ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-08-10 / 32. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. augusztus 10. 32. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztergom, 1913. augusztus 9. F. hó 4-én mult tiz éve, hogy a bibornokok kollégiuma pápává választotta Sarto József velencei pátriárkát, aki X. Pius néven kormányozza a kath. egyházat. Emlékezzünk csak vissza arra a boldog napra, 1903. aug. 4-ikére, a midőn a Vatikán erkélyén megjelent Macchi bibornok s messze csengő hangon adta tudtára az ájtatos csendben várakozó tízezreknek: „Van már pápánk ! főmagasságu ésíőíísztelendő Sarto József, aki X. Piusnak vallotta magát." A tömeg felismerve az isteni gondviselés csodálatos közremunkálását, elképzelhetetlen diadalujjongásban ismételte tizszer, százszor, végeszakadatlanul: Evviva Papa Pio XI Éljen X. Pius pápa! Igy lett a velenceiek szeretett pátriárkájából szt. Péter utóda, Krisztus helytartója. X. Pius még pápává való megválasztása előtt nagyon jól tudta, mily óriási felelőség nehezedik annak a férfiúnak vállaira, kit a bibornokok testülete megválaszt e legnagyobb méltóságra. Mikor az egyik bibornok megszólította Sartót, elfogadná-e a pápaságot, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Uti emlékeim. Irta: Pauer Károly. I. Elérkezett ezidén is az aranyos szabadság napja. Elhatároztam tehát, hogy az eddigi szokáshoz hiven, szabadságom nagy részét ismét tanulmányútra fordítom és elzarándokolok Rómába, az örök városba, ahová már diákkoromban is oly sokszor kívánkoztam. S ami után oly epedve vágyódtam, az végre be is teljesedett. Tanuímányutamat először a hires máriazelli kegyhelyre való zarándoklat előzte meg, ahol további kitartásért, erőért és egészségért szoktam évenkint a zelli Szüzanyához fohászkodni, hogy szent és magasztos hivatásomnak minél tökéletesebben tudjak megfelelni s papi kötelességeimet minél lelkiismeretesebben teljesíteni. Az előző évek szép szokását követve most is egy nagyobb esztergomi társasággal indultam e szent helyre. Épen húszan voltunk. Magamra vállaltam az elszállásolást, a kalauzolást, a vadregényes vidék nevezetességeinek ismertetését, hogy a kedves kis zarándokcsapatnak minden óhaját és kívánságát teljesíthessem. Wienben találkoztunk. Odáig Nádler István barátom vállalta el a Cicerone szerepét, de mivel éjjel keltek útra, sok magyarázatra nem szorult a társaság. Pista barátom azonban az éj sötétjébe Felelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. ha megválasztanák, azt mondotta neki mély alázatossággal és szerénységgel: „Nem vagyok én erre méltó, ez volna az én halálom !" De Ferrari bibornoknak erre is volt felelete s Kaifást idézte : „Jól van az ugy, hogy egy ember haljon meg az összesek üdvéért!" A pátriárka ég felé emelte könnyező szemét s ajkáról e szavak hangzottak el: „Fiat voluntas tua!" Legyen meg a te akaratod! Nem csodáljuk Szentséges Atyánkat, hogy oly remegve, félve fogadta pápává való megválasztását. Mert bár egészen méltó, jeles, képzett, szent életű férfiú volt, mégis nagyon megrendült, mikor a szavazásból az ö neve került ki győztesen. S ime, e jeles férfiú, ki végig ment az egyházi hivatalok minden fokozatán, (hiszen káplán, plébános, esperes, püspök, érsek s bibornok volt,) s végre elérte a legnagyobb méltóságot itt e földön; e kiváló aggastyán már tiz éve kormányozza az egyház hajóját! Igen, X. Pius már tiz éve ül a pápai trónon s az a tiz esztendő, a melyet szent Péter örökében eltöltött, valóban igen gazdag fontos intézményekben, kiváló cselekedetekben. Igazi katholikus restauráció jegyében folyt le. Az egyház ellenségei is kénytelenek bevallani, kogy X. Pius igen üdvös reformok pápája. A modernizmusra mért halálos csapás után sorban oly fontos reformokat hozott, melyek a hitélet, az erkölcs és az egyházi disciplina megszilárdítását eredményezték. Bekövetkezett a gyakori szent áldozás, az ünneis derűt, világosságot tudott hinteni, szellemes és ötletes tréfáival kellemesen szórakoztatta a hölgyeket és férfiakat egyaránt, ugy hogy bizony alig jött álom a szemükre. Másnap Wienben ^szomorúan" konstatálták, hogy az éjszakát egészen átvirrasztották, mért a Pista „huncutkodott." Julius elsején d. e. kilenc órakor találkoztam a társasággal a Westbahnhof on, ahol már két nőrokonom is várt rám. Édesatyámmal együtt keltünk a szent útra. Öregem a pénztárnok szerepét vitte, én meg a vezetőét. A német sógor nagyokat nézett, mikor egyszerre husz magyar töltötte be a St.-Pöltenbe induló vonat egyik kocsiját s mikor kiki csomagjához látott és fogyasztani kezdte a hazulról hozott elemózsiáját s hörpintgette a jó magyar borocskát, mosolyogni kezdett s pödört egyet bozontos bajuszán. Kellemes csevegés között mult el az idő, a társaság minden tagja jóízűen nekilátott a falatozáshoz és szívélyesen megkínálta a vezetőt is, hogy az úton éhen ne haljon. A Wiener Wald festői vidéke s a közelében emelkedő szebbnél-szebb villák igen jó benyomást gyakoroltak azokra, akik ezt az utat először tették meg életükben. Végre rövid másfél órai út után St.-Pöltenben termettünk. A társaság egyik része meleg étel után áhítozott s igy felkereste a pályaudvarral szemben fekvő restaurációt. Mi addig a perronon sétáltunk és jó pilsenivel frissítettük fel magunkat, bár nem volt nagy meleg, sőt néha dideregtünk is, oly fagyos, zimankós szél fujt a stájer havasok felöl. Néhány perc múlva már ismét együtt voltunk. Kéziratok a szerkesztőség", előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Busárovits Gusztáv kön.? kereskedésében. pek, az egyházi zene, a tudomány, a papnevelés ügyének gyors lépésekkel való előrehaladása s akik azt hitték, hogy X. Pius uralkodása a tespedés, a visszafejlődés korszaka lesz, keservesen csalódtak, mert alig volt még az egyháznak olyan feje, mint épen X. Pius, aki rövid tiz év alatt csakugyan minden téren igyekezett megfelelni ama jelszavának, melyet uralkodása elején hangoztatott: Omnia restaurare in Christo! Mindent megujitani Krisztusban! Igaz, hogy Szentséges Atyánknak sokszor ki kellett üritenie a szenvedések, a megbántások kelyhét, de azért soha sem ingott meg; erős hite, Krisztus iránti lángoló szeretete és az egyház boldogságáért, felmagasztalásáért hevülő atyai szive mindenkor fel tudott emelkedni az ellenség romboló, pusztitó törekvésein. S ha Franciaország, Portugália, Olaszország s legújabban Spanyolország is fájó sebeket ejtettek az egyház testén, a religio depopulata még sem következett be, amennyiben Franciaországban, az egyház elsőszülött leányánál a visszahatás már megindult s politikusok, tudósok, művészek érzik a megújhodás szellemét s propagandát csinálnak a kath. Franciaország ujjászületésének. * . Julias 13-án, délben 12 órakor voltam audiencián Ö Szentségénél. Bár a legutóbbi betegség, az érelmeszesedés és a meghűlés testben egy kissé erőtlenebbé tették X. Piust, szelleme, lelke, szive most is oly erős, mint Kérdeztem tőlük, hogy izlett az ebéd? Egyik fintorgatta az orrát, a másik fitymáló és leszóló gesztusával mutatta, hogy a német sógor jól feleresztette a levest, úgy hogy az inkább amolyan l meleg mosogatóviznek illett volna be. No de mégis meleg volt s ez a fő. Punktum . . . A máriazelli vonatot már lassan-lassan rendezni kezdték. Mikor már teljesen készen állott, mint valami sáskasereg, úgy rohantuk meg mindnyájan az egyik kocsit, hogy ismét együtt lehessünk, mint St.-Pöltenig. Tervünk sikerült. Közben azonban az egyik állomáson egy tipikus stájer alak szállt be a kocsinkba. Zöld kalapján nagy zergesörte, szájában pedig egy rövidszárú pipa diszlett, melyből egymásután eregette a füstgomolyagot, olyannyira, hogy szomszédjait, kik nagyobbrészt hölgyek voltak, ugylátszik füstölt sonkáknak nézte. Összenéztünk, a kocsi levegője egyre parfümosabb lett a nagylevelű kapadohánytól s mármár ki akartuk tessékelni a tisztes szakállas bácsit, de ő csakhamar észrevette fondorkodásunkat, zsebredugta rövidesen pipáját és mosolyogni kezdett. Mindjárt megváltozott a hölgyek hangulata s az előbbi nyomott kedélyt egyszerre igen vig hangulat váltotta fel. Vonatunk Laubenbachmühle-hez érkezett, egy kedves kis állomáshoz, melynél tizenöt percig áll. Leugrottunk mindnyájan és egyenesen a restaurációhoz siettünk, ahol már finom tormásvirsli, kávé, bor, sör és sok más ennnivaló várta az utazókat. A hölgyek is alaposan kivették részüket az Ízletes ozsonnából, ki-ki kezében tartotta a frankfurter! vagy a hatalmas hideg szafaládét és