ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-06-08 / 23. szám

— Személyes reputáció. Csodálatos merészség lakozik abban az emberben, aki régi tradíciókat félredobva egy újszülött magyar nemzet jellemképzője szeretne lenni. A multak után, ha az első politikai Tisza Kálmán ellenzékieskedésére gondolunk, mely után oly édes volt a hosszú hatalom birtoka, nem csodálkozunk azon, hogy a fiu is minden módon azon édes hatalom birtokáért küzd. De azon már igenis csodálkozhatunk, hogyha a bíróság Ítéletét is saját szája ize szerint akarja formálni. Gróf Tisza István ugy látszik, hogy hivatott interpretatora az „ő felsége" nevében hozott Ítéleteknek, megnyugtató azonban, hogy nem kinevezett, csak hivatott, önmagától hivatott. Avagy ha ugy tetszik, a munkapárttól hivatott. Röviden ő grófsága a munkapárt értekezletén a birói ítéletet magyarázgatta. „Lukács személyes reputációját nem érinti." Ide kulminál. A bíróság szavai pedig ezek: „ez a kifejezés (t. i. Európa legnagyobb panamistája) a közfelfogás szerint lealázó véleményt foglal magában, tehát meggyalázó kifejezést képez". Désy tehát ezzel Lukácsot meggyalázta és a független bíróság Désyt felmentette. Ez a tények oly szembeszökő konstatálása, hogy a külföld előtt való nemzeti reputációnk érdekében a mult korrupciót semmiféle alakban mentegetni, pártolgatni, dicsőíteni birói Ítélet után nem szabad. K. G. S. Fényűzés. Ha végig pillantunk a hölgyek öltözékein, megbotránkozva kell tapasztalnunk, hogy a lukszusnak hódolva, egész kis vagyont visznek közszemlére s kicsinylőleg nézik le azokat, kiknek száz koronánál olcsóbb pleuseure ékeskedik a kalapjaikon, cipő, fűző, selyemharisnya jupon á la mode, horribilis számlákban nehezednek a férjekre, kik gyakran a legverejtékesebb munka árán igyekeznek az asszony mindeme toiletteigényeit kielégíteni s a családi perpatvarok elkerülése végett, még az eszközökben sem válogathatnak, hogy a gentleman módjukkal annak megfelelhessenek. E feltűnési vágy, a rivalizálásra törekvő dicsőség, most a legveszedelmesebb járvány pusztít társadalmunkban s biztos romlásba viszi emberek ezreit. Az iparosné majmolni igyekszik a hivatalnoknét, a tekintetes asszony a birtokosné drágaságait akarja utánozni, a szegény varró leány az uri kisasszonyt törekszik lefőzni, talpig érő bársonyban hirdetve, hogy a géprobot mindezt megengedi s ha az emberek számolni nem tudnának naivul el kellene hinniök, hogy minden lukszus, fényűzés, a becsület és erény szigorú korlátai között emelkedik felszínre. Sokan nem gondolják, hogy a látszólagos ragyogás, egyéni szimbusukból tör le egy-egy levő szalvétába tekerem a dinnyét. Aztán pedig a szalvétába rejtett dinnyét a kredencbe dugtam, hogy majd alkalomadtára eltüntessem. Ugy is cselekedtem. Belép a Rozi. Először az asztalra néz, majd az üres tányérra és végre reám. — No mit bámul rám, mint a borjú az uj kapura, — igy ordítok reá. Rozi kifut a konyhába, fél perc múlva az anyósom dugja be főkötős fejét az ajtón, de aztán rögtön vissza is kapja. Majd meg a feleségem sandít be. Ö is elszalad az ajtóból. Én meg becsapom dühösen az ajtót és kezdek a kulcslyukon fülelni. — Szent Isten, megette az egész hatalmas nagy dinnyét, — tördeli kezeit feleségem. — De még a haját is, — teszi hozzá az anyósom. — És a szalvétát is megette az ur, — hüledezik Rozi. Újból csend támad. Tényleg arra nem is gondoltam. Persze, hogyha az embernek akárhogy is ízlik a dinnye, azért a haját meg a szalvétát nem szokta megenni. Megvagyok fogva. Hallgatódzom tovább. Megszólal az anyósom: — Megőrült a szegény Imre. Pedig olyan jó fiu. Kár érte. De mindig mondtam ne dolgozzék annyit. És ne gondolkozzék oly sokat. Szegény a sok munkába meg verscsinálásba belebolondult. Aztán az egész görögdinnyét héjastul, szalvétástul megeszi. Csoda, hogy a kést el nem nyelte. — Szegény Imre, — sóhajtozik feleségem. — Kár a jó tekintetes úrért sopánkodik Rozi. sugarat, hisz a gondolkozó agy s lelkileg müveit ember, csak kicsinylőleg mosolyog a feltűnési viszketeg hóbortján, mely legtöbbször romba dönti a családi fészek békéjét, megingatja az asszonyi erényt s vészbe sodor férfi becsületet. Válás, sikkasztás, kivándorlás vagy börtön labyrintjaiba vezet a mérleget túlhaladó fényűzés s még sem akad senki, ki visszafejlődésén működve, megszüntetni igyekeznék e káros törekvéseket. Ha akadna vállalkozó szellem, ki hellén asszonyait követve, egyszerű lepelbe burkolná testét s idomainak ezáltal valódi érvényt szerezve, végigsétálna a pesti vagy a többi vidéki korzón, bizonnyal követökre találna, minthogy az utánzási vágy az emberi vérben gyökeredzik. A drága kalapokat felválthatná, egy hajra csatolt karika s mindeme újítás nem csökkentené a női bajokat, sőt egy szép, karakterisztikus arc, az egyszerű keretben még inkább feltűnnék. A botor pazarságok helyett inkább a rendezett háztartás lenne az asszony büszkesége, gondozott férj s vallásban nevelt gyermekeiben találná fel a léleknemesitő szórakozást, melyet semminemű korzó és kávéház nem kárpótol. Ha figyeljük ä tömeget, tapasztaljuk, hogy a középosztály s a vagyonilag zilált egyének viszik a fényűzés vezetőszerepeit s mágnásasszonyaink egyszerűségük által emelkednek a sablon fölé. Jól esik látnunk midőn, egy-egy aristokrata egyszerű öltönyében kilétét sejtetni sem engedi, mig a bürokraták hatalmas toll és selyemcafrangokkal igyekeznek az előkelőség hazug látszatát hitetni. A divat s toilette rabszolgái,- idejüknek nagy részét korzón, kávéházakban töltik, bámultatni igyekeznek s e lidércfényben megfeledkeznek otthoni világukról. Elhanyagolt férj, zűrzavaros háztartás, rongyos gyermekek igazolják gyakran, midőn az anya lovagjaival kacag az estfényben s botorul hiszi, hogy minderre joga van. Kevesen vannak, kik asszonyi s anyai kötelességükkel tisztában léve, családi körüknek élnek, melynek szent tisztaságát s erős alapkövét csak egy derék asszony képes megőrizni. A fényűzés szüli az érdekházasságokat midőn a két fél fürtjeinek élve, házonkivül keresi a bolgogságot s a világ láttára karöltve hazug mosolylyal űznek színjátékot. A férfi számtalanszor a nő pénzén szerzi be lóverseny s egyéb sportjait s a nő is hányszor eladja lelkét, hogy fogat, zsúr s más külragyogással fitogtassa szerencséjét. Álarc alá van rejtve minden érzés, a hazugság, mint célhoz vezető eszköz futja be a lét szerpentines pályáját s rohonni késztet az árra], mely örült sebességgel visz az örvény felé. Ez a ma, s vajon megéljük e ezt a renaissancet, midőn a szellem, vagy lelki szépségek győzik le a külső ragyogást s az igazság, mint elvitathatatlan glória hozza meg elégtételét. Higyjük, hogy e kor el fog érkezni — a nemes egyszerűség trónjára lép — bársony, seElmegyek az ajtótól. Jó is, mert épen mindahárman beléptek az ebédlőbe. Én persze adtam a bankot, mintha legjobban ízlett volna a dinnye. Fogaim szívogattam, majd szivarra gyújtottam. De I azért a méreg forrott bennem. — Cicuskám, — simogat feleségem szomorúan és gyöngéden. — Édes fiam, — enyeleg az anyósom. Azzal mindketten hízelegni kezdenek. Én meg hirtelen felugrottam. Színlelve az őrültet, szemeimet ide oda forgatttam, mig a fogaimat ugy csattogtattam, mint egy valóságos krokodilus. — Mi bajod Imre, — kiáltja hirtelen a két nő, mig Rozi annyira megijed, hogy fogai vacognak. — Reggel egy kutya megharapta a lábamat és most olyan kellemetlenül érzem magamat. Borzasztóan iszonyodom a viztől. — Majd hirtelen eltátottam a számat és egy nagyot ordítottam: Hamm I Az anyósom nagyot kiáltva összeesik a rémülettől és a padlón elterülve nyöszörög. Feleségem rémületében leroskad a székre, mig Rozi ötvenszer is keresztet hányva kiszalad a konyhába, onnan meg a spajzba és ott a mosóteknő alá bújik. Elértem a célomat. Teljesen kiengesztelődtem az elért siker által. Ázt hiszem az anyósom nem fog többé szekírozni és majd olyan lesz mint a kezes bárány. Ezt a módszert ajánlom t. kartársak figyelmébe! Azzal fogtam kalapomat, malaclopómat és elrohantam a hivatalba . . . Fülöp Ferenc. lyem helyett embereket tanulunk ismerni, midőn a férfi tántoríthatatlan jellemében s a nő mocsoktalan erényében űzi majd a jelen legfényesebb pompáját. Gladiolus. HIREK. Krónika. Nyelvtan: Egyszerű tőmondatok. (A közeli vizsgákra.) A kutya ugat. A Duna folyik. A propi fütyül. A cipő szőrit. A por száll. Röpül a dongó. A csirke drága. Az idő forró. A rendőr ásít. A kofa alszik. A sör fogy. Lukács haragszik. A rikkancs lármáz. Sikolt a kuvik. A nap lement. A kormány bukik. {—.) * A hercegprímás Pozsonyban. Csernoch János dr. hercegprímás tegnap délelőtt utazott fel Pozsonyba három napi tartózkodásra, a hol Frigyes főhercegek vendége. A hercegprímás tegnap nagy ünnepélyességgel megtartotta a Jézus sz. Szive tiszteletére rendezett körmenetet, ma reggel pedig a Jezsuiták templomában végzi a Mária-kongregációi tagfelvétel szertartását. Hétfőn reggel 8 órakor csendes misét mond a székesegyházban és installálni fogja Kazacsay Árpád apátkanonokot. Utána elnökölni fog az eucharisztikus papi értekezleten s délután visszatér székhelyére. * Személyi hirek. Schiffer Ferenc prelátus kanonok Budapestről, Rott Nándor dr. prelátus kanonok pedig Szatmárról visszaérkeztek. Schiffer prelátus mint érseki, Rott prelátus pedig mint miniszteri biztos szerepelt az ottani képesítő, illetve érettségi vizsgálatokon és tegnap utazott el vissza Budapestre. * A főszékesegyházi plébános hazaérkezése. Brühl József prelátus-kanonok, főszékesegyházi plébános csütörtökön érkezett vissza rajnavidéki útjáról. A prelátus f. hó 9 és 10-én mint érseki biztos elnökölni fog a vízivárosi zárda növendékeinek hittani vizsgálatain. * Adomány. Bogisich Mihály v. püspök praelátus — kanonok a régészeti és történelmi társulatnak másodízben 100 koronát — az esztergomi turista-egyletnek pedig a vaskapui menedékház és küátó építésére 200 koronát adományozott. * Uj pápai kamarás. Ö Szentsége dr. Babura Lászlót, a budapesti közp. papnevelőintézet spirituálisát, dr. Csernoch János hercegprímás előterjesztésére tiszteletbeli pápai kamarássá nevezte ki. Babura László kitüntetésének mindnyájan örülünk. Több esztendőt töltött városunkban mint főszékesegyházi karkáplán (a főpásztornak, mint főszékesegyházi plébánosnak a káplánja volt) majd a papnevelő intézetben tanította a szentírási tudományt, mig végre a központi szeminárium lelki igazgatója lett. Az esztergomi oltáregyletnek éveken át buzgó igazgatója volt és városunk társadalmi téren is működött, mint a szentgyörgymezői kath. kör. elnöke. Ez a hir élénkebb érzelmeket kelt lelkünkben annál is inkább, mert az érdemes férfiúnak évekig tartó buzgó munkálkodása szemeink előtt folyt le. Nem is késünk vele együtt örvendezni, áki a vidéki sajtómunkásságnak vezérlő alakja volt s mindenféle vallásos és társadalmi munkásságból derekasan kivette a részét. * A vasárnapi szent Sziv körmenet. Impozáns módon nyilvánult meg Esztergom kath. társadalmának a szent Sziv iránti mélységes tisztelete a vasárnapi körmenet alkalmával. Mátéffy Viktor plébános ez idén először pendítette meg az eszmét, hogy illő volna, ha a primási város más városok példáját követné és a szent Sziv kilencedet nyilvános körmenettel tenné még ünnepélyesebbé. Az eszme testet öltött, a körmenet megtartatott. Gyönyörű idő kedvezett a fenséges manifesztációnak. Városunk ifjúsága, kath. intézményei, megyei és városi tisztikarunk, a minden szépért és nemesért lelkesedő hölgyeink jelenléte nagyban emelte a menet fényét. Az utakat a város füvei hintette be,