ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914
1914-06-21 / 25. szám
XIX. évfolyam, Esztergom, 1914. június 21. 25. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Budapesti közgyűlésünk. •— A „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve" c. egyesület Vl-ik közgyűlése. — Közli: Pauer Károly. X. Pius pápa jelszava az „Instaurare omnia in Christo!" megjelöli azon egyedül lehetséges módot, amelyen korunk nagy kérdései megoldást nyerhetnek, társadalmi intézményeink virágzásnak indulhatnak. Az egész emberiségnek meg kell újulnia Krisztus szellemében, meg kell újulnia értelmének és szivének minden megnyilatkozásában. A tökéletes krisztusi eszményképet kell önmagában kialakítania, ha tökéletes ember kivan lenni. A Krisztus szellemében való megújulás nélkül sem az egyed, sem a társadalom nem fog boldogulni tudni soha. De ha valahol szükséges és pedig égetően szükséges ezen megújulás, akkor a gyermekvédelem terén feltétlenül elengedhetetlen. Nélküle ez a társadalmi intézmény megoldhatatlan, mert a szellemi és erkölcsi motívumoknak, az értelem végzetes eltévelyedésének és a szívnek mindenre kiható romlottságának itt döntő szerepe van. Az instauráció, a megújulás munkáját e téren már ott kell kezdenünk, ahol a dekrisztianizálás a zsenge gyermekkorban üzi romboló munkáját. Az elhagyott, szegény és züllésnek indult gyermekeket kell megmentenünk. És pedig nemcsak azok testét, de egyúttal lelkét is. Ezt a fenséges célt tűzte maga elé a „Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Müve" c. egyesület, szemben az AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A főkapitány felesége . . . . . . Gyönyörű napsugaras, meleg nyári délelőtt. A ferences barátok szegényes templomának karcsú tornyában épen tizenegyet ütött a javításra szoruló öreg óra . . . ... A megye székvárosának pompás villanegyedében festői képet nyújt a keskeny gyalogjárón korzózó diszes hölgyközönség s úri gavallérok. A sok szép, büszkén lépkedő fiatal leány, a kinyillott rózsaként pompázó sok fess asszony illatos, világosszinü, habkönnyű, rafináltan díszített toalettjei, nemkülönben az urak választékos eleganciája : oly szép utcai képet nyújtanak s örömről, gazdagságról, boldogságról és szerelemről mesélnek a köztük olykor — élénk kontrasztusként — szürke verébként idegenkedve, félve átsurranó munkásembereknek, akik csak úgy futtában, lopva vetnek olykor egy-egy csodálkozó, félős tekintetet kíváncsian egy-egy puccos, pouderozott, kikent-kifent delnőre, mert sietős az útjuk, mert bizony ö nekik minden percük drága: hisz' a gyár irodájában, ahol a szombatok délutánján kiszoktak nekik adogatni a kenyérre meg krumplira valót, azt a néhány, munkadíjnak csúfolt koldus filléreket, — ott is az a felirat díszlik a falon : „Time is money", magyarán „az idő pénz"; nekik bizony nincs idejük a korzózásra, keresztül sietnek, vissza, műhelyükbe tovább dolgozni a — kenyérért... Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. „Országos Gyermekvédő Ligá"-val, mely a gyermekek vallása, erkölcse iránt indifferens, arra súlyt nem fektet. Másszóval csak a gyermek testét gondozza, lelkével nem igen törődik. A kath. gyermekvédő ligának tehát sokkal magasztosabb, sokkal fenségesebb és ideálisább a célja. Hallottuk az elnöklő alapító: Rajn er Lajos dr. püspök, általános érseki helytartó ajkáról. „Midőn egyesületünk — úgymond — a keresztény szeretet alapjára helyezkedett, az volt a célja, hogy azokat az igazgyöngyöket, melyek Isten képmását viselik magukon s azért végtelen értékűek, a sárból, hová az élet forgataga belesodorta, kiemelje, megtisztelje, fényessé, ragyogóvá tegye." Ebben különbözik tehát a mi egyesületünk az egyéb hasonló mozgalmaktól. A keresztény szeretet szülte, a keresztény szeretet vezérli, lelkesíti, bátorítja, munkájában, a keresztény szeretet uralja minden gondolatát, vágyát és cselekedetét. Nem csodálom, ha Ruffy Pál miniszteri tanácsos is éppen ezt a szeretetet bámulja egyesületünk működésében. „Az állami gyermekvédelemnek is meg vannak a maga közegei, hatalmas apparátussal dolgozik — úgymond — de szükségünk van főleg arra, amit az alapító püspökelnök hangoztat, a szeretetre, amelyet nem lehet mással pótolni ..." Belátja Ruffy is, hogy ez az a hatalmas rúgó, mely a kath. gyermekvédelem virágzását előmozdítja és a vezetőséget, a tagokat lelkesíti kitartó, ernyedetlen munkájukban. Ezen áldásthozó, fontos életcélt szol. . . Szentimrey Szabolcs városi rendőrfőkapitány tornyos-erkélyes, oszlopos-cirádás villájának egy keleti kényelemmel pazarul berendezett, aranynyal vegyitett égszínkék kárpitu boudoirjában drága törökszőttes, kényelmes nyugágyán, finoman ívelt könyökére támasztva — pihen a ház úrnője, a sokaktól megirigyelt főkapitány neje, a „szép nagyságos asszony". . . Mert tényleg — Balzac-korban levő, kimondottan szép és fess asszonyka — a rettegett, mindig oly félelmetesen komoly rendőrfőkapitány — ennivalóan bájos felesége . . . Szabályos, üde, alabástromszerüen fehér arca, amelyet az életelevenség biborpirral vont be, ébenfekete dús selyemhajzata, melyet turbánszerűen csavart feje köré a nöi ujjak finom Ízlésével; mély tüzü, éjszínű nagy szemei, amelyekből a mai kor társadalmi asszonyának szokásos hideg, merevengögös tekintete hiányzott; a plasztikusan szép, szoborszerű termete, melyet a halvány rózsaszinü princessz-pongyola gyönyörűen érvényre juttatott — egy görög istenasszony benyomását keltette a szemlélőben . . . Jól ápolt, rózsás körmű, munkához soh'sem szokott bársonyos ujjaival egy divatlapban lapozgatott ideges türelmetlenséggel, hol meg nyugtalankodva figyelte az előszoba ajtajának éles csengőjét . . . Várt valakit . . . — Végre, — hosszú kínos percek multán — melyek a nagyságos asszonynak éveket jelentettek, felhangzik a csengő hangja s nemsokára a szobaKéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. gáló egyesület tartotta f. hó 16-án délután 4 órakor Vl-ik közgyűlését a budapesti központi papnevelő-intézet dísztermében. Csendes volt eddigi munkája, de eredményes. Felkarolta az intelligencia és a szegényebb néposztály is. Ugy az elnöklő püspök szavaiból, mint a központi igazgató és pénztáros előterjesztéséből kitűnt, hogy az egyesület rövid hat évi fennállása alatt szép sikert ért el. Céljának megvalósításától természetesen még messze van, amin nem is csodálkozhatunk, hiszen ilyen rövid idő alatt célt érni ugy sem lehet. Reméljük azonban, hogy ha az egész kath. társadalom összefog, ha az egész kath. társadalom közeledik majd az elhagyott, szegény és a züllés veszedelmének kitett gyermekekhez és szívesen felajánlja nekik megmentésük céljából filléreit; ha éreztetni fogja velük a krisztusi szeretetet, a kath. hit és erkölcs szükségességét és az „igazgyöngyöket kiemeli a sárból", a munka eredményes lesz. Adja Isten, hogy a nemeslelkü és a gyermekek testi-lelki megmentéseért annyira buzgólkodó aranyszívű alapitónk által életre kelt nemes eszme mielőbb testté váljék! A közgyűlés lefolyása a következő volt: Kik voltak jelen? Pont 4 órakor nyitotta meg Rajner Lajos dr. püspök-elnök az egyesület Vl-ik közgyűlését. A papnevelő-intézet aulájában ekkor már előkelő és diszes közönség jelent meg. Bár kint zuhogott az eső, bent a szivek mégis ünnepeltek. A egyesület iránt melegen érdeklődök szivét-lelkét nem tudta lelohasztani az időjárás kedvezőtlen volta. Megcicától kisérve, belép az úrnőhöz egy 14—15 éves, a munkásosztályhoz tartozó fiú. Ruházata — noha eléggé tiszta, — de bizony sokat hágy még kívánni valót — s a szegénységet róla letagadni bizony nem lehet . . . A fiú illemtudóan köszön, meg is csókolja a szép asszony puha kezét s a hóna alatt szorongatott papiroscsomagból kivesz egy lehelet-, egy költeményszerü, csodásan finom, az ezeregyéjbe illő, zizegő selymű női belépőt.. . mialatt félénkdeden, szemlesütve — ó szegény emberek karakterisztikuma! — mondja a nagyságos asszonynak : — Édes anyám küldi. Ö maga nem bír eljönni most, mert sok a dolga és édesapa is fekszik még ... és édesanyám szépen kéreti . . . hogyha. . . tetszene . . . De ezt már nem hallja a nagyságos asszony. Mert szinte elbűvölve nézi és vizsgálja az ügyes munkásnőtől elkészített ruhadarabot. Soh'se hitte volna, hogy az a sok gyerekű, kopott külsejű iparosasszony ily remeket tud alkotni; szinte extázisban volt az örömtől, hogy fognak majd nézni este a színházban, hogy fogják irigyelni az ö „kedves" barátnői, a Hadházyné főintézőné, meg az ügyész felesége, az a szeplős Marótiné, aki oly raccsolva beszél és affektál, mint egy fiatal porosz premierlieutnant s akik csak párisi kalapokat, meg Bécsből hozott ruhákat hord. Mily „hatást" fog majd elérni, jaj, hogy fogja a méreg enni azt az utálatosan gőgös Domanyics baroneszt, aki fess voltát a szobalánya vattirozó ügyességének köszönheti ... No megálljatok csak, ha ezek most majd kérdezik, ő