ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-02-16 / 7. szám

Krónika. A. „Kolos-híd* leszállítás Nagyon aktuális, A városi közgyűlésen Szóba került máris És ez a terv nyugtatta meg A városatyákat, Hogy majd a miniszter úrhoz Küldik az aktákat. A miniszter ur azokat Átolvassa szépen, S egy szép napon intézkedik Egy rendeletében; „írjad, irjad sebes tollal Én iródiákom, A hidleszállítás ellen Nincsen kifogásom!" Iródiák írja, írja, Fürge tollát mártja: „ . . . a leszállítása ellen Nincsen kifogása." Kopogtatja az irógép: „Kip-kop, kip-kop. kip-kop," Esztergomnak örömet ír, Nem holmi bús titkot. És viszi is már a posta Rá egy kurta évre S elérkezik a leirat A magas megyére. Főispán úr, alispán úr Keze között átjut És mi talán megöregszünk, De mégis bevárjuk. Városházán sorra járja Szinte a szobákat S egy legújabb közgyűlésen Napvilágot láthat. Belekerül szórul-szóra A helyi lapokba: „Miniszter úr elrendelte . . . Nem kifogásolta." Csakhogy mire idáig jut Felőle az akta, A rendelet, az átirat Idejét haladta, Mert egy zúgö böjti szél még Tán az első hétbe' Ledönti az ingó hidat A Dunafenékre. (-•) * Személyi hir. Dr. Csernoch János her­cegprímás a kormányzás gondjai között napról­napra fogadja az eléje járuló küldöttségeket. E hét vége felé a főpásztor Budapestre fog utazni. * Plébánosi eskütétel. Tóth Ignác felsőturi adminisztrátor ugyanoda plébánossá neveztetett ki és e hó 15-én tette le a plébánosi esküt dr. Raj­ner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél dr. Breyer István főszentszéki jegyző segédkezett. * Hírek a cs. és kir. helyőrségből. Bielik Imre cs. és kir. tábori püspök, kit csak a minap, Gyertyaszentelőkor szentelt fel a bécsi Minoriták templomában hivatali elődje, Belopotocky Kálmán püspök, elküldte az idei, a katonaság és hadi tengerészeihez intézett körievelét, melyet e hó 16-án, vasárnap d. e. 10 órakor a s. kir. városi templom szószékéről németül és magyar fordításban a böjti idő komolyságáról és kegyelemteljességéről tartott intelemmel felolvasott az összes helyőrségi katonáknak Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi igazgató a szent mise előtt. Jövő héten magyar­német és tót nyelven a laktanyában a szt. gyó­náshoz való előkészületi oktatás fog tartatni reá később meghatározandó napokon pedig valamennyi katona elvégzi húsvéti szt. gyónását. A gyóntatást a központi papság végzi. * A hercegprímás és a turistaság. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályának tisztikara csütörtökön tisztelgett dr. Csernoch János hercegprímásnál, aki ez alkalommal oda­nyilatkozott, hogy nagyon helyén levőnek tartja városunkban a turisztika kultiválását, mert Eszter­gom vidékének természeti szépségeit és kincseit a közönséggel meg kell ismertetni. 0 maga is szenvedélyes begyjáró volt, sőt ma is szívesen keresi fel a szabad természetet. Ismeri a vidék összes hegyeit; volt többször a mexikói erdész­laknál és a Dobogókőn is és nagy hasznát vette a turista-jelzéseknek. Végül rámutatott arra az anyagi haszonra is, mely a turisztika révén az idegenforgalom előmozdítása által a városra hárul. A turisták lelkesedéssel hallgatták a hercegprímás szavait. * Uj attasé. A király dr. Erdődy Vilmos grófot, Erdődy Imre gróf galgóci nagybirtokos fiát Brüsszelbe az osztrák-magyar követséghez attasénak nevezte ki. * A tardoskeddi uj plébános. Haliczky Z. Béla volt érseki titkárt a hercegprímás plébá­nossá nevezte ki a dr. Machovics Gyula prel.­kanonokká történt kinevezése által megüresedett tardoskeddi plébániára. Tekintve, hogy Tardoskedd az esztergomi főegyházmegye legelső plébániái közé tartozik és hogy Haliczky titkár dr. Macho­vics utódjává lesz a kinevezés legnagyobb kitün­tetést és elismerést jelenti a kinevezettre nézve. Haliczky Z. Béla káplán korában az esztergomi egyletekben eredményes működést fejtett ki. Ebben az egyleti tevékenységben a főpásztor bőséges biztosítékot lát arra nézve, hogy az egyesületek­ben bővelkedő plébániát Haliczky teljes szakérte­lemmel és hozzáértő tudással fogja vezetni. * Halálozás. Schweiz Vilmos kir. tanfel­ügyelőt, aki a mult év tavaszán hagyta el váro­sunkat, a napokban gyász érte nővére elhalálozása folytán. A halálesetről a következő gyászjelentést adták ki: Schwetz Vilmos, kir. tanfelügyelő szomorú szívvel jelenti, hogy egyetlen, jó nővére Schwetz Franciska nyug. áll. kisdedovónő életének 57. évében, hosszas szenvedés és a halotti szentsé­gek ájtatos felvétele után f. évi február hó 11-én, reggel 8 órakor csendesen elhunyt. A megboldo­gult földi maradványai csütörtökön, e hó 13-án, délután fél 4 órakor fognak a temető halottashá­zában beszenteltetni s onnan a Szt. Mihályhoz címzett uj, róm. kath. temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pén­teken, e hó 14-én, délelőtt 9 órakor fog a Szent lélektemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Sopron, 1913. évi február hó 11-én. * A bizottság Bajcson. Az esztergomi ér­sekség javait leltározó bizottság az elmúlt hetet Bajcson töltötte és még hosszabb időt fog igé­nyelni az átadás munkája. * Távozó segédlelkész. A főegyházmegyei hivatalos hírek között hozzuk, hogy Pomothy Gábor esztergom-vizivárosi káplán adminisztrátor lett Alsóvámoson. A segédlelkész előmenetelén mindnyájan örülünk, mert az Esztergomban töltött évek alatt kifejtett munkássága valóban dicséretet érdemel. * Városi közgyűlés volt pénteken, melyen először is felolvasták Vaszary Kolos volt herceg­prímás búcsúzó levelét, dr. Csernoch János uj hercegprímás és dr. Prohászka Ottokár székes­fehérvári püspök leveleit, a hozzájuk intézett üdvözlésekre. Majd a legfontosabb tárgyra, Unger Hugó fegyelmi ügyében hozott belügyminiszteri döntő határozatra került a sor. A jogügyi bizottság véleménye alapján öt 13 évi szolgálata után évi 1104 kor. nyugellátásban részesitik. Az árvédelmi munkálatokra felvett 200.000 kor. függökölcsön belügyminiszteri engedélylyel törlesztéses kölcsönné alakíttatott. A város egy uj törvényszék felállítá­sáért folyamodik s a feliratot kegyes pártolás végett megküldi a hercegprímásnak, valamint a főispánnak és országgyűlési képviselőnknek is. Brutsy János indítványára a város közbiztonsága érdekében csendőrséget kér, mert az álla­potok oly nagy mértékben elfajultak ujabban (főkép a csizmadialegények körében), hogy a sze­mélyes megtámadások és késelések napirenden vannak. A vízivárosi Kisduna-hidnak régi állapotába való visszahelyezését a közgyűlés elhatározta. A tárgyalások során azt is megtudtuk, hogy a város­nak a takarékpénztárnál 1,670.819 kor. 37 fill, kötelezvényeken alapuló tartozása van régebbről. A két rendörbiztost és tűzoltó-szertárnokot a rendes tisztviselők sorába vették fel; mig a fogyasz­tási ellenőr és temetökertész állását továbbra is ideiglenes jellegűnek mondották ki. Ezeken kivül több kisebb jelentőségű ügy nyert még elintézést. * A szegény papok. Az emberek eddig nem tudták és nem hitték, hogy szegény papok is vannak a világon. A jelenben folyó fizetésjavitási mozgalmak azonban élénk világosságot vetettek az alsó papság anyagi helyzetére is. Most látják, hogy a falusi papság nagy része mily csekélyke fizetés mellett végezte önfeláldozó és fáradságos munkáját. Á világos látást nagyban előmozdítják az ezen tárgyról irt tanulmányok, melyekben ilyen igazságokat olvashatunk. Eddig az volt a baj, hogy a papság anyagi helyzetének ügye a szaklapok­nak a nagyközönség által nagyon is gyéren olva­sott és ismert hasábjain húzódott meg. Igy ma­gyarázható az az anomália, hogy a papság anyagi helyzetének megítélésében még ma is a legkép­telenebb fogalmak és felfogások uralkodnak, igy érthető csak meg, hogy a 10—20 ezer koro­nás jövedelmű ügyvéd, orvos, állatorvos, stb. ál­talában a város és vidék intelligenciája a papság anyagi helyzetét még mindig — a multak hagyo­mányainak szellemén — irigyeli, fényesnek tartja. Pedig szent meggyőződésem, hogy egyetlen osz­tály sem küzd annyit és sokszor oly képtelen és lealázó módon anyagi dotációjáért, mint a lelkész­kedő vidéki papság. Egy vidéki körjegyző a napok­ban jegyezte csak meg: „Ha nekem ugy kellene megkapni fizetésemet mint plébánosomnak, inkább elmennék koldulni és itt hagynám állásomat. Alig van község már, ahol a pap fizetése körül kisebb, nagyobb zavarok ne volnának. Visitatio Canonica pörök, a terményeknek pénzértékben való számí­tásából eredő pörök, szolgálmányokból eredő pörök, elhanyagolt hátraléki pörök, párbér exekutiók, stóla­fizetés veszekedések, anyakönyvi kivonatok dijainak lealkuvásai stb. stb. napirenden vannak. A helyzet már a teljes felforduláshoz áll közel és tűrhetetlen. És ha más társadalmi osztályok a legradikálisabb eszközökhöz fogtak a korgó gyomor követeléseinek kielégítésére, itt már az idő, hogy a papság anyagi helyzetének a kor követelményei sze­rint való igazságos rendezését, minden orszá­gos közérdekű dolog felett, elsőrendű szük­ségletté tegye. A kor eljár fölöttünk és ha most nem állunk talpra és „követelünk", a legköze­lebbi jövőben az ország sorsának intézésében ki­alakuló egyház és papság ellenes áramlat erőskö­dése, késövé, vagy legalább is nehézkessé teszi a kérdés kívánatos megoldását. * Intenciók. Az intenciókat az egyházmegyei papságnak eddig Berger Márk apát-kanonok kül­dötte szét. Ezentúl az egyházmegyei hivatal fogja az intenciókat közvetíteni, amiért is fölhívjuk a t. Papság figyelmét, hogy az intenciók ügyében minden megkeresést Esztergomba, az érseki iro­dához intézzenek. * Főegyházmegyei hirek. Varga János nagykéri plébános az érsekújvári esperesi kerület tanfelügyelő alesperese, ugyanazon kerület rendes esperesévé lett; Simkó Károly tótmegyeri plébá­nos ugyanazon kerület tanfelügyelő esperesévé neveztetett ki. Gregorits Mihály alsóvámosi ad­minisztrátor h. plébános lett Albáron, Alsóvámosra pedig Pomothy Gábor esztergom-vizivárosi káp­lánt nevezték ki adminisztrátorrá. Ochaba János vittenczi plébános elnyerte a dejtei plébániát. Bokor Ernő vittenci káplán Dejtén lett h.-plébá­nos. Widermann János Pozsonysárfőről Csatajra ment plébánosnak. * Hercegprímás és a kis inas flu. Az el­múlt napokban történt, hogy az uj hercegprímás a szokásos délutáni sétáját végezve, a Lőrinc utcá­ban is megfordult. Egyszer csak egy kis födetlen fejű inas gyerek kerül a hercegérsek oldala mellé és megszólítja : — Hercegprímás ur kérem, sáros a kabátja s azzal se szó, se beszéd, berohan az egyik üz­letbe, honnan nyargalvást ruhakefét hoz ki s elő­zékenyen letisztítja a hercegprímás téli kabátjáról a ráfröccsent sarat. — Aztán mi a neved kis fiam, kérdi a műtét után a hercegérsek. — Lusztig, feleli a fiú. — Hát a vallásod? — Katholikus, viszonzá nagyot füllentve az inas gyerek. — Nesze a fáradságodért kis fiam, mondja a jólelkű főpap s azzal nagyobb pénzdarabot adott a fiú markába. Mikor aztán a hercegérsek tovább ment, az élelmes fiú önelé­gülten igy mondolgizált magában elég hangosan : No most jó nagyot füllentettem, mert hát sose voltam én katholikus. Izraelita volt a csemete. * Népakadémia. Nagyon népes és tanulsá­gos estélye volt f. hó 13-án az Esztergom-Szent­tamás és Vízivárosi Kath. Polg. Körnek. Az estély a Himnusz eléneklésével kezdődött, mely után Siposs Antal elnök mélyreható és szívhez szóló szavakkal nyitotta meg a nagyböjti előadásokat, melegen üdvözölte a megjelenteket, főképen pedig Seyler Károly ny. bajcsi esp.-plébánost, aki 100 koronás adományával a kör alapító tagjai közé felvétette magát s aki szintén jelen volt. Utána Schönwälder József adott elő szárnykürtön magyar nótákat közmegelégedésre, melynek végeztével Tiesinger József sok komikummal telitett monológot adott elő. Szoleczky János igazgató-tanító tartott ezután nagy figyelem közepette hasznos és tanulságos előadást a gyufáról. Szakszerű előadását azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom