ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-02-09 / 6. szám

lovas hintón, egy feketeruhás inassal a bakon érkezett meg pontosan dr. Csernoch János hercegprímás, kinek fogadtatására az egész klérus kivonult, élén a két felszentelt püspökkel. A portánál dr. Kohl Medárd nyújtotta az érseknek a szenteltvizet, ki a rég nem hallott „Ecce sacerdos magnus" hangjai mellett bevonult a székesegyházba rövid adorációt tartva a szentséges oltár előtt. Mihelyt a Primás trónját elfoglalta, az egész káptalan eléje vonult és dr. Rajner Lajos érseki vikárius az egész káptalan és a klérus nevében csengő hangú latin beszéddel üdvözölte a főpásztort. Dr. Csernoch János láthatólag meghatva e pillanat ünnepélyességétől folyékony latinsággal körülbelül a következőkben válaszolt: „Igazán csodálkozom a Gondviselés különös intézkedése felett, hogy engem, kinek előbb e diszes székesegyház anyja volt, most ugyanannak jegyesévé tett és igy azon polcra ^helyezett, amely Magyarországon a legmagasabb dignitás. Csak ugv értem meg ezt, hogy Isten nem egyszer a kicsinyeket és alázatosakat választja ki terveinek megvalósítására. Meghajolok tehát Ö szentsége és 0 felsége kívánsága előtt és nyugalom helyett nagy és nehéz munkákra vállalkozom, mert nagyon jól tudom, hogy mily nagy teendők várnak reám. Remélem, hogy a főkáptalan, amelynek még nem rég tagja voltam, támogatni fog engem nehéz feladataimban, valamint jeles papságom is, amelyet becsülök és szeretek. Amit két egyházmegyében tapasztaltam, azt most uj egyházmegyémben értékesíteni fogom Isten dicsőségére és a reám bizott hívek lelki üdvösségére." A kölcsönös üdvözlet után következett a hivatalos homagium. A hercegprímás a káptalan eléje járuló tagjait megölelte, a gremiális klérust és a növendékpapságot pedig kézcsőkra bocsátotta. Az érsek első funkciója. A gyertyaszentelés szertartását maga a hercegprímás végezte, életerős hangon énekelve az orációkat s személyesen osztva szét a gyertyákat, mire megindult a főpásztor által személyesen vezetett processió. Az ünnepi szentmisét, mely alatt a kar Goller zengzetes lorettói miséjét énekelte, Graeffel János a nagyprépost helyettese celebrálta. Mise elején az érsek felvonult az epistola-oldalon levő primási szószékre, (stallum) honnan az egész misét végighallgatta. Az ezer főnyit meghaladó publikum már ekkor a primási szószék alá tódult, azt hivén, hogy a főpásztor innen fogja első szózatát intézni esztergomi híveihez. Evangélium után azonban a Hercegprímás az evangéliumi oldalon levő rendes szószékre lépett, melyről 14 évig mint bazilikái plébános hirdette az Isten igéjét, s a hithűségre és az Isten házának buzgó látogatására buzdította Esztergom katholikusait. Midőn beszéde után a tömegen keresztül visszament stallumába, a nép kezeit és ruháját csókolta, háláját kifejezve az igazi evangéliumi szellemben mondott föpásztori —• Jer, Ágnes, nézzük meg mi is. Majd haza mehetünk a gazdáné nénivel a majorba. Befordulnak a temető kapuján. Baján takács is öntudatlanul utánuk indul. — Hova megy, mit keres ott kend ? — szól utána az asszony. — Az elveszített szivemet! Jer segítsd megkeresni. Bajánné asszony még gondolkodik: menjen-e, ne menjen? Aztán utánuk megy ö is. Körülállják mindannyian a kis elköltözöttnek virágokkal borított sírját. A bánatos édesanya a kis kereszt előtt áll s szemének kiapadhatatlanul szivárgó könnyforrásától nedves most is az arca. — Ne sirjon húgomasszony! — szól hozzá vigasztalva Baján takács. — Hisz' nem veszett el a kis aranyhajú leánya. Onnét fentről mosolyog le reánk ragyogó szemével. Azért is oly fénylő, ragyogó az ég! — Hát kend miért sir ? — támad urára Bajánné asszony. . — Én ?! Mit gondolsz, asszony! Megfújta a szél ezt a hitvány öreg szemet, attól szivárog belőle egy könnycsepp. — Micsoda szél fújta meg, hisz' már egy hét óta annyi szellő sincs, ami a fűszálat megmozdítaná. És csak nézzék, nézzék ezt, a vén embert! Csupa nedves az arca a könnytől . . . Ugy-e a másét tudja siratni, de a saját leánya koporsójára egy könnycseppet sem hullatott! —hallgass asszony, hallgass! Siratom ezt is, siratom azt is, sírok mindazokért, akikért csordultig telt ez a vén sziv bánattal, keserűséggel és hull a könnyem Krisztus urunk, édes Megváltónk ártatlan kínszenvedéséért is! . . . Cs. szavakért. Megható látvány volt, mint térdelt és imádkozott az ország főpásztora az egész nép szeme előtt, mint nyája felett virrasztó pásztor az egész mise alatt. Mise végén római rítus szerint a főpásztor adta az utolsó áldást a népre. A Primás kivonulásakor az egész templom a pápai hymnuszt énekelte. Küldöttségek fogadása. Legelsőnek az érseki szeminárium elöljárósága jelentkezett audienciára. Vasárnap délben fogadta a szeminárium elöljárói karát, melynek egykor ő is tagja volt, élén dr. Koperniczky Ferenc rektorral. A Hercegprímás hangsúlyozta, hogy az egyházmegye veteményes kertjének ügyeiről minden alkalommal közvetlen értesülés alapján és személyesen óhajt intézkedni. A héten egymást érték a küldöttségek a primási palota nagy fogadótermében : a vármegye küldöttsége Meszlényi Pál főispán és Perényi Kálmán alispán vezetése mellett, a katonai tisztikar, a különféle hivatalok egyesületek tisztelgése, melyek között első volt az esztergomi ker. szoc. munkásegylet. A Hercegprímás állva fogadja a küldöttségeket, s mindegyiket üdvözlésére magvas elvi jelentőségű nyilatkozatokban válaszol s a végén közvetlen szivélyességgel társalog a küldöttség tagjaival. Dr. Csernoch János a szemináriumban. Skanderbég előadása. Az uj főpásztor tartózkodásának mindjárt első napján beváltotta a szemináriumhoz intézett első levelében kilátásba helyezett igéretét: hogy a szemináriumban fogja szórakozását és üdülését keresni. Jelen volt a szeminárium mindkét szinielőadásán. Vasárnap, febr. 2-án Albániának 500 éves török rabságból való felszabadulása alkalmából „Skanderbég" c. öt felvonásos drámát adták a theológusok fényes díszlettel 11 változással; kedden pedig feb. 4-én Jurka József prefektus „Fokról-fokra" c. 3 felvonásos bohózatát. Az előadásra eljött a város előkelősége, többi között Perényi Kálmán alispán, Boeriu ezredes két törzstiszttel, Graeffel, Roszival, dr. Fehér, Brühl, dr. Klinda kanonokok, Pacséri dr. kir. tanfelügyelő, Magos táblabíró, Szecskay, dr. Mike és Magurányi ügyészek, a gimnázium és reáliskola és tanítóképezde igazgatói és tanárai. A szeminárium valósággá történeti napokat élt, a minőkhöz hasonló kevés volt fenállása óta. A középiskolák alsóbb osztályainak apró diákjai a túlzsúfoltság miatt az első sor előtt a Primás lábainál ültek az előadás alatt, s dr. Csernoch János együtt nevetett és könyezett a kis diákokkal a dráma megható és a bohózat nevettető részeinél, és ismételten elismerőleg nyilatkozott a színdarabok szépsége és kispapjainak alakítási ügyességéről. A keddi előadás után lement a Primás kispapjai közé az ebédlőbe és minden asztalnál kitüntetett néhány növendéket megszólításával. Leírhatatlan a kispapság öröme, bogy ily közvetlen családias érintkezésbe lépett velők a főpásztor. A kispapokhoz intézett, buzdító beszédében az érsek kiemelte, hogy a klerikus a szemináriumban töltött éveket, tekintse élete aranykorának s úgy érezze magát az intézetben, mint hal a vizben. A primás napirendje. Minden az officiumhoz érkező levelet az érsek maga bontja fel, s az ügyeket személyesen intézi el. Azért dr. Rajner Lajos naponkint lejár a primási palotába és segédkezik a főpásztornak a terjedelmes egyházmegye folyton szaporodó ügyének elintézésében. A hivatalos akták elintézésében és az audienciákban telik el az egész délelőtt. Dr. Csernoch János ittléte óta megelevenült a primáspalota képe. Az érsek előszobájában sokan várakoznak audienciára : küldöttségek, vidéki papok, grófok és bárók. Az audenciákat dr. Lepold Antal, az érsek magántitkára rendezi. A Hercegprimás Simor egykori lakosztályát foglalta el: a város felé eső első emelet nagy termeit, és a II. emeletnek a Duna felé eső részét. A nagy munka végeztével, kivált estefelé a Primás gyalog sétára indul egy-egy aulista kíséretében a városba, megmeg szólítja régi ismerőseit, s be-betér a látogatásra a privátházakba is. Hogy meg fog elevenedni minden, ha a Hercegprimás személyes megjelenésével megörvendeztetheti a főegyházmegye különféle részeit, kiválóbb gócpontjait. Mint az első langyostavaszi esőtől kizöldül minden, ugy a főpásztor személyes megjelenése rendkívül jótékony hatással van a hitélet fellendítésére. Esztergom közönségének ovációja. Esztergom közönségét annyira elbűvölte az uj Hercegprimás első megjelenése, hogy vasárnap f. hó 9-én — nem érve be a küldöttségileg történő üdvözléssel — a város d. e. 11-kor díszközgyűlést tart, azután az egész képviselőtestület 12 órakor tiszteleg a Prímásnál, végül este a várost kivilágítják, fáklyás menet vonul a primáspalota elé s az egyesült dalárdák és énekkarok szerenádot adnak az uj Hercegprimás tiszteletére. Kulturális törekvések. Az „Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" újjászervezése. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" feltámasztása alkalmából a helyi lapokban megjelent cikkeket figyelemmel olvastuk és jól esett az a rokonszenves érdeklődés, melylyel az eszmét fogadták és az ügyhöz szóllottak. Legyen szabad azonban nekünk is elmondanunk, miképen gondoljuk és óhajtuk a rekonstruálás munkáját végezni. Egy város kulturális fejlettségéről közművelődési intézményei: színház, múzeum, zene- es dalegylet, irodalmi kör, stb. tehetnek tanúságot, melyekhez joggal számithatjuk a társasköröket is. Az utóbbiakban Esztergom nem szűkölködik. Minden városrészben találunk virágzó kaszinókat, olvasóköröket, s azt sem tagadhatjuk, hogy mindezekbe a múzsák is ellátogatnak : a közönségnek eléggé része van a műkedvelői, sőt irodalmi és művészi előadások élvezésében. Amit e körök maguk is elvégezhetnek, arra nekünk külön szükségünk nincsen. Hanem, igenis szükségét érezzük egy oly közművelődési intézménynek, amelyben magasabb cél szolgálatába állva, maradandó becsű szellemi termékekkel és alkotásokkal adhatjuk jeleit a város kulturális fejlettségének, és az utókor számára is maradandó becsű dolgokat létesíthetünk. Ezt a nemes célt szolgálja az „Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat", amikor Esztergom város és vármegye múltjához a régészeti tárgyak és történelmi adatok összegyűjtését tűzi ki feladatául. Ha évtizedeken át csupán ezt teszi is, dicséretes és az utókor számára felette becses kulturmunkát végez. Azt pedig ily intelligens városban, saját képességeink lebecsülése nélkül, nem állithatjuk, hogy ezen adatgyűjtés munkájához sem találnánk elegendő munkaerőt. A társulat megjelenőt három Évkönyve (1896, 1898, 1900.) amely szintén nem egyéb adatmunkánál, az ellenkezőt bizonyítják. Ennél többre mi sem vállalkozunk. A társulat múltjából annak újjászervezésénél a tanulságot levonni nemcsak okszerű, hanem szükséges is. Nagy hiba volt a társulat első megalakulásakor mindjárt nagy célt: Esztergom város és vármegye több kötetre tervezett monográfiájának megírását tűzni ki feladatul, amikor még az anyaggyűjtés munkája sincs befejezve, söt jóformán meg sem kezdve. Pór Antal praelatus, a történettudós és a társulat volt érdemes elnöke az ő Anjou-korával mindig készen állott a monográfiához, de kivüle talán csak Némethy Lajos rendelkezett oly nagy adathalmaz fölött, melylyel valamely kor megírására vállalkozhatott. A roszszul választott cél kivitelénél a társulat ereje megtörött. Hiba volt az is, hogy a társulat az összegyűjtött régiségeknek évtizedeken át sem tudott megfelelő hajlékot szerezni és múzeumát a nagyközönség számára megnyitni. Létjogosultságának szemmel látható jelét nem tanúsítván, a tagok sem érezhették ambíciót a pártolásra. Harmadik hiba volt, hogy oly, különben nagytekintélyű és tiszteletreméltó egyének ültek az elnöki székben, akiknek állása a politikai áramlatok változandóságának volt kitéve. Egy-egy személyváltozással a társulat is hosszabb-rövidebb ideig vezető nélkül maradt ; üléseket nem tartottak, sőt az évkönyvek kiadása is végképen elmaradt. Ezen tanulságokat figyelembe véve, a társulat munkakörét a jövőre jobban körül kell írni. Uj csapásokon haladva, tevékenységi körébe be kell vonnia mindazt, ami a város és vármegye múltjára vonatkozik és amiből a múltjára következtetni lehet. Fel kell tehát ölelnie nemcsak a régészetet és történelmet, hanem a műtörténetet és néprajzot is. Minden téren még rengeteg a felkutatni, egybegyűjteni és közreadni való. A régészettel bár a társulat szakszerűen foglalkozott, mégis másfél évtized alatt nem nagy eredményt mutathat fel. Például Esztergom és vidéke történelerri-előtti kora egy „terra ignota", melynek felfedezéséhez, felkutatásához csak ezután kell fognunk. A megye területén a római limest bár ismerjük, de az egyes katonai állomások,