ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-09-06 / 36. szám

Tele lett a papir, levelem bezárom. Csókolom a Pistát, az Erzsit és Téged Tisztölöm a sógort és a komámasszonyt, meg minden ismerőst, akik otthon élnek és maradok Mándli Gábor honvéd közvitéz. Jótékonyság. Itt a háború. Benne vagyunk és Isten legyen nekünk irgalmas, hogy belőle szerencsésen kisza­baduljunk. Bizunk benne és bizunk jó katonáink lelkesedésében. A háborúval jön a szükség és a nyomor. Ezeken segíteni a keresztény lelkek feladata és «lsö sorban a gyöngéd, érzékeny női szivek hiva­tása. Meg is indult a mozgalom, hogy ugy a küzdő katonák szükségletein segítve legyen, mint itthon hagyott családjaik támogatásban részesüljenek. Pénz, ruha gyűlik; lelkesedés és kezek ügyes mun­kája feldolgozza. De alig vagyunk a kezdetén, már is panaszok merülnek fel. A lelkesedés lángja nagyot lobbant és azután szűnni akar: az intézkedéseket szeretik kézben tartani, a munkát másra bizzák. A vetél­kedés, a féltékenykedés és kislelkűség is bénítja & mozgalmat. A szerepelni akarás itt-ott túlságo­san előtérbe lép és visszavonulásra készteti a sze­rényebbeket. Értjük itt a hölgy-bizottságokat; ter­mészetesen csak azokat, melyekben ez észlelhető. Mindezeknél nagyobb hiba, hogy elsietés jelentkezik a jótékonyságban. Sokan hirtelen akar­nak eredményeket felmutatni abban a hitben, hogy ha jót teszünk, tegyünk gyorsan jót; nem gon­dolva meg, hogy a jótékonyság most intézmény, nem a szívnek egy felbuzdulása. Az igazi szükség és inség ideje csak most fog jönni, midőn a nehéz sebesültek itthon maradnak és családjukat ellátni nem képesek, midőn a tél beálltával és a kereset megcsappanásával a népesebb elhagyott család nem képes magát fentartani. A mi jótékonysá­gunknak itt egy jól átgondolt terv szerint kell iga­zodnia, hogy akkor ne mondjon csődöt, mikor leg­nagyobb lesz a szükség reá. A jó lelkek és a papság tevékeny részt vesz a mozgalomban; azok feladata ugy intézni a jó­tékonyság menetét, hogy az a bekövetkezendő jövővel is számoljon. Máskép megtörténhetik, hogy hálát sem most nem kap, mert még nincs itt a szükség, sem később nem kaphat, mert nem lesz mivel a szükségen segítenie. Ezt az „Esztergom" már két hét előtt meg­írta, de csak helyi vonatkozásban. A jelek azt mutatják, hogy ez a bizonyos fokú elhamarkodás kezd másutt is jelentkezni, azért jó a dolgot még egyszer szóvá tenni. T. * Az uj pápa koronázása alkalmából ma vasárnap d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz a bazilikában, melyet a bibornok-hercegprimás képviseletében dr. Rajner Lajos püspök, általános érseki helytartó mond. * Főpásztorunk bíbornoki kalapja. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás a f. hó 8-iki konzisztorium kapja meg az uj pápától a bíbornoki kalapot. A konzisztoriumot azért ren­dezte el 8-ikára Őszentsége, hogy a három ko­ronakardinális mindjárt most vehesse át a bíbor­noki kalapot és ne kelljen nekik újból Rómába fáradni e bíbornoki jelvény átvételéért. * Személyi hir. Brühl József prelátus-ka­nonok s főszékesegyházi plébános mult vasárnap dr. Varg7ía Dezső kőhidgyarmati esperes-plébá­nos társaságában több heti kúrára Karlsbadba utazott. Távollétében a plébánia vezetésével a fő­egyházmegyei hatóság Pauer Károly főszékes­egyházi karkáplánt bizta meg. * Kisasszony napja. A Boldogságos Szűz születése ünnepén, azaz kedden d. e. 9 órakor ün­nepélyes szentmise lesz a bazilikában, melyet dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok mond. A szent­beszédet Rolkó Béla karkáplán tartja. * A szeminárium — katonai kórház. Minthogy Esztergomban aránylag kevés a hadi kórházra alkalmas középület, dr. Koperniczky Ferenc rektor a katonai és polgári hatóság kérel­mére átengedte az esztergomi érseki szeminárium épületét hadi kórház céljaira. Jövő hét folyamán az épületet (mint már egy izben 1866-ban történt) berendezik 250 sebesült részére, és szeptember 15-én már el is helyezik a betegeket. A szemináriumi tanév ennek dacára az eddigi megállapodások szerint meg lesz tartva. A rész­letes teendőkről a hercegprímás távollétében telj­hatalommal felruházott érseki vikárius dr. Rajner Lajos a fökáptalannal konzisztoriumot tart. Jövő hét végéig alkalmasint a hercegprímás is haza­érkezik Rómából. Előreláthatólag a gimnazista kispapok szept. 15.-ére, a theologusok pedig okt. l.-ére lesznek behiva és a fökáptalan szívességéből a kanonoki házakban nyernek elhelyezést. A vég­leges intézkedésről külön rektori körlevél fogja értesíteni a növendékpapokat. * Adományok. Horváth Ferenc dr. és Schiffer Ferenc prelátus-kanonokok 100—100 koronát adományoztak a Vörös Kereszt kórház helyi szükségleteire. — Lollok Lénárd prelátus­kanonok ugyancsak 100 koronát küldött Bozenból a háborúba vonult esztergomi katonák hátrama­radt családtagjai részére. * A pápai államtitkár. Örömmel olvassuk a római hirt, hogy Őszentsége XV. Benedek pápa a világhírű egyházjogászt, Ferrata Do­monkos bibornokot nevezte ki államtitkárává. Az uj államtitkár nyolc évvel idősebb ugyan a pápá­nál, de azért fiatalos hévvel és nagy buzgalom­mal intézte eddig a kongregációi ügyeket. Széles látókörű, ügyes diplomata, képzett férfiú, ki XV. Be­nedeknek nagy segítségére lesz a kath. egyház kormányzatában. * Az Oltáregyesület segitő-akeiójának eredménye. A már körülbelül egy hónapi mun­kásság véget ért. Az esztergomi Oltáregyesület elvégezte gyűjtését s elkészítette a fehérnemüeket, hogy átadja azokat a Vörös-Kereszt egyletnek. Épen jókor, a sebesültek számára már megnyíl­nak Esztergom kórházai is. Az alább következő számok legjobban fogják elénk tárni az eredményt, mit az egy hónapos fáradtság elért, de még sem beszélhetnek oly hűen, hogy igazi fogalmat alkot­hatnánk magunknak az Oltáregyesület tevékeny­ségéről. Mert ez csak külső képe annak a lelke­sedésnek, mellyel a tagok házról-házra járva a sok ruhát és vásznat összeszedték s a még nagyobb önfeláldozásnak, mellyel azokat javították s az ujakat készítették. Nem kíméltek időt, szívesen áldoztak türelmet, hogy a hadbavonult hősök fáj­dalmát enyhítsék s nekik a szeretet vigaszát nyújt­sák szenvedéseikben. Összegyűlt 65 lepedő, 283 ing, 241 alsónadrág, 132 törülköző, 206 zseb­kendő, 178 párnahuzat, 162 kendő, 54 törülőrongy, 20 szalvéta, 48 operációs ing, sok téli és nyári harisnya, kötény és más kisebb fehérnemű. Ehhez járul a 20-nál több teljes ágyfelszerelés, melyről már múltkor beszámoltunk. A fehérnemüeken kívül egyéb adományok is vannak: 15 mosdókészlet, 45 tányér, 20 pohár, több csésze, 23 kalap, 12 bot, papucsok stb. Ez adatok csak megközelitőek, mert egyrészt még mindig érkeznek uj adományok, másrészt a nagy halmaz miatt egyelőre pontos statisztikát nyújtani nem lehet. A gyűjtésről az Oltáregyesület külön jelentést fog kiadni, melyeta tagoknak és adományozóknak megküld. Ebben föl lesznek sorolva a pontos adatok s az adományo­zók nevei és adományai. Addig is elismerés illeti mindazokat, akik a munkában bármikép is részt­vettek, de különösen azokat, kik igazán nagy fá­radtsággal ezt a sok anyagot javították, elkészí­tették és rendezték, melyre őket más nem képesít­hette, mint a szeretet katonáink iránt. E szép eredményt látni kell. Az Oltáregyesület elhatározta, hogy az összegyűlt adományokból kiállítást rendez. A kiállítás megtekintésére ez uton hivja fel az érdeklődő közönséget. Vasárnap d. e. 9-től d. u. 6-ig a kiállítás megtekinthető a zárda­iskola uj épületének tornatermében. Menjünk el minél többen, lássuk mire képes a keresztény szeretet. A ruhák beszentelése majd akkor lesz, mikor pirosra festi azokat a magyar katonának kiömlő vére s megöntözi a lázban égő sebesült lecsurgó izzadtsága. * Itt is van élelem-uzsora. Mint a dudva a kertben, tüstént felütötte fejét a csúf uzsora, mihelyt a háborús mozgalmak megkezdődtek. Lélektanilag meg lehet magyarázni, hogy az örö­kös üzletre felhúzott lélek ösztönszerűleg megra­gadja ezt a kiváló „gseff-alkalmat. Leginkább az olyan üzletekben emelkednek az árak, amelyekben öregek a boltosok. Ezeknek már nincs a harcmezőn a szivük, tehát az itthon­maradottakkal szemben sincs szivük. A hatósági falragasz nem orvosolja a bajt, mert a közönség — tanuk híján is — nem meri feljelenteni a bű­nösöket, inkább örül, hogy még kaphat lisztet vagy cukrot. Elképzelhető, hogy ha a készpénzzel fizetőket nyúzzák, mi történik azokkal, akik hitelben hordat­nak portékát és a hónap elsején sokszor rászorul­nak a boltos kegyelmére. Ez a kegyelem kötél az adós nyakára 1 Bejött hozzánk a napokban egy külvárosi ur és ily szavakra fakadt: — Nálunk már tűrhetetlen a helyzet, mert bár belefúl a pénzébe a boltosunk, mégis hallatla­nul felemelte a liszt árát. — Milyen a nullás liszt ára? — kérdjük tőle. — Ma délelőtt, mikor tele van a lisztes fiók, egy kiló liszt 72 fillér. Délután 6 óra tájban, mikor ürül a fiók, már 86 fillér. — Miért nem jelentik fel?! — Azért, mert anyagilag le vagyunk neki kötelezve s ha nyíltan fellépünk ellene, nem lesz hitel és barátság. — De hoztam egy kis írást — mondja tovább — tessék beletenni a lapba I Az írást megnézzük és olvassuk benne, hogy „N. N. szatócs nagy nyúzó és keresztény létére iragalmatlanabb, mint a zsidó, mert az nem emelte fel a liszt árát." Az irást tisztelettel visszaszármaztattuk és megígértük, hogy szólunk az illetékes hatóságnak, hogy rendelje el, miszerint minden boltos és piaci árus tartozik táblát alkalmazni, melyen olvasható, hogy lisztnek, cukornak, vagy más terménynek mi az ára. * Papszentelés a pozsonyi ferencrendiek­nél. F. hó 6., 7., 8-án papszentelés lesz a po­zsonyi sz. ferencerdi templomban. Kohl Medárd dr. felszentelt püspök a hercegprímás képviseleté­ben öt végzett hittanhallgatót szentel áldozó­papokká. Azonkívül 6-an a szerpapságot kapják s 24-en a kisebb rendeket. A felszentelendők nevei: Ballun Fulgenc, Ehrlich A. Alajos, Fehér István, Pfeiffer Alfonz és Tomecsek Kilián. * Értesités. A helybeli szentbenedekrendi kath. főgymnáziumban a beírások szept. 12—14-én d. e. 8 órakor kezdődnek a székház épületében. Az igazgatóság. * A Női Mária-Kongregáció tagjaival ez uton tudatjuk, hogy vasárnap, f. hó 6-án, a ki­lencórai szent mise után a vízivárosi zárdaépület szokott helyiségében értekezletet tartunk, hogy a háború okozta bajok orvoslásában való közremű­ködés feltételeit megbeszéljük; kérjük valameny­nyien szíveskedjenek megjelenni. Az elöljáróság. * Első szentmise. Az esztergomi vízivárosi zárdatemplomban szeptember 13-án délelőtt 9 órakor mutatja be először az Urnák a szentmise áldozatot Ehrlich Antal Alajos ujmisés szent­ferencrendi atya, Ehrlich Lipót hercegprimási pince­felügyelő fia. Ezzel a ténnyel a családnak régi szép reménye teljesült, amidőn látja az ifjú ál­dozópapot a mai korban oly áldozatos, de egy­szersmind áldásos életnek kezdetén. Az ujmisés szónoka: P. Hédly Jeromos pozsonyi szentfe­rencrendi szerzetes lesz. * Lefoglalt épületek. Dicséretre méltó igye­kezettel láttak neki a munkának a közigazgatási urak, hogy a vezetésük alatt álló körzetben a harctéri sebesülteknek kórház rendeztessék be. Nemes örömmel újságolja egyik főszolgabíró: — Nekünk már kitűnő kórházunk van 50 ággyal. — Milyen épületek használtattak fel ezen célra? — kérdjük jámboran. — Természetes, hogy az iskolák tantermei, az ágyak lelkes közadakozásból termettek. — Igen ám! de mig az egyik miniszter kór­házakat rendel minél több ággyal, addig a másik elrendelte az iskolák sürgős és pontos megnyitá­sát, tehát a kórházat meg kell szüntetni. Csakugyan fő a feje a hatóságoknak, hogy miképen lehetne az iskola kórház is, meg iskola is. Ebben a szorult helyzetben egyeseknek kalandos eszméjük is támadt magánházak lefoglalásáról, kilakoltatásáról, de — hála a közjózanságnak — az ilyen kalandos észjárások nem nyertek nép­szerűséget, bár a miniszteri hatalom palástjába iparkodtak magukat beburkolni. * Az iskolai év megnyitása nagy szorongást okoz a vidéki szülök keblében s nem tudják meg­érteni, hogy miért ne lehetne még pár hétig várni, mig a háború feszültebb hangulata feloldódik. Egy vidéki ur a lánykáját hozta be polgáriba : — Behoztam — szólt — mert az iskola meg fog kezdődni, de a feleségem már napok óta nem alszik a kis lány miatt és nem is tudom, mikor fog megnyugodni. Bizunk hadseregünk vitézségében és hadi tudományában, de megértjük a szülőknek a távol­ban levő leánykáért és fiucskáért való aggodalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom