ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-01-11 / 2. szám

pl. beszéljünk neki a nagy természetről, annak csodálatos tüneményeiről, és aztán ebből vonjuk le: „tehát kell Istennek lennie 1" Igen üdvös, ha megengedünk hozzászólást is a gyűlésen, vagy pedig ha legalább egy kis szekrényt állítunk fel, melybe kételyeiket, kérdéseiket beledobhatják. A következő gyűlésen felelünk ezekre. Tehát az ilyen oktatásokkal az ifjút egészen ki kell elégíteni, úgy, hogy kénytelen legyen meghódolni ; hogy meg legyen győződve, hogy ez igy van és máskép nem lehet. Különösen a parancsoknál fontos ez. Igy aztán az értelme helyes irányt fog kapni, a szilárd nézetek egész szisztémáját, erős világnézletet. Másodszor a valláserkölcsi nevelésnek az ifjúban ki kell fejlesztenie erős akaratbeli motívumokat. Nem elég csak az értelmet meggyőzni, ez jó, ez meg rossz, hanem erősíteni kell az akaratot is, hogy az akadályokat legyőzze, hogy szokjék a jóhoz. Hogy érhetjük ezt el! A gyermeknél elégséges a tekintély, nem igy az ifjúnál. Az ifjúnál a tiltó törványeket át kell változtatni parancsolókká; aztán felkeltjük összes nemes vágyait; a kötelességeket, mint szép, nemes dolgokat festjük le előtte, melyek kedvét, erejét kihívják. Hisz küzdeni szeret az ifjú. Pl. hogy beszéljen a pap az ifjúnak a VI. parancsról? Igen ügyetlen eljárás volna fölsorolni: az illetlen tekintetek, vágyak, stb. tilosak. Ezzel csak felizgatná az ifjút s kíváncsivá tenné, hiszen a tilos jobban vonz. Hanem válasszon a pap inkább pozitív utat. Világosítsa fel okosan az ifjút: Isten különféle erőket adott az embernek, de ezeket csak a maguk idején szabad használni, velük élni, aki kíváncsiságból előbb használja, elrontja azokat. A bűnbeesés előtt nem volt veszedelem arra, hogy az ember oktalanul használja azokat, a bűnbeesés után azonban sötét hatalmak izgatnak azokkal való visszaélésre. Azért rejti el Isten e titkot, hogy csak félelemmel és tisztelettel gondoljunk rá, majd eljő az idő azok használatára is. Szóval mindazt a szépet, jót, nemeset, ami a tisztaságban van, lefesti a pap az ifjú előtt és az akarat célja gyanánt állítja elébe. Továbbá a parancsokat részletezni kell, nemcsak általánosságban beszélni róluk, különösen kell kiemelni vonatkozásait az ifjúság életére. Fektessünk nagy súlyt arra, hogy az ifjút visszatartsuk az erkölcstelenségtől, a korcsmától, a korai ismeretségektől, tánctól. Ezek legnagyobb ellenségei az ifjúnak. Hogy az ifjú annál jobban hallgasson a vezetőre, meg kell a papnak magát kedveltetnie vele és bizalmát kivívnia. Ne akarjon a pap csupán imponálni az ifjúnak; többet segit itt a szeretet és barátság. Az ifjú nem akarja, hogy kommandirozzák, szép, szeretetteljes szó által azonban puhává és irányitóvá lesz. A tekintélyt, a szeretetet és a barátságot úgy kell egyesíteni, hogy ami értékes az előbbiben, azt ne adja fel, ami pedig jó az utóbbiban, azt használja ki a pap. Szükséges továbbá, hogy az a pap, aki ilyen egyesületet vezet, összeköttetést tartson fel a szülői házzal, mert csak házi viszonyok közt ismeri meg egészen az ifjút, de ne panaszolja el a szülőknek valamely gyengeségét azért, hogy azok birják rá annak elhagyására, mert igy könnyen elveszítheti. A gyengeségekre figyelmeztesse barátságos beszélgetés közben. Az árulkodást ne használja ki az ifjú ellen. Ha valamelyik hibát követ el, legyen kegyes és ne engedjen hirtelen felindulásának; a szülőket is figyelmeztesse erre. Az egyesületből csak végső szükségben zárjon ki valakit. Gondoljon mindig arra: ha én elkergetem, talán egészen elzüllik?! Nehéz lesz talán sokszor az elvet és az egyesületi rendet egyszerre megőrizni, de nem lehetetlen. Ha elkerülhetetlen, hogy valakit kizárjon, akkor történjék ez is szeretettel, például ilyen szavakkal: „Sajnos, máskép nem tehetek. Nem szívesen teszem. Azért továbbra is barátok maradunk, stb." Legjobb csak próbára kizárni, ha a feltételt, mely ne legyen túlnehéz, betartja, tegye a pap ismét lehetségessé neki, hogy az egyesületbe beléphessen. Néha jó, ha megszavaztatja a többieket arra nézve, megérdemli-e X. Y., hogy kizárassék. Ha társai elitélik, az iszonyúan hat az illetőre és majdnem biztos, hogy magába száll és iparkodik érdemessé lenni a visszavételre. Harmadszor meg kell kedveltetni az ifjúval az Egyház természetfeletti szereit. Ilyen elsősorban az ima. Nincs olyan kor, melyben kevésbbé szeret imádkozni az ember, mint az ifjú-korban. Rosszul esik neki a térdelés, az odafigyelés, szórakozott. Azt hiszi, férfiasabb, ha kevésbbé ájtatos. Azért meg kell neki magyarázni, hogy minő vonatkozásban van az ima az élettel. Az ember küzdelmek közt él, munkájához nem elég saját ereje, a cél elérésére Istentől segítségre van szüksége. Ezért kell imádkoznia, a szentségekhez járulnia. A szent beszédet kedveltesse meg azáltal, hogy az ifjú gondolatköréből vegyen thémákat, példákat. A szent gyónást a lehető legkönnyebbé kell tenni számára. A kérdezésben legyen a pap elővigyázó. Nem szabad őt szidni, korholni, hanem buzdítani a jóra. A penitencia se legyen nagy. Szóval a szent gyónást számára kedvessé és vigasztalóvá kell tenni, nem pedig teherré. A többi ájtatossági gyakorlatokban is a rövidséget tartsa szeme előtt a pap. Minden kényszert kerüljön. Ha pl. biztosan tudja a pap, hogy a tagok elvégzik, akármikor is legyen az, a szent áldozást, akkor ne erőszakolja nagyon a kivétel nélküli sz. áldozást. A böjtről és egyébb egyházi intézkedésről világosítsa fel alaposan az ifjakat. Ha mindezeket jól szeme előtt tartja a pap, és ezek szerint cselekszik, akkor bizonyos lehet, hogy az egyesületnek meg lesz a maga haszna. Seh. M. Az esztergomi Rath, kör és legényegylet együttes építkezése. Az ügy aktuálisabb lett, semmint az elmúlt héten még gondoltuk. A minisztérium tanoncinternátus építésének céljára a helybeli kath. legényegyletnek 30,000 korona államsegélyt utalt ki azon meghagyással, hogy abban harminc-ötven tanoncot akar lakás és élelmezésre elhelyezni. A legényegylet építkezése tehát elodázhatlan, tavasszal meg kell kezdeni, hogy őszig fedél alá jusson. A terv is készen áll már. A legényegyletnek az udvarba nyúló s 46 m. hosszú épületrésze a Széchenyi-térre nézve eső fronttal együtt le lesz bontva, s helyébe emeletes uj épület jön. Ez uj épület főrésze az uj nagyterem lesz az emeleten, s a tanoncinternátus helyiségei. Az egyik terv szerint a nagyterem belenyúl az udvarba, de egyik vége ablakaival a Széchenyitérre fog nézni. A Széchenyi-térre néző fronton közvetlen a nagyterem vége mellett lesz a legényegylet kisterme, a földszinten pedig a bejáró és egy-két üzlethelyiség. Hogy azonban az uj nagyterem, melynek használatára a kath. kör is reflektál, kellő szélességet is nyerhessen, ahhoz szükséges, hogy az uj épületrész egész hosszának mentében a legényegylet a kath. kör. telkéből legalább 1—2 méter széles földszalagot nyerjen, mi a nagyterem használata fejében nem is tulnagy ellenérték. Ekkép a kath. legényegylet fejlesztése sikeres megoldást nyerhet. Nagyterme a város legnagyobb fedett helyisége leszen, mely tényleg nemcsak a legényegylet és a kath. kör ünnepélyeire, szinielőadasaira stb. elegendő leszen, hanem tényleg esetleges országos jellegű gyűlések, minő pl. az országos tanitógyűlés, tudományos kongresszusok, kath. nagygyűlések stb. megtartására is alkalmas lesz. A kath. legényegylet eddigi nagyterme csak 16 m. hosszú, a Fürdő Szálloda és a Szentgyörgymezői-kör nagyterme 18 méter hosszú, a nagyvárosi földműves egyletnek a tűzoltó-telepen tervezett egyesületi épületének nagyterme 26 méterre van tervezve. Ezt mind felülmúlná a legényegylet uj nagyterme. Minthogy azonban az udvarba nyúló építéssel a nagyterem esetleg nem nyerhetne hosszuságának megfelelő (8—10 m.) szélességet, felmerült egy másik terv is, mely szerint a nagyterem a két egyesületnek a Széchenyi-térre eső (30 m. hosszú) frontjának emeletén volna elhelyezendő. A nagyterem az állandó színpad leszámításával még igy is 25 méter hosszúságot s kellő szélességet nyerne, s a két egyesület kisterme nyúlna be az udvar felé. Minthogy tehát a legényegylet építkezése aktuálissá vált, sürgősen szükségessé vált, hogy a mellette levő kath. kör is akcióba lépjen. Az oroszlánrész az uj egyesületi palota megépítésében úgyis a legényegyletre esik. A kath. körnek az első terv szerint csak a Széchenyi-téren lévő frontjának helyébe kellene emeletes uj épületrészt építeni (a legényegylet föfrontjával harmonikusan), melynek földszintjén egy-két üzlethelyiség és a kapu, emeletjén pedig a kath. kör kisterme foglalna helyet. Legradikálisabb megoldás: a két egyesület plus és mínuszának összesítése és egy közös egyesületi palota megalkotása volna. De ez nem okvetlen szükséges. Elég, ha a kath. kör nem marad el a legényegylettől, s hozzábigyeszt a Széchenyi-téri fronton egy emeletes, s mindössze 2—3 helyiségből álló uj épüleírészt. Ép a közgyűlés előtt állunk. Bizalmunkat a kör választmányába helyezzük: hogy a régóta sürgős ügyet kezébe veszi, s a felmerült, s Esztergom társadalmának minden számottevő tényezőjének helyeslésével találkozó eszmét a konkrét tervezet s csakhamar a megvalósulás stádiumába viszi. A történelmi múzeum megnyitása. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" életében f. év január 4-dike nevezetes fordulópontot képez: az Einczinger-féle házban (Német-utca 2. sz.) ideiglenes berendezésben megnyitotta történelmi múzeumát a nagy közönség számára. A három termet betöltő múzeumi anyag összegyűjtése másfél évtizedes gyűjtés eredménye. A múzeum alapját néh. dr. Knauz Nándor cimz. püspök, a társulatnak mindhaláláig tiszteletbeli elnöke, rakta le azáltal, hogy értékes régiség— Bizony, uram, bármily különösen hangzanak is szavaim, de igazak. Az ön pályafutása az általam emiitett módon fog végződni és pedig éppen akkor, amikor az ész uralma diadalra jut, úgy hogy még templomokat is emelnek neki. Chamfort, a piszkos és trágár tárcaíró, a I jóslat nyomán beállott nyomott hangulatban gunyoros mosolygással imigyen próbálta megcsipkedni a jóst: — Tekintve az ön jámborságát, Cazotte úr, ön aligha szegődik be az ész templomainak papjai közé ?! — Reménylem. Sőt ismerve magamat, biztos vagyok benne, hogy nem fogom isteníteni az észt, nem fogom imádni és nem is lépek templomainak papjai közé — felelte szilárdan Cazotte. — De ön, Chamfort úr, ön ott lesz, miután különben is legjobban megérdemli ezt a méltóságot. Azonban, hogy tanainak borzasztó gyümölcseit ne legyen kénytelen élvezni, beretvával huszonkétszer fogja megvágni ereit. De nem hal meg rögtön, hanem hosszú kínlódás után csak pár hónap multával adja ki lelkét. A társaság tagjai egymásra néztek és összenevettek. — Ha már benne van a jóslásban Cazotte úr, mondjon valamit az akadémikusokról is. Velünk mi lesz? — kezdte firtatni egy akadémikus. — Ön, Victomed d' Azyr úr — viszonzá Cazotte, — nem vágja fel ereit maga, hanem hogy jobban bizonyossá tegye magát sorsa felől, köszvény-bajának ürügye alatt gondoskodni fog arról, hogy erei felvágassanak. Másokat kér fel erre és miután kérésének eleget tesznek, felszakítja a hat helyen felvágott ereire alkalmazott kötéseket és elvérezve, éjjel hal meg. — Hat én hogyan s mikor halok meg? — Ön, Nicolai úr, ön a vérpadon hal meg. — Én, én? Én, én? — kíváncsiskodtak a többi akadémikusok. — Bailly és Mallesherbes urak szintén a vérpadon végzik életöket. — Cazotte úr úgylátszik csakis az akadémikusokat ijeszgeti, — szólalt meg akkor Raucher bölcsész, mert bizony borzasztó sorsot jósol nekik. De hát mi lesz én belőlem, ki nem vagyok akadémikus, hanem filozófus? — Raucher úr, ön szintén a vérpadon mul ki — hangzott Cazotte válasza. — Ohó, — kiáltotta ekkor a vendégek egyike. — Ön, Cazotte úr, úgylátszik megesküdött, hogy mindannyiunkat a vérpadon végezteti ki. — Nem uraim, én nem esküdtem meg erre, hanem lelki szemeimmel igy látom a dolgok folyását, — jelentette ki Cazotte fájdalmas hangon. — Csak nem a törökök és tatárok törnek Franciaországra és hurcolnak minket a vesztőhelyre? — tudakolta egy hang. — Nem, nem, — felelte Cazotte. — Még egyszer mondom önöknek, uraim, hogy mindez az önök által várva-várt forradalom beköszöntésekor fog történni, midőn az önök által istenitett ész üli majd diadalát és alapítja meg uralmát. S azok, kik önöket odajuttatják a vérpadra, avagy a kétségbeesés sugallta öngyilkosságba, éppen olyan bölcseletnek fognak hódolni és olyan eszméket fognak hirdetni, amilyent önök követnek és a melyeket önök hirdetnek. (Vége köv.)