ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-12-28 / 52. szám

de úgy, hogy rajta keresztül minden nagyobb erőfeszítés nélkül, szinte tükörképszerüen látjuk az apostoli időket, látjuk és majdnem érezzük az evangéliumi kovász munkáját a népek lelkében, amint a népek apostolát vándorutjain kisérjük. (Folyt, köv,) HÍREK. Csattanó. Csángó testvéreink. Alig pár napja, hogy boldog megelégedéssel, szivrepeső vidámsággal ültük meg szent karácsony ünnepét, az igazi szeretet napját. Ez az egypár nap ugye nem bírta lelkünkből kitörölni azokat az édes perceket, amelyek kisded Jézus születésének napján vésődtek lelkünkbe. Mennyi öröm, mennyi varázslatos boldogság fűződik ehhez a naphoz . . . Enyhe, májusias levegőjű szobában, melyet a kandalló melege tett azzá, boldogságtól kipirult arccal, teli vidámsággal ünnepeltünk, mulattunk, élveztük magunkat. Finom, jobbnál-jobb ételek, italok elfeledtették velünk a robotoló élet ezer keservét, el a lenyűgöző, béklyóba szorító élettengődés szomorú változatait. Éltünk a boldog jelennek. Tovasuhanó életörömünk fátyollal takarta szemünk acélosságát, nehogy a mi és az egészemberiség nyomor-vázait meglássuk tisztán, élesen; fülünkbe ólmot öntött, hogy meg ne halljuk az ezernyi, tízezernyi, százezernyi koldusnép lelket megreszkető jaját, kenyérért esdeklő kínos nyöszörgését. És nem is gondolkodtunk. Olyanok voltunk, mint gondtalan, lepkéket kergető gyermekek, akik a. mindennapi élet fogalmáról mit se tudnak. Önönmagunknak éltünk. Magunk boldogságának örültünk s boldogságtól megrészegülve elfeledkeztünk azokról, akikről nem lett volna szabad megfeledkeznünk. Nem! Nem szabad megfeledkeznünk olyanokról, akikről Isten ellen való vétek meg nem emlékezni. Valahol messze, messze kelet táján, bérces Erdélyország viharvert, árvizsöpört völgyeiben tengődik egy testvérnépünk. Az Úristen valamennyi népe között a legárvább, a legszegényebb és a legegyedülállóbb. Ezek a Bukovinából hazatelepitett csángók, kiket a hunyadmegyei magyarság megerősítésére hazaédesgettek. Mikor az édes haza keblére hajtották fejüket a hazatelepitett csángók, azt hitték, hogy ezután nyugodalmas életük lesz itthon. De csalódtak. Sem a magyar királyi kormány, sem pedig & magyar társadalom semmit, avagy épen csak keveset törődik a csángó nép életviszonyaival. Tengernyi oláh csorda között tengődik a csángó nép a koldustarisznya, esetleg az éhenpusztulás jutalmával kecsegtetve. Az idei romboló árvizek, ciklonok a kevéske termésüket is tönkretették, olyannyira, hogy betevő falatjuk alig akad s csak maroknyi kukorica máléval csitítgatják korgó gyomraikat. S bizony, bizony ez a szegény istenvert csángónép aligha vigadott szent karácsony ünnepén, gyomrát aligha kényeztette el drága finom ételekkel. Örül ez a nép, ha puliszkából és máléból jóllakhat, nemhogy libapastétomokkal akarná elrontani a gyomrát. A csángó gyerek élete se rózsásabb. Fonyadt -arcú időelőtt megöregedett a folytonos nyomorúságtól. Az ő gyermeklelke nem vágyik elérhetetlen jók után, boldog lenne, ha kedvére jóllakhatna vizes máléból. Télviz idején vékony fehér alsónadrágban, mezítláb kell átsanyarogni a zimankós időt. Ugy-e hogy a karácsonyi örömeink közt nem jutott eszünkbe a nyomorgó koldusság, a keserű szegénység. Pedig ugy illett volna. Örömeink közepette nem lett volna szabad elfeledkeznünk a mások szenvedéseiről. Még nem késő! A lángoló szeretet kisdede, a jászolban mosolygó kis Jézuska még meg fog örülni, ha irgalmasságot cselekszünk véreinken. Ti hatalmas nagy urak, kiknek száz korona annyi épen, mint szegénynek egy fillér, ne sajnáljátok filléreiteket csángó testvéreinktől! Csak annyit adjatok, mennyit könnyűszerrel nélkülöztök és amennyi az ő nyomorúságuk enyhítésére szükséges. A puliszkájuk és máléjük maholnap elfogy, azután pedig hogyan éljenek meg? Az adományok Csernakereszturra (Hunyadmegye) küldendők. Elhasznált ruhadarabok, ócska cipők, meleg alsóruhák, amelyek már ugy sem kellenek viselőinek, enyhíteni fogják a csángó nép szenvedését csikorgó hidegben. A pénzbeli adományokat tekintettel az emberbaráti szeretet istápolására, esetleg a szerkesztőség is továbbit, amelyeket hirlapilag is nyugtázni fog. . . . Mert csúnyább nép nincs annál, amely édes testvéreit megveti, szenvedésében segítségére nem siet. Ez az emberi legszebb erény legyen igazi örömünk szent karácsony alkalmával. Fidibusz. Krónika. Már az ó-év végét járja S az ember az ujat várja S amig számlálja a percet, Yizitkártyát nyomat — ezret. Mikor kész lesz, sóhajt s leül És ciméz rendületlenül A papának, a mamának S az egész famíliának, A sógornak és a vőnek, Eladónak s a vevőnek, Címez egyet a lapjának, Egyet pedig a bankjának, Hol a váltó nemsokára Az ujitást lesi várja. Kap egyet a principális, Egyet pedig a fiskális, Egyet meg a városháza, Mely az adókönyvet gyártja, Hátha megesik a szive, S végrehajtót nem küld ide. De ez még mind nem elég, mert Megkinozbatják az embert. Ha nem kap a volt káplárunk Lapot, melyen jót kívánunk És az őrmester úr szinte, Ki ránk annyi áldást hinte. Végül kap a jóbarátunk, Kinek annyiszor jótálltunk, Mígnem aztán üt az óra És az óra mutatója Az uj évre fordul csendben — S a sok „B. U. É. K." rendben. (-•) * A hercegprímás utazása. Dr. Csernoch János hercegprímás ma délelőtt kilenc órakor dr. Lepold Antal titkárral Budapestre utazott, hogy részt vegyen a főrendiház ülésén. A hercegprímás 31-én tér vissza és az év végén tartandó hálaadáson részt vesz a bazilikában. * Ünnepélyes istentiszteletek a bazilikában. Az ezidei Szilveszter-esti ájtatosságot a főszékesegyházban d. u. 5 órakor dr. Roszival István prelátus-kanonok tartja, a szentbeszédet pedig ez alkalommal Koperniczky Ferenc dr. prelátuskanonok mondja. Az ájtatosságon meg fog jelenni a hercegprímás is. — Uj év napján d. e. 9 órakor dr. Csernoch János hercegprímás tartja az ünnepi szentmisét, Molnár János prelátus pedig szentbeszédet mond. * Szentségimádás a bazilikában. Újév napján a főszékesegyházban nyilvános szentségimádás tartatik. Az oltáriszentséget reggel 6 órakor teszik ki a Bakács-kápolnában, onnét pedig az ünnepi szentmise végén a főoltárhoz viszik. * A trónörökös és a magyar katholikusok. Az Országos Katholikus Szövetség Ferenc Ferdinánd kir. herceg ötvenedik évfordulója alkalmával táviratilag fejezte ki hódoló szerencsekivánatait. Erre a következő válasz érkezett: „Ő császári és királyi Fenséges Ferenc Ferdinánd kir. herceg ur szívélyesen köszöni a tolmácsolt szerencsekivánatokat. Rumerskirch főudvarmester." * Primicia éjfélkor. Schiffer Ferenc prelátuskanonok karácsony ünnepének vigiliáján Pozsonyba utazott, hol manuduktora volt, Kosztka József újmisésnek, aki karácsony éjjelén mondta első szent miséjét. * Ajándékok a múzeumnak. A történelmi múzeum az Einczinger-féle házban csak jövő év január 4-én nyilik meg, már is sok ajándéktárgy érkezett be számára. A legértékesebb mindenesetre az a két ékírásos asszír tégladarabka, melyeket Walter Gyula dr. c. püspök ur ajándékozott a múzeumnak, ő pedig Rahmani Ignác szir pátriárkától kapta. Dr. Zwillinger Ferenc egy esztergomi kalendáriumot adott 1838-ból és egy selyemre nyomtatott szinlapot 1864-ből, Rudolf Béla dr. járásbiró Genova lát- és térképét 1743-ból, Lőrinczy József egy kétcsövű, elölről töltő vadászfegyvert, róka- és szarvast ábrázoló bevésésekkel, Dvihally Géza lapszerkesztő Kossuth Lajos egy levelét és egy tükörre festett kis szentképet, Osváth Andor főjegyző néh. Fekete József polgári őrségi kinevezési levelét 1846-ból, Einczinger Ferenc takarékpénztári tisztviselő egy gyönggyel kivarrott lámpaellenzőt, Einczinger Sándor pedig egy régi kováspuskát,. Az Esztergomi Ipartestület az egyesült kovács- és bognár-céh ládáját 1853-ból, Magyary László egy bortöltögető korsót 1818-ból, Borz József kereskedő néhai Földváry István festett családi címerét, Haselmayer Sándor lakatosmester egy vívó arcvédőt és egy régi rendőrszuronyt, Héregi József néh. Gsuti Mihály szabaduló levelét 1829 bői, Mórász N. néhai Knapik Imre polgári őrhadi kinevezési levelét 1857ből ajándékozták. Igen értékes Novoszád Ignácné ajándéka, egy ó-hollandiai tányér 1650-bői. Özv. Mayer Lipótné egy könyvalaku cserépbutykost, öZv. Gábriel Gyuláné néhai Mallya Pál molnármester szabaduló levelét 1858-ból, özv. Mészáros Andrásné egy régi amerikai 100 dolláros papírpénzt, Schweitzer Péter Esztergom régi látképét az 1840es évekből, Meszes Ignác egy darab I. Ferdinand korabeli ezüst dénárt, Németh Jenő egy régi pecsétnyomót és Grósz Dezsőné egy kis Jézus viaszszobrot ajándékoztak. Sinka Ferenc Pál, a múzeum őre, természetesen, az ajándékozók sorában is előljár, amennyiben a garamkövesdi ásatásából származó őskori (kőkorszaki) leletek legnagyobb részét és 140 darab különféle papírpénzt ajándékozott. A múzeumnak szánt összes ajándékok a városházára hozzá küldendők. * Főegyházmegyei hirek. Zsigovits Béla zselizi káplán praefektus lett a budapesti Sz. Imre kollégiumban. Makay Lajos dr. Budapesten a várpalotai plébánia segédlelkészévé neveztetett ki és helyébe a Mária és sz. Margit intézet hitoktatójává és házilelkészévé Csaté József hitoktató neveztetett ki. Monsberger Ferenc visegrádi adminisztrátor ugyanott plébános lett. * Házasság. Kiss Márton vecsési állami tanitó házasságott között néhai alsóborsai Csorba Géza kir. közjegyző leányával, Margitkával, ki egyedüli unokája Táncsics Mihálynak. Tanuk voltak a menyasszony részéről dr. Kövess György min. oszt. tanácsos, vőlegény részéről Szieber Sándor igazgató. * Karácsonyfa-ünnepély. Az Esztergomi Kisdedóvó Társulat kiskdedóvójában f. hó 22-én folyt le a szokásos karácsonyfa-ünnepély, amelyen igen nagyszámú és előkelő közönség vett részt. A dúsan megrakott karácsonyfa mellé helyezett kis színpadon a dédó kicsi virágai poétikus versecskékben, alkalmi jelenetekben s üdén zengő karácsonyi énekekben dicsérték a kis Jézust. Az ünnepélyt rendező 50 tagú jótékony hölgybizottság Marosi Józsefné úrnő elnöklete alatt, — kinek kifogyhatatlan figyelme s igazán meleg szive az óvodásoknak annyi örömet szerez, — fáradhatatlan buzgalommal készíti elő a 135 apró gyermek karácsonyi álmainak és rejtett vágyainak megvalósulását : napokkal előtte tervez, vásárol, varr, dolgozik igazi nemes hévvel, hogy a kis óvodások öröme teljes legyen. Bőkezű adakozásával lehetővé teszi ez a bizottság, hogy ez évben is 28 gyermek részesült téli ruhában, cipőben s egyéb ruhaneműékben s mind a 135 kisded bőkezűen kapott puskát, csákót, trombitát, képes könyvet, babát, csemegét és egyéb apró játékokat. — A Kisdedóvó Társulat elnöke dr. Fehér Gyula prelátus-kanonok az ünnepély végeztével a szeretet melegségével szólott a szülőkhöz s a kisdedekhez s a legteljesebb elismerés hangján emlékezett meg a rendező hölgybizottság nagy áldozatkészségéről, lelkes tevékenységéről, továbbá az intézet óvó nőjének buzgó, Alapíttatott 1850-ben. Eredeti GŐZE KÉ K páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler &Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.