ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-01-05 / 1. szám

részt a szociáldemokrácia, anarkia, nihilizmus vajúdásaiban az eszmék csataterén vívják élethalálharcukat. A küzdelmek az eszmék próbakövei, életrevalóságuk, tartalmasságuk, hatóképességük légsúlymérői, fejlődés és fejlesztő-képességük megacélozói. Nem szabad aggódó szivvel, szorongó kebellel szemlélni e csaták lejátszódását, és jeremiási siralmak sóhajai közben várni a kimenetelük utolsó felvonását. Mert ha a puskaropogás, kardcsattogás és ágyúbömbölés harci riadói e föld királyainak és cézárjainak parancsszavai szerint zengik akkkordjaikat; és egyszer az igazság ellenére kezdik vérözönbe fuló tobzódásaikat, máskor pedig az igazság veszteségével zárják rettenetes szcénáikat, de azok a mérkőzések, melyek az eszmék energiáit viszik a viadalba, figyelmen kivüi hagynak kicsinyes érdekeket és csakis az igazság triumphusát ismerik. A hadvezéri pálcát az ideák birodalmában az az erő mozgatja, mely a világtörténelem kormányrúdjánál őrködik, az időt nem évtizedek és századok láncszemével méri s a messze jövőben kitapossa az uj csapásokat a népek országútjául. Mert a történelmet nem háborúk és ütközetek csinálják, melyeket a katonák milliói vívnak meg gránáttal és bombákkal, nem a diplomácia labirintusaiban szövik szálait, nem az ipari és kereskedelmi, nem a gazdasági élet hullámai épitik partjait. Ezek csak felszíni sodrai azoknak a mélyjáratú áramlatoknak, melyeket az eszmék erjedő folyamatai dobnak fel a világtörténelem óceánjában. Az eszmék vetületei voltak az ó-kor tyranniabszolutisztikus óriás-arányú világbirodalmai, melyek a népeket patriarchális, nomád viszonyaikból kiemelték és a társadalom organizációjának formájába helyeztek. Ezek leszerepléseit siettették a társadalmilag szabályozott „népnek" s megmozdulásai, melyeknek a kereszténység napjától megérett gyümölcse a rabszolgafelszabaditás majd a népjogok kiterjesztése lett. E magaslatokon először esik az ideálokért való lelkesedés fényének sugara a népekre, mely mint második bethlehemi csillag amint a bölcseket ismét Jézus jászolához vezette a nemzeteket. A történelem a keresztes háborúk cimével könyveli el ez epochalis mozgalmakat. Ami háború, vagy diplomácia volt az események e kereteiben, azok az eszmejáratoknak csak kivetődő mozzanatai voltak, földségeket alkotó kontinenseknek csak porszemei. És a mai modern, gazdasági irányzatú népmozgalmak meginditói sem Marx, Engels, Bebel, Kantsky stb. nem voltak, legfeljebb csak a gazdasági reformeszmék összegyűjtő telepei és szociáldemokrata, sőt atheista jellegű irányitói. Gondotataik utópiás tűzijátékának fényénél egy pillanatra megvilágosodtak a mélyen fekvő, tartalmas, a haladás biztosítékait hordozó eszmék irányai, melyek a népek gazdasági elhelyezkedésének folyamatát az erkölcsi élet magasabb szabályai szerint törekszenek befolyásolni. kosztra. Gondolkozik arról, hogy a juhászkodás azért tűnik le, mert a havasokat összevásárolták a zsidók és azoknak jobban kifizeti magát ökröket legeltetni, mint juhokat. Az ökrök mellett pedig már nem az a szolgálat a mi a juhok mellett. Ah ott nehéz, csúnya a szolgálat. Ott nem kóstolod meg sem a zsendicét, sem a túrót, sem a bálmost. Élj ugy mint a kutya és őrködj mint a kutya! S hamar otthagyta a szolgálatot, meghallgatta egyik barátját, aki azt tanácsolta, hogy menjen Boriszlávba pénzt szerezni s telepedjen le valahol, pénzét elfogadják és gazdálkodjék. S eszébe jutott a nóta mire barátja tanította: Elmegyek én Boriszlávba Pénzt, vagyont gyűjteni Visszatérek Boriszlávból A földet műveim Próbálta elénekelni nótáját egészséges juhász hangján, de valahogy nem sikerült. Hogyhogy nem, de az ének a bányában száz méternyire a föld alatt nem ment. S ő bosszúsan kapálja tovább a földet. Kezdi gyűlölni azt a sötét súlyos kegyetlenül kemény földet, a mely oly makacsul ellentáll csákányának. — Hát, kemény vagy, mert szentelt vagy! — mondja. — Tudja Isten szentelt vagy-e te vagy nem? Megáll kiegyenesedik és tanakodni kezd ezen kérdés felett, mintha ki tudja, milyen fontos volna. — Tényleg, vájjon meg van-e szentelve itt ? Ott fent bizonyára. A vizet is szentelik és meghintik és Isten igéjét olvassák felette. De itt? Amióta a világ fennáll, ide bizonyára egy csepp szentelt viz nem ért, sem pedig az Isten igéjének A gazdasági és erkölcsi tényezők együttes hatásának tisztulási processzusából nem hiányzanak a mérges gőzök és gázak, melyek hivatása az életölés, rombolás és robbantás, de végre is semmi egyebek, mint váladékok, salak. Sorsuk az enyészet s az erjedés befejeztével csak a színtiszta élő és éltető eszmeértékek maradnak meg. Ki félne ezért a mai szociáldemokrácia, ennek logikus kiépítése: az anarkia és nihilizmus gyilkos gőzeitől. Lenniök kell, mert a szociális eszmék leglázasabb erjedési korszakait éljük s természetes, ha vannak életölő erjedési termékek is, de rajtuk van az elmúlás bélyege. A romlásba is csak azokat ragadják magukkal, akik a tudatlanság könnyelműségével vetik magukat farkasvermeikbe. Lesz idő, midőn a forrás megállapodáshoz jut s akkor a kereszténység eszméiben kikristályosodott keresztény szocializmus lesz a határköve egy változatokban gazdag szellemi csatának. Zachradka József. HÍREK. Karcolat. Újévi kívánságok. I. kép. A parfümös teremben misztikus fény dereng. Lágy, simulékony, izgató dallamok vibrálnak a levegőben. Magas, oroszlánfejes trónszékben Tisza István ül előkelően, dacosan. Megelégedéssel jártatja körül merész tekintetét az előtte térdreboruló hivein, mig ajkai körül a nagyuraknál dívó szeszélyes mosoly játszadozik. Megszólal a vezér, a hódolók vezére. Szavai aranycsengéshez hasonló ritmusokban járják körül a termet. — Uram! Én hatalmas Uram! Szent újév hajnalán tiszta lelkünkből a legjobbat kívánjuk Néked! Legyen ez az év a Te, egyedül a Te dicsőséged éve; övezze szent fejedet mirtuszkorona. Légy elseje az elsőknek! Dicsőséged fénye homályosítsa el a nap fényét, hatalmad ereje győzze le az ellenzéki sárkányok erejét. Egyesegyedül e széles hazában a Te áldott nevedet susogja andalítóan az esteli szellő és dörögje halálfélelmesen a romboló vihar. Ezt kívánjuk néked te legdicsőségesebb férfiú! És száll a tömjén és mirrha illata a szent férfiú felé . . . II. kép. Vérpiros szinek hullámoznak a teremben; a mennyezetről piros görögtűz fénye mindent vérpiros színre fest. A karosszékben Tisza kegyelmes úr fölényes leereszkedéssel trónol. Előtte a munkásság vezérei nyilvánítják a munkások mecénásának az újévi jókivánatokat. — Kegyelmes Uram! Mi, az üldözött munkásság vezérei, eljöttünk szent szined elé, hogy élőhangja. Nem hiába van itt oly bűz. Biztosan nem a szenttől, hanem elkárhozottól van. Ebből a viaszkból nem szabad a templom számára gyertyát készíteni, mert látszik, hogy nem tiszta szennyes: Uram bocsásd meg. Az ember ilyen helyre is búvik, s gyűjti a tisztátalan vagyont, és a javára? Nem kedveském, nem. A barátom is, aki engem ide igazított, nem pusztult-e el ép ilyen bányában? Rászakadt, megfojtotta, talán a testét sem találták. Megfojtotta a tisztátalan! Istenem! Keresztet vet, s még buzgóbban kezd kapálni. A gyomra korgásáról érzi, hogy már nemsokára délnek kell lenni és várja a hármas csengetést a pillanatot, midőn megengedik neki, hogy felmenjen s ekkor képzelete korlát nélkül csapong folyton uj képek jönnek fel előtte, s legszívesebben a havas, az erdők, a juhnyáj és juhász élet összes együgyű eseményeinek csodás csendes, világos képei. A balsors által a földalatti bánya mélyébe vetve érzi, hogy azok a régi napok eltűntek, s vissza nem térnek, hogy az ö utja más oldalba fordult, hogy az ő régi patriarkális életéből uj, atyáinak és őseinek ismeretlen életbe jutott, mely borzasztó és csodálatos, s nem egyben jobb, szabadabb, tágasabb a réginél. De azért ez a régi él az ő emlékeiben; annyi még megmaradt belőle, hogy poétikus bájjal töltse be és élénkítse fel az uj élet homályát és magányát, így tűnik el nem egyszer a nap a felhő megett, s a nyári nap minden büszkeségéből, a fényes szin minden gazdaságából nem marad csak annyi, hogy arany sávval szórja körül a komor felhők széleit, melyek nyugat felől függnek. Fordította: Dolinay Péter. szóval fejezzük ki, ami leghőbb kívánságunkat. Áthatva az irántad érzett szeretettől és ismerve az irántunk érzett szimpátiádat, azt kívánjuk, tarts meg továbbra is bennünket kegyelmedben, hanem tudva azt, hogy e hazában már annyi sok jót tettél, melyeket viszonozni nem tudunk, azt ajánlhatjuk, hogy ne csak a magyar munkásokat szeresd, hanem a világ minden munkását s evégből arra kérünk, menj elvtársaiddal a szeretet igéit hirdetni messze keletre, hol az elnyomottak százezrei sínylődnek és ott légy az ő őrzőangyaluk, úgymint itthon. Légy Szibéria fejedelme, hogy minél több nemeset tehessél a te kedvenceiddel, a munkásokkal. Hogy aztán még ez életedben márványszobor hirdesse Szibériában, hogy milyen az igazi emberszeretet . . . A munkások pedig tüzesen rágyújtanak a nótára: „Mi dolgozunk és hasznot hajtunk", melyet Tisza is a munkásokkal együtt lelkesülten énekel . . . III. kép. A miniszterelnöki fogadó szoba megtelik asszonynépséggel, kezdve a perkálszoknyás és pruszlikos, pántlikás hajú falusi asszonytól, egész a ridikülös, aranyláncos, hatalmas terjedelmű kalapos méltóságákig. Az „Első asszonyi szövetkezet mint egyesület" jött el újévi jókívánságukat tolmácsolni a kormányelnöknek. A vezérük egy hetvenéves aggszűz. aki beszéde alatt szerelmes pillantásokkal övezte körül a gyönyörű medúzafejű kormányelnököt. — Hatalmas Uram! Mi, a magyarországi asszonyok vezérei, eljöttünk Hozzád, hogy a legjobbakat kívánjuk újév derengő hajnalán. Eljöttünk, mert hálánk késztet erre. Te valál az óh hatalmas Uram, aki a családi békét helyreállítottad lángoló elméddel. A családi perpatvar azelőtt onnan eredt, mert a mi férfiaink roppantul szerettek pipázni, egynémely ike cigarettázni. [Mi pedig asszony okki nem állhatjuk a pipás szagot, amely émelyítő az asszonyi nem előtt. De a csóknak, a szerelmes csóknak az édességét, a zamatját is teljesen tönkretette a büdös pipaszag, melynek folytán sokcsaládi béke feldulatott. És te lánglelkű férfiú segítettél e bajon. Egyszerűen és nagyszerűen megdupláztad a dohányok, szivarok és cigaretták árait és igy aztán a nagy drágaság folytán uraink leszoktak a dohányzásról teljesen. Most már promenclit és mézcukorkákat szopogatnak a dohányzás helyett, miért a csókok zamatja és édessége kimondhatatlan. Helyreállt a béke a családi tűzhely körül és a dohányzás élvezete helyett ami ajkaink édességében gyönyörködnek férfiaink. íme tehát mindennek te vagy az alkotója, te bölcsek bölcse. Isten tartson, Isten éltessen sokáig az asszonyok örömére. Hatalmas hurrá, zsivió és éljen zárta be a szónok beszédét. Fidibusz. Krónika. A kövesdí Garamhidnál Kémet láttak, kémet! Alighanem szerb lehetett, Nem pediglen német. A katonák rája lőttek Tizen, húszan, százan, De ez a kém mégis eltűnt A nagy éjszakában. Borzasztó az, olvasóim, — Hogy mennyi kém kémlel És mind városunkba indul Titokzatos képpel. Ugyan mire kíváncsi itt A sok adta kéme: Miattuk tán valamiképp Intézkedni kéne ? Egy dolog van, amire itt Kíváncsi a szerbség, Amit itten, Esztergomban Megtudni lehet még: Hogyha minden pénz elúszik Ott lenn Szerbiában, Hogyan lehet élni mégis — Nyakig adósságban ? * Vízkereszt ünnepe. Hétfőn Vízkereszt ünnepén a bazilikában d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise lesz, melyet Rajner Lajos dr. püspök tart. A szentbeszédet Brühl József prelátus kanonok mondja. * Rajner vikárius körlevele. Rajner Lajos dr. püspök és általános érseki helytartó január 1-én adta ki az első körlevelet. E körlevél első