ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-15 / 24. szám

azért lehet, mert Lukács eltávozott a porondról; vagy pedig azért mert az ellenzéket hurcolják ki az országházból. Az előbbivel nem illik előhozakodnia a munkapárton, mely most is „szolidáris" Lukáccsal; az utóbbit nem szabad emliteni az ország előtt, mert épen ugy hangzik, mint az, hogy: „csak ezt akartam!" Igy mutatkozott be Tisza István — a miniszterelnök. Budapesti. HIREK. Krónika. Esztergomban múzeumot csinálnak, A részére téglát, telket kijárnak. Sőt tán még a pénz is könnyen összeáll: Mire való Esztergomban a sok bál? De mi lesz a múzeumban olyasmi, Amiről a mai kort kell olvasni? Ajánlok én — ha csak ez kell — egyet-mást. Hallgassák meg a fecsegő krónikást! Legelsőbben, míg nem késő menteni, Egy palackba Hévizet kell tölteni És feltenni a múzeum polcára, Hadd bámulja az utókor orcája. A Hévizet ugyanis már eldugják, Csatornában folytatja csak az útját És az ember, bárba pótadót fizet, Nem láthat már ezután friss Hévizet. Hallom, hogy a sötét kaput kövezik, El kell tenni ennek is a köveit. A jövendő kornak nincs is fogalma, Hogyan is folyt itt a múltnak forgalma? A szigeti fákból is még ha lehet, Egyet-kettőt, az egekre ! mentsenek ! Hisz kivágják ezeket majd sebesen, Hogy városunk „modern város" lehessen. Nemkülönben ajánlom még frissiben, Az Ároksort csinálják meg kicsiben Addig, amíg régi képét nem váltja, Esztergomnak e tipikus utcája. A vasúti állomásnak útja is A jövőben keramit lesz vagy kavics, Nem ismer rá majd a jövő, mely halad, Ha nem teszünk róla el egy kis — sarat. Vágóhíd is nevezetes épület, Hogyha új lesz: becsület a réginek! Ne gyújtsák fel, vagy ne üssék dobra, még Múzeumban meg nem bámulja a nép. A Szenttamás-hegyének is a hegyét Lemetszhetnék egy késsel valamiképp' — E műtétnek kettős haszna is marad: A hegy szebb lesz, — a múzeum gazdagabb; Végül, hogyha belefér hát betegyék . A színházat, melyben ma még csak a légy Zümmög búsan, egyhangúan unottan, De a jövő héten élet lesz ottan. Színészek és szinésznőcskék jönnek már, Megélénkül az az ócska bagolyvár. Dal, divatos kupié, nóta hallattszik: S a múzeum ügye mélyen elalszik! (-•) Három nap Pozsonyban. Hires és kedves képeknek hosszú láncolata a főpásztornak három napos tartózkodása Pozsonyban. A benyomások olyan tömege ült rá a lélekre, hogy nehezen működik alattuk az emlékezés. Bizonyára nagy reményekkel indult a hercegprimás ur az egyházmegyének második legnagyobb városába, de amit ott tapasztalt, az meg haladta a várakozását. Pozsony nem akkora város, h°gy egységesen ne tudna érezni. Lakosságát leköthetik egyes jelentősebb mozzanatok s általános érdeklődést válthatnak ki. Igy volt ez a főpásztor első látogatásával. Az ősi katolikus város ünnepi arculatot öltött. Zászlók lengtek az épületekről, nemzeti, városi és pápai lobogók. Embercsoportok tolongtak az utcán, kíváncsian lestek a főpásztor érkezését s lelkesedéssel üdvözölték az utján. S az ünneplés nem volt unalmas és száraz külsőség, hanem lélek és szellem. Nem is puszta udvariasság, hanem vallásos lelkeknek meggyőződéses hódolata a főpap előtt. A pozsonyi népen rajta van a mult idők patinája. A dómnak és a városháznak köveiben szent emlékek élnek, az utcák történelmi szép palotái hagyományokat őriznek. S amint a város külső képe a múlttal való kapcsolatot hirdeti, ugy a lakosság lelkülete is a múltnak eseményeiből táplálkozik. Nem a modern városok blazírt publikuma Pozsonynak a népe, hanem lelkes érdeklődő és lendületes nép. .* A hagyományok tisztelete nyilvánul meg abban a körmenetben, amelyet Pozsony katholikus lakossága Jézus Szive tiszteletére tart, s amelynek vezetésére a föpásztort meghivta. Az Orsolyások templomában ősi szokás a legszentebb Sziv tisztelete. Régi zászlók tanúsítják, hogy Pozsony e temploma egyik legelső szentélye volt a manap már annyira elterjedt kultusznak. Körmeneteket tartottak onnan a pozsonyaiak évenkint. De II. József betiltotta azokat s igy szüneteltek egészen 1912-ig, amikor a hivek buzgósága az ősök szokását fölujitotta. Junius 7-én este 5 órakor indult a körmenet az Orsolyások kis templomából. Már félórával előbb fölvonultak a különböző testületek és intézetek s másfél kilométer hosszú menetben állottak föl. Hosszú ideig tartott, amig a végtelen sor megindult. De indulás után szép rendben folyt le minden. Óriási néptömegek állottak sorfalat az utak mentén. Imádság, ének, a katonazenekar játéka, hulló virágözön, lengő zászlók és jelvények erdeje, a sok templom harangjainak ünnepi bugása volt a hatalmas tüntetés ékesen szóló beszéde. S ez a beszéd a velőkig hatott. Hány léleknek hitét és öntudatát erősítette meg! * Junius 8. a pozsonyi kongregációk napja. Reggel félnyolckor a jezsuiták templomában gyülekeztek az urak, a nők, az iparosok, az ifjak kongregációi. A főpásztor szent misét mondott, amely alatt 300 kongreganistát megáldoztatott. Azután a szószékre lépett. Magyarország hercegprímása a kongregációról beszélt. Feszült érdeklődéssel szegeződtek rá az arcok. Előítéleteket ostorozott a főpásztor, amelyekkel a világ telve van a kongregációkkal szemben. Mondják, hogy a kongregáció a vallás örve alatt más célokat szolgál, megbontja a felekezeti békét, titkos társulat, azért hazafiatlan és az iskolába nem való. Metsző elmeéllel cáfolja e közkeletű frázisokat a főpásztor. A hallgatóság megelevenedik a beszéde alatt, a hatás megolvasható az arcokon. A kongregáció epilógiáját alig lehetne találóbban megírni, minta pozsonyi beszédben kifejezésre jut. Különösen nagy volt a hatás, mikor a főpásztor aposztrofálta a szabadgondolkodókat: ki bontja meg a felekezeti békét? Az, aki őseink szent hitét, lelkünk boldogságát, lelkiismeretünk szabadságát és nyugalmát védi; vagy aki vakmerően támadja szent örökségünket, bolygatja legféltettebb kincsünket, gúnyolja a szabadság fogalmát és megingatja állami és társadalmi rendünk alappilléreit? „Mintha csak a templom hatalmas iveiről hatalmas kórusban hangzott volna a felelet, amelyszázaknak lelkében megfogamzott: Nem a kongregáció, hanem ellenségei a felekezeti béke megrontói, azért ők a hazafiatlanok, akiknek nincs helyök az iskolában. Junius 8-án délben volt a főpásztor találkozása a fenséges főhercegi családdal. Jelen voltakFrigyes főherceg és Izabella főhercegnő, Gabriella és Alice főhercegnők és Albrecht főherceg. A fogadtatás a lehető legszívélyesebb volt. A mélyen vallásos főhercegi család tiszteletének minden jelével elhalmozta Magyarország első főpapját. Ebéd után kerti ünnepély volt a főhercegi parkban. A pozsonyi tűzkárosultak javára gyűjtöttek. Két emelvényt állítottak föl a parkban, amelyek mellett elvonult a publikum. Mindegyik emelvényen a parmai herceg egy leánykája foglalt helyet, aki cukrot és virágot nyújtott annak, aki a jótékony célra valamit adott. A főhercegi család egész udvarával körülállta az emelvényeket. 3 órakor megjelent az emelvények előtt a hercegprimás. A kis hercegnők kezet csókoltak és kedvesen kínálták apró ajándékaikat. A népek óriási tömege lelkesedve nézte a kedves jelenetet, amint a primás a bájos hercegi elárusítóktól cukrot és virágot vett. Mind közelebb férkőzött a nép. A prímást elhalmozták szeretetnyilvánitásaikkal. S ő kedvesen, szeretettel elbeszélgetett a néppel. Tót munkások csapatai alig akartak elválni töle, mikor anyanyelvükön megszólította őket. A cukrokon a főherceg és a főhercegnő arcképe volt. De a tótok minden áron olyan cukrot is akartak, amelyen a primás képe van. A népnek ez a megható ragaszkodása láthatólag igen tetszett a főhercegi családnak, amelynek vendége volt Magyarország főpapja. Június 9-én előkelő publikum gyülekezett a pozsonyi dómban. Kazacsay Árpád kanonok, plébános beiktatása volt. S a beiktatást maga a hercegprímás tartotta. Feltűnően sok pap is volt jelen, akik Pozsony környékéről jöttek az eucharisztikus papi gyűlésre. A szokásos eskütétel és a hitvallás után a hercegprimás beszédet intézett az uj plébánoshoz, amelyben őt hivatásának kötelességeire figyelmeztette. Könnyekig meghatók voltak a főpásztornak komoly és szeretetteljes szavai. Az egyháznak minden aggodalmas kérése és jogos várakozása jutott kifejezésre, amellyel a lelkipásztoroknak adja a küldetést. Kazacsay a válaszban szépen tolmácsolta a templomot betöltő érzéseket s igazán, tiszteletreméltó lelkipásztori programmot adott. A pozsonyi hivek fölfogták az aktusnak jelentőségét, amellyel maga a főpásztor iktatta be plébánosukat. Amerre csak megfordult azután a hercegprimás, megköszönték neki ezt a feledhetetlen szívességet, amely az egyháznak bámulatos szervezetét és minden lelkipásztori hatalomnak az egyház fejétől való származását oly élénken és tanulságosan állította szemök elé. A kapucinusok templomában 150 áldozópap várta a föpásztort. Eucharisztikus értekezletre jöttek össze, amelyen a hercegprimás mondja a megnyitót. Az Eucharisztia tisztelete — mondta a főpásztor — a hitélet fokmérője. Amily mértékben emelkedik az Oltáriszentség iránt való tisztelet, olyan lépésben haladt előre a keresztény megújhodás. S ha végignéz a jelenlevők nagy számán, akiket az Úr Jézus szeretete hozott itt össze, akkor reménnyel tekinthet a jövőbe. Megdicsérte papjainak buzgóságát és kérte őket további apostoli munkára, amelyben ő mindig egész lélekkel kiveszi a részét. Gyűlés után a kapucinusok ebédlőjében a főpásztor együtt étkezett papjaival. Azaz dehogy is étkezett, mert annyi mondanivalója volt, hogy nem igen jutott az ételhez. Sorba járta az asztalokat s minden papját megszólította. Derült kedvvel idézte fői a régi emlékeket, mert a legtöbb pap már régi ismerőse. A papság a legmelegebb szeretettel vette körül a fáradhatatlan és őket annyira megbecsülő főpapot. * Látogatást tett a hercegprimás a kanonokoknál, a plébániákon, az összes katholikus intézetekaratási és cséplési idény közeledtével gabona-zsákokat vízhatlan és nyers ponyvákat kéveköteleket kölcsönponyvákat gépkenőcsöket gépszíjakat és gépolajokat mentőszekrényeket legelőnyösebben szerezhetjük be: Lovag KRIEGS-AÜ OTTO mezőgazdasági anyag nagykereskedésében BUDAPEST, V., BÁTHORY-UTCA 10. SZ. Árjegyzék, valamint zsák- és'ponyva mintakönyveeske ingyen és bérmentve!