ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-20 / 38. szám

Mint csak épen ez a nátha Életemnek veszett átka! Ciha! Ciha! Máris itt van Pedig ugye nem is hittam. Jaj Istenem! Mi lesz vélem ? Ezt a náthát túl nem élem. (S a rettenhetetlen bátorságú Miklós cár nagyon megijed a félelmetes náthától. Brrr! Még az aranyos fogai is vacognak beléje. Legvégül Maxim, a hű lakáj lefekteti puha ágyba, párolgó herbateát itat vele s elaltatja nótás ajkkal.) Örangyalka vigyáz reád Ö ad néked herbateát; Hintalovat, kardot, puskát S oroszoknak cár atyuskát Tente-pente Csicsija-bubája . . . Fidibusz. Krónika. — A polgárőr. — Hogy kardot köthessek Kabátom fölébe, Igy álltam a rendőrKapitány elébe : „Jelentem alássan, Szolgálatba állok, Polgárőrnek talán, Úgy hiszem, beválok!" . . . S tudok is a poszton Órákhosszat állni, Tudok a kofákkal Fennen kiabálni. Ismerem a várost S benne minden házat, Különösen a sok Vidám kávéházat. Ha jelentést írok, Az oszt' jelentés lesz! Értek valamelyest A betűvetéshez. Tudom, hogy hol írják Két essél, két tével, Nékem nem is nagy kín A jelentéstétel. A rendőrkutyát is Jól tudom vezetni, Az elveszett tárgyat Dobbal kihirdetni. „Közhírré tétetik . . ." Ugy szavalom hősen, Mint a diákok a Honvédtemetőben. Mozi estélyekre Ügyelni ha állok, Engem bámulnak meg A szép cselédlyányok. És a moziban se Lehet bármit tenni, Jelszavam, hogy itt is Röndnek muszáj lenni! És ha teljesítem A kötelességem, A törzskávéházba Irányítom léptem. „Hol a Közbiztonság ?" Igy kérem a lapot S megfigyelek minden Gyanúsabb alakot. Ha egy-két „kolléga" Verődik oszt' össze S rákapunk lassanként A friss, habzó sörre, — Csakis szakdolgokról Folyik már a beszéd, Miközben elfogjuk A partner — hetesét! (-•) Látogatás a sebesülteknél. Azon részvétteljes mozgalmakba, melyekkel Esztergom város közönsége a harcterek sebesültjeit fogadta, ékesen illeszkedik bele főpapjainknak és a többi papságnak irgalmas munkássága és határokat nem ismerő áldozatkészsége. Amint a háború megindultával a fejét tüstént felütő nyomor láttára szervezni kezdték az országos és helyi jótékonyságot, a hercegprímás, a főkáptalan és az alsóbb papság is tehetségéhez képest adakozott és nyugodtan állapithatjuk meg, miszerint a hasonlóan vagyonos urak között adományaikkal vezettek és úgyszólván napról-napra adakoznak ismételt pénzadományok, fehérnemüek, ételek, ágynemüek stb. alakjában. Ki tudná mindezeket leirni és ha tudnánk is, vájjon kedves dolgot cselekednénk-e a jóttevőknek, akik az ismeretlenség leple alatt akarnak meghúzódni. Amily arányban növekedik egyeseknek, de kivált a papságnak minden irányú, önzetlen adakozása, oly arányban növekedik sokakban a szeretetlen, semmit sem nyugtázó bírálat s mig a világi állású egyéneknél aránytalan adományokkal is megelégszenek, addig az egyháziak feje alól a párnát, fejük felül a födelet is elkívánnák. Mindezeket el kell mondanom, amidőn látom és tapasztalom, hogy a bibornok-hercegprimás nemcsak 50,000 koronás újabb adománnyal toldja meg az eddigi tekintélyes összegeket, hanem a sebesülteket is meglátogatja kórágyaikon. A főkáptalan tagjai is gyakran megjelennek azokon a helyeken, hol a háború által okozott nyomorúságot orvosolják és csak a jó Isten irja fel mindazon irgalmasságot és adakozást, melyek folytán megkönnyebbült zsebbel térnek vissza otthonukba, hol már velük együtt a sebesültek laknak, vagy a közel jövőben lakni fognak. A helybeli jótékony mozgalmak megszemélyesítője és az ilyen egyleteknek agilis elnöke, Bogisich Mihály v. püspök majdnem minden nap lemegy étkezés idején a szegényházban működő népkonyhába és a sz. Anna zárdából a sebesültek miatt a külső olvasókörbe áttett napközi otthonba. Pénteken észrevettük, hogy a v. püspök elindul jótékony útjára, hozzá csatlakoztunk tehát, tudva, hogy előtte minden zárt ajtó és csukott száj készségesen megnyílik. A szt. Anna zárdában levő sebesültek közé épen ebéd idején érkeztünk és mondhatjuk, hogy kedvünk lett volna velük étkezni, oly jó illatok terjedtek szét a folyósókon és a tágas termekben. A v. püspökhöz csatlakozott Számord Ignác igazgató, aki már a több napos gyakorlat után megmutatta, hogy melyik a szerb, az örmény, a tatár, a muszka és a zsidó, sőt még a nyelvükön is tudott egy-pár szót szólni hozzájuk. A sebesültek vígan táplálkoztak, csak egy szegény tatár búslakozott és nyöszörgött, kinek szivburokját sebesítette meg a golyó. A 100 ágy közül 98 van elfoglalva. A német szót értökkel Bogisich v. püspök beszélgetett és vigasztalta a szegényeket, bár a jobb képüek nem igen szorulnak rá a vigasztalásra, inert a kedves nővér jelentése szerint a műkedvelő vöröskeresztes honleányok készségesen vigasztalják őket. Innen átmentünk a v. püspök vezetése alatt a szegényházban működő népkonyhára, ahol szept. 18-án ebédért csak 18-an jelentkeztek. Eddig 155 család kapott itt élelmet, de legtöbben már megkapták az államsegélyt. A v. püspök megkóstolta az eledeleket s beirta a látogatási könyvbe: „jó és ízletes". A sz. Erzsébet-egylet megbizottaiként jelen voltak id. Marosi Józsefné és Kurtz Antónia. A belvárosi kath. körben levő napközi otthonban 50 gyermeket találtunk, akik jó tejlevessel töltögették gyomrocskáikat. Zengzetesen, mosolygó arccal köszöntötték a látogató bizottságot és a v. püspök bácsit, aki hozzáértőleg eldiskurálgatott velük. A gimnáziumban és a reáliskolában a sebesültek már elvégezték ebédjüket és tálaikat mosogatták. A felügyelő személyzet szives készséggel fogadja mindenütt a püspök urat, mert váratlan adományokkal szokott segíteni a szegény betegeken. A gimnáziumban 155 sebbesültet jelentettek, de ezekhez még aznap 30-at hoztak. A reáliskolában 65 beteget találtunk, a szemináriumban 225-öt, a Vöröskereszt-kórházban 56 sebesült van, a Koloskórházban 120, a csapatkórházban 30. Így tehát jelenleg Esztergomban közel 700 sebesültet ápolnak. A sebesültek ellátásáról a kincstár gondoskodik. Az ágyakat, a fehérnemüeket és a többi kényelmi eszközöket a helybeli jótékony egyesületek gyűjtik össze, amelyeknek Bogisich v. püspök elnöke, tagja, vagy készséges adakozója. Uj kórház Esztergomban. A Kolos kórház orvosai tekintettel arra, hogy kórházukban nagy számban kell műtétet igénylő harctéri sebesülteket elhelyezniök, hogy emiatt ne kelljen a polgári betegek felvételét túlságos mértékben korlátozni, a szomszédos Ivanovits házban egy 50 ágyas fiókkórházat rendeztek be s ily módon most már az egész kórházba a polgári betegeken kivül száz harctéri sebesültet lesznek képesek elhelyezni. A új kórházat a legközelebbi napokban nyitják meg. A berendezést elsősorban a városi tanács tette lehetővé azáltal, hogy a tulajdonát képező Ivanovics ház üresen álló részét e célra átengedte s mig özv. Reviczky Gáborné az oltáregyletnél, — a Krén nővérek Budapestről a székesfővárosi leányiskoláknak a magyar Vöröskereszt egyesületet támogató bizottságánál, — Kucsera Gyula igazgatótanító Kernend község közönségénél, — addig EggenhoíTer Aladár százados és Gajárszky József főhadnagy a katonai hatóságoknál eszközölték ki a szükséges felszerelési cikkek átengedését; EggenhoíTer századosnak köszönhető ezenfelül, hogy a katonai hatóság négy egészségügyi katonát is bocsátott a Kolos kórház rendelkezésére. A fiókkórházban a napi ápolási dijak felszámításának engedélyezése a felettes hatóságnál már biztosítva van. A Kolos kórházban a felügyelői tisztet a Vöröskereszt egylet megbízásából Gönczy Béláné tölti be. A kórházban alkalmazott hivatásos ápolónők mellett a következő önkéntes ápolónők lettek beosztva: Bedros Erzsi, Cherny Mátyásné (délutánra), Éder Mihályné, Gayda Ilonka, Lieb Aranka, Mattyasovszky Olga, Nedeczky Margit, Nyitray Juliska, Reviczky Erzsi, Schwartz Margit és René és özv. Kádasné Czernil Róza. Utóbbi a kórház Röntgen laboratóriumában is elvállalta a segédletet. A Kolos közkórház igazgatósága tekintettel arra, miszerint a napi ápolási dijakból önerejéből kell magát fantartania s ezen feladatát csak nehezen képes megoldani, kéri a közönséget, hogy miután ö is a Vöröskereszt érdekeit szolgálja, szíveskedjék adományaival a többi szükség.kórház mellett a közkórházat is támogatni. Kéri továbbá az igazgatóság, hogy a Kolos kórháznak szánt ételnemű ajándékokat a közönség szíveskedjék Haller Leonida kórházi főnöknőnek beküldeni, hogy az igy befolyó ajándékok az orvosok engedélye szerint és méltányosan legyenek szétoszthatók. A Kolos kórház igazgatósága végül azon kérelemmel fordul a csapatkórház vezető orvosaihoz, hogy csakis műtétet igénylő sebesülteket küldjenek be a Kolos kórházba, mert csakis igy kerülhető el, hogy más sebesültek ki ne szorítsák azokat, akik épen műtét céljából joggal igényelhetik ide való felvételüket.A sebesültek kicserélésére vonatkozó óhaj mindig legkésőbb 6 óráig jelentendő be a Kolos kórház igazgatóságánál s ha részéről kellő üres ágy biztosíttatott, a kicserélés a következő nap d. e. 10 óráig foganatosítandó. Az ottani betegekkel mindég az illető fejlapja — és a kicserélendő beteg részére tiszta fehérnemű küldendő, mert a Kolos kórház a maga fehérneműjét ki nem adja. A kezelő-orvosok kéretnek, hogy az ily cseréknél szíveskedjenek kórismét és a műtét javallatát (diagnosis és indicatió) vagy egyéb óhajukat a fejlapokra feljegyezni. * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök Pozsonyban áldozópapokká szentelte a sz. Ferencrend végzett theologusait s aztán hosszabb tartózkodásra Esztergomba jött. Dr. Machovich Gyula főtanfelügyelő visszaérkezett városunkba. * Szentségimádás a Bakács-kápolnában. A főszékesegyház Bakácskápolnájában ma reggel 6 órától kezdve Szentségimádás lesz. E kegyhelyen bizonyára buzgón fognak imádkozni a hívek a Magyarok Nagyasszonyához is, hogy oltalmazza meg hazánkat és adjon győzelmet fegyvereinknek. Délután 4-kor litánia és Szentségbetétel. * A magyar hercegprímás az olasz lapokban. Egy olasz lapból értesülünk, hogy dr. Csernoch János hercegprímás minő szerepet vitt a nemrég lefolyt pápaválasztáson. A konklávéba természetesen be nem juthattak a szemfüles olasz újságírók, de már előre megjegyezték maguknak az egyes bibornokok lakószobájának fekvését és ismételten konstatálták, hogy „Magyarország prímásának két szobája (X. Pius volt lakosztálya) minden este fényesen ki volt világítva — mert ott gyülekeznek össze tanácskozásra a külföldi bibornokok." Konklave után pedig az összes lapok konstatálhatták, hogy a külföldi bibornokok jelöltje, Delia Chiesa őrgróf győzött az integralista és az olasz nemzeti jelölt ellenében. A német, osztrák és magyar bibornokokat hozó vonatot a nagyobb olasz városokban üdvözölte az olasz papság. Feltűnt nekik Bettinger müncheni bibornok, érsek hatalmas alakja, az egyik tudakozódó megtudván, hogy német kardinális, felkiáltott: i tedeschi sono tutti giganti! Pontebba állomáson az egyik olasz prelátus kérdést intézett a magyar bibornokokhoz :