ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-05-31 / 22. szám

és a tantestület igazgatósága Molnár Sulpie főgimnáziumi igazgató vezetésével, ki szintén frappáns beszédben juttatta a bibornok-hercegprimásnak az ifjúság nevelőinek hódolatát. Dr. Csernoch János bibornok hercegprimás mindannyinak szívből jövő közvetlen beszédben válaszolt. A nála megszokott mély értelmű szavakban biztosította az intézményeket gondosságáról s midőn őt — úgymond a Szentatya kitüntette, nemcsak díszt adott, de kötelességeket is, melyeket Isten segítségével papjainak és a polgárságnak segítségével és szeretetével hiszi, hogy meg is fog oldani. A vármegye és a város küldöttségével együtt tisztelgett Párkány község elöljárósága. A politikai község, a hitközség, a tantestület, ipartestület és az egyesületek küldöttségeit dr. Majer Imre pápai kamarás, plébános vezette. A küldöttségben voltak a többiek között: Element István, Hencz igazgató tanító, Ivanics Gyula, községi főjegyző és Krizsán Vince biró. A díszebéd. A délelőtti fogadtatások f elegy ig tartottak s a hercegprimás a sok törődés, fáradtság, többszöri beszéd dacára is frissen és jókedvvel búcsúzott el az egyesületeket vezető Mattyasovszky Lajos lovagtól, hasonlóképen humoros kérdést intézett a szaléziánusok küldöttségéhez s ezen kérdésekkel egyrészről megmutatta irántuk való jóindulatát, de másrészről bizonyságot tett mindenre, még a legaprólékosabb dolgokra is kiterjedő figyelméről és emlékező tehetségéről. Valaki meg is jegyezte a háttérben: — A kegyelmes úr egymagában is elkormánozná az óriási főegyházmegyei, ha fizikai ereje lépést tudna tartani a szellemiekkel. Jóformán amint kivonultak a tisztelgők a palotából, már vonulni kellett a várhegyre, ahol a papnevelő intézet nagy ebédlőjében a bibornok körülbelül 150 személyű diszebédre teríttetett. A primási palota nagy ebédlője kicsinynek bizonyult erre az alkalomra, de szükség is volt arra a teremre, mert a budapesti vendégek délutáni étkezésére készítették elő benne az asztalokat. A papnevelde előtt kocsitáborok vonultak fel s a minden rendű és rangú urak, előkelőségek az alkormányzó szobáiban gyülekeztek. Porgesz Béla mozitulajdonos már reggel óta azon fáradozott, hogy az ünnepség hű képét szerezhesse meg felvevő gépe segélyével. Most is ott látható az ebédlőhöz vezető folyosón, amint várja a Főmagasságú Urat és a pápai követet. A bibornok meglátogatta dr. Koperniczky Ferenc kormányzót a nemes testőr társaságában, majd levonult az ebédlőbe kíséretével, hová a diszes vendégkoszorú is követte. Az ebédlő ünnepies díszben pompázott s a főasztal fölött a főpásztor képe volt elhelyezve ízléses drapériák és virágfüzérek között. A bibornok-hercegprimás köszöntő beszédet mondott a pápára és a királyra s örömének adott kifejezést mindkét uralkodó szerencsés felgyógyulása fölött s szívből kívánt nekik még számos éveket. Ekkor feltárultak a szárnyas ajtók s kint a folyósón felharsant az ének a kispapok ajkán: „Hol szent Péter sirba téve* mindenki tiszteletteljesen állva maradt s a lelkesedés megnyitotta az ajkakat, mert lassankint átragadt az ének a vendégekre is s már nemcsak az énekkar, hanem a hívek tábora zengte: .Tartsd meg Isten Szentatyánkat Kri sztusnak hely tartó j át. * Majd Bogisich Mihály v. püspök Királyhimnuszát énekelték mély átérzéssel, mire általánosan ugy nyilatkoztak, hogy kár miszerint e himnuszt az iskolákban nem tanítják és igy mindeddig nem örvend közismeretségnek. Meszleny Pál főispán és dr. Rajner Lajos püspök a bibornokot éltették tartalmas és magas színvonalú beszédükben. A hercegprimás a következő szavakkal üdvözölte a nemesi testőrt: Nagyságos Lovag Űr! Engedje meg mindenekelőtt, hogy kifejezhessem legmélyebb hódolatunkat, mellyel ugy én, mint jelenlevő papságom és híveim Nagyságod, mint Ö Szentsége X. Pius Pápa követe iránt tartozunk, ámbár egyéni kiválósága is, mely alapul szolgált magas küldetésének, egymaga is méltó a mi kiváló tiszteletünkre. Ma azonban Nagyságod nemes személyében magát a Szentatyát tisztelhetjük követében ugyanazon gyermeki hódolattal és szeretettel, melyre a pápa iránt kötelezve vagyunk s melyet mindig tanúsítani is akarunk az egész világ előtt. A küldetés melyben Nagyságod Ö Szentsége nevében eljár: az esztergomi érseki szék és jelenlegi főpásztorának kitüntetése, hogy az a római szentegyház bíboros fejedelmei sorába felvétessék. Ez érseki szék dicsőségének kezdete ama napoktól számítódik, midőn a magyar nemzet a kereszténységre való megtérése által Krisztusban újjászületett. Azon időtől kezdve már különös tekintettel volt a Szentszék apostoli szent királyunk első alapítványára: az esztergomi érsekségre, azt megerősítette isteni joghatóságával, beragyogta dicsőségének sugaraival és azon volt, hogy ez érsekség viselői a bíborosok szent kollégiumának tagjai lehessenek. Ismervén fogyatkozásaimat távol áll tőlem a gondolat, hogy valami kapcsolatot keressek az egyház szolgálatában szerzett érdemeim és a magas méltóság között, melynek most részesévé lettem, hanem e ritka kitüntetés egyedüli okául egyedül az esztergomi érseki szék kiváltságos helyzetét tekintem, mely az elsők között foglal helyet nem csak Magyaorszagon, hanem az egész katholikus világban. Jól tudom, hogy Ő Szentsége atyai kegye, a bíbor, mely újra borítani fogja Magyarország első érseki székét, súlyos kötelezettségeket jelent reám nézve. Megkívánja, hogy életem megfeleljen e magas méltóságnak, hogy érseki székemet bíboros erényekkel keli felékesítenem. Részemről ígérem ez ünnepélyes pillanatban, hogy minden törekvésem, egész hátralevő életem az egyház szolgálatára lesz szentelve, és hazám szogálatára, mely oly szorosan össze van forrva a katholikus egyházzal. Szolgálni akarok mindkettőnek kifogyhatatlan szeretettei és hűséggel, valamint engedelmességgel a római pápa, Krisztus földi helytartója, az egyház látható feje iránt. Szívből köszönetet mondok Nagvságod fáradozásaiért és kérem, tolmácsolja Ö Szentsége trónja zsámolyánál fiúi hódolatomat és hálámat. Éljen Ö Szentsége X. Pius Pápa! Dr. Horváth Ferenc prelátus a bibornok kívánságára rögtönözve olyan olasz beszédet mondott 0 Szentségére, hogy bár nem értettük sokan, a zengzetes nyelv és a kicsillanó latin szótövekből született sejtés mindenkit elragadtatott. A beszéd igy hangzott: Non possiamo omettere di salutare pubblicamente il delegato di sua Santita Pio X, il quale ci ha vallegrato collá sua statura militare e la sua nobile visata. La salutiamo di cuore, non solamente perche rappresenta l'augustissima persona del vicario di Gesu Christo, il quale — come un miracolo morale perpetuo — governa tutto il mondó cattolico, me perche l'Ungheria non puo mai dimenticare i benifizi immortali della Santa Sede, la quale proteggeva nei tempi tristissimi la patria nostra. Assicuri nel nostro nome il Santo Padre, che i cattolici ungheresi sarauno sempre aderenti a Roma eterna, fedeli al Sommo Pontefice Vicario di Gesu Christo, capo visibile della chiesa cattolica! Evviva il Santo Padre Pio X. Magyarul: Nem mulaszthatjuk el, hogy nyilvánosan ne üdvözöljük Ö Szentsége X. Pius pápa követét, ki katonás alakjával és nemes megjelenésével megörvendeztette szivünket. Lelkünk mélyéből üdvözöljük nemcsak azért, mert képviseli Krisztus földi helytartójának magas személyét, aki — mint folyton élő erkölcsi csoda — uralkodik az egész katholikus világ felett, hanem mert Magyarország sohasem felejtheti el a szentszék ama halhatatlan nagy jótéteményeit, melyekkel a legszomorúbb időben támogatta országunkat legnagyobb ellenségei ellen. Biztosítsa nevünkben Ő Szentségét, hogy a magyar katholikusok mindig hűségesen ragaszkodni fognak az örök Rómához s engedelmes fiai lesznek a római pápának, Krisztus földi helytartójának, az egyház látható fejének. Éljen Ő Szentsége X. Pius pápa! A viharos „evviva" kiáltásokra Francesco Alessandroni Cermatori nemesi testőr fölpattant helyéről s meghatottan kocintott a zseniális prelátussal. Az ebéd végeztével a bibornok visszakocsizott palotájába s a megvendégelt közönség is oszolni kezdett. A néppárt tisztelgése. Az országgyűlési néppárt nem várta meg a küldöttségek hajóját, hanem Kossuth Ferenc temetése után tüstént vonatra ült, hogy minél hamarább bemutathassa hódolatát a bibornok-hercegprimásnak. Délután 4 órakor már a primási palotában volt a küldöttség, melyben részt vettek gróf Zichy Aladár vezetése alatt: Molnár János praelátus, Simonyi-Semadan Sándor, Brestyánszky Kálmán, Haller István Bartos János képviselők, Ernszt Sándor, Turi Béla és Landauer Béla kültagok. A párt nevében gróf Zichy Aladár beszélt s kérte a párt részére a hercegprimás szeretetét s a tagok fiúi hódolatáról biztosította a bibornokot. Dr. Csernoch János bibornok közvetlen szavakkal köszönte meg az üdvözlést és barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival. A biborföveg átadása csütörtökön d. u. történt a hercegprimási palotában, hol a budapesti küldöttségek a főhercegi lakosztályban gyülekeztek. A hely kissé szűk volt, mert az előkelőségek a fővárosból és még Esztergomból is oly nagy számban jelentek meg, hogy a másod emeleti fogadóterem zsúfolásig megtelt. Ez azonban egy csöppet sem vont le az ünnepély fényéből. A hercegprimás megérkezése után kevéssel a terembe lépett teljes díszben a pápa követe Francesco Alessandroni Cermatori és rövid olasz beszéd kíséretében átnyújtotta a bibor kapuciumot. A hercegprimás átvette és nyomban fejére tette és előbb olaszul, később magyarul a legmélyebb hódolattal köszönte meg a Szentatya kegyét és kitüntetését, hogy e szent bíborral feldíszítette. Lelkes éljenzés kisérte ezt a feledhetetlen aktust és a hercegprimás szavait. A zuccetto átvétele után a hercegprimás a belső szalonba vonult és itt fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Mindenek előtt a kormány nevében Jankovich Béla vallás és közoktatásügyi miniszter üdvözölte meleg szavakkal az uj bíborost. Jankovich miniszter után a főrendiház küldöttsége következett, amelyet dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek vezetett, ki üdvözlő beszédben rámutatott arra a jelentőségre, amelyet az esztergomi érseki szék az egyház és haza szolgálatában képvisel. A hercegprimás egyedül jogosult arra, kogy a király fejére tegye Szent István koronáját s ezáltal létre hozza azt a szent frigyet, mely a király és alkotmány közt van. Válaszában a hercegprimás megköszönve az üdvözlést s kijelentette, hogy ezentúl is mint a főrendiház tagja szem előtt fogja tartani az egyház és haza érdekeit. A képviselőház tagjai is igen nagy számmal jelentek meg az uj bíboros előtt. Simonsits alelnök vezette őket. Gróf Zichy János üdvözölte beszédében a bibornokot, aki nemcsak jó ember, hanem valódi férfi, nemcsak Isten kegyelméből való egyházfő, hanem államférfiú is, aki nagy kvalitásaival nyerte el a megérdemelt kitüntetéseket, melyekért sohasem törekedett. Én vagyok annak legilletékesebb tanuja — mondotta gr. Zichy János — hogy csak az apostoli szentszék és az uralkodó kifejezett bizalma és akarata kényszeritette őt felelősségteljes állásába, melyben éppen nagy kvalitásainál fogva reméljük, megteremti az egyetértést, a békét, melyre a katholikusok között is oly nagy szükség van. Tisztelegtek még Jankovich miniszter vezetése alatt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselői, akik közül szintén számosan jelentek meg, továbbá a vallás-alapokra a felügyelő bizottság, melynek szónoka br. Förster Gyula v. b. t. t. volt, majd a hercegprimás egyházmegyéjének területén levő főispánok tisztelegtek. A hercegprimás szives szavakat intézett minden küldöttséghöz. A buffet. Mikor a tisztelgéseknek vége szakadt, a budapestiek lementek az I-ső emeleti nagy ebédlőbe és a mellette levő fogadó termekbe, ahol finoman tálalt ízletes hideg ételek és italok várták őket. Öröm volt látni, amint a diszes hölgyközönség, a főrendek, a képviselők, a papság s az egyetemi tanárok jóízűen fogyasztották az asztalokon levő ételeket, miközben a hercegprimás cerclet tartott és sokakat közülök kitüntetett megszólításával. A főpásztor •— bár a nap fáradalmai nagyon kimerítették — mégis oly fiatalon s ruganyos léptekkel, kedves, mosolygó arckifejezéssel járt kelt nagyrabecsült vendégei között, mintha a fáradtságnak, a kimerültségnek nyoma sem látszott volna rajta. Egészen háromnegyed 8-ig időzött a kedves budapesti társaság a prímás palotájában s a főpásztor is mindvégig velük társalgott. Különösen Jankovich Béla miniszterrel, Eszterházy Miklós herceggel s báró Förster Gyulával beszélgetett hosszasabban. A főpásztor oldalán ott volt a pápai nemesi testőr is, akivel több főrend olasz beszédbe elegyedett, ami a követre látszólag igen jó benyomást tett. Az országos küldöttségek d. u. 5 óra után érkeztek a „Széchenyi" különhajóval. A küldöttségekben a minisztérium, a főrendiház, képviselőház, tudományegyetem és az