ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-06-14 / 24. szám

hangú, magasan szárnyaló beszédet Pázmány jelességeiröl s kijelentette, hogy a társaskáptalan dr. Mihályfy Ákostól átveszi, vagyis már átvette a siremléket, megígérvén annak hűséges őrzését. A bibornok-hercegprimásnak bemutatták Riegele művészt, majd eltávozott a dómból. A közönség tüstént a kath. kör helyiségébe tartott, keresztültörtetve a korzón hömpölygő sűrű tömegen, amelynek nagy része bizonyára kath. volt, de Pázmány Péter nem érdekelte. A körnek elegáns termei igen Ízlésesen voltak diszitve növényekkel és gyönyörű rózsákkal. Felerészben papokból és szerzetesekből állott az érdeklődő közönség. (Két fiatal óriás, újságírói mellékfoglalkozásuak, egymást szapulták. Dr. Dudek kiadta a portiójukat.) Kumlik alpolgármester rövid alkalmi beszédet mondott, majd dr. Dudek János állott szólásra s Pázmánynak tudását, életmódját, politikai fogásait, buzgóságát úgy leírta, hogy valósággal magunk előtt láttuk nagy alakját. Mikor már dr. Dudek 3

A órát beszélt lelkendezve sóhajtoztak a pozsonyi urak és hölgyek: — Juj, csak beszélne még 1 Csak be ne fejezze! De beszélt is ám! Sokat akart e napon mondani a tudós tanár és mondott is. Kikaptak Pázmány Péter igazságtalan bírálói: „ . . . gróf Andrássy Gyula könyvében is úgy találjuk, hogy Pázmány politikáját nem tudta érdeme szerint méltányolni." „ . . . levelei Beöthy Ákost annyira megtévesztették, hogy egészen méltatlan sorokat kockáztatott meg Pázmányról." Szidást kaptak a széthúzó katholikusok, akik minden kath. könyvet, újságot, munkásságot leszólnak, lebirálnak. (Megérdemelték a jelenlevők közül többen e szidást, de maga a hírneves tudós is kíméletlen kritikus irodalmi téren.) A leendő pozsonyi egyetemre pályázó tanárjelöltek oktatást nyertek, hogy irodalmi működésükre és ne protekciókra támaszkodjanak. Azután — „

fides penes auctorem" — dr. Dudek nyilatkoztatta ki, hogy a magyar kath. autonómia sohasem lesz meg, mert a magyarországi román gör. kath. egyház nem akar beleilleszkedni. Igy hát hiábavaló a magyar püspöki kar, a hercegprimás és a kormány igyekezete és jóakarata. Ilyen formán mondta a szónok, mi azonban nem esküszünk rá!! Szűnni nem akaró tapsvihar környezte a szónokot és önkéntelenül is Prohászka püspök szónoki sikerei jutottak eszünkbe. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás komoly, méltóságteljes szavai irányították rá lelki szemeinket hazánk jelenlegi helyzetére, midőn a többi között igy szólt: „Pázmány Péter lelke itt lebeg fölöttünk. Hosszú időknek tanuja ez a nagy lélek. Látta dicső alkotásának fejlődését és áldásait. Látta főpapi munkájának és politikai tevékenységének gyümölcseit. Ha megszólalna most közöttünk az időknek ez a tanuja, nem mondaná-e a pirulásunkra, hogy a legújabb idők hoztak számára csalódást s hogy a mi korunkban találkoztak, akik a bölcsesség palástjában az egyház és a haza ellen támadtak épen Pázmány egyetemén, amelyet ő ezeknek védelmére alapított. Ha megszólalna a márványajk a pozsonyi dómban, nem tiltakoznék-e szándékának meghamisítása ellen s nem szólitaná-e fel avval a tüzes szavával, amely hajdan a sziveket lángra gyújtotta, hogy valamennyien tegyük meg a kötelességünket az ő hagyományainak védelmében?... Valamennyien, akik magyarok vagyunk, mert az ősi hagyományok megtagadása nemcsak az egyház, hanem a haza ellen is irányul." E beszédet s a hercegprimás egész napi fáradozását átgondolva csodálattal kell megállapítanunk és elismernünk, hogy csodaszerü férfiú ül Magyarország főpásztori székében — a nagy Pázmány Péter örökében. * Bámulva, lelkesülve, meghatva oszlottunk szét a kath. élet kis virágos kertjéből és a lármázó, tülekedő, hiúskodó korzói tömegeken keresztül törtetve igyekeztünk fáradt testünket biztos éjszakai révbe vezetni. Ezalatt rászállt a városra a sötétség. Bent a dóm szentélyében a pislogó öröklámpa fényénél talán összegyűltek Pázmány szelleme körül az ott eltemetett hercegprímások és országnagyok szellemei s megtekintették a nekik ajándékozott „beszélő siremléket." Vájjon nem szólt-e igy valaki a szellemek gyülekezetében: — Ezek az utódok szépen tudnak beszélni, de ha önzetlen munkásságot és méltányoló lelkületet is tanulnának föpásztoruktól, eredményeket is tudnának elérni. R. A modern korszellem figyelembevétele a szentbeszédben. A) Általában: 1. Mindenekelőtt ismerni és egyéni tapasztalat alapján tanulmányozni kell a modern kor pszichéjét. 2. Azért, mert a modern kor lenéz mindent ami régi, nekünk nem szabad az ellenkező hibába esni s elvből elitélni mindent, ami modern. A kultúra és a haladás pozitív eredményeit lenézni, (pláne ha magunk is élünk vele) maradiság, merev byzantinizmus volna. 3. Nem azért kell ismerni a kort, hogy konniveáljunk tényleges hibáinak, hanem hogy megértsük hallgatóinkat és megértessük magunkat velük. Az igazi félszegséget apostoli bátorsággal kell ostorozni, a pozitív vívmányt azonban elismerni ; általában : a korszellem jó és rosz oldalait „puncta contactus" érintkezési pontokul kell használni. 4. A korszellem félszegségeinek ostorozásánál azonban távol legyen a szivtelenség és a desperáció hangja. A lelki orvos és atya hangja érezzék ki a feddésből és a megoldás lehetőségének s jobb jövőnek reménysugara csillanjon át a feddés felhőin. 5. Különösen óvakodjunk a jeremiádoktól, a jelenkor általános szidásától és a „régi jó idők" kritikátlan dicséretétől. Felütvén a 300—400 év előtti szónokokat, ugyanis azt látjuk: hogy a „régi jó idők" prédikátorai ép úgy szidták a saját korukat — vagyis minden kornak megvannak a maga hibái. Némely szónoknál már szinte közhellyé vált a modern kor szapulása, minden beszédben kitér reá, „mintha a modern kor volna hibás — hiányos készületéért!" (Keppler.) 6. Az pláne öreg hiba, midőn valaki a jelenvaló buzgókat szidja távollevők hibái miatt (pl. „hogy ma oly kevesen jöttek össze.") B) In specie. 1. A túlságos modernség és újítási viszketegséggel szemben hangoztatni kell az igazság örök voltára, mely participál némileg Isten örök jellegéből, továbbá miként fér össze szépen a dogmák, ép úgy mint a tudományos igazságok változhatlansága a józan haladással, fejlődéssel. Szögletes maradiság nélkül is konzervatív lehet valaki és mégis modern. 2. A modern agnosztikus irány — rámutathat a szónok — ad abszurdum vezet: a tudományok csődjére, magának az igazság létének tagadására. Hivatkozhat a józan észre, valamint arra is, hogy az egyháznak kellett (X. Pius) a józan ész tekintélyét és legprimitívebb igazságait megvédeni. Az egyház tehát a modern korban is mint a „columna et firmamentum veritatis" igazolta be magát, melyre bizalommal tekinthetnek fel a népek. 3. Az egyházi szónok egyrészről ne legyen az alkotmányos élet és a polgárjogok ellensége. De kötelessége reámutatni az államforma és a társadalmi rend szükségességére. Annál inkább kell hangsúlyozni az erkölcsi rend és az Istentől való függés metafizikai szükségességére. 4. Élvezethajhaszó és szórakozni vágyó korunkban a templomban is iparkodni kell az egyházi művészetek (templom ékessége, főkép ének és zene) felkarolásával az Isten-tiszteletet is bizonyos szempontból fényessé és esztétikai szempontból élvezetessé tenni. Ugyanez áll az egyházi beszédre is. A hiányzót pedig pótoljuk a kath. egyesületi életben nyújtott látványosságok és tisztességes szórakozások útjain. 5. A romlott korszellem hatása alatt nevekedő bűnösök szivesebben befogadják az intelmeket, ha éles invektivák helyett irgalommal és szánalommal kezeljük őket, mint akik nem tisztán saját hibájukból tévedtek a bűn útjaira. Igy megutáltathatjuk velük lassankint a világ romlott szellemét. 6. A szélsőségek korában a pesszimizmustól óvjon minket a sok heroikus erény, amely korunkban — bár rejtekben — műveltetik (misszionáriusok, kórházi apácák stb.), melyet nekünk kell hirdetni (malum est diífusivum sui natura sua). Az intenzivebb hitélet utáni szomjnak pedig nyújtsunk tápot tökéletesebb prédikálás, a szentségek frequenciája, a kath. sajtó és könyvek kolportálása által valamint a modern pasztoráció egyéb eszközeivel. 7. A realisztikus irány sok jogosult igénnyel lép fel a szónokkal szemben, a) Legyen bizonyításunk szolidabb, konkrétebb, mint eddig volt. h) Példáink, történeteink, hasonlataink pszichologikusabbak s a tudomány kritériumainak megfelelőbbek — mint régente, c) Témáink és applikációink praktikusabbak, d) Jellemfestéseink ne színtelenek, hanem életteljesebbek. ej Óvakodjunk az önkényes túlzásoktól, akár a morális téren, akár a Marialogiában (pl. „Maria est omnipotentia supplex"; „sine Maria nihil potestis facere"; „Maria est supplementum Trinitatis" etc.) f) Mutassuk meg realisztikus korunknak, hogy a vallás is hasznos, sőt a leghasznosabb dolog. Pietas ad omnia utilis. A boldogság problémáját csak a vallásos élet oldja meg e földi életben is, annál inkább az örök élet perspectivájában. A vallásos élet a legreálisabb élet economice, higienice — és abszolúte, g) De főkép életünknek prédikációnkkal való összhangja által legyünk reálisak, csak a prédikáció hatása kedvéért is éljünk szentül. Csak ker. élet szülhet ker. életet; vita clerici — evangélium populi. 8. Mutassuk ki az élet példáin és az ellenvéleményűek naponkinti kudarcaiból és önvallomásaiból, hogy a kultúra csak raffinált kulturbestiákat nevelhet vallás nélkül; ideális embereket a történelem tanúsága szerint csak a keresztény élet nevel. 9. Korunk felületességére és idegességére való tekintetből a) beszédeink ne legyenek abstraktak és túl mélyek, hanem színesek, konkrétek és szemléltetők; b) változtassuk beszédeink témáját és a műfajokat; c) s a hallgatók türelmét ne tegyük próbára túlhosszú beszédek által. Elvünk legyen röviden — de jól. Oltártól való beszéd átlagos tartama 10—15 perc, a szószékről való vasárnapi beszéd 20—30 perc, ünnnepi vagy missziós beszéd lehet csak 45—60 perc. Tovább senki és semmi körülmények közt ne beszéljen ! 10. Utaljunk gyakran beszédünkben arra, miszerint a modern élet összes konfortja nem képes az emberek lelkét kielégíteni (gyakori életuntság és öngyilkosság). Hogy a szenvedés elkerülhetetlen problémáját csak Krisztus keresztje oldotta meg. Tehát gazdag-szegénynek szüksége van a hitre. A fáradt és üres lelkeket pedig biztassuk a vallás vigaszával „venite ad me omnes qui laboratis et onerati estis — et ego reficiam vos." A jó lelkiismeret nyugalma, boldogsága többet ér minden kincsnél. Pietas cum sufficientia (megelégedés) — maximae divitiae. 11. Stylus és előadás szempontjából kerülni kell a sablont és a monotomiát s törekedni kell formatökélyre és nyelvbeli ékességre. De e szempontból is csak a perennis értékű eszközöket szabad alkalmazni a szószéken. Isten mentsen attól, hogy a templomi szószék legyen bábszínháza a — modern korban oly szédületes gyorsasággal — változó irodalmi divatnak. Semmi sem ellenkezik annyira Isten igéjének komolyságával és érthetőségével, mint a modern impresszionista, futurista stylus akrobatáskodásai agnosztikus paradoxonokkal, idegrontó szófaragványaival, hisztérikus meglátásaival s átéléseivel. 12. A nemes értelemben vett individualitás pedig magával hozza a) hogy a prédikáció a prédikátorral „aus einem Guss" legyen. Nem mindig zsenik kellenek ehhez, vagy azok majmolása, hanem hogy mindenki Isten-adta természetes tehetségeivel fejtse ki a legjobbat, amire képes; b) hogy benső hévvel és meggyőződéssel beszéljen, életről az életnek; tehát nem mesterségszerüen — céhszerűen. A hideg lakatost legkevésbé lehet a szószéken elszivelni; c) a személyesség (individualitás) persze nem tévesztendő össze a személyeskedéssel vagy egyéni kérkedéssel, pöífeszkedéssel. Brúnó. Eucharisztikus kongresszus Pozsonyban. A Pázmány siremlékének lepleplezésével kapcsolatban fényes sikkerrel dicsekvő kongreszszust tartott Pozsonyban, a szentferencrendiek templomában a főegyházmegyei eucharisztikus papság. A kis Kárpátok vidékének és Felsőcsallóköznek majdnem összes papjai összesereglettek bíboros főpásztoruk köré, hogy az ő és az előadók pünkösdi gondolatainak Maradásától felfrissüljenek és a szentségi Jézus szeretetében megújuljanak. Az ösegyházi zsinatok hangulata töltötte el annak az egész egyházi hierarchiát képviselő körülbelül 180 papnak lelkét, akik ezen a szentségi Jézus szolgálatát előmozdítani akaró tanácskozásokban résztvenni szerencsések voltak. Jedlicska nagyszombati vikárius által tartott ünnepélyes Veni Sancte-vel és szent misével kezdődött meg 9 órakor a kongresszus, melyet dr. Babura László bpesti központi szemináriumi