ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-10-04 / 40. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. október 4. 40. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1914. október 3. — Az oroszoknak kárpáti betörései semmiképen sem oly célból történtek, hogy Magyarország lakosságát ízetlen hadi tréfában részesítsék, hiszen könnyen elképzelhető, hogy az orosz hadvezetőséget mennyire emésztheti a gyűlölködő harag amiatt, hogy töméntelen ágyú és megszámlálhatatlan seregeinek dacára is kénytelen a muszka ármádia tunya mérgelődések között farkasszemet nézni a mi egyesült hadainkkal. Egészen másként képzelték el a hadjárat lefolyását a szentpétervári hadi irodákban és a muszka vezérkarban, mint ahogy a jelenlegi helyzet eléjük állítja a valóságot. Az orosz foglyoknál megtalált többnyelvű katonai szótárak vagy beszélgetők szerkesztői ugy gondolkoztak, hogy a muszka hadnak torzomborz szakállú kozákjai és porszinü gyalogosai csak kivicsorítják fogaikat s a magyar ingó térdekkel áll meg előttük, mint az éjszakának váratlan kísértetei előtt, mig ők szuronyt szegezve, kegyetlen vigyorgás között morogják el a szótár kincseit, mondván: — Ham, bekaplak, ha íziben meg nem mondod, merre vezet a legközelebbi út Miskolcra s onnan Debrecenbe vagy Budapestre? A haditervekbe igy beállított és régen kigondolt jóakarat indította arra az orosz hadvezetőséget, hogy részlegesen felhagyva a szemidegeket sorvasztó farkasszem nézéssel, váratlan látogatást tétessen hadainak egy részével Magyarországban, amelynek szépségeiről az 1849-iki invázió után a katonai szakírók bizonyosan bejegyeztek csiklandozó izü adatokat. Tudja jól a muszka vezetőség, hogy a londoni lapoknak hírei, melyek a magyarok éhínségéről regélnek borzalmas meséket, szemenszedett hazugságok s azokkal ellenkezőleg gazdag területek AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Himnusz Jézus Szivéhez. Irgalmad kérjük e nehéz napokban, Irgalmazz nékünk óh szivek Királya! Annyi sziv fáj most és annyian sírnak, Mind a Te Szived nagy hatalmát várja. Nézz le reánk Te irgalmasság Atyja, Oh embereknek nagy Szerelmese: Végy be Szivednek gyó'zhetlen várába, Hogy le ne gyűrjön ellenség keze! A mi hazánknak bérces szép határát Hogy át ne lépje semmiféle ellen: Eró's karoddal csak Te védelmezhetsz, Nélküled fegyver mit ér a kezekben? Ovd meg hazánkat, óvjad meg e népet, Mely most Szivedtől vár egy szebb jövó't S hit, erős jellem és munka országa Épül fel majd a Kárpátok között. Nézd a sírókat, nézd a könnyezőket, Nézd, akik útja most csak merő kétség, Világíts nékünk, hogy e bús időben Bűnbe ne hajtson a homály, sötétség! Védd meg a jókat! Védd meg a bűnöst is, (Hogy bánatkönnyét érezze Szived!) Add, hogy e nagy-nagy penitenciára Minden magyar szív legyen a Tied! H. I. Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. nyílnának meg eredményes betörés esetén a rabolni és zsákmányolni óhajtó orosz hadak előtt. Azután Nikolajevics Nikolaj nem hiheti el egyszerűen, hogy a pánszláv hóbort egy csapásra kialudt volna Magyarország szlávjai között. Csak a magyarok börtönei és láncai akadályozzák őket abban, hogy a perverz gondolkodású és életű muszka fővezér karjai közé rohanjanak. Ugy vélte hát a nagy Nikolaj, hogy szét kell pattantani azokat a kemény láncokat, hogy melléjük állhassanak a lázadók százezrei, mert oly fájdalmas a csalódás, kivált ha messze célzó terveket huz át kegyetlen kézlegyintéssel. Milyen szépen hangzott volna továbbá az orosz hadi tudósítás ilyképen : „Az orosz hadsereg elfoglalta Magyarország nagy részét — ide nézzetek semleges hatalmak: igy segiti az orosz az ő szövetségeseit." Ezer hála vitéz katonáinknak, hogy erős támadásaikkal kioltották az oroszoknak többszörös remény-tüzeit s hogy a szemérmetlen dicsekvés hangjait belefojtották a gőgös óriás tág torkába. R. A háború borzalmai és a béke. Irta: Benevoluntász. Benne vagyunk abban a rettenetes véres forgatagban, halált ziháló nemzetközi kavarodásban, amit teljes igazsággal Európa művelt nyugot államai között folyó műveltség és neveltség megdurvult véres mérkőzésének tarthatunk. Az emberek millióinak tömege áll egymással szemben és ádáz harcban abban a XX-ik században, amely fogadalommá tette az észistenesités emberi erkölcstanán a faji, nyelvi, vallási és anyagi érdekeltség által emelt válaszfalakat lerombolni és a népjóléti nemzetköziség révén a közművelődési tényezők hatalmas erőinek segélyével az örökbékét megteremteni . . . Ezzel ellentétben nagyon is korán megteremtette a közép-európai népek háborúját, Klári néni. Irta: Mányiné Prigl Olga. Olyan volt, mintha csak a második édesanyánk lett volna, ugy szeretgetett, becézgetett. De meg el se tudtunk nélküle lenni. Akármi csekélységen fennakadtunk a ház körül, — Klári néni rögtön jött és segített, ha nem tettel, hát szóval, jó tanácscsal. Különben vén leány volt. Apró, ráncosképű, tipegő járású teremtés volt. Valamikor nagyon szépnek mondták. Mi gyerekek csak mosolyogtunk rajta. Ugyan, hogy lehetett a Klári néni szép ? Persze minden vénleány azt hiszi magáról s hogy hányan voltak szerelmesek beléje. Klári néni ugyan ezt sohase emiitette, de a többieknek az volt a szokása. Órákig el tudtak róla regélni. S ki tudja, nem volt-e belőle valami igaz ? Azok a bágyadt, fénytelen tekintetek ragyoghattak egykor s az a sárga, ráncos bőr sima, bársonyos tapintatu volt talán. A főkötöfedte kopasz fejről aranyszín, selymes, vagy hollófekete fürtök omlottak alá. .. Véletlenül jutott kezemhez a Klári néni szerelmi története. Mikor meghalt, a csekély holmiját mi vettük át. Azok közt találtam egy csomó iratot. A tinta megfakult rajta s a sorok gyakran vannak eltörlődve. Talán egy odahullott könnycsepp miatt. . . Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. amit érdekeltségeivel együtt bátran világháborúnak nevezhetünk. Ágyuk bömbölése, puskák ropogása, gépfegyverek kattogása, kardok suhogása, robbanó ágyúgolyók félelmetesen zizegő röpülése, puskagolyók záporhullása, repülő gépsárkányok, tenger alatt járó naszádok gyilkoló orvvadászata, rombadőlt városok, felégetett falvak tengernyi szenvedés, ezernyi sírhantok emelkedése, megcsonkított béna emberek százezrei, a sebesültek milliói, a családok izgató aggodalma, nyomora: szomorú, de egyúttal fájdalmasan tanulságos bizonyítékai a puszta emberi erkölcstanra helyezkedő nemzetköziség békét hirdető, de megrettentő eredményének: az oly dédelgetéssel fogadott XX-ik században ! Minő rettenetesen kialakult torzképe a nyugateurópai közművelődésnek és neveltségnek, a békeszeretetnek és becsülésnek az a valóban nemzetközileg létrejött háború, amelynek öntudatos, tehát szánszándékos előkészítője az a jobbsorsa hivatott és ma szánalomra méltó nemzet volt, amely letérve ősi nemzeti és nemesítő hagyományainak útjáról, elvetve a krisztusi tilalmakat és erényeket: az ezek ellen szegődött társulatok demagógjai bosszúállásra kész kényszerítő vezetése által és alatt megittasodva: kéjelgő és mámorító érzelemmel tombolt a szabadgondolkozás eszméinek és gyönyöreiben: sehogy sem akarván tudtára ébredni annak, hogy a testi és szellemi élet gyönyöreinek féktelen, mértékletet nem ismerő élvezése kegyetlenül megbosszulja magát akkor, amikor erőre, kitartásra, lemondásra, higgadt gondolkozásra leszen szükség. Igen, annak a nagy világháborúnak indító okait ott kell keresnünk, ahol a bosszúérzés a féktelen dicsvággyal szövetkezve cselszövő aknamunkáival, mig egyfelől lángba borította a Balkánt, másfelől a kapitalizmus molochja által elszédítve urává akart lenni a népek irányításának, amit már vesztett, eltékozolt erkölcsi ereje folytán nem birt megtartani. És ebben a megújhodásra való törekvésben is a vezetést azon nemzetközileg szervezett atheista nacionalisták ragadták magukhoz: akik szabadságot hirdetnek, de uralomra jutva rabigával élnek; népjólétet hangoztatnak és embertársuk 18 . . márc. 6. Nehogy elmaradjak a többi lányoktól, most én is naplót vezetek. Naplót, még pedig titokban, persze, mert ez is csak ugy szokás. De mit is irok én ebbe tulajdonképen? Hogy ma én vagyok a hetes a konyhán s hogy a kis csirkéink holnap vagy holnapután kelnek ki ? Ah nem! Hisz ez nagyon prózai. No de most meg van! De hogy nem is jutott előbb eszembe. Hisz ez kezdetnek pompás, olyan valami regényes, tehát: Holnap, azaz március 7.-én, egy század huszárság jön át falunkon s a kapitány hozzánk lesz beszállásolva. (No képzelem, milyen elbizakodott egy majom!) A mama hí mandulát vágni, — milyen nagy teketóriát csinál miatta! márc. 9. Csakugyan kiállhatatlan ember, pedig nem is volna csúnya. A bajusza kivált olyan csókolni való s a szeme . . . De azért utálom, gyűlölöm. Mindig bosszant. Azt mondja, nagyon rövid a ruhám, meg hogy a kezem hideg, mint a béka. Istenem, hát tehetek én róla! A fehér ruhámon két szegélyt lebontottam, hanem a kezem ... Én nem tudom, mihelyt vele beszélek, egyszeribe hideg lesz s az arcom tüzel. Talán mert félek tőle, mert ki nem állhatom. Pedig ugy veszem észre, hogy alighanem sógorom lesz. Nagyon sokat nézegetett Evelinre s aztán meg mikor lefeküdtünk, hallottam, hogy a