ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-08-02 / 31. szám
szerkesztő, Kemény László egyetemi hallgató beszélt nagy érdeklődéstől kisérve. Végül a közönség közt jelenvolt Meszleny Pál főispán tartott rövid, de annál lelkesitőbb beszédet a jelenvoltakhoz. Innen a menet a szigeti töltésen át Széchenyitérre vonult, ahol a legnagyobb rendben oszlott széjjel. Az egész tüntetés alatt egyetlenegy rendzavarás se fordult elő. Éjjel tizenegykor a tüntetők kisebb csoportja, mintegy ötszázan zászlók alatt az esztergomi vasútállomásra mentek, hogy az érkező 76. gyalogezredet, amelynek Győrből való érkezését várták, meleg szeretettel fogadhassák. Hajnali két óráig vártak, de miután tudomásra jutott, hogy csak estefelé jön a katonákat szállító különvonat, a tüntető tábor szép csendesen hazaszéledt. * Hétfőn este nyolckor csakugyan megjöttek a derék katonák. A fáradhatatlan fiatalság, amely az egész tüntetésnek lelke volt, impozánsan fogadta az érkező katonákat. Egetverő éljenzés, frenetikus tapsvihar, kalaplengetés üdvözlete mellett ujjongott a polgárok és katonák örömrepeső lelke. Határtalan boldog volt mindenki. A fiatalság vállrakapva vitte sokáig az elsőnek érkező század derék kapitányát, aki kipirult arccal köszönte meg százszor is a lelkes fogadtatást. A fiatalság pedig újból éneklésbe fogott. Az örökké hatásos Kossuth-nóta szövegét gyúrták át a helyzethez képest. Ferenc József azt üzente, Szükség van a regimentre, Ha még egyszer azt üzeni Szerbiába be kell menni Éljen első Ferenc József Éljen a haza ! Rövid hallgatás után megint egy más uj nótára nyújtottak. Mégis szemtelenség Mit csinál a szerbség ! Ránk ölti a nyelvét A kutya keservét! Préseld ki a lelkét! A végtelen hosszúnak tetsző Kossuth Lajos utcán ezalatt több ezer ember szorongott egymás hátán. A sürü embertömeget erős kordon választotta ketté, amelyet a fiatalok acélos keze alkotott. Ezen vonult keresztül félórán át az egész 76. gy. ezred, az ezredes vezetése mellett. A megittasodott tömeg vállra kapta az ezredest s úgy vitte egész a kaszárnyáig. A kaszárnya ajtóban az ezredes látható meghatottsággal köszönte meg a nem várt gyönyörű fogadtatást, amelyben eddig még egy katonaság se részesült. Az ezredes után még több nagyobbrangú tisztet is vállon vittek be a kaszárnyába. Ez a forró, mámoros estének emléke sose fog elmúlni. A katonák meleg fogadtatása után a tüntetők a Széchenyi-térre vonultak, ahol Dvihally Géza lapszerkesztő, Dózsa Jenő színművész, Kemény László és Magos Lajos egyetemi hallgatók tartottak emelkedett hangú beszédeket a közönség óhajára. Majd ismét zárt sorokban, példás rendben, hangos énekléssel bejárták a várost. Tengernyi nép hullámzott kedden este is a város fő utcáin. Aznap délután ugyanis megjött a 76. gy. ezred zenekara, amely este 8 óra után zenés takarodót adott az ünneplő város lakosságának. Hazafias nóták, vidám éljenzés, kitörő lelkesedés kisérte végig a tüntető sereget. Elől a fiatalság zászló alatt, utána a katonabanda, majd újból a fenséges nép százai és ezrei. A polgárság lépten nyomon meleg ovációban részesítette a hadsereg tagjait. Azalatt, mig az utca népe a katonabanda mellett éltette az ö kedveltjeit, számra sokkal kevesebb, de energiában gazdagabb tüntető sereg elvonult a fabódés Thália templomába. Kedden este adta a társulat Biró Lajosnak gyönyörű gondolatokkal megépített színdarabját, az 1913., vagy Háború és Béke ciműt. Ez a darab a mostani háborús mozgalmakra tekintettel igen aktuális. A színházban jelenlevők a karzatra húzódó fiatalsággal már az első felvonás közben tüntettek. Ugyanis a szereplő Dózsa Jenő hatalmas érzéssel kiáltott fel a darabban: — Vesszen Szerbia! A jelenlevők erre fülsiketítő lármával kiáltották : — Vesszen Szerbia! — Éljen a hadseregi — Éljen a király! S ez az éljenzés és frenetikus tapsvihar csak negyedóra múlva szűnt meg. S még többször is éljenzett, tapsolt a színházi publikum, valahányszor erre alkalom került. * v . :V .;' Szerdán semmi különösebb nem adódott elő. Este félhéttől félnyolcig térzene volt, amelyet aztán a zuhogó esö nagyobbhangú demonstráció hijával elmosott. Csak a rendőrség dolgozott lázasan. Házról-házra írták össze mindazokat, akik a hadi dolgoknál esetleg alkalmazhatók. Iparosokat, mezőgazdasági munkásokat, akiket összeírtak. Körülbelül két-háromszázat. Csütörtökön reggel kellett jelentkezniük a városházán két napi élelemmel, kapával, ásóval, fejszével a napszámosok, ipari eszközeikkel az iparossegédek. A körülményekhez képest elég komikus látványt nyújtott a csütörtöki sorozás a városházán. Némelyiknek ásó, esetleg kapa, másiknak festett láda fityegett a vállán. A behivottakat délben vitték ki a vasútra; állítólag Komáromba mentek. A legényeket siró anyák, testvérek egész raja kisérte keserű pityergés közt a vasútra. Az egyik köpcös, bikanyakú legény emigy búcsúzkodott el zokogó anyjától: — No ne sirjék idesanyám! Maj csak haza gyüvok nemsokára ! Egy-kettőre megesszük szőröstül bőröstül a gaz rác népséget. Még magot se hagyunk mutatóba. Egy hórihorgas, csámpás lábú nemzetbeli erősen esküdözött: — Ezzel az ásóval verem agyon az egész bugyogós bandát. Ugy beszélt az egész fejszés, kapás, ásós regiment, mintha bizony a háborúba mentek volna. Pedig csak Komáromba sáncot, meg árkokat mentek ásni. Nem is mondták máskép az emberek, amikor ez a rendkívüli fegyverzetű had végig ment az utcán : — Ehun a kapás regiment! A katonai behívók pedig mindegyre szálldogálnak a levegőben . .. Ri _| A lourdesi eucharisztikus kongresszusról. A nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat rendező állandó bizottság — Heylen namuri püspökkel az élén — a huszonötödik jubiláris gyűlés színhelyéül Lourdes városát szemelte ki. Franciaország az eucharisztikus világkongresszusok bölcsője. Azért a huszonötödik összejövetelt ebben az országhan tervezték. S alkalmasabb helyet alig találhattak volna, mint Lourdes-t, ahol a szentségi körmenetek napirenden vannak s az Eucharisztia tisztelete páratlanul virágzik. Amikor az idő kedvez, az Oltáriszentséget mindennap délután körülhordozzák a templomtéren és megáldják vele a Boldogságos Szűz közbenjárásától gyógyulást váró betegeket. A lourdesi hitélet egészséges és mélységes voltának legkiáltóbb bizonyítéka az, hogy a Szeplőtelen Fogantatás megjelenése által megszentelt grottától az Eucharisztiához vezet a hivők útja. Mindenki a megigazulást keresi és a lelki eledelt, az Oltáriszentséget kéri. Szűz Mária által az Űr Jézushoz ... ez Lourdes-nak program mj a. A lourdesi szentélyek elhelyezése kiválóan kedvez a körmenetek impozáns kifejlődésének. A bazilikához fölvezető két árkádos lépcsőzet által övezett körtér s az innen a Gave folyó hajlásáig terjedő hosszú sétány a legideálisabb hely nagy tömegeknek fölvonulására. Csendes völgyben fekszik, amelyet teljesen betölt a legmélyebb áhítat szelleme. Szobrok és keresztek sora szegélyezi az utakat és elzárja a világnak ezt a csodás völgyét a nagyvilág lármájától. A Pireneusok hegyoldalairól árvaházak és kórházak néznek le az emberre és a Kálváriának ércbe öntött stációi vezetik a tekintetet az ég felé, ahol a szenvedések utján járt Istenember trónol. Ebbe a völgybe gyűjtötték össze a földkerekség összes népeit, hogy az Eucharisztiának hódoljanak. A rózsafüzértemplom bejáratától balra, a belső körtér szögletében állították föl a szónoki emelvényt és a pápai követnek trónját. Közvetlenül a rózsafüzértemplom bejárata előtt állott a nagy ünnepi oltár, amelyen a pápai követ július 26-án a szentmisét mondotta, a templom fölött pedig a középső szentély (kripta) ajtaja előtt a második oltár emelkedett, honnan a nagy körmenet után az áldást osztották. A miséző papoknak vagy kétszáz oltár állott rendelkezésre, amelyeknél öt napon keresztül éjféltől délelőtt 11 óráig szakadatlanul bemutatták az újszövetség áldozatát. Tiz kardinális, 200 püspök és több ezer pap misézett naponkint. Lourdes valósággal megfürdött az Ur Jézus vérében a kegyelemnek nagy napjai alatt. A breviáriumot a papok közösen végezték a bazilikában francia bencés szerzetesek szakszerű vezetése mellett, a legszigorúbb gregorián dallamban. A körmenetek alatt 180 tagból álló énekkar s vagy 100 tagú zenekar adott elő szebbnél-szebb egyházi énekeket. Kedves látvány volt a lourdesi bazilika gyermekkara fehér-kék és fehér-piros egyházi öltözetében. Nagy érdeklődéssel figyelte a közönség a különböző keleti rítusokat, amelyek a kongresszuson majd mind képviselve voltak. Julius 25-én Haggiar görög-melchita érsek a rózsafüzértemplomban pontifikált. A szokatlan látvány kihozta a közönséget a sodrából. Fölmásztak a székekre, padokra, az oszlopokra, hogy a szertartást láthassák. Granitó di Belmonte bíboros, pápai követ szerdán, csütürtökön, pénteken és szombaton reggel hét órakor a grottánál misézett, vasárnap pedig délelőtt 10 órakor a rózsafüzértemplom előtt.. Az idő nagyon kedvezett. Egyetlen program ms pontot nem kellett megváltoztatni az időjárált miatt. A négy nyilvános ülés a szabadban vo r megtartható. Mindannyiszor 10—15 ezer embe hallgatta a szónokokat. Majdnem kizárólag franciául szónokoltak. Csak az első üdvözlő gyűlésen minden nemzet képviselője a saját nyelvén szólott, azonkívül a német Müller-Hoberg Ferenc, kölni kereskedelmi tanácsos fölváltva beszélt németül és franciául, a spanyol Taltavull pedig spanyolul és franciául. A spanyol szót türelmesen hallgatták a franciák, sőt lelkesen tüntettek Spanyolország mellett, de a német beszéd ingerelte őket. Legnagyobb hatással beszéltek Bourassa Henrik kanadai politikus, állítólag a világ legnagyobb szónoka, Janvier dominikánus páter, a párisi Notre-Dame templom szónoka, Taltavull János spanyol világi ember, Jacquier lyoni ügyvéd, Brifaut Bálint belga képviselő, Almaraz y Santos kardinális, sevillai érsek és Netto kardinális. A nyilvános gyűléseken kivül minden nemzetnek voltak külön szakosztályülései. A hivatalos programm a szakosztályokat francia betűrendben sorolja föl. Volt francia, német, angol, osztrák, belga, spanyol, magyar, olasz, lengyel, portugál és cseh szakosztály. Mi magyarok a hétfájdalmu Szűzről nevezett kórház kápolnájában gyülekeztünk és két ülést tartottunk, amelyeken Hindy Zoltán az Orsz. Kath. Szövetség igazgatója, Buday Sándor dr. técsői plébános, Weinmann Sándor budapesti II. ker. érseki főgimnáziumi tanár és e sorok irója beszéltek. Azonkívül tartottak külön papi értekezleteket francia és latin nyelven; a férfiak, a nők és a gyermekek részére speciális összejöveteleket. A legméltóságosabb Oltáriszentség a bazilikában éjjel-nappal volt kitéve s állandóan a szorongásig megtelt a templom imádókkal. A kongresszuson résztvevők 9 tizedrésze francia volt. Más nemzetek közöl leptőbben lehettek a spanyolok és az angolok. Egészen szombatig bezárólag a világi közönség alig számlált többet 10 ezernél. A vasárnapi körmeneten azonban 60.000 világi vehetett részt. A legnagyobb arányban volt képviselve a francia papság. Szinte csodálkoztunk, hogyan hagyhatták el ennyien a rendes szolgálatot és azt a következtetést vontuk le, hogy egyelőre alig lehet még Franciaországban paphiányról beszélni. Nyíltan megvallom, hogy a francia papság jó benyomást gyakorolt rám. Külsőleg igen igénytelennek látszik. Egyszerű, kopott és rosszulszabott ruhában jár. Föllépése félénk és félszeg. Alig törődik a világ formaságaival és követeléseivel. De bensejében alaposan müveit és aszkétikusan képzett. Igazi apostoli lelkek és atyai lelkipásztorok. Csak az ismerheti meg őket, aki alkalmat keres, hogy leikökbe tekintsen. Ám fájdalom, a nép nagy része a papokat csak külsőleg ismeri és bensőséges kincseiket észre sem veszi. Azért itéli meg őket s azért van a francia papoknak olyan kevés külső befolyásuk. Nagy hiba, hogy a francia forradalom után a francia papképzés majdnem egészen szerzetesek kezébe került s nagy központi intézetekben történt, ami a francia papságot túlságosan uniformizálta és a társadalmi szükségletek elhanyagolásával inkább a belső életre nevelte. Szivesen megengedjük ugyan, hogy az utóbbi a szükségesebb, de az előbbit sem szabad elhanyagolni, mert különben a papságot meggyöngítjük a külső érvényesülésben s igy indirekte alászállitjuk morális befolyását is. Érzem, hogy merész néhány napi érintkezés után véleményt mondani. De az Ítélet kialakulását Lourdes-ban megkönnyítette a világ minden részéből jött papsággal való közvetlen összehasonlítás. Azonkívül más nemzetek papságának hasonló Ítélete. Már sokkal nehezebb föladat volna a lourdesi kongresszus nyomán a francia népről Ítéletet mon-