ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-05-17 / 20. szám

1911-re nem lett meg az önnálló bank, de rna talán távolabb vagyunk tőle, mint voltunk ezelőtt tiz évvel. Kossuth Ferenc Széchenyihez közeledett, mert akkor már nagyon jól látta, hogy apja eszméivel célt érni csak erős harc árán lehet. Ezt a harcot pedig provokálni nem akarta, mert ismerte a nemzet gyengéjét. És az 1910-iki júniusi választások neki adtak igazat. Ö a lassú munkát választotta volna, a Justh-pártnak az azonnali eredmény kellett és megásta a sirját a koalíciónak, a Kossuth-pártnak és önmagának. A koalició még ma is uralmon lehetne, azóta az önálló bank is, a vámterület is elnyerhette volna a szorgos kidolgozást, majd a felállítást. Rendezhették volna gyatra külügyi képviseletünket, katonai követeléseink terén is tehettek volna valamit, ami mind többet ért volna, mint a munkapárt mostani munkája. . . . Kossuth Ferenc 1909 márc. 8.-án a függetlenségi párthoz intézett levelében azt mondja : a párt idő előtt lett többséggé. Tetszik tudni mit jelent az, hogy a parlament egyik legrégibb pártja idő előtt lett többséggé ? Hogy 38 éves mult után ilyen kijelentést kell tennie az absolut többségű párt vezérének? Ki a felelős ezért? Talán Kossuth, Justh, Polónyi, Apponyi ? Azok is, de a főok a 48-as alapban rejlik. Ez az ok birta rá Kossuthot annak kijelentésére, hogy a 48-as párt programmját kormányképessé kell tenni. (Az 1909 február 27-iki pártvacsorán.) Ez birta rá Tisza Kálmánt, hogy bár mint 48-as kezdte pályáját, mégis 15 évig kormányozzon 67-es alapon. Azt a Tisza Kálmánt, ki a delegációt átkos intézménynek, a közös ügyeket pedig háromszoros bilincsnek tartotta a nemzet kezén. (L. 1867 május 27-ikén mondott beszédét.) Ugyanily természetű volt Ghiczy Kálmán lépése is, ki mint volt ellenzéki vezér még Tisza előtt otthagyta a 48-as alapot és 67-es alapon vállalta el a pénzügyminiszteri tárcát a Bittókorrnányban. (1874 márc. — 1875 febr.) Désynek és Mézössynek belépése az alkotmánypártba szintén figyelemreméltó esemény. Igaz, ezek az urak kijelentették, hogy 48-as alapjukat fenntartották, de mégis jellemző, hogy bajaink orvoslását sokkal inkább vélik elérhetőnek a 67-es Andrássy oldalán, mint a 48-as függetlenségi párttal. Elvtagadást emlegetni velük szemben nem szabad, nincs is módunkban, de hogy a 48 as alap fölött pálcát törtek, világos. Azt hisszük nem csalódunk tehát, ha azt mondjuk, hogy a néppárt 67-essége ellen nem lehet kifogásunk. Független szabad Magyarország 48-as alapon álló párt által nem fog megvalósulni. Hajtsuk végre először a 67-es kiegyezés pontjait, aztán az 1906-iki paktum módjára könnyen fogjuk elérni a 48-as eszmék megvalósulását. 67-es alapon állva is megcsinálhatjuk az önálló bankot, vámterületet, azzal is rendezhetjük a külügyünket. Lassan a katonai követelések is megvalósíthatók és akkor a nemzeti fejlődés, ez a mindnyájunk édes álma, hamarabb fog megvalósulni, mint ha 48-as alapon nemzeti ellenállást rögtönözünk, aztán egymást halálra szánjuk és a végén munkapárti többséget juttatunk az országházba. Zs. E. — Kezdik? A földalatti Magyarországgal ölelkezett radikalizmus üszköt dobott a felekezeti béke háza tetejére s szeretné lángba borítani az egész országot. A páholypénzzel támogatott radikális tanítósággal kiadja a jelszót: — Ki a hittannal az iskolából! A megkótyagosodott ifjonti tanférfiak beugrottak a páholyok biztatásának s tanügyi körökben most másról se esik szó, mint a fővárosi tanítóság egyik töredékének radikális kiruccanásáról. De elszámították magukat. Az első zuhany a legilletékesebb hivatali faktor utján érte őket. Jankovich kultuszminiszter a költségvetés minapi tárgyalásánál kijelentette, hogy tiltakozik a radikalizmus ágaskodása ellen. A katholikus és keresztény társadalom pedig, mint egy ember fog talpra állni és ha kell, kész megmutatni, hogy milyen erős az ökle. A busz év előtti viszonyok régen elmultak már. A liberális éra, mely a polgári házasságot megteremtette, készületlenül, szervezetlenül találta a keresztény társadalmat. De azóta mindjobban öntudatra ébredtünk. Két évtizeddel ezelőtt valóságos virtus volt és érdemszámba ment a kereszténység gyalázása s legszentebb eszméinket még a parlamentben is bántalmazhatták és senki sem tartott a jogos megtorlástól. De próbálja meg most, husz évi szervezkedés után valaki egy véresen komoly ügyben odadobni a kesztyűt a vallásos társadalomnak ! Majd meglátja, micsoda fölzúdulás lesz ebben az országban. A szabadkőműves tanítóság és fölbúj tói nagyon csalódnak, ha azt hiszik, hogy elérkezett az idő a nyilt támadásra! Az idő mindjobban nekünk kedvez és ha a támadást komolyan elkezdik, olyan harc támad itt, hogy annak alighanem a támadó issza meg a levét. A katholikus Népszövetség máris készül s az ország összes szervezeteiben föl akarja emelni szavát, hogy a radikális szabadkőművességnek torkára forrassza a szót. Hát csak kezdjék! Mi ébren vagyunk és vigyázunk! Az Oltáregyesület kiállítása. Dr. Csernoch János hercegprímás szombati megnyitó beszédében találóan „Márta szolgálat"nak nevezte el az oltáregyesületi tagok azon buzgó tevékenységét, mellyel az isteni tisztelet külső fényét művészi kivitelű, gondos és lelkiismeretes munkával készült egyházi ruhákkal emelni törekszenek. A hét elején városunkban lefolyt Oltáregyesületi kiállítás megtekintése bárkit is meggyőzött arról, hogy Esztergom hölgyeiben élö és gyöngéd szeretet lakozik a szentségi Jézus iránt. Érre vall az a sok művészi értékű kézimunkahalmaz, az a sok nagybecsű értékes ajándék, melyet e kiállításon gyöngéd kezek felhalmoztak. A vízivárosi zárda emeleti folyosóján kezdődött már a kiállítás. Itt hófehér tisztaságú ministránsingek, kis szines ministráns szoknyácskák és gallérok keltik fel a templomi hangulatot, mig lábaink mellett szőnyegek, megannyi szerető lélek ajándéka hirdetik, hogy közeledünk azon kiállítás felé. melynek legutolsó darabját is áldozatos szivek hordták össze, a gyakran látható felírások szerint „Isten dicsőségére." Maga a kiállítási terem az első pillanatra is azt az illúziót kelti bennünk, mintha templomban lennénk. Szemben oltár, melynek a Szent Családot ábrázoló művészi oltárképét özv. Tillmann Károlyné, gyönyörű hófehér Mária-szobrát Vimmer Imréné, a rajta levő halpikkely koszorút Magos Margitka ajánlotta fel az Úrnak. Az oltáron levő kelyhet sok más apróbb egyházi fehérneművel egyetemben báró Wodiáner Albertné, a misekönyvet Mattyasóvszky Lajos adományozták. Az oltáron levő két fehér vászonteri tő Zubcsek Mihályné, a közöttük levő remek aranyhímzésű fehér brokát terítő pedig Ceier Erzsébet ajándéka. Szemlénket az oltártól jobbra eső részen kezdettük meg annál a fehér miseruhánál, melyet Marosi Józsefné adományozott, mig az alatta levő albát Bleszl Erzsike kezei készítették. Felette egy szép örökmécstartó Nedeczky Jolán áldozatkészségének hirdetője. Az első ablaknál legelsöbben egy zöld miseruha és hozzávaló alba ragadja meg figyelmünket, melyet Grósz Ferencné ajánlott fel a szentkereszti templomnak. Alatta a széles ablakpárkányon a polg. leányiskola II—IV. oszt növendékeinek kézimunkái, kehelykendök és hasonlók feküdtek nagy választékban. Mellettük Bedross Józsefné két könyvtartója, Zubcsek Mihályné több bőkezű ajándéka volt látható. Bedross Erzsi és Margit stólát, Nedeczky Miklósné velumot állítottak ki. A második ablaknál Sz. M. Agathonia és Marosi Józsefné remek albákat, Reviczky Aladár egy szép örökmécset, Breyer Bibiana, Szecsányi Kajetánné, Drapán Margit és Helmes Mária kézimunkákat állítottak ki. Hajas Simonné két szép áttört oltárvánkost ajánlott fel, melyeket Wiplinger Róbertné művészi keze himzett. Mattyasóvszky Mariannna, Nedeczky Zsigmondné és Fekete Árpádné szép ajándékai is itt voltak láthatók, Reviczky Gábor által ajándékozott kereszttel együtt. A harmadik ablaknál dr. Gönczy Béláné könyvtartója körül Magos Margit nagymennyiségű egyházi fehérneműi voltak elhelyezve. Hajas Naca és Suhajda Jánosné sz. Hajas Olga oltárteritői és Szecskay Kornélné véluma szintén ennek közelében voltak láthatók. Egy kis asztalkán Takács Elza keresztet, özv. Földváry Istvánné kapszulát, Bellovits Gyuláné csengetyüt, Reviczky Erzsike burzát és fehér stólát állítottak ki. Mellette Marosy Józsefné, br. Wodiáner Albertné, Drapan Margit, Benye Ilonka, Mattyasóvszky Mária egyházi fehérneműeket, Kührner Antalné oltárteritöt, Seyler Károly ampolnakészletet helyeztek el. A negyedik ablaknál Marosi Józsefné vörös bársony oltárpárnái, Magyary Lászlóné kék miseruhája és Helmes Mária kézimunkája voltak sok más kézimunkával egyetemben. Az oltárral szemben levő fal különösen értékes egyházi ruhákat és oltárszerelvényeket tartalmazott. Erős Rezsőné és Bleszl Ferenc dalmatikát, Magurányi Józsefné miseruhát, Smidt Lujza pluviálét állítottak itt ki. Brenner Józsefné és dr. Rapcsák Lajosné karinget, Szabó Margitka albát, Zsiga Annuska pallákat és stólavédőket, Paulovits Mariska fehér stólát, Szentgáli Ottilia és Jakóbi Gáborné oltárteritöket, Oltósy Lajosné albát ajándékoztak, melyek művészi elrendezésben voltak itt kiállítva. Szakértő szemeknek sok gyönyörűsége telt Mattyasóvszky Vilmosné point d'Alencon kézimunkával készült albáján. Mellette Fekete Árpádné 2 oltárteritője, Graeffel Ilonka, Bedros; Erzsi és Manci, Reviczky Erzsike és Jedlicska Mariska cibóriumköpenykéi, Bleszl Margitka diszpallái, továbbá Bisoíf Ida, Farkas Gyuláné és Mariska, a Sz. Anna zárda növendékei és a vízivárosi zárda belnövendékeinek nagymennyiségű fehér kézimunkái voltak elhelyezve. Itt Seyler Károly 2 oltárvánkost, Zubcsek Mihályné, Csupor Istvánné és Rudolf Mihályné himzett csengetyübúzókat is állítottak ki. Igen remek munka volt Caletka Mária Richelieu-hímzésű nagy oltárteritője is, mely a zárdatemplom részére készült. Cobor Gyuláné és Brenner Józsefné oltártakarói mellett Gamauf Istvánné egész kollekciót állított ki a szentléleki templom részére készített ruhákból. Fuchs Sarolta festett kézimunkája cs Zubcsek M.-né albája felett levő dalmatikák és pluviálé Schiffer Ferenc pr.-kanonok, a hozzávaló miseruha pedig Frey Ferencné adománya a Ferencrendieknek. Ezek mellett az ajtó melletti falon Koditek nővérek, Bayer Károlyné és Herczegh G. Lajosné albákat, Perényi Árpádné és Marosi Józsefné karingeket, Krizmanits Jánosné szép oltárteritöt, Brilli Gyuláné teljes fekete miseruhakészletet, Marosi Ferencné szintén teljes miseruhakészletet (a nánai templom részére) állítottak ki. A bejárattól jobbra özv. Geiger Ferencné, Korencsy Mihályné, Laczkó Pálné, Osváth Andorne és Francsik Gyuláné oltárteritőket, Kerschbaummayer Károlyné Büttner Irma, Mattyasóvszky Marianna, Bazsó Etel, Cselka Margit, Bedross Manci, Cobor Gyuláné, özv. Sándorné Koperniczky Boriska, özv. Vanke Sándorné (a duuamocsi templomnak), Horváth Sarolta, Pfalz Józsefné, Legény Ivánné, Andrássy Mária, Laczkó Pálné különféle fehér kézimunkákat, Mattyasóvszky Olga stólát, Pacséry nővérek és Bleszl Erzsike cibóriumköpenykéket, Pásztor Józsefné és Marosi Józsefné oltárteritőket állítottak ki. Itt foglalt helyet özv. Breyer Jánosné ampolnakészlete és a Sz. Annazárda növendékeinek remek égetett fakönyvtartója is. A hatalmas kályha is fel lett használva kiállítási célra. Sz. Agathonia és Sz. M. Loyola, valamint Lieb Vilma gyönyörű albái, Reviczky Aladár és Fuchs Sári stólái foglaltak itt helyet több más egyh. ruhaneművel együtt. Mellette pedig a miseruhák, albák, karingek és oltárteritök egész erdeje látszott. Ezek közül kiváltak Cselka Jánosné és Magos Sándorné által felajánlott miseruhák, Hamza Józsefné gyönyörű festett oltárteritöje, Juhászné nagy türelemmel horgolt nagy oltárteritöje, Reviczky Erzsike, Vörös Mancika, Jedlicska Etelka és Janits Irén stólái. Brenner Józsefné, özv. Schönbeck Mihályné, Zeke Józsefné, Horváth Ilonka, Özv. Szarkássy N.-né és Simon Endréné oltárteritői, Smidt Lujza, Melis Istvánné, Opaczky Pongráczné) Bazsó Etel albái, Laczkó Vilma karinge és különösen Schwetz Vilmosné vert fém könyvtartója. Szembetűnő és figyelemreméltó munka volt Draxler Alajosné zöld római casulája, mely a Ferencrendiek és alatta Vezér Mariska művészi Richelieu-himzésű albája, mely a belv. plébániatemplom részére készült. Mögötte karingek és albák Lieb Vilma, Reviczky Gáborné, Grósz Ferencné, Kührnerné Grátzer Hermin, Grátzer Jánosné és Kottráné gondos és szeretetteljes kézimunkáit hirdették. Ezek felett Perényi Árpádné és Bleszlék által felajánlott fehér pluviale, dalmatikák és casula, továbbá Reviczky Gáborné fehér pluvialeja voltak láthatók. Igen szép római casula volt még az oltár felett Brenner Juliskától is. Tudósításunk természetesen hiányos, dacára annak, hogy a legnagyobb lelkiismeretességgel igyekeztünk megfelelni feladatunknak. Azoknak azonban, akik jegyzékünkből netán kimaradtak, szolgáljon elégtételül, hogy az Űr még a legcsekélyebb adományt is számontartja s ezen Írásunk nem is az egyéni hiúságnak akar tömjénezni, hanem követendő példaképen óhajtotta a nyilvánosság elé állítani azok tündöklő buzgóságát, akik a mai korban is megmaradtak az Űr Jézus mellett Mária áhítatával és Márta szorgosságával. H. I.