged soha sem foglak elfelejteni. Szeress polgár, szeress — hangsúlyozta erre még egyszer — mert a szeretet nélkül gyilkos leszel mindörökké. Breno szaggatott lépésekkel kitámolygott, anélkül, hogy megköszönte volna. Magnin abbé meg ott állt a pirkadó fényben, a tünö sötétségben, mint a szeretetnek egy megtestesült angyala. Mareno előtte térdelt s csókolgatta felszentelt kezét. nyek lebonyolítására. A város terjedelmes nagysága legalább is még egy járőrség felállítását igényli, amely vagy a szigeten, vagy a Szenttamáson, esetleg a Belváros külső részein teljesítene szolgálatot. * Névnap-megváltás. Dr. Perényi Kálmán vármegyénk alispánja, névnap megváltás címén nagyobb mennyiségű bort, piskótát és cigarettát küldött be hozzánk a sebesültek részére. Amidőn ezért hálás köszönetet mondunk, jelzem, hogy a szétosztást személyesen fogom eszközölni. Esztergom, 1914. okt. 10. Dr. Kufüer Hugó, a cs. és kir. II. számú katonai tartalék-kórház főorvosa. * A környék változása. Nem kell igen éles szem hozzá, hogy az ember észrevegye azokat a változásokat, amiket a háború városunk közvetlen környékén okozott. A heti vásár csupa asszonynépből áll. A Duna túlsó oldalán levő vasútvonal vonatai még mindig nem a menetrend szerint, hanem valami hatalmas kéz titokzatos dirigálása szerint járnak. Ha elmerészkedünk a nagyhidra, nem a rőfös szuronyu népfelkelőktől kell félnünk, hanem az egy hónap óta folyton dühöngő északi széltől, amelynek okozója bizonyos tudósok feltevése szerint a németek és franciák ágyúi volnának, amelyek szörnyű zuhogásukkal elkergetik Európa nyugati partjaitól a meleg Golf-áramot, vagy legalább is a belőle áradó lang3-os szellőket, amelyek nálunk a „vénasszonyok" nyarát hozzák meg s ezen hivatás mellett a szölőéréshez és a szüretelési jókedvhez is hatékonyan hozzájárulnak. A vonatok szörnyű robogása mellett folytonos trombitahangok és dobok pergése hangzik át szüntelenül a Duna túlsó partjáról. A párkányi katonák tanulják serényen a hadászat fogásait, mert hamarosan szükség lesz reájuk. Tulaj donképen senki se tudja, hogy honnan valók e katonák s miért vannak itt. Bebizonyítom ! 1. Intelligens emberrel állok szóba, aki igy magyarázza az ügyet: — Galícia elfoglalt részének egyik városából hozták ide az újoncokat kiképzés céljából. 2. Katonai képzettségű, most már civil ur felvilágosit: — Beszéltem eggyel polyákul. Nem megbízható elemek azok, lelkem ! Ruszofilek, azért hozták a magyarok közé s a franciákra küldik. 3. A városban mindenttudó ur tanítgat: — Látja, ez egy galíciai ezred, amely a csatában nagyobbrészt megsemmisült: meghaltak, megsebesültek, fogságba estek a katonák. Most az újoncokkal kiegészítik az ezredet. Ezek után már több szakértőt nem mertem megkérdezni, mert még talán japánokká lettek volna a párkányi katonák, akik a monarchia segítségére jöttének. * Értesités a polgári őrség tagjai részére. Értesítem a polgári őrség összes tagjait, hogy a szolgálatba lépésről való értesités nem az eddig szokásos bemondás alapján fog történni, hanem a szolgálati idő előírásával egy erre felfektetett és a rendőrkapitányi hivatalnál feltűnő helyen kifüggesztett vezénylési naplóban tudható meg, mely a polgári őrség minden egyes tagja által személyesenlesz megtekintendő. Esztergom, 1914. okt. 4-én. Vaniss Dezső, a polgári őrség parancsnoka. * Az esztergomi Vöröskereszt-egylet részére ujabban adakoztak : Graeffel János prelátuskanonok 1000 korona, Nána község helyi segélybizottsága 50 kor., Sárisáp község gyűjtése 74 kor. 16 fill., Köbölkút község gyűjtése 8 kor. 50 fill., Kicsind község gyűjtése 50 kor., dr. Szilárd Béla 200 kor., Kesztölc község gyűjtése 6 kor., Pilisszentlélek község gyűjtése 37 kor. — Természetbeni adományok: Balog Andrásné Esztergom 13 drb ing, Csupor Istvánné 4 üveg bor, Garamsalló község 102 drb csirke, 1 kacsa (ebből 20 drb csirke az esztergom-belvárosi járvány kórháznak) ugyancsak 20 drb csirke a szentgyörgymezői kórháznak súlyos betegek részére át lett adva. Özv. Reusz Józsefné egy boglya lucernát és szalmát ajándékozott a kórház céljait szolgáló ló eltartására. Komáromy Ferenc egy méter fát. Esztergom, 1914. október 9-én. Zsiga Zsigmond, egyesületi pénztáros. * Kérelem a harcoló katonák érdekében. Az országos hadsegélyző bizottság II. számú albizottsága, a hadbavonultak részére készítendő meleg keztyüknek szükséges prémféléknek adakozására, összegyűjtésére és hozzá (IV. Váczi-utca 38.) leendő beküldésére kéri fel a nemes lelkű hazafias közönséget. — Esztergom vármegye főispánjának vonatkozó leirata alapján arra kérem Esztergom város és vármegye derék hazafias kö-