ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-07-20 / 29. szám

ügyeit, amelyekért sokan nem tartják érdemesnek lelkesedni. A „non sum sicut ceteri" hangoztatása könnyen szerénytelenségre és elbizakodottságra vezet a többi paptárshoz való relatiónkban, ezt az öntudatot jól kinevelni, azt az érzést, a szent fölény­nek ezt az érzését kellő medrében megtartani, kellő módon applikálni nagy művészet s éppen azért idősebb paptársaitokra ne vessetek követ, ha hibáikat látjátok, ne botránkozzatok bűneiken, mert hiszen szent káplánokból is lettek már gyarló lelkű plébánosok. Cavete ab hominibus! Nem érde­mes a hívek közül senkit sem kitüntetni a szere­tetnek különös megnyilatkozásaival, mert a ked­vencek szoktak lenni a leghálátlanabbak. A simu­lékony, minket kihasználni akaró, a papi ebédeket és szivarokat szerető, hátunk mögött minket ócsárló emberekkel szemben, valamint azokkal szemben, akik csaknem ex ofíb ellenségeink és csak mutat­ják a barátságot: drei Schritt! Mindig jobb az emberekkel szemben való tartózkodás, mint a füvei-fával való barátkozás. Túlzást követnék el, ha folyton csak azt hangoztatnám, hogy rossz a világ, rosszak az emberek. Mert ha tény az, hogy rosszabb, mint amilyen rossznak gondoltuk, visszont az is tény, hogy sokkal jobb, mint amilyen jónak gondoltuk. S ez nagy vigasztalás nekünk. Ez a tény tartja egyensúlyban a fiatal pap lelkének idealizmusát, egy keserű napnak sokszor tengernyi keservét képes megédesiteni egyetlen egy olyan eset is, amikor pirulva adom föl az absoluciót egy gatyás parasztnak, mert sokkal tökéletesebb mint én vagyok. Sok sok aranyos lélekkel fogtok találkozni, a mély vallásosságnak nagyszerű típusaival és megnyilat­kozásaival még olyan helyen is, ahol igazán nem a papnak a buzgalma, hanem egyesegyedül az Isten mindenhatósága tudta csak annak a falának, vagy annak a vidéknek a népét megtartani jám­borságában. Ne azon sopánkodjunk, hogy rossz a világ, mert hiszen nem is lesz jobb addig, amig az egyház papjai nem lesznek szentek, hanem inkább örüljünk annak, hogy ami jóság van benne az tényleg több, mint amennyire számítottunk. Gyerki. Iskolai értesítők. Helybeli iskoláink közül négynek értesítőjét hozta a posta szerkesztőségünkbe, melyeket rövi­den a következőkben ismertetünk: Legelsöbben a legterjedelmesebb értesítőt la­pozgatjuk át, melyet az esztergomi szentbenedek­rendi kath. főgimnázium igazgatósága tesz közzé. Az értesítő egy kiválóan tanulságos és nagy peda­gógiai érzékkel megszerkesztett tanulmánnyal kez­dődik Szekeres Bónis bencéstanár tollából. Cime : „Neveléstani gondolatok az otthon és az iskola viszonyáról." Minden szülő, kinek gyermekei a középiskolába járnak, a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel olvashatja e munkát, mely sok olyan neveléstani igazsággal ismerteti meg az olvasót, amilyeneket eddig csupán a szakkörök ismertek és alkalmaztak. Egészen másként tekin­És egy nap beállított a lányhoz, hogy meg­kérje a kezét. Elfogódottabb volt mint máskor. Azt sem tudta mit mondjon. De talán nem is kellett volna beszélnie, elmondtak mindent kérő szemei. A lány zavartan hallgatta, azután olyan félét mondott: nézze, kedves Balázs, én, igen . . . szeretem, mint jó barátot . . . de . . . A többire már nem volt kíváncsi. Elrohant, nehogy meglássa az a lány, hogy sir 1 Ettől fogva mintha elvesztette volna híressé vált jókedvét. Komor lett és csak néha-néha tört fel belőle a régi derű, de nem ugy mint azelőtt, hanem duhajosan erőltetve. Mire oda írhatta neve elé a két sokat jelentő betűt, mely szerényen, de határozottan hirdette, hogy Balázs Miksa doktor lett, már hire sem volt annak az irigyelt vidám­ságnak, amit a fővárosi levegő nem tudott elfoj­tani, de amit egy gyöngéd női kéz, egy pillanat alatt kiirtott. Komor lett, magába zárkózott, egyedül hi­vatása érdekelte. Rövidesen hires orvos lett s mint ilyen, egy előkelő szanatóriumba került főorvosnak. A gyó­gyulást kereső tehetősebb emberek mind az ő keze alá akartak kerülni, jóllehet köztudomású dolog volt, hogy a lehető legridegebb, legkímé­letlenebb. — Olyan a szive, az idegei, mint a kő, se könny, se fájdalom nem hatja meg — beszélték félre egymásnak a betegek, de azért nyugodtan tik és értékelik az iskola munkáját azon szülők, akik e dolgozat alapján fognak a neveléshez és kik ebből nyertek betekintést az iskolai nevelés fontos elveire. A dolgozattól függetlenül ugyan, de annak szellemében van szerkesztve az értesítő második, rövid közleménye, mely e főgimnáziumba járó tanulók szállásadóit kötelező szabályrendelete­ket tartalmazza. Az intézet tanari kara a lefolyt tanévben 12 bencéstanárból és 3 világi tanerőből állott, nem számítva a más vallású ifjak 3 hitoktatóját. Az ifjúságot az intézet falain belül a Mária Kongregáció 93 rendes taggal és 35 jelölttel, az önképzőkör 165 taggal, a gyorsírókor 32 taggal, a céllövőcsapat 40 résztvevővel, és a cserkész­csapat 43 taggal tömöritette együvé. Egész külön kis világ elevenedik meg szemeink előtt, olvasgatva a felsorolt különböző ifjúsági egyesületek műkö­déséről szóló jelentéseket. A „Segélyzés" c. alatt felsorolt alapítványok kamataiból és egyéb segélyek címén a főgimn. ifjúság összesen 12.675 korona segítségben része­sült a lefolyt év folyamán. Az intézetben összesen 382 tanuló tett vizsgálatot, köztük hét leány. Ezek közül helybeli volt 137, megyebeli 69, más törvény­hatóságból való 176, horvátországi 1. Vallásra nézve katholikus 342, ref. 6, ág. ev. 3, izr. 31. Jeles bizonyítványt 13, elégtelent két vagy több tantárgyból összesen 22 tanuló nyert. Érettségit tett 51 tanuló, kik közül 27 papi, 5 mérnöki és 5 a gazdasági páiyát választotta. Jogi pályára 3, kereskedelmire ugyancsak 3 tanuló lép. A többi pályákra csak 1—2 tanulót „termelt" az idén az intézet. Az esztergomi áll. segélyzett községi főreáliskola értesítőjének első közleménye az intézet kirándulási alapjának szabályzatát közli egész terjedelmében. Az iskolai év története ki­merítően beszámol a főreáliskola küszöbön levő államosításának és ezzel kapcsolatban egy uj, modern főreáliskola építésének ügyéről. A főreáliskola ifjúsága különféle segélyek és ösztöndijak cimén a lefolyt évben összesen 2087 kor. 14 fill, segélyben részesült. Az intézet tanári testülete a hitoktatókkal és az egészségtant tanitó orvossal együtt 19 tag­ból állott. A rendes tantárgyakon kivül taníttattak, mint rendkívüli tárgyak: az ének, zene, egészségtan, fizikai és kémiai gyakorlatok, a gyorsírás, továbbá a katonai céllövő gyakorlatok. A lefolyt tanévben vizsgálatot tett 225 tanuló, köztük 4 leány. Ezek közül helybeli 147, megye­beli 51, más törvényhatósági 27. Vallásra nézve r. kath. 152, ref. 9, ág. ev. 2, izr. 62. Előmene­telre nézve jeles tanuló volt 3, két vagy több tárgyból bukott 34 tanuló. Érettségit 8 tanuló tett, kik közül 3 lép a mérnöki pályára. Az értesítő végül az int. önképzőkör műkö­déséről számol be és a jövő évre vonatkozó tudni­valókat tartalmazza. Az esztergomi érseki r. kath. tanítóképző intézet értesítője bevezetésül Vaszary Kolos és Csernoch János hercegprímások tanügyi, különösen bizták rá magukat, mert biztos a keze és mintha valami igézet volna vele, mindenkit meggyógyít. Egy este, sürgősen hivatták, valakit operálni kellett. Nagyon komoly volt a dolog és a beteget — egy fiatal leányt — mielőtt dr. Balázs meg­érkezett volna felvitték a műtőbe. Az erős fényű lámpa világánál a fehér kö­penyes doktorok és ápolónők izgatottan állták körül a beteget, kinek fakó arcáról már alig vilá­gított az élet. Az egyik fiatal asszisztens kezében meg­megremegett a készenlétbe tartott étheres párna. Minden arcon a részvét vonása látszott. Mikor dr. Balázs belépett az egyik orvos sürgetőleg szólt rá: — Nagyságos uram, nagyon sürgős a dolog 1 Dr. Balázs arcán valami szokatlan guny tükröződött, mikor elnyújtott hangon kérdezte: — Úgy gondolja fiatal barátom? — és a beteghez lépve felemelte a könnyű vászonkendöt. Mintha az eddig soha nem érzett remegés mint a hangjába gyűlt volna, oly izgatottan szólt az étheres pánát tartó orvoshoz. — Siessen! Néhány pillanat múlva már ő is a beteg mellett állt és föléje hajolt. — Ez a dús szőke haj, ez a gyerekes, kényes vonás az ajkak szögletében! Mint távoli harangszó ütődött füleihez „igen szeretem, mint jóbarátot . . . de" a tanítóképző intézet fejlesztésére vonatkozó in­tézkedéseit méltatja kegyeletes szavakkal. Majd az iskolai év nevezetesebb eseményeit veszi sorra az értesítő, melyek közül kétségkívül legfontosabb az, hogy az intézet uj fenntartója az év közben legkegyelmesebben kinevezett herceg­primás dr. Csernoch János lett, kinek jóindulatú érdeklődése az intézet ügyei iránt még esztergomi kanonok korából ismeretes. Az értesítő hivatalos adatai közül különösen kiválik az iskolai évben történt kirándulásokról szóló fejezet, mely színes tollal örökíti meg a dobsinai, pozsonydiószegi és a balatoni utakat. Az int. ifjúság az év folyamán a Segitőegyesület 900 koronájával együtt 2110 koronányi segélyzésben és jutalomban részesült. A tanári kar 10 tagból állt, kiknek iskolán kivüli munkájáról is hiven beszámol az értesítő. Az intézetnek 123 növendéke tett év végén vizsgálatot, köztük 20 tót nemzetiségű. Vármegyék szerint Esztergom 39, Nyitra 19, Pest 18, Hont és Pozsony 10—10 növendéket szolgáltattak. A tanulmányi eredmény osztályonkint nincsen össze­gezve. Tanképesitő vizsgálatot 24-en tettek sikeres eredménnyel. Az intézeti gyakorló iskolát 39 tanuló látogatta. Az esztergomi érseki kisdedóvónőképző intézet értesítője két évről összevontan jelent meg a lefolyt iskolai év végén. Legelsöbben Vaszary Kolos volt hercegprimás, mint az intézet létesítője és 21 éven át volt fenntartója iránt rója le az értesítő a kegyelet adóját, majd Számord Ignác int. igazgató igazgatói eredményes működésének 20. évfordulója alkalmából Névery M. Flavia nővér méltatja Számord kiváló érdemeit, melyeket a kisdednevelés és az óvónőképzés terén kifejtett. Á gondos utánjárásra és tanulmányozásra valló dolgozat után a hivatalos adatok következnek, melyekből megtudjuk, hogy a tanári testület a lefolyt tanévben 5 tagból állt s kiknek iskolán kivüli munkájáról is tájékozódhatnak az értesítő adatai nyomán. Az ünnepélyek és kirándulásokról szóló bő ismertetés után a „Jótékonyság" cimü rovat köti le figyelmünket, melyből kitűnik, hogy a növendékek által a két tanfolyam alatt élvezett jótétemények összege 10.870 koronát tesz ki. A növendékek száma mind a két évfolyamon 30—30 volt. Közülük Esztergom városi 2, megye­beli 1, Pestmegyei 5, Nyitramegyei 3 volt. A többi megyék 1—2 növendékkel szerepelnek. Képe­sítő vizsgálatra 52-en jelentkeztek, ezek közül 49 nyert oklevelet. Az értesítőt a következő 2 évre vonatkozó tudnivalók zárják be. HIREK. Csattanó. Esztergom, 1913. július 19. Végtelenül szegény országban élünk. Semmink sincs jóformán. Minden a másé. Ami kis termésünk lett volna, azt vagy a jég, vagy a fagy, esetleg ha ezen a két fórumon még valamelyes megmaradt, azt az árvíz vitte el, tette tönkre. És folyton csak A halántéka zúgott, arcán kiütött a forróság, szédülés fogta el . . . — Egy pohár vizet! — mondta. Mintha a hideg ital lehűtötte volna; meg­nyugodott. Megint a régi lett. Felemelte a finom pengéjű kést és mélyen belevágott a fehér bőrű húsba. A vágás nyomán magasra csapott a vér és az élettelen arcon, mintha rángás futott volna át. Még egy vágás . . . Dr. Balázs agya, mint a bomladozó gép, egy pillanatra megállt, majd őrületes sebességgel mű­ködött. Zavartan nézett a meleg piros sugárra, melynek minden cseppje gyengítette az élettelenül fekvő fiatal test erejét. — Gyorsan egy élet forog kockán — hallotta a saját hangját és e pár szó szuggesztiója alatt minden kéz lázasan működött. Néhány perc múlva kimerülten emelkedett fel. — Kész: — és szinte durván szólt a töb­biekhez : —- Vigyék, menjenek ! Ö maga futva hagyta el a szanatóriumot. És egy belvárosi virágkereskedésböl minden fehér virágot elküldött a betegnek — névtelenül. — Megérdemli, hisz ennyire hasonlít arra a másik lányra. Csak a szeme más. Büszke tartással, senkire sem nézve ült ko­csijába és erős rántással leengedve a függönyöket, kezébe temette arcát és elcsukló hangon suttogta, miért szeretem ennyire ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom