ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-11-16 / 46. szám

korcsmákat, tömve van 15 éven aluli gyermekekkel, hiába beszél a lelkész és a tanitó, ha a közigazgatás nem törődik vele. Ha tehát nem lehet, nem tudom mi okból keresztül vinni a vasárnapi korcsma lezárást, akkor kérjük legalább szigorú végrehajtását annak a rendeletnek, „hogy 15 éven aluli gyermeknek nem szabad korcsmában tartózkodni." Azért tehát a miniszter urnák, a kir. tanfelügyelők utján az iskola igazgatókhoz intézett felhívására, hogy az ifjúság körében alkoholellenes csoportok szerveztessenek, a mely egyesületeknek az volna a célja, hogy a felnövő nemzedéket a szeszes italoktól való tartózkodásra és józan életre szoktassa és hogy adjanak az igazgatók véleményt, esetleg terjesszenek elő konkrét javaslatot ezen felhívásra, azt hiszem minden isk. igazgatónak véleményével találkozom, mikor azt kérjük, hogy a miniszter hozasson törvényt arra nézve, hogy a korcsmák vasárnap lezárassanak, — ha pedig azt nem tudom mi okból nem lehet keresztülvinni — akkor mikor Amerikában sehol nincsen vasárnap korcsma nyitva — és sehol sem szabad szeszes italt kiszolgáltatni, — és a mi magyar népünk azért mégis jól érzi magát ott, mondom ha ezt nem lehet keresztülvinni, akkor kérjük legalább szigorú végrehajtását a rendeletnek, hogy 15 éven aluli gyermekeknek nem szabad a korcsmában tartózkodni, annál kevésbé azoknak szeszes italt kiszolgáltatni. A mely korcsmáros az Egyesült-Államokban bármikor 16 éven aluli gyermeket korcsmájában megtűr, vagy pláne annak szeszes italt kiszolgáltat 1000 dollár pénzbirsággal és a kimérési engedély elvesztésével sujtatik. — Miért ne lehetne ehhez csak némileg hasonló szigorúsággal eljárni ez üdvös rendelet végrehajtásában? Mig vasárnap a korcsmák nem lesznek bezárva, mig a közigazgatás nem hajtja szigorúan végre a már meglevő rendeletet, addig alkohol ellenes csoportok eredményes alakításáról nem lehet szó. — Ezen javaslatok figyelembe vételét kérjük és akkor a lelkész és tanitó munkája meg lesz könnyítve és akkor eredménnyel fogjuk megalakítani az alkoholellenes ifj. csoportokat. Jelszavunk tehát: „kérjük a vasárnapi korcsma lezárást!

" Bliesz Ádám dömösi plébános. HIREK. Csattanó. Esztergom, 1913. november 15. Hiába csak, manapság még a világ is komikus szerepet játszik. Nem pompás időket élünk? Novemberben karneválozni! Ki evett ilyen bolondgombát? 0 te girhes világ, még te is tudsz farsangolni és járni a bolondját? És mi földi halandók, ugye mennyire tudunk kacagni ezeken a bolondériákon! Kacagunk megveszekedett módon, ugy hogy könyeink is kitódulnak. És bizony néha ez a hangos kacagás sírássá is fajul, amikor szinte olyan vadul bugyborékozik ki szemünkből a forró, sós vizzé vált keserűség, hogy minden komorrá, szomorúvá változik könybe borult szemeink előtt. Hogyne ! Amikor ez a szeszélyes, könnyűvérű modern korszak ugy megcsúfol bennünket. Amikor simogatás helyett pofonokat osztogat lárva arcunkra. Amikor a céda végzet olyan bitang módon kimacerál minket, hogy sokszor a lealázás érzete arcunkba kergeti a perzselő vért. A szenzációt hajhászó világ megint kimutatta foga fehérít velünk szemben. A gyarló emberekkel szemben, akik buta közönnyel tudunk térdet-fejet hajtani a szívtelen emberi végzet előtt. Pedig nem is végzet ez voltaképen, csak épen mi nevezzük ezen néven ezt a lelketlen micsodát, amely számításokat huz ketté, vágyakat, álmokat semmisít meg. Ilyen esete van legújabban egy tanítónak is, lenn a délibábos Alföldön, ott a tejjel mézzel folyó Kánaánon. Egy egyszerű tanyai tanítóról szól a legenda, egy olyan egyszerű tanítóról, aki lajbi zsebbe dugta az oklevelet, hogy soha többé elő ne vegye onnan és pályát változtatott. Egy olyan pályára lépett, amely a mai társadalmi szamár létrának a legeslegalacsonyabb fokán áll. Nem is már jóformán a fokán, hanem inkább a talapzatán, amelyen maga a társadalmi létra van megcövekelve. Igen. A legendás tanitó fütyülve a morálra, szemébe kacagva a lenézésnek, utcaseprőnek szegődött az alföldi Babilonba, a hirös Szögedébe. Fizetése kemény harminc krajcár. Se több, se kevesebb, csak kerek harminc pénz, amely éhenhaláshoz is kevés. Vájjon mi vihette rá a tanyai tanítót arra, hogy a kikezdett életpályán hűtelen frontot változtatva, a legolcsóbb fizetségü fehér rabszolgák táborába szegődjék? Egy az bizonyos. Ha volt, van és lesz a világon igazán valódi bátorság, ugy a tanyai tanítóban a bátorság hatványozva berzenkedhetik, hogy a nagy, hatalmas társadalmi morállal, világnézettel, obskúrus felfogással szembe merjen helyezkedni. Napóleonok Napóleonja ez a tanyai tanitó! Fidibusz. Krónika. — A nagysápi kereszt. — Káromkodás, vad nevetés, ének, Túlharsogja zaját a zenének; Táncol, forog az ablak, ajtó is, Berúgott már a deszkapadló is. Mulatóz a nagysápi legénység: „Dínom-dánom, nincsen itt szegénység, Borra-sörre telik itten bőven, Csurgott-csöppent ezen esztendőben!" A korcsmának két ajtaja tárva, Kilátni a nagysápi utcára. Széles utca . . . elláthatni messze . . . Közepén áll Úr Jézus keresztje. Régi kereszt, korhadt, öreg fából, Bánat sír le Jézus alakjáról, Ahogy a víg legényeket látja, Kiknek ajka az Ö nevét bántja. Egyik legény ránéz a keresztre És felrikkant, hangját megeresztve : „Hé, legények, azt a . . .! No csak jertek ; Fordítsuk el az ócska keresztet!" „Minek néz ránk a feszített Isten, Amikor mi mulatozunk itt benn, Miért tartja szemét folyton rajtunk Akkor is, ha egy italt felhajtunk ? Mért néz ránk születésünk óta, Kiket őriz rossz időbe — jóba? Mit akar itt nálunk nyáron-télen ? Miért áll ottan a poros útfélen? Nem kell, nem kell a szeme mirajtunk, Nem kell, hogy itt zavarja vigalmunk; Nem akarjuk, hogy közöttünk légyen, — Elélünk mi nélküle is szépen!" A legénynek vérbe borul arca, Ittas fővel dülöng jobbra-balra És káromló, iszonyú szók mellett Igy szólítja meg a bús keresztet: „Te, Krisztusnak öntött bálványszobra, (Ahogy itt a tiszteletes mondja,) Mit akarsz a református téren ? Menj Bajnára, míg szép szóval kérem ! S hogy az úton még szomjad se essék, Itt egy üveg jó pálinka, tessék!" S most hét legény, — még kezük se reszket, — Megfordítja a nehéz keresztet . . . Krisztus urunk tűri csöndességben, Hogy keresztjén ily gyalázat légyen! Nem nyitja meg a földet alattuk, — Villámival nem szánt végig rajtuk . . . Bár elfordult arccal, megcsufoltan, — De megmarad türelemmel ottan, Megbánásra, megtérésre várva, Ölelésre két karját kitárva! (-•) A hét. Az elnöklő gróf szerint necsak a templomban, hanem mindenütt legyünk bátor, szintvalló katholikusok. Helyes! Konstatáljuk, hogy — saját szavai szerint — „néhány évi megszakítás után" szerepel a nagygyűlésen. Ezen néhány év alatt t. i. miniszter volt. De azért ne tessék ebből levonni a következményt! . . . Ellenben beszédének hatása már meg is van: Jankovich •—• a miniszter — ott ül a pódiumon, tehát fizikailag jelen van. De azért ebből se tessék levonni a következményt . . . A VI. gimnazista tudja, hogy a nitrogén kioltja az életet, az oxygén rohamosan táplálja. A levegőben pedig pompázik az élet. A vallástalanság az élet nitrogénje, sápad bele a mai társadalom. Ne a kártyabarlangok és választási korcsmák levegőjével gyógyítsunk! Szín-tiszta oxygént nekik! Csak nem gondolja elnök ur, hogy a munkapárt, melynek most is tagja, levegője ózondús? ... A végletek harcából lesz az a középút, melyet emlegetni méltóztatott. Vagy ezt még nem tanulta meg •a politika iskolájában? Elég. Leülhet . . . "if -, \ , .* 1 ' < ' • Megint kicsinyeskednek. Hát illik azon mosolyogni, hogy a gyermek buzdítja testvéreit az édes Anya iránti szeretetre és ragaszkodásra, aki őt hibájára figyelmeztette? Még kevésbé illik, ha ez a gyermek püspök és az anya az Egyház. Szent Ágoston konfessióiban most már nem a hibást keressük, hanem a nagy lelki erőt tiszteljük . . . * Hát persze, hogy megint itt a politika. És bele is keverték a vallásba, vagy ha ugy tetszik vallást a politikába ! Mentők, mentők!!. . . Pardon ! nem kell! Hiszen most ők a méregkeverők, a Jankovichék, Ghillányék, Zichyék, ők ülnek a pódiumon . . . Quod licet Jovi . . . Budapesti. * A hercegprímás hazaérkezése. Dr. Csernoch János hercegprimás szombaton délben visszaérkezett Esztergomba. A főpásztor kíséretében dr. Lepold Antal hercegprimási titkár volt. * Bírói kinevezés. Dr. Dezső Sándor esztergomi kir. járásbíróság^ jegyzőt, a járásbíróság egyik szimpatikus tagját Ő Felsége a király albiróvá nevezte ki a huszti kir. járásbírósághoz. * Katonai kinevezések. A hivatalos lap csütörtöki száma közli, hogy Szabó Lajos, Dietrich Mihály és Albrecht Alfréd 76. gyalogezredben zászlósokat a király hadnagyokká nevezte ki. * A szent Erzsébetről nevezett esztergomi jótékony nő-egylet f. hó 17-én választmányi ülést, f. hó 19-én, szerdán d. u. 3 órakor közgyűlést tart a kath. kör nagytermében. * Fogadalmi ájtatosság*. Az 1742. évi döghalál megszűnése hálás emlékéül fogadott ájtatosság a Szegényház kápolnájában f. hó 20-án d. u. 5 órakor litániával kezdődik s nyolc napon át tart. Minden reggel 7 órakor szentmise, d. u. 5 órakor litánia van. * Esztergomiak a kath. Nagygyűlésen. A Budapesten lefolyt XII. országos kath. nagygyűlésen az esztergomiak közül is sokan résztvettek, de mégsem annyian, mint azt a kedvező vasúti összeköttetés és főkép a cél nagy és kiváló fontossága mellett kívánni lehetett volna. Pedig nekünk is megvannak a szervezeteink, melyek révén a katholicizmus nagy érdekeit felismerhetnék a város polgárai. Azok között az esztergomiak között azonban, kik a nagygyűlésen résztvettek, volt egy, ki egymaga is méltóan képviselte Magyarország legelső keresztény városát. Dr. Csernoch János hercegprimás a négy napig tartó nagygyűlésnek legtöbb szakosztályi ülésén résztvett, a nyilvános gyűléseken pedig mindig ott láttuk az elnöki emelvényen csoportosult egyházi és világi előkelőségek élén. A hercegprimás beszédet mondott a Katholikus Háziasszonyok Országos Egyesületének, a Szentségimádó Társulatnak, a Mária Kongregációknak, a katholikus Patronage közgyűlésein és a nagygyűlés utolsó nyilvános ülésén ő tartotta a záró beszédet. Különösen a nagygyűlést bezáró beszéde alkalmából volt része az ország különböző részeiből egybesereglett katholikusok meleg tüntetésében. Á hercegprimás e beszéddel adta ki a jelszót a keresztény szocializmus intenzivebb propagálására. Az egyházi ünnepségek és egyes osztályok vezetésében szintén fáradhatatlanul buzgólkodott dr. Rajner Lajos püspök, ált. érseki helynök, aki két helyen pontifikált ünnepi misét. Ugyancsak szép szerep jutott Matty asóvszky Lajos lovagnak is, ki mint az országos katholikus szövetség alelnöke, a nagygyűlésnek is egyik elnöke volt s az egész ország katholikusainak fényes napjait bezáró ünnepi lakomán ugyancsak az esztergomiak „Lajos bácsija" mondotta a hivatalos felköszöntöt a Szentatyára és apostoli királyunkra. Az esztergomi fő- és alsóbb papi rend köréből a gyűlésen jelen voltak: Bogisich Mihály v. püspök, dr. Horváth Ferenc, dr. Klinda Theofil, Koperniczky Ferenc, Brühl József, Schiffer Ferenc dr. Machovich Gyula prelátus-kanonokok, dr. Gsárszky István hercegprimási* irodaigazgató, dr. Breyer István érseki, dr. Lepold Antal hercegprimási titkárok, dr. Drahos János levéltáros, Számord Ignác pápai káplán, Keményfy K. Dániel szentszéki tanácsos, vízivárosi plébános, Mátéffy Viktor belvárosi plébános, Scheirich Bonis Sz. Ferenc rendi házfőnök, dr. Molnár Szulpicz főgimnáziumi igazgató, Mattyasóvszky Kasszián és Tóth Kálmán tanárok. A világiak közül az óriási sokaságban a következőket sikerült még feljegyezni: Magos Sándor kúriai biró és neje, özv. Reviczky Gáborné és Reviczky Erzsike, Meszleny Pál főispán,