ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-07-26 / 30. szám

az egyikét a másik nélkül el sem tudja képzelni. Félő tehát, hogy a gyermek vallásos hitének meg­ingása egyszersmind erkölcsi felfogásában is vál­ságot idéz elő, épen abban a korban, mikor leg­inkább van erkölcsi belátásra szüksége. A vallás­oktatás mint antiszociális, antimorális és tudo­mányellenes elv már teljesen megérett a kiküszö­bölésre. Helyébe a vallástól ment erkölcsoktatást kell léptetni." Es mikor annak szükségét ily zagyvalékos lélektani összevisszasággal megállapította, a pro­gramm harmadik lényeges pontjául a tanítóság teljes anyagi és erkölcsi függetlenségét, anyagi viszonyaik rendezését és szolgálati pragmatikájuk sürgős elkészítését veszi fel. „És itt — úgymond — nemcsak a klerika­lizmus befolyásától fél. — A tanítóság és tanár­ság intelligensebb része ma már minden felsőbb nyomás és üldözés ellenére úgymond a radikaliz­mus eszméit karolta fel s tőlük várják elsősorban a radikális programm kultúrpolitikai részének meg­valósítását és ha a felsorolt eszmék nem is álla­nak a papi politika tüzvonalában, „de ébrentar­tásuk s az értük való agitáció életbe vágó és fontos, mert a reakció épen e téren terjeszkedik legintenzívebben s a legtöbb önkéntesét innen toborozza." Ebből azt is megtudhatják, hogy az a tanitó és tanár, aki nem velük, a radikálisokkal tart, az kevésbbé intelligens individuum ! És most halljuk a katholicizmus egyik leg­ádázabb ellenfelét, Somogyi Bélát, aki magát szo­cialistának vallva, mintha bizony a radikálisták első sorban is nem azok volnának — nem szá­mítja magát azok soraiba, ámde azért a legéle­sebben kiváló progresszivista radikális tanitó a szó teljes értelmében véve, szól a következőkben: „A nagy néptömegek gondolkozását ma két nagy népnevelő tényező iparkodik céltudatosan formálni: a szocializmus és a népiskola. Ez idő szerint ez a két tényező nagyjában még ellenté­tes irányban dolgozik. A szocializmus a társada­lom forradalmi átalakításának akar harcosokat ne­velni; a népiskolának pedig az a rendeltetése, — mert azt tette rendeltetésévé az uralkodó osz­tály, hogy a mai társadalmi rend megmaradásá­nak kedvező ideológiát ápolja, ennek a társadalmi rendnek oszlopos intézményeit és eszméit öröktől fogva valóknak, változhatatlanoknak és szenteknek hirdesse. A népiskolai nevelés megelőzi a szocializmus nevelését, azon kivül kötelező mindenkire nézve, ezen a nevelésen tehát a törvény betűje szerint — minden embernek keresztül kell mennie és bármilyen nyomorúságos legyen is népoktatásunk, a magyar gyermekek kétharmadrésze valóban ke­resztül megy is rajta. Ez a megelőzés hatalmas erejűvé, maradandó hatásúvá teszi a népoktatás antiszocialdemokratikus munkáját, mert abban a korban hat az emberre, amikor legfogékonyabb a szellemi hatások befogadására és megtartására. Ehhez járul még az is, hogy az egyház, az egész felismerte a közeledőben a „Feketeruha"-t, 500 lovas azonnal eléje nyargalt üdvözlésére és kísére­tére. Desmet sírt, ilyet ő még nem látott, nem hallott, de nem is álmodott! ... Ez a jó szívnek, ez a szeretetnek, ez Krisztusnak, ez a kath. vallás­nak páratlan diadala volt! . . . Igy érkezett meg a diadalmenet az indiánok telepére. Kezeit akarta mindenki rázni a jó páternek; azonnal sült hust hoztak neki, majd látva kimerültségét, lefektették és . . . diszörség vigyázott sátra előtt, hogy álma édes és csendes legyen . . . Ébredésekor a törzs négy legkiválóbb főnöke állta körül fekvőhelyét, a „Négyszarv", a „Fekete Holdvilág", az „Ülő Bika" és a „Nyaknélküli Ember". Egy nap tartott az ismerkedés, utána való nap (jun. 21-én) pedig megtartották az ünnepélyes törzsi tanácskozást. A gyűlés a „Nagy Szellem"-hez intézett imádsággal és a békepipa kiszívásával vette kezdetét. Az imádságot égre emelt kezekkel Desmet mondotta; a pipára az agg „Négyszarv" gyújtott rá, ő kínálta meg a barátság jeléül Desmet-t és a törzs kiváló­ságait. Desmet szavainak csodálatos erőt kölcsön­zött a „Nagy Szellem". Megtörtént a megható kézfogó az amerikai kormány és az indián főnökök között Desmet jelenlétében és áldásával. Azóta külön szabad területen élnek az indiánok, ahol most már zavartalanul müvelik földjeiket, tenyész­tik állataikat, ahol keresztek ragyognak a tem­plomokon és iskolákon, ahol kórházak és árvahá­zak árasztanak meleget és boldogságot . . . Hogyan is mondja csak Mindszenty? „Ne bántsatok Egy­házamért, ha szivem dobog: Nevével fölkelthettek, ha meghalok." KUma fémjelzett irodalom, az államnak és az egyháznak minden intézménye támogatja az iskolát a szo­cializmus ellen immunizáló munkájában. Ez egyik oka annak, hogy a munkásság osztálytudatossá tétele és az osztályharc alapján való szervezése aránylag oly lassan halad előre. Hiába érzi a pro­letár a saját testén a kapitalista rendszer átkát — hiába tanítjuk — ezer meg ezer bizonyítékkal felszerelve — arra, hogy minden gazdasági bajai­nak és ebből folyóan minden egyéb nyomorúsá­gának a kapitalista termelési rendszer a forrása: megelőzött bennünket egy másik nevelés, amely a maga tanításait mélyen bevéste a csodálatosan fogékony és csodálatos megtartó erejű gyermeki öntudatba. Ennek a másik nevelési rendszernek egyik legfontosabb szerve a népoktatás. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy a népoktatás reakcio-konzervativ szelleme megvál­tozzék. Ezt részben törvényhozási uton érhetjük majd el, amikor — ebben a tekintetben rokon­érdekü polgári pártokkal összefogva — kivesszük az iskolát az egyházak kezéből, azt egészen ál­lamivá vagy községivé tesszük és a felekezeti szellemtől a lehető legtökéletesebben megtisztít­juk. — Franciaországban látjuk ennek a példá­ját ; a francia népiskola világiasitásának bizonyára igen nagy része van abban, hogy minden ujabb választáson százezrekkel szaporodnak a progresz­sziv pártok hivei. De be kell hatolnunk a népiskolába a ta­nitók utján is, és ez a munka — joggal állitha­tom, már folyamatban is van. Szociálismust ugyan egyetlen néptanító sem tanít iskoláinkban: ne is tanítson. De van már jókora sereg tanitó, a ki igazságot tanit, igazságot és semmi mást. A tör­ténelmi hazugságokat helyes világításba állítják a mi modern tanítóink, a vak ágyútöltelékké neve­lés rendszerből kivonják magukat; a „minden jól van", „Isten mindent bölcsen rendezett el", „min­dig így volt, mindig igy lesz", a föltétlen meg­nyugzás és megelégedés moráljára bátran rácáfol­nak, uj erkölcstant hirdetnek, amely megmutatja a mai rendszer bűneit és nyavalyáit és meg­mutatja a gazdasági igazságosság útját is, az emberiség jobb, boldogabb jövendőjéhez elvezető utat. A modern tanitók az igazságot tanítják és nekünk elég, mert az igazság utja tökéletesen egy egyenesbe esik a szocializmus útjával. Arra kell tehát törekednünk, hogy az igy dolgozó tanitók száma megnövekedjék: a népta­nítókat el kell hóditanunk a reakciós konzervatív osztályoktól. Ez a munka nem könnyű, de nem is kilátástalan. A tanitók már származásuknál fogva is közel esnek a proletársághoz : többnyire földhöz ragadt proletárok gyermekei. (Mert más ki is bocsátaná gyermekét arra az intellektuális pályára, amelynek munkásai fölesküsznek az örö­kös koplalásra.) De nem csak származására, ha­nem saját gazdasági helyzetére nézve is igen kö­zel esik a tanitó a proletársághoz. A kötelező kemény gallér csak látszólag emeli az „urak" közé, valóságban a tanitó többet küzködik az anyagi gonddal és nyomorúsággal, mint az átla­gos ipari munkás. Az uralkodó osztályok nagyon silányan díjazzák a tanítónak azt a nagy és reá­juk nézve rendkívül érdekes munkát, hogy az uj nemzedéket a mai rendszer támaszává iparkodik nevelni. A tanítónak tehát tulajdonképen semmi érdeke sincsen a mai rendszer támogatásában. Ha mégis támogatja, ezt öntudatlanul teszi; azért teszi, mert ő maga is a tendenciózus nevelésnek, az osztály érdeket szolgáló tanítóképzésnek rabja. Nem ismeri a társadalom struktúráját, nem nyert természettudományos irányú kiképzést, ellenben szaturálva van az isteni világrend szent imádatá­val, a szellemi látáskört eldeszkázó ultrasoviniz­mussal, az elmúlt véres dicsőségért való szent lelkesedéssel. De mivel van bizonyos mennyiségű ismerete és mivel minden tanításnál szemléltetőb­ben beszél az ö saját gazdasági helyzete, meg a körülötte élő nép nyomorúsága: nem lehetetlen dolog őt felvilágosítani, saját osztályhelyzetének és osztályérdekének fölismeréséhez elvezetni. Be lehet neki bizonyítani, hogy az uralkodó osztá­lyok érdeke nem kívánja, sőt ellenzi a tanitóság helyzetének gyökeres javítását. A minisztereknek, nagypapoknak, nagybirtokosoknak és bankároknak nincs szükségük népiskolára, hiszen ők nevelők­kel, házi oktatókkal taníttatják gyermekeiket; el­lenkezőleg nyomorgó tanitó és nyomorúságos is­kola kell nekik, hogy igazi tudásra ne tehessen szert a nép, hanem csak ócska ideológiákon rágódjék. És bebizonyítható, hogy minél jobban távolodik valamely állam a feudális-klerikális állapotoktól, annál inkább tökéletesiti népoktatását és javítja a néptanítók helyzetét. Ezekkel az alapigazságokkal fordult a radi­kális tanitómozgalom és ennek lapja, az „Ujkorszak" a magyar tanítósághoz. Nem hirdettünk a tanítók­nak pártpolitikát és ezt a jövőben sem szándé­kozunk tenni. Ami mozgalmunk a szakmai moz­galom, amelynek során keressük az utat, amelyen eljuthatunk a népoktatás nagyszabású fellendíté­séhez és a tanitóság gazdasági helyzetének gyö­keres javításához. Az egyik út a politikai demok­rácia : általános egyenlő, titkos választójog. A másik út az iskolák államosítása és felekezetlen­sége, az iskolában az igazi tudomány terjesztése, az ócska hazugságok és babonák kiirtása. Ma már jó sok tanitó halad ezen az úton. Arra azonban sohasem próbáltunk befolyást gyakorolni, hogy a tanitó melyik politikai párt keretében iparkodjék megvalósítani a hirdetett ideálokat. Maguktól ju­tottak el a szociáldemokrata párthoz, vagy a pol­gári radikálisokhoz. És én a szocialista, nem irigyeltem és nem irigylem a csatlakozó tanítókért a radikális pártot sem, most a legfontosabbnak azt tartom, hogy a tanitó azokat a célokat szol­gálja, melyeket a radikális tanitómozgalom maga elé tűzött és mert . . . azon a polgári párton ke­resztül is ide fog vezetni a tanitóság útja. Hiszen itt a mi táborunkban vannak azok, akiknek köz­vetlen életérdekük a jó népoktatás; tehát az igazi jó népoktatás és a tanitóság igazi megbecsülését csak a szocializmus meggerősödése és győzelme fogja meghozni. A radikális tanitómozgalom, amely az összes progresszív irányú tanítóknak összefoglaló szerve­zése, az eddig elért és az eseményeket figyelemmel kisérő elvtársak előtt nem ismeretlen — eredmé­nyeknél nem állhat meg. Ezt a mozgalmat, mint az összes progresszív tanitók mozgalmát — folytatni kell és ezt a mozgalmat támogatni kell minden­kinek, aki a progresszió hive, tehát legelső sorban a szociáldemokrata pártnak. Ebben példát mutat­nak francia elvtársaink. Ott a progresszív tanitó­mozgalmat igazi értéke szerint becsülik és támo­gatják, aminek egyik jellemző bizonyítéka például az is, hogy a francia progresszió tanitók lapjába (Bevue de 1' Enseignement Primaire) Jaures elvtárs, korunk egyik legkiválóbb politikusa, szónoka és publicistája, továbbá Sembat és Albert Thomas elvtársak, a francia szocializmus kitűnőségei írnak vezércikkeket. Azt hiszem, hogy a mi pártunk is egyre nagyobb mértékben fogja méltányolni ezt a moz­galmat, amely nekünk, — ha a tanitó szavazókat és tanitó agitátorokat egyelőre nem produkál is nagy számban, mindenesetre óriási kulturértéket jelent." Eddig a magát egyszerű szocialistának valló, de lényegében agitatív progresszivista és racionalista — atheista szociáldemokrata radikális népboldo­gító tanitó, aki azonban, több mint valószínű, hitét korántsem hagyva cserben, távol áll attól az ön­zetlen szándéktól, hogyha teheti: akár Bebel, akár Marx vagyont gyűjtve, egykor bankár lehessen. Közöltem a cikkét egész terjedelmében, amely kétségtelenül igen figyelemre méltó annyival is inkább, mert a tanitók toborzását célozván egy­úttal, hol együgyűeknek, hol pedig képzett szakma­belieknek tartván őket, azzal hivja, csalogatja a radikális táborba, hogy majdan a politikai radikális párt leszen az, amely a tanítóknak összes eddigelé előterjesztett, vagy a jövőben előterjesztendő összes kívánságokat reljesiteni fogja. És pedig a francia állapotokra való hivatkozással, ahol mint hallom és tudomásom van róla, a tanitók fizetése sem­mivel sem több, mint a magyarországi tanítóké és társadalmi helyzetük sem jobb, jólehet, lapjukba az általa megnevezeit két kiváló elvtárs is ir vezércikkeket. No már pedig, ha valahol, úgy Franciaországban van virágzásban a progressziv szociáldemokratikus radikális uralom ! Somogyi cikke azonban értékes anyag annak szétbontására és tételenként való annak elbírá­lására, vajon miket mond, hogyan állítja be azokat. — Amiről majd a jövőben! Bertalan Vinee. Sz. István napja a fővárosban. Á Szent István napi körmenet iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. Az Országos Katolikus Szövetség (IV., Ferenciek-tere 7., III. 1., I. em. 8.) felhívja a katolikus egyesületek és körök vezetőit, továbbá a főtisztelendő papságot, hogy már most sürgősen jelentsék be részvételeiket, különösen azok, kik nagyobb csoportokban jönnek, hogy megfelelő férőhelyről gondoskodhasson számukra. A külön-külön utazók legjobban teszik, ha közvet­lenül fordulnak a szállodákhoz. Az államvasutak aug. 18—22-ig a szokásos vasúti kedvezményt ismét mindenki számára megadták. Az országos

Next

/
Oldalképek
Tartalom