ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-05-18 / 20. szám

nem kultúra, mely a lelket értékeli a gyermekben. A tanítóság tehát, mint alapvető kulturtényező kell, hogy ebben a kulturmunkában részt vegyen. A gyermekvédelem mint nevelői munka. Maga a gyermekvédelem szó elégséges annak megjelölésére, hogy egy olyan munkáról esik itt szó, mely már jelentésében erősen belekapcsolódik a népnevelői, tehát a tanítói feladatokba. Amikor a gyermekről van szó, attól a tanitó el nem választható. Amikor gyermekmentő munkásságot emiitünk, ennek a munkának értelme már maga tulajdonképpen az a nevelői munka, mellyel a tanítóság nevelői tevékenysége mintegy beleilleszkedik a gyermekvédelem munkakörébe. Mit jelent ugyanis a gyermekvédelem ? Jelenti azt a mentő munkát, azt a nevelői tevékenységet, melyet az elhagyott, a testi romlás és a lelki züllésnek kitett és éppen emiatt támaszra, gondozásra s megjavításra szoruló gyermekek megmentése céljából végzünk. ; Célja ennek a munkásnak elsősorban lelkileg átalakítani a mentésre szoruló gyermeket, másodsorban megtanítani, s kiművelni, hogy a társadalomnak majdan munkás s hasznavehető tagja legyen. Az első a lelki életmentés munkája, a második a becsületes létíentartó munkára való nevelés előkészítése. A tanitó igy kialakuló nevelői munkásságának kettős a feladata. Egyik azon hibák, lelki s egyéni bűnök kiküszöbölése, gyógyítása, vagy legalább is mérséklése, amelyeket a züllésnek indult gyermek a romlott környezet, a rossz nevelés, a bűnözésre való kényszerítés hatása alatt fölsziv magába és az iskolába magával hozza. A másik maga a tényleges nevelési s tanítási munka. Az elsőt a vallás-erkölcsi érzet kifejlesztésével, az akarat nevelésével érjük el; a másodikat az ilyen züllött gyermekek egyéniségéhez mért s a legyőzendő ellenség ellen használt methodikával. A tanitó gondos figyelme s képzettsége révén képns megészlelni a gyermek kóros természetét, Lombroso uomó delinguente-jét. Meg ketl gyöngíteni, ha lehet szétrombolni azon hatalmakat, melyek a züllésnek indult gyermek tetterejét rontják. Ez mintegy Hercules küzdelme a válaszúton a bün és az erény között és éppen azért itt nyilik alapvető alkalma a tanítónak végrehajtani a törvényt (a 907. XXVII. 17. §.) és a miniszteri körrendeletet (1909. 78. 395. sz.) melyek a tanítót az iskolai nevelést gátló körülményekre és ezek elhárítására felhívják és a vallás-erkölcsi nevelést az iskola egyik vezérlő hivatásának kimondják. A tanitó munkája a gyermekvédelemben. Tagadhatatlan, hogy nehéz feladat az olyan gyermek átalakítása, aki a lelki benyomásokra legfogékonyabb korban a nyomor, a környezet a tömeglakás, a szülői elfajult rosszlelküség hatása alatt olyanokat él át, tapasztal és gyakorol, melyek benne az erkölcsi felfogást eltompítják. Mégis a társadalmi fejlődés érdekében a tanítónak az ő helyes és átlátó pedagógiai érzékével át kell tudni esni e nehézségen, mert az ilyen nevelő munka tulajdonképpen próbaköve az ő hivatás szeretetének s rátermettségének. Angliában az iskolai helyi vezetők végrehajtói a gyermekvédelmi törvény iskolai rendelkezéseinek. A tanitó munkája olyan mint a szobrász művészet s minél durvább anyagból kell kivésni, kifaragni a gyermek lélek harmóniáját, annál örökkévalóbb, annál müvésziesebb s hálásabb az alkotása. Ezzel a művészi munkával áll oda a tanitó a kulturfejlesztés mesgyéjére, hogy hirdethesse : nekem a gyermekmentő munka révén, alapvető részem van a társadalom jövőjének megjavításában. Ebben a mentőmunkában kell a tanítónak, mint a gyermeklélekkel hivatásánál fogva intenzive foglalkozó egyénnek beállania. Tisztában kell lenni mindenekelőtt, hogy segíteni kell: a) az elhagyott, illetőleg erkölcsi romlás veszélyének kitett gyermekeken; b) az erkölcsi romlásnak kitett, már züllésbe jutott, vagy bűncselekményt elkövetett s esetleg birói büntetéssel is sújtott fiatalkoruakon. Gyermekek alatt a 12 éven aluliakat, fiatalkorúak alatt a 12—18 éveseket kell érteni, akiknél sokszor a birói büntetés föltételes • felfüggesztésének fontos nevelő hatása van. A nevelő eljárás súlypontját a hiányos erkölcsi akarat fölébresztésére kell helyezni s maga a Büntető Törvény is a büntetendő gyermekkel szemben nem a megtorlás, hanem a mentő nevelés szempontjait kívánja alkalmazni. Az erkölcsi akarat nevelése, annak megerősítése a fő nevelő szempont annyival is inkább, mert már a normálisan fejlett gyermekben 9—10 éves korában nem csak a bün felismerő képesség, hanem a jó és rossz között a disztingváló képesség is megvan s a bűnösség tudata csakhamar cselekvésben érvényesül. Az első legsürgősebb tennivaló a rossz környezetben élő gyermekeknek a veszélyes környezetből való kiragadása, amire a gyámhatóságok s a gyermekvédelmi egyesületek, minő a miénk is, közbenjárási módot nyújtanak. Ezzel a preventiv vagyis megelőző munkát teljesítjük, s az ilyen kiragadott gyermekekkel szemben az egyéni elbánásra s nevelésre kell súlyt helyezni. Ki kell deríteni a gyermek előéletét, családi, helyi, anyagi viszonyait, életmódját, környezetét, egyéni viselkedését s igy jövünk rá, hogy nem indult-e már esetleg züllésnek. Már most hogyan, miként álljon be a tanítóság ebbe a gyermekmentő munkába? Főbb vonásokban következőképpen: 1. Minden nagyobb községi vagy városi iskola tantestülete mondja ki határozatilag a gyermekvédelem felkarolását s tagjai sorából minden tanév elején felváltva 3-at kiválaszt, akik a tantestület nevében a gyermekvédelmi tevékenységet végzik mint pártfogók a gyermekvédelem s patronage ez irányú utasításai alapján. 2. A tantestület a gyermektanulmány alapján megállapítja azon helyi s különleges módozatokat, a melyeket a csavargó, gyakran mulasztó, züllésre hajló gyermekek megfigyelésére végezni fognak. 3. A tantestület évenkint legalább 4-szer foglalkozzék üléseiben gyermekvédelmi ügyekkel s az iskola kötelékébe tartozó vagy az iskola kerületében lakó s mint ilyen az iskolához utalt gyermekvédelmi gyermekek ügyeinek megbeszélésével. A tapasztalt mozzanatokról évenkint 1—2-szer értesítse a) azon gyermekvédelmi egyesületet vagy intézményt, amelynek keretében vagy megbízásából az iskola gyermekvédelmi munkáját végzi, b) az egyházi iskolai főhatóságot, c) a királyi tanfelügyelöt s d) a fiatalkorúak bíróságát. (Ha esetleg kerületükben fiatal korú pártfogás alatt alatt áll.) 4. A tantestület azon legyen, hogy az iskolát a szülőkkel, a társadalommal szorosabb kapcsolatba hozza. E végből egyrészt a gyermekek szülőit értekezletre hívja, a konkrét bajok megbeszélésére ; a tanítók látogassák az iskolán kivül a szülőiket, hogy gyermekeikkel lelkiismeretesen foglalkozzanak, nekik erre tanácsot s utasítást adjanak. Másrészt ismeretterjesztő előadásokat rendezzen az intézet népakadémiákon a nevelési, általán gyermekdolgokról. 5. Akadályozza meg a tantestület az erkölcsmételyező ponyvairodalom terjedését, ha ilyen forgalomba hozatalát akár az iskolában, akár a szülőknél tapasztalná. Ellenszerül a sz. István társulat vagy a gyermekvédő egyesület utján ajándékozott vallásos erkölcsös s hazafias tárgyú ingyen könyveket osztogasson ki. 6. Rendezzen a tantestület időnként iskolai ünnepségeket a gyermekvédelem javára; függeszszen ki perselyt minden osztályban, vagy legalább az iskola folyosóján, egyet az önkéntes gyűjtés felkeltésére s eszközlésére. 7. Ajánlja a tantestület, ugy mint Angolországban (League of Pity) nálunk is a jobbmódu növendékek gyermekvédelmi kis zászlóaljakba csoportosuljanak, lemondva az elhagyott vagy züllésnek indult gyermekek felsegélyezésére valami anyagi előnyről, hiúságról, ajándékról stb.; minden gyermek szimbolikus gyüjtőlapot kap, gyermekbazárt, ünnepséget rendeznek; utalva őket rokonaik ismerőseik között taggyüjtésre is. Ezzel egyrészt rávezetjük a gyermeket az önzetlenség, takarékosság, fegyelmezésére; másrészt bevisszük a gyermekérték megbecsülését magába a gyermekiélekbe. 8. Minden iskola, (vagy minden osztály) lépjen be tagnak a gyermekvédelmi egyesületbe az iskola könyvtár terhére. A csekély tagsági díjnak nagy ellenértéke az egyesületnek igy nyert folyóirata. Maguk a tanítók is személyileg lépjenek be az egyesületbe. 9. Minden tanitó tartsa nemes s kulturfeladatnak, hogy a tantestület által megállapítandó módozatok szerint részt vesz a gyeémekvédő munkában, feljegyzéseket végez a gyermekekről az iskolában, esetleg beosztott s próbára bocsátott fiatalkorúak (kihelyezettek) erkölcsi fejlődését, javulását figyelemmel kiséri s a kirendelt iskolai pártfogót tisztében támogatja. 10. A kerületi tanitó körök az alapszabályok módosításával, a választmány hatáskörébe felveszik a tanítók gyermekvédelmi tevékenységét, annak figyelemmel kisérését. A választmány e célból külön bizottságot alakit. 11. Végül, tanácsos, ha a tanitókörök mozgalmat indítanak egyházmegyénként egy központi tanítói gyermekvédelmi szervezet létesítésére (vagy legyen egy országos szerv e célra a kath. tanügyi tanács kebelében), amely az iskolának, a tanítóságnak gyermekvédő (s patronage) tevékenységét, mozgatná, irányítaná, elvi vagy részletkérdésekben határozatot hozna; a tanitó gyermekvédelmi (patronage) munkásságának erkölcsi s anyagi támogatására az egyházmegyei tanfelügyelet vagy a kir. tanfelügyelő utján a felsőbb hatóságnak javaslatot tenne. Nem kételkedem, hogy az összes egyházmegyei főhatóságok az egyházmegyei tanfelügyelet utján nemcsak saját ügyszeretetük s pedagógiai érzékük, hanem a köznevelés, a gyermeklélek mentés fontos keresztény érdeke miatt is meg fognak tenni mindent, hogy a keresztény gyermekvédelem az iskolában igéből testé váljék. A hercegprímás Ö föméltósága minapi körlevelében az indítást megadta. Most csak az következik, hogy a formális megszervezés az egyházmegyei (respektive a kerületi) tanfelügyelet révén megindittassék, javítva, tökéletesítve a szükséghez képest. M. TV Hölgyeim, Uraim ! Azon elválaszthatlan kapcsolatnál fogva, mely a gyermek sorsa s a tanitó, nemkülönben a társadalom jövő fejlődése között van, nemkülönben azon kép miatt, amely egy veszendőnek indult, de az életért, a megmentésbe kapaszkodó gyermeklélekben él, az önök szivét, pedagikus felfogását melegség, szeretet járja át a gyermekvédelem iránt. Ennek tudatában üdvözlöm kegyeteket, mint a keresztény gyermekmentés apostolait, tudva, hogv az a nemes tevékenység, mely a munka aranyát kéri önöktől, nemcsak a társadalmat, a hazát, az egyházat kötelezi örök hálára, de saját lelki meggyőzödésüket is megbecsülhetlen értékkel gazdagítja. HIREK. Csattanó. — Koholmány. — Adakaleh annektálása. (Saját tudósítónktól.) Májusi ragyogó, napsugaras időben szálltunk ki a paradicsombeli Adakaleh szigeten. Mindanynyiunk szive — kik megérhették ezt a dicsőséggel teli felejthetetlen perceket — hangosan dobogott, mint valami jól kifeszített nagy dobon az ökölnyi dobverők, midőn magyar hazánk ez újabb földjére léptünk, ahol csak épen azért nem fogadtak selyemkaftános basák, mivel hogy egy se volt a szigeten. Szőke Duna ölelő karjai közt szunnyadó Adakaleh sziget, immár a mienk. Micsoda édes, kimondhatatlan édes boldogság, öröm tölti el minden magyar szivét, midőn meghallja azt a hihetetlen, mesébe illő álmot, hogy mienk a kincses Adakaleh. Mienk ! Ennél a szónál piruljon ki minden hazafi arca, mert nagy, mélységes tartalmú szó ez: mienk! Ezentúl a magyar cimer fog ékeskedni a sziget legszebbik palotáján, ha esetleg valaki palotát merne itt építeni. Ezentúl magyar nyelv lesz a hivatalos nyelv, ha lesz ugyan hivatal. Ezentúl nemzeti trikolór fogja hirdetni a magyar dicsőséget, ha esetleg „véletlenül" valami kóbor osztrák sógor ki nem tűz fekete-sárga materiát. És végül — Ó mily lelki boldogság —• lesz tán még képviselőválasztás is a szigeten, eggyel több lesz ennélfogva a munkapárti képviselők száma. Mennyi dicsőség, mennyi hatalmi nagyság! Daliás magyar leventék kíséretében jöttünk a szigetre, ahol a magyar urak vezérének egyenes kívánságára elmaradt a hivatalos tisztelgés a hódított és annektált sziget-lakói részéről. A magyar vezér ur hangos szóval felolvasta az annekciós okiratot, melyet a jelenlevők és pedig egy alvezér, egy zsandár parancsnok, négy kakastollas hatalmi jelzőkészülék szűnni nem akaró zajos éljenzéssel fogadtak. Aztán megkezdődött a sziget átvétele, miután arról valánk meggyőződve, hogy a szigeten egy fia lélek se tanyázik, hivatalos etikett szerint az egyik csendőrt török basának öltöztettük. Nahát ez az alakítás sok derűs percet szerzett a jelenlevőknek. A sziget egyik elhagyott lakában találtunk egy terjedelmes bőségű piros bugyogót, egy zöldes színe hagyott kaftánt. A csendőr nagyon ágált a maszkirozás ellen, dehát a parancs, az parancs. Nagy nehezen belebujtattuk a bő gúnyákba, fejére pedig hat fehér zsebkendőből összekötözött turbánt nyomtunk. Hogy pedig a basához való nagyobb hasonlatosság meg legyen a türelmes lelkű csendőr tekintélyes részét kitömtük szigeti mohával, mely az annektált sziget egyedüli terménye.