ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913
1913-03-09 / 10. szám
XVIII. évfolyam Esztergom, 1913. március 9. 10. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Felelős szerkesztő: ROLKO BELA. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könj w* kereskedésében. Lesz-e autonómiánk? •• L Esztergom, 1913. március 8. (TT.) Kérdhetjük joggal a kultuszminiszter személyében történt változás kapcsán. A katholikus autonómiát éri mindig a speciális szerencsétlenség, hogy midőn már útban van, ép akkor jön közbe valamiféle kormányválság, mely bizonytalan időre újra hátrább tolja a már közel hetven éves probléma megoldását. Már az 1848-iki III. t.-c. felveti a katholikus egyház önkormányzatának eszméjét, s az 1870—71-ben és az 1897—1902-ben tartott s a király által egybehívott autonómiai kongresszusok előkészítő munkálatai után 15 év óta minden kormány programmjában s minden trónbeszédben benn volt a kath. autonómia megvalósításának Ígérete. S ha a múltban talán jobb is volt, hogy a katholikus autonómia későbbi és jobb időkre halasztatott, a két legutóbbi alkalommal csakugyan az autonómiára járt legnagyobb kárral a hirtelen beállott kormányválság. Gróf Apponyi Albert és gróf Zichy János egyéniségében meg volt a garancia, hogy a magyar katholikus egyház történelmi jogainak és az egyház függetlenségének megfelelő autonómiát teremtsen. De sajnos, a koalíció megbukott, mielőtt Apponyi az autonómiáról szóló törvényjavaslatot benyújthatta volna, Zichy Jánost is önérzete ép abban a pillanatban szólította el a kultuszminiszteri tárca kezelésétől, midőn az autonómiai törvényjavaslat tervezetével készen állott. A salzburgi „Kirchenzeitung" értesülése szerint a napilapokban közölt törvénytervezet összes hét pontjával teljesen födi a Zichyféle autonómia-tervezetet. A katholikus lapok átlagos véleménye e tervezetről, hogy az teljes autonómia, ami korántsem jelent holmi preogativákat vagy prepotenciákat a kath. egyházra nézve, akár az állammal, akár a felekezetekkel szemben, (mert ugyanilyen autonómiájuk van a protestánsoknak és görögkeletieknek) hanem csak azon primitiv természetjog elismerését, amelyet még az Egyesült Államokban gyakorol az egyház s amilyent csak a forradalmi francia és portugál kormányok képesek eltagadni. Nézetünk szerint a Zichy-féle autonómia-tervezet három föelvében megfelel az ideális autonómiának, u, m.: 1. az előleges törvénybeigtatás elvében, 2. a katholikus jellegű és jelenleg miniszteri kezelés alatt álló alapok és alapítványok kiadása tekintetében és 3. a közép- és főiskolák feletti rendelkezési jog tekintetében — a főkegyúri és az állami ellenőrzési jognak sérelme nélkül természetesen. Az előleges becikkelyezés megteremti a törvényes bázist az autonómia szervező kongresszusának munkálatai számára, megkimélve azt olyféle illetéktelen akadékoskodásoktól, minőkkel a második kongresszus munkáját gátolta Wlassics Gyula; egyúttal kijelöli a kongreszszus működésének tárgyát és kereteit. A katholikus vagyon és az iskolák adminisztrációja viszont elég megmivelhetö talajt nyújtanak majd a katholikus autonómia intéző szerveibe bevonandó laikus intelligenciának. De e látszólag tökéletes tervezet setn tekinthető teljes autonómiának. Hiányzik belőle még egy s bár a legkényesebb, mégis leglényegesebb ügyköre az igazi autonómiának: a személyi kérdés. Egy szóval sem történik emlités a főpapi kinevezésekről. Egész könyvet lehetne irni arról, hogy a katholikus egyház függetlenségének, de egyúttal zavartalan és áldásos működésének a múltban és jelenleg is: a főpapi kinevezéseknek igazán autonomikus menete a legfőbb feltétele. Vagyonnál és iskolánál is fontosabb ez. A drasztikus francia példa legközvetlenebbül mutatja, hogy az egyház függetlensége a főpapok kinevezésében még ott is, ahol kifosztják mindenéből s legprimitívebb jogait is elkobozzák, gyors virulásnak indítja a hitéletet. A konkordátum felbontása óta egy évtized alatt Parisban 25 uj plébánia és templom épült, több mint az állami gyámkodás alatt az egész XIX. század folyamán ; küszöbön a proporcionális választójog is, mely Franciaországnak megváltását fogja jelenteni a mesterséges többségi uralom alól. A főpapi kinevezésekre vonatkozólag az 1848-iki törvényben előirt miniszteri ellenjegyzés sem áll útjában e kérdés autonomikus megoldásának, mert hisz ezen ügykörhöz is, mint az autonómia egyéb hatásköréhez is odailleszthetö a klauzula: „a főkegyúr és az állami ellenőrzés jogainak sértetlenségével." Vagyis a főpapi kandidáAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Üdvözlések. Irta: M. Gioja. Az üdvözléseknek igen hosszú skáláját lehet felállítani a két szélső határ közt, tudniillik a jávaiak és a kínaiak között. Jáva benszülöttei tőrrel kezükben közelednek egymáshoz, mig az alattomos és színlelő kínai a térdhajtás legalázatosabb formáját használja embertársai üdvözlésére. Találkozunk száz és száz féle többé ; kevésbbé finomabb, durvább köszöntési móddal, a népek különböző felfogása szerint. A római ember, ha valakivel találkozott, jobb kezét szájához emelte s aztán odanyújtotta az illetőknek. Ugyan igy kellett az istenek szobrai előtt is tiszteletüket kifejezni; azonban ha valami magasabb rangú tisztviselő jött, levették fövegüket. Ha egy alattvaló találkozott urával, megállt és kezet csókolt neki, hogy ezzel jelezze iránta való tiszteletét. Amikor pedig a konzul jött, szélesen kitértek előle és utat engedtek neki; ha lovas jött vele szemben, annak le kellett szállania lováról. A katonák leeresztették fegyvereiket az üdvözlésnél. A görögnél az volt a szokás, hogy az üdvözlő az üdvözlöttnek nevét is megmondta, hogy ezzel kifejezze, hogy azért tartotta meg emlékezetében az illető nevét, mert nagyon tisztelte őt és kedves előtte. Plautus egyik munkájában oly népet emlit, mely egymás fülének meghúzásával üdvözölte egymást. A régi caledoniai harcosok azáltal fejezték ki barátságukat és hódolatukat, hogy egymás lábai elé dobták lándzsájukat. Az alattvalók és szegények, ha segítségért akartak könyörögni az elöljáróknál és előkelőknél, egyik kezükben egy vérrel bekent pajzsot, a másikban pedig egy összetört lándzsát tartottak nyomorúságuk és siralmas helyzetük kifejezésére. A frankok kitéptek hajukból egy szálat s azt odaadták annak, akit üdvözölni akarták. Costa d'Oro asszonyai egy két ágú fésűt hordtak hajukban s azt mindig kihúzták bal kezükkel üdvözletük jeléül. A japáni azzal tiszteli meg barátját, hogy papucsot húz a lábára, ha meglátogatja. A hindusztáni olyankor a szakállát szokta megrázni. A Montaigne-vidékiek abban találják az igazi megtisztelést, ha hátat fordítanak egymásnak. Arrakan népei összekulcsolják fejük felett kezüket és meghajtják magukat. A Fillippi szigetek lakói mélyen meghajolnak, egyik kezükkel, vagy mindakettövel betakarják arcukat, aztán egyszerre felemelkednek, de úgy, hogy egyik lábuk a térdnél lehajtva marad. Uj Guinea lakói megelégesznek azzal, hogy egy falevelet tesznek a fejükre barátságuk jelképe gyanánt. A Cieladok egyik nagyobb szigetén úgy kívánja az udvariasság, hogy az üdvözlő leöntse haját vizzel. A Nagy Óceán szigetlakóinak legnagyobb része is a földgömb legészakibb vidékein élő emberek úgy köszöntik egymást, hogy orrukat összedörzsölik. Ez a szokás el van terjedve még a Sandwich szigeteken és New-Zelandban is. Az ajnók az üdvözöltnek fülébe suttognak, miközben barátságosan megsimogatják az illető hasát saját kezével. St. Lőrincz szigetbeliek, ha ki akarják fejezni érzelmeiket, durván a kezükbe köpnek és ezt még durvábban barátjuk arcába törölik és dörzsölik. A socotarai szigetlakók egymás vállát csókolják meg, mig a Horné vidékiek hasravágják magukat. A Lamurex és Palaos szigeteken élők, ha valakit megakarnak tisztelni, megfogják az illető kezét, vagy lábát és azt arcukhoz dörzsölik. A négerek legnagyobb része úgy igyekszik W EES Ő SZENT ÁLDOZÁSI EMLÉKKÉPEK,^ valamint mindennemű szent képecskék legnagyobb választékban, különféle alakban és a legszebb kivitelben, magyar, német vagy tót szöveggel a legjutányosabb árban kaphatók BUZÁROVITS GUSZTÁV könyvkereskedésében Esztergom. Mutatvány-képek és árjegyzékek ingyen és bérmentve.
