ESZTERGOM XVIII. évfolyam 1913

1913-12-21 / 51. szám

XVIII. évfolyam. Esztergom, 1913. december 21. 51. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Karácsonyi gondolatok. Esztergom, 1913. december 20. Belemélyesztjük a tekintetünket a karácsonyi éjbe. Figyeljük az Isten fényességét, amely körülragyogja a betlehemi barlangot és a virrasztó pásztorokat. Az éjféli csend titokzatosságában hallgatjuk a földnek sóhaját, az angyalok énekét s fölfogjuk a kegyelmek áramát, amely az égből a földre tart. Valami kibeszélhetetlen bánat sír itt lenn a csillagos mennybolt alatt s hivja a földre a béke fejedelmét. Nem úgy mint első karácsony éjjelén. Akkor kevesen tudták az ö eljövetelét. Inkább öntudatlanul hivták a Messiást. Inkább az általános lelki nyomorúság, a próféták hagyományos szelleme, a szertartásokba beleirt reménység várta a Megváltót, nem annyira az öntudatos emberek. Most mindenkinek a lelkében kigyúl a vágy karácsony estéjén, s mindenkinek az ajkán megszólal az imádság. Még a legridegebb szivbe is bevonul a karácsonyi misztika s a betlehemi barlang újszülött kisdedéhez hordja az érzéseket. Talán soha nem hatja át az embereket annyira egy érzés, mint épen karácsonykor. Az egyén a saját lelkének szentélyében, a család a maga meghitt körében, a népek, az államok, az egyház a maguk tömegérzésében fájlalnak minden diszharmóniát, minden széthúzást, harcot és békétlenséget s áhitozzák azt a békét, amelyet a Megváltó hozott a földre. A Megváltóban való hit hatalmába ejt mindenkit, mint általános érvényű igazság, mint az egész világot beragyogó világosság. A AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Oltáregyleti megnyitó. Dr. Walter Gyula. Varázsos erővel bilincselte le a folyó évben a világ osztatlan figyelmét és érdeklődését a kereszténység felszabadulásának tizenhat százados évfordulója. A páratlan nevezetességű fordulat, amely nemcsak a kereszténység, hanem az egész emberiség életének új irányt jelelt, új ösvényeket nyitott, Nagy Konstantin császár nevéhez fűződik. Folyománya annak a csodás diadalnak, amelyet a kereszt védelme alatt, 312. október 28-án néhány mértföldnyire Rómától aratott. Eredménye annak a rendeletnek, amelyet Licinius császártársával egyetértőleg, 313. február havában bocsátott ki Milano falai között. Sokan a kereszténység győzelmét a IV. század hajnalán uralkodó azon közhangulatnak tulajdonítják, amely nem homályosan árulta el, hogy a lelki élet elmélyedésének szükségességét mindenki erezi. Önkéntelen következménye volt — mondják — Kelet azon álláspontjának, amelynél fogva lankadni nem tudó kitartással igyekezett minden ott felmerült vallási eszmét és törekvést diadalra juttatni. Viszont mások a keresztény Nyugat egészséges és erélyes visszahatása gyanánt tüntetik azt fel a Keleti vallások titokzatosságaiFelelős szerkesztő: ROLKÓ BÉLA. karácsonyi krédóban megszólal a népek lelkiismerete s újraélednek benne az emberiség legősibb hagyományai. A karácsony prédikációja az erkölcsről és a jogról megtalálja az utat a szivek mélyéig, mert benne a természetes érzés hangjaira ismernek rá. Összefoglalja a világtörténelem összes nagy gondolkodóinak erkölcsi tapasztalatát s ezt az isteni tekintély védelme alá helyezi. Helyesli és jóváhagyja mindazt a jót és nemeset, amely az emberi természet mélységeiben szunnyad, a gyöngék és elnyomottak jogát, a szeretet parancsát, az egyenlőséget, a lelkeknek egyenlő méltóságát. A karácsonynak bámulatos békitö, kiegyenlitö, engesztelő ereje van. Még a legádázabb harcok is elpihennek az ünnepi hangulatban s az ellentétek a béke lehetőségéről elmélkednek. Első sorban a katolikusoknak kell megérteniük a karácsonyi ünnepnek isteni üzenetét s a béke üdvözletével köszönteniök egymást, mert hozzájuk az egyház által a legközvetlenebbül szói a betlehemi kisded. Hangosabban kell megszólalnia a vágyakozásnak az egység és egyetértés után, mert karácsonykor fogékonyabbak a lelkek az összhang és a szeretet iránt. Már ismételten hallottunk panaszokat a magyar katolikusok táborában tapasztalható széthúzásról. Élesen rávilágitott erre a szomorú tényre Magyarország hercegprímása a Szent István-Társulat idei megnyitó gyűlésén. Az az atyai intelem, amelyet az aggódó főpásztor hozzánk intézett, s amelyet a katolikus nagygyűlés alkalmával megismételt, a legüdvösebb elmélkedés a magyar katolikusok nak kinövéseivel, elfajulásaival szemben. Vannak nem kevesen, akik a győzelemnek könnyű magyarázatát azon körülményben találják, hogy a keresztény vallás a szó legszorosabb értelmében vett „népvallás." Tanait a nép egyszerű gyermekei is minden nehézség nélkül felfoghatják. Erkölcsi törvényei oly természetesek, hogy azokat minden halandó teljesítheti. Majd azokban a nagyhatalmú törekvésekben keresik Konstantinnak a kereszténység iránt tanúsított jóindulatát, kedvezését és pártfogását, amelyek megvalósítása körül nagy szolgálatokat remélhetett a keresztények részéről. Behatóbban és alaposabban ismerte azonban Konstantin kora és birodalma viszonyait, hogysem ilynemű számításokra építette volna merészen szárnyaló vágyait. A IV. század kezdetén nem játszott még a római birodalomban oly szerepet a kereszténység, hogy döntő tényező gyanánt léphetett volna fel oly magasra irányuló tervek keresztülvitelénél, mint aminők Konstantin álmait nyugtalanították. Nagyon csekély volt még akkor a keresztények száma. Nem állanak rendelkezésre népszámlálási adatok. Nem lehet ennélfogva határozott számokat megállapítani. Hozzávetőleges számítás szerint azonban a római birodalomnak mintegy százmillió lakosa közül öt, legfeljebb tízmillió lehetett keresztény. Ezek is túlnyomó nagy részben az alsóbb, a szegényebb néposztály soraiból toborzódtak. A társadalom magasabb rétegei, a tekintélyes földbirKéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. közéleti vezetőinek karácsony ünnepén. Szükséges a karácsonyi elmélkedés nem annyira azért, hogy a sziveket megtörjük és a béke szellemével megtöltsük, mert vezetőink szivének önzetlenségében és jóakaratában nem volt eddig sem hiány. Hajlékonyak azok a nagy szivek, ha egyszer világos, hogy az egyház érdeke tőlük áldozatot kivan. Inkább a béke s az egységes vezetés megteremtésének mikéntje az a nehéz kérdés, amelynek megoldását a találékony szeretet ünnepén, a karácsony csendjében várjuk. Nem annyira a sokfelé ágazó katolikus hitbuzgalmi társadalmi és karitatív intézménynek egységéről van itt szó, hanem az összes politikai pártok közt elszórt öntudatos katolikusoknak lehető együttműködéséről. Mert a politikának életbevágó fontossága és az egyházra való kihatása hangosan követeli, hogy első sorban abban teremtsünk valamiféle koalíciót, ha már egy pártba nem tudjuk a katolikusokat tömöríteni. Kívánatos ez annál is inkább, mert most a katolikus párton kivül is vannak már határozottan katolikus politikusok, kik a politikai küzdelmek között a pártszempontok fölé tudnának helyezkedni, ha katolikus kérdés kerülne napirendre. Gondolkodni kell tehát rajta, miképen lehetne a néppárti munkapárti, függetlenségi és keresztényszociális pártokat valami közös katolikus alapon összehozni. Különösen aktuális a néppárti, és a keresztényszociális párt összetartásának biztosítása. Nézetünk szerint a probléma meg volna oldható, a katolikus népszövetséggel. Ez a szövetség az összes katolikusokat egy táborban egyesíti. Tagjai tokosok, a dúsgazdag tökepénzesek, a befolyásos nemesek, a szellemi előkelőségek köreiben csak igen szórványosan fordultak elő keresztények. A I hadsereg kötelékében is elenyészően csekély volt azok száma, akik az Üdvözítő katonáinak vallották magukat. Hathatós támogatással ezek szerint a keresztények alig kecsegtethették Konstantint. Más, emelkedettebb szempontokból kellett tehát a kereszténységet tekintenie és értékelnie, hogy hatalmas védelmébe fogadja, pártfogásában részesítse, sőt követőihez csatlakozzék. Szülői öröksége volt a jóindulat a keresztények iránt. Trónraléptének első pillanataitól kezdve szelídséget, jóságot, engedékenységet tanúsított a kereszt híveivel szemben. Legkevésbbé sem rokonszenvezett elődeivel, akiknek rendeletei a vérontás, mészárlás, kínzások és kegyetlenségek áldozataivá tették a keresztényeket. Lelkületének öröklött vonását szilárdította a meggyőződés, amely a kereszténység tanainak fenségéről, erkölcsi törvényeinek nemességéről jegecesedett ki lelkében. Mint nagy tehetségekkel megáldott férfiú, komoly érdeklődéssel kisérte mindazokat az eszméket és törekvéseket, intézményeket és alkotásokat, amelyek birodalma tág mezején felszínre kerültek és létesültek. Nem kerülhették ki ennélfogva figyelmét azok a heves mozgalmak sem, amelyeknek rugói gyanánt a vallási kérdések szerepeltek. A bölcsészek már hosszú idő óta erősen