ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-08-15 / 33. szám

XIX. évfolyam. Esztergom, 1914. augusztus 15. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. . Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szentpétervártól — Konstantinápolyig. — Orosz álmok. — Az orosz beavatkozás Monarchiánk és Szerbia privátügyébe, mely a jelenleg dúló világháborút előidézte, az egész világ előtt kétségtelenné tette a cári birodalom nagyratörö terveit. Eddig is nyilt titok volt, hogy Nagy Péter óta az orosz politika végcélja Konstantinápoly, az orosz cárok álmainak netovábbja, hogy mozaik-képük a Hagia Szophiá-ban függjön. Ugy politikai, mint vallási szempontból Konstantinápoly volna — már az orosz ábrándokban — az orosz politikai és vallási világuralom kulcsa. Konstantinápolyban, az egykori Byzancban, a cäsaropapizmus régi fészkében, a keleti szakadárság bölcsőjében a pápa-cár ellenlábasa lehetne a római pápának és Palestina, a szentföld önként kezükbe hullana. De a Bosporus birtokában feltétlen úrrá lehetne Oroszország a Földközi-tengeren — sőt az indiai és a Csendes-Oceánon. Mindenesetre megalázó egy nagyhatalomra nézve, minő Oroszország, hogy hadiflottájának fele már 100 év óta el van zárva s nem jöhet ki a Feketetengerböl, mert a török őrzi — még pedig az összes európai hatalmak megbizásából —- a Dardanellákat. Oroszországnak egyáltalán nincs is meleg kikötője. Port-Arthurt a japánok elvették. Durazzót — melyet tavaly szerb réven Oroszország szeretett volna megAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Imára. — „Zum Gebet!" — Mély áhítattal Szólal a kürt . . . Ajak az éghez Sóhajtva küld Forró imát! Kéz a sisaknál És szem az égen . . . Szivem megdobban, Amint így nézem A katonát. A kard felcsillan, A kürt elhallgat, Lecsap a lépte Egész csapatnak . .. A föld remeg ! Vészbe, viharba Mehet már bátran: Istennel indult S minden csatában Győz e sereg! Homor Imre. ír Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. kaparintani — szintén nem engedték a nagyhatalmak, nehogy az orosz az Adrián megfészkelje magát. így tehát a közprédává vált európai Törökország gyöngyét: Konstantinápolyt szeretné megkaparintani. Ez a háttere Oroszország egész Balkánpolitikájának, ezért ránt minduntalan kardot balkáni „véreiért" Szerbiáért, Montenegróért, mely országok exponensei az orosz balkáni aspirációinak. Mivel pedig monarchiánk legnagyobb akadálya a vakmerő orosz álmoknak, ezért Oroszország kimondott célja: Ausztria-Magyarország megsemmisítése. Momarchiánk összemorzsolásával egyúttal más céljai is vannak a cári birodalomnak: az osztrák és magyar korona alatt élő szláv népek beolvasztásával a Szentpétervártól Konstantinápolyig — in continuo -— terjedő nagy pánszláv birodalom megteremtése. Ezért dolgoztak Oroszország fizetett ügynökei a Balkánon és Monarchiánk területén évtizedeken át. Ezeket a merész ábrándokat látta Oroszország veszélyeztetve Szerbia megtámadásában. Ez álmok közelebbjutasa vagy végleges szétfoszlása fölött fog dönteni a jelenlegi világháború. Az eddigi auspiciumok az orosz ábrándokra ugyancsak nem kecsegtetők, már csak azért sem, mert a monarchia szláv népei nem kérnek az orosz „kultúrából." A hová az orosz beteszi lábát, ott csak politikai-társadalmi szolgaságot és minden kereszténységből kivetkőzött holt órthodoxiáját terjeszti tüzzel-vassal. A német „Kath. Mission" legújabb (11.) számában is hü Visszatért. — Elbeszélés. — Irta: Caysz. (Folyt, és vége.) Béni levette a tekintetét az égről s megremegett, ily szépnek Piroskát még sohasem látta. Csillagok voltak a szemei, hullámos haja meg mintha holdsugárból fonódott volna. Es ö megszólalt : — Szederkényi úr kérem, ugye nem haragszik, hogy ismét kihoztam a mandolinomat, de úgy unatkozom bent egyedül, itt meg talán önt is szórakoztathatom. Amíg beszélt, szemét lesütötte. Szégyelte magát, mert egészen mást akart mondani, mint amit mondott s az a más nem akart kijönni a száján. Szederkényi Béni csak nevetett s hálás pillantásokkal nézett a leányra. — Mondja Piroskám, hogy fogom én önnek és kedves szüleinek meghálálni azt a sok-sok jót, amiben engem részesítettek. Nincs nekem semmim, szegény vagyok, legföljebb csak hálás szivemet ajánlhatom föl önöknek, de elég lesz ez? Maholnap el kell mennem, hisz' már meggyógyultam s hazánknak talán még szüksége van küzdő karokra. — Oh nem, nem Szederkényi úr, már nincs szükség a katonákra — mondja Piroska a maga leányos naivságával, — mert azok már, mint a papa beszélte, lerakták a fegyvert. — Ne higyjen Piroska, ezek csak kósza Kéziratok a szerkesztőség-, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. képét festi egy missionárius az orosz „kultúrának" Perzsiában, hová néhány hónap óta tette be lábát. Egy hirhedt betörőt nemrég minden előkészület nélkül orosz pópává „szenteltek" s midőn az ismerősei csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy az oroszok ily sarlatánt pappá, szentelnek, az orosz hatóság összefogdosta a csodálkozókat és „felségsértésért" a nyilt piacon meztelenre vetkőztetve megkancsukáztatta őket. E jeles betörő most mint pópa, a karhatalommal karöltve erőszakosan „téríti" a szegény perzsákat az orosz hitre. A telhetetlen orosz Moloch ábrándjai természetesen nemcsak a monarchia létérdekeit veszélyeztetik, hanem ellenkezik az összes Balkán-államok jól felfogott érdekeivel — Szerbiát és Montenegrót kivéve. Ellenkezik Törökország érdekeivel, melynek szűrét rövidesen ki akarja tenni Oroszország az Aranyszarvról. Ellenkezik Bulgária és Görögország érdekeivel — melyek szintén aspirálnak a régi Byzancra (mint egykori birtokosai). Ellenkezik Románia érdekeivel, melynek testén keresztül akar az orosz Byzancig jutni; végül természetesen Albánia érdekeivel, melyet két balkáni vazallusa közt fel akar osztani. Nikita leánya, Nikolajevics orosz nagyherceg felesége irányította a pánszláv világpolitikát, no meg a cár parasztprófétája: Rasputin; a nagy ügy tehát a legjobb kezekbe volt letéve. A mult évben is — midőn Skutari miatt már tetőpontra hágott az európai feszültség, csak az orosz babohirek, amelyek hajnalban születnek s éjtszakára meghalnak. S Piroska nem válaszolt, csak az ujjai alól szálltak szét gyengén pihegő hangok. Béni lehajtotta a fejét s keveset beszélt egész este. Mikor szobájukba tértek, egyikük sem tudott aludni. Béni — már éjfélfelé járhatott az idő — amikor a zsalus ablakokon behallotta a mandolint sirni egy csengő, bánatosan szép daltól kisérve. Figyelt. Egész tisztán hallotta a szövegét is: Te keritéd gyászba szivem, Nincsen azért semmi kedvem, Mert elhagytál te engemet, Búba boritád szivemet. Aztán pengett a mandolin: Siratnálak, ha megszánnál, Megfognálak, ha megvárnál. Haj, de nem szeretsz te engem, Szived hozzám rég idegen. Itt elhallgatott, mintha elszégyelte volna magát, hogy ő kér, könyörög, hogy szeressék. Mikor újra megszólalt, sokkal határozottabban hangzott, dac és olyan galamb harag csengett ki belőle : Csillag leszek fenn az égen, Ugy ragyogok a sötétben. Nem leszek a párod, A jöttömet, hej majd akkor Mindhiába várod. Itt elhallgatott. A mandolin még kis ideig pengett, aztán az is csendes lett. Szederkényi Béni meg a vánkosába csavarta a fejét és sajnálta, nagyon sajnálta azt a leányt.