ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-25 / 4. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. január 25. 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szam ára 16 fillér. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadó­hivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­kereskedésében. Az uj központi alapítványi pénztár Esztergomban. A legújabb körlevélben egy tollvonással létre­hívja dr. Csernoch János hercegprímás a központi alapítványi pénztárt, azaz, hogy eddigi elavult álla­potából életképes formára hivja. Főcéljának ugyan — mi az alapítványok hű kezelése volt — eddig is megfelelt századokon keresztül, de legtöbb egyház­megyében ezen kívül még két nagy egyházi és szociális feladatot teljesített: a kisembereknek olcsó kamat mellett kölcsönöket adott, a tiszta haszonból pedig különféle egyházi, nemzeti és kulturális érdekeket támogatott. A mi után e lap hasábjain évtizedeken át hiába sopánkodtunk, az a jelen 1914-i év január lével életbelépett. A mi eddigi alapítványi pénztárunk kölcsönökre nehezen hozzáférhető volt, tiszta haszna pedig a budapesti bankoknak gyümölcsözött. A központi egyházi pénzintézet egyelőre csak a káptalannál elhelyezett alapítványokat fogja kezelni, de fokonkint el lehet helyezni abban a plébániák alapítványi pénzét is. Helyisége egyelőre ä Bibliotéka közelében levő uj kanonokház föld­szintes helyiségeiben van, de egy év leforgása alatt a várhegy tövében építendő saját palotájába vonul. E modern intézkedés az egyházmegye éle­tében uj korszakot jelent. A közel jövő nagy fel­adatai, — melynek homlokterében az uj tanító­képezde, kis-szeminárium, stb. áll, már nem találja készületlenül az illetékes tényezőket. A hercegprímás nagyszabású alkotásának bullája egyébként a következőkép szól: A keresztény elveken nyugvó józan gazdálko­dás elhikája, mely egyrészt a bűnös kapzsiságot megbélyegzi és a könnyelmű tékozlást elitéli, más­részt pedig a tervszerű és viszonyokkal számoló takarékosságot erénynek minősítve ajánlja : köteles­ségünkké teszi, hogy az okos takarékosság által szerzett avagy örökségképen reánk szállott illetve sáfárkodásunkra bízott vagyont nemcsak lelkiisme­retesen kezeljük, hanem az idők követelte óvatos­sággal, kellő szakértelemmel és rendszerüseggel gyarapitsuk és következésképpen beláthatatlan időkre fennmaradását biztosítsuk. A vagyonnak ilyetén hűséges kezelése és gyarapítása azonban semmi esetre sem képezheti végső célunkat, mert hiszen alexandriai sz. Kelemen szerint a pénz és vagyon csak anyag és merő eszköz, melynek gyűjtése és öregbítése csak azon célzattal jogosult, hogy nagyobb anyagi eszközök felett rendelkez­vén, annál több jót tehessünk Isten országának megalapozására és terjesztésére, egyházi és nem­zeti jótékony intézménynek létesítésére és felka­rolására, és következésképen a közjólét előmoz­dítására. Ezen félreismerhetetlen igazságok, vala­mint egyéb fontos társadalmi és közgazdasági nézőpontok vezettek akkor, mikor más hazai egy­házmegyéknek régen bevált példáján okulva, mindjárt érseki kormányzásom legelején tervbe vettem az ájtatos alapítványoknak együttes köz­ponti kezelését és az idevonatkozó alapítványi hivatal szervezését, melyet székesfőkáptalanom közreműködésével immár létesítettem. A szak­szerűség minden kellékével rendelkező és korsze­rű ügykezelésre fektetett alapítványi hivatal, mely január elsejével életbelépett, kezeli immár a szé­kesfökáptalan sáfárkodására bízott, de eleddig szétforgácsolva egyes kanonokok által külön kezelt összes ájtatos alapítványokat és ezen alapítványi hivatalra szándékozom idővel bízni egyházmegyém összes plébániáinak minden néven nevezendő pén­zeit és értékeit, hogy igy azokat megfelelőbb módon biztosítsam, a különben is sokoldalúan elfoglalt lelkipásztorkodó papság felelősségét megosszam, gondjain pedig könnyítsék. Az ájtatos alapítványoknak ilyetén együttes és kellő szakér­telemben való kezelése idők folyamán lehetővé fogja tenni azt, hogy az azokhoz kötött egyházi, közművelődési és emberbaráti célokra képesek le­szünk a mutatkozó feleslegből többet is áldozni, mint a mi eddig a külön és elavult kezelés mellett lehetséges volt. Az uj alapítványi hivatal, mely mindenkor a székesfökáptalan gondozása és állandó felügyelete alatt marad, mint modern és teljesen megbízható intézmény jelentős és számottevő tényező lessz a közérdek szolgálatában is, amennyiben hitelt kereső hiveinknek, nevezetesen a kisembereknek telek­könyvi bekebelezés mellett jelzálogos kedvező kölcsönöket fog nyújtani. Hogy a lelkipásztorkodó papság az uj alapít­ványok létesítése és kölcsönök nyújtása tekinte­tében némikép tájékozva legyen, jónak látom a következőket tudomására hozni: 1. A székesfökáptalan illetve az alapítványi hivatal sáfárkodására bízandó uj alapítványoknál, a leteendő tőkén feiül fizetendő egyszersmindenkorra ennek 2%-a az alapítványok biztosítására rendelt tartalék alap javára, amely a kezeléssel járó összes költségeket is viseli. 2. Az alapítványi pénztár az alapítványok után rendesen meghatározott kamatot fizet, kivéve az állampapírokban letett alapítványokat, melyek az illető állampapírnak megfelelő kamatot hoznak. 3. Az alapítványi pénztár nemcsak rábízott tőkék biztosabb elhelyezése, hanem a közérdek előmozdítása szempontjából is, jelzálogilag bizto­sítandó kölcsönöket engedélyez magánosoknak a lehető legkedvezőbb feltételek mellett. 4. Végül megjegyzem, hogy az alapítványi pénztár a főegyházmegye papságának készségesen ad felvilágosítást bárminemű pénzmiveletek tekin­tetében. Ezúttal arra is felhívom az érdekeltek figyel­mét, hogy a kinek részére az alapítványi pénztár­nál, illetve a székesfökáptalan által kezelt alapok­ból régebbi föpásztori rendelkezések alapján vagy egyébként meghatározott állandó összeg folyósítva van (pl. a nyugdíjas papok illetménye), nyugtat­ványát mindenkor a negyed-, fél- vagy egész év AZ „ESZTERGOM" JARCAJA. Titkári jelentés. Irta és az esztergomi kath. kör január 18-án tartott XXII­rendes közgyűlésén felolvasta Dombay Nárcisz titkár. A haladni vágyó, nemes célját, fenkölt, magasz­tos hivatását folytonosan szem előtt tartó ember természetében rejlik, hogy az élete folyásában kínálkozó fordulópontoknál meg-megáll, körülnéz és elmélyed lefolyt napjainak változatos esemé­nyeibe. Ezen elmélyedés és vizsgálat azért is fon­tos, mert igy az ember élete letűnt napjait és eseményeit látva, belőlük okulást meríthet s a szerzett tapasztalatok alapján biztosabban járhatja a kétes és bizonytalan jövő nehéz útjait és sikere­sebben fáradhat és munkálkodhatik a maga elé tűzött nemes céloknak megvalósításán. Amit megtesz az eredményes működés szem­pontjából az egyén, az egyes ember, ugyanezt kell tennie — talán fokozottabb mértékben — az együttérző emberekből alakult egyesületeknek is, ha azt akarják, hogy az egész társadalmat érintő s azt átalakítani óhajtó munkálkodásuk sikeres és eredményes legyen. Mi is összejöttünk ma körünk kedves falai közé, hogy megtartsuk a mi szűkebb társadalmi életünkben mindenkor fontos és jelentékeny sze­repet betöltő egyesületünknek, az esztergomi kath. körnek XXII. rendes közgyűlését. ' Számvetés, lefolyt évi munkásságunknak és működésünknek megismerése, körünk szellemi és anyagi helyzetének feltárása lesz most feladatunk. Mindezekről a gyönge tehetségemmel megszer­kesztett titkári jelentés fogja a közgyűlés m. t. tagjait felvilágosítani. Kérem hallgassák meg ezt szives türelemmel és mérlegelve a hallottakat, merítsenek azokból üdvös és hathatós okulást a jövő teendőire nézve. Ha visszapillantunk körünk életének a mult évben lefolyt napjaira és mérlegelve megvizsgáljuk egyesületünknek ezen év folyamán kifejtett társa­dalmi tevékenységét, akkor határozott bizonyosság­gal mondhatjuk, hogy az esztergomi kath. kör a lefolyt 1913. évben is nemes hivatásának magas­latán állott minden cselekedetében. Minden ténye, összes működése, egész élete a valláserkölcsös szellem erősödését, a közművelődés előmozdítását és az együttérzés és összetartás öregbítését célozta. Nagy súlyt vetett körünk az elmúlt év folyamán is arra, hogy az egyesületi élet alapját, éltető elemét képező megértés szellemét és a kölcsönös szeretet és baráti ragaszkodás melegét minél magasabb fokra emelje tagjai szivében. S ennek tulajdonitható az az igazán őszinte baráti érzés és hangulat, amely megnyilvánult a tagok érint­kezése alkalmával mindenkor. Ebből magyarázható az a közvetlen, a szeretet melegétől áthatott szel­lem, mely érezhető és látható volt körünk falai között mindannyiszor, valahányszor a napi mun­j kában és az élet nehéz gondjai között kifáradt tagok — közben hölgyek is — nemes szórakozásra jöttek össze egyesületünkbe. Az elmúlt, sok gonddal és fáradsággal, súlyos és fenyegető veszedelmekkel teljes 1913-as esztendő nekünk — hála az isteni Gondviselésnek — örömet is hozott. Két kimagasló és a mindennapi ünneplés hangulatát messze fölülmúló örömünnepet ült az elmúlt évben az esztergomi kath. kör. Egyiket március 30 án tartottuk, amikor körünk 20 éves fennállását ünnepeltük. Hálás szívvel, a Mindenható kegyessége iránt eltelt fiúi érzelemmel siettünk e napon először az Isten házába és ott köszöntük meg azt a sok kegyelmet, áldást és jóságot, amelyeket hosszú és nehéz két évtizeden át egye­sületünknek a jó Isten juttatni, ajándékozni kegyes­kedett. A hálaadó szent mise után díszközgyűlést tartottunk, amelynek keretében igazán kedves és fölemelő ünnepséggel áldoztunk körünk 20 éves fennállásának. Az ünnepi hangulatot ápoltuk a nap további részeiben is, amennyiben a délután folya­mán biliárd versenyt és este meg igazán a nemes barátság és együttérző szeretet jegyében lefolyt társas vacsorát rendeztünk, amelyen hölgyek is résztvettek. A másik kedves örömünnep a november 23-án megtartott Konstantin ünnep volt, amelyen a kath. egyház szabadságának 16 százados jubi­leumát ünnepeltük. Ezen ünnepségnek lefolyása is megható és fölemelő volt. Szerető édes anyánk — a kath. anyaszentegyház — felszabadulása fölött érzett igaz örömünknek méltó kifejezői voltak ezen ünnepélyen elhangzott beszéd, szavalat, ének- és zeneszámok. Mindkét ünnepünk fényét emelte az a kedves körülmény, hogy mind a két jubileumi ünne­pélyünkön megjelent közöttünk körünk Fővédőjo is, főméltóságu dr. Csernoch János hercegprímás úr. Ö Főméltósága ezén megtisztelő látogatásaival újra igazolta azon régi, kedves tapasztalatunkat, hogy Ö egyesületünknek és magasztos törekvéseink-

Next

/
Oldalképek
Tartalom