ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-05-05 / 19. szám

* Kérelem a város közönségéhez ! Eszter­gomban folyó év május 22—25 napjain tartandó I. Országos Magyar Olympiai Céllövő Versen al­kalmával mintegy 100—150 versenyben résztvevő vendég érkezik városunkba. A város képviselőtes­tületének határozatából közönségünk az ide érke­ző idegeneket hagyományos magyar vendégszere­tettel és megfelelő ünnepségek rendezésével fogja fogadni, mert nem lehet előtte közömbös, hogy hazánk legjobb uri és sportköreiből érkező vendé­gek mily benyomással fognak távozni körünkből. Vendégeinkről lévén szó, díjtalan ellátásukról is gondoskodnunk kell. Felkérem tehát a magas klé­rus tagjait és közönségünket, hogy nélkülözhető lakószobáikból egyet a vendégek számára áten­gedni kegyeskedjenek. A hazafias cél és városunk jó hírneve érdekében köszönettel vett szives aján­lataikat kérem a Rendőrkapitány Úr tudomására juttatni. Kiváló tisztelettel, az I. Országos Magyar Olympiai Céllövő Verseny ünneprendező helyi bi­zottsága nevében: Vimmer Imre polgármester. * Az iparkamarai tagválasztáshoz. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat legutóbbi választ­mányi ülése e tárgygyal foglalkozván, lelkes -ovációval kérte, hogy a társulat elnöke Bleszl Ferenc takarékpénztári igazgató elsősorban vállal­jon a megejtendő választás alkalmával jelöltséget, ki azonban a leghatározottabban kijelentette, hogy azt ugy alanyi, mint tárgyi indokainál fogva el nem fogadja nagy elfoglaltságára való tekintettel is és kérte a választmányt, hogy nevét a válasz­tással egyáltalában semmi kapcsolatba se hozzák. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat hivatalos jelöltjei: Födi Félix, Gerenday József, Schrank Béla. * A szent kereszt tisztelete. Május első három napján a nagy magyar alföld buzgó és vallásos népe szokta rendesen felkeresni Péliföld­szentkeresztet, hogy a szent kereszt tiszteletére •ott ájtatosságokat tartson. Ez idén is vagy 400-an jöttek el Kecskemét, Félegyháza, Lajosmizse és Aszód vidékéről. Először a főszékesegyház Bakács­kápolnájában hallgattak misét, majd meggyóntak és megáldoztak, s azután május elsejének dél­előttjén Szentkeresztre indultak. * A csavargőzös közlekedik. A csavargőzös május 1-tól már az uj kis dunai állomástól foly­tatja menetrend szerinti rendes járatait. Menetrend •a propelleren díjmentesen kapható. A folyó évben olcsó idény jegyeket bocsájtottak a közönség ren­delkezésére, melyre külön körlevélben hívja fel az igazgatóság a figyelmkt. Nagyon kérjük a közön­séget, hogy városunk jól felfogott érdekében a je­gyek megvételével pártolja és támogassa a tár-asá got, amely nagy áldozatokkal és méltányolandó fára­dozással igyekszik a közönség kényelmét elő­mozdítani. A helyi gőzhajó r. t. nem maradt el a többi részvénytársaságoktól! Amennyiben a csa­vargőzöst kényelmes körüléssel és állandó tető­zettel látta el, továbbá az egész hajót ujonan át­festette nagy költséggel. A hajójáratokat is sza­porította az igazgatóság, a délután 6 órai mene­tet állandósította és igy a délutáni kirándulást nagyban elősegítette, ugy hogy most már a kö­zönségnek is meg kell mutatnia szives pártfogá­sával, hogy e sok előnyt méltányolni tudja és akarja. * Felhivás a céllövő versenyre. „Királyért és Hazaérti" A folyó évi június hó 29-étől július hó 5-éig Stockholmban tartandó Nemzetközi Olympiai Céllövő Versenyre a legkitűnőbb magyar céllövőket óhajtjuk kiküldeni. Ecélból folyó évi május hó 22—25-éig 'dicső szent István királyunk szülővárosában Esztergomban az I-ső Magyar Olympiai Céllövő Versenyt rendezzük. Ezen versenyeket a legfelsőbb személyek és főméltó­ságok viselői védik és támogatják. Esztergomnak hazafias érzéstől s a trón és haza védelmében oly nagy szerepet játszó céllövészet fontosságától áthatott lelkes társadalma e napokon a lövészek­nek magyaros vendégszerető fogadására és szórakoztatására, továbbá a magyar céllövő csapat kiküldetési költségeinek kiegészítése céljából, ősi városában, művészek közreműködésével fényes ünnnepségeket rendez. Jöjjön el hazánk minden céllövője és mérje össze nemes vetélkedésben ügyességét, hogy külföldön való méltó képvisele­tünkre valóban legjobb lövőinket válogathassuk ki. Jöjjenek el az érdeklődők is, hogy lássanak, tapasztaljanak és velünk ünnepeljenek! Esztergom város ünnepi díszben, szeretettel vár benneteket. A verseny- és ünnep-rendező bizottság. * Búzna Sándor festészeti sikere. Váro­sunk közönsége is bizonyára fogja ismerni Búzna Sándor pusztavogyerádi plébánost, a kiváló festőt, aki városunk előkelőségei közül is már többeknek megfestette az arcképét. Erről az ambiciózus fes­tőről, ki néhány év előtt a pőstyényi képkiállitáson is annyira magára vonta a fürdőközönség figyelmét, igazán szépen, művésziesen kidolgozott képeivel, most legújabban ismét szép kitüntetésben része­sült. Ugyanis az „Országos Magyar Képzőművé­szeti Társulat" tavaszi tárlatán ő is szerepelt az „Önarcképem" c. jeles festményével. Ez a Tár­sulat tudvalevőleg az ország legelső, legelőkelőbb társulata, és juryje is a legjelesebb művészekből áll, mint pl. Benczúr, Dudits, Knapp, Jendrassik, Éder stb. Hogy ezek bírálatát kiállotta s azok di­cséretében részesült, az Buznára nézve nemcsak örvendetes, de egyúttal rendkívül buzdító esemény is, aki most még fokozottabb kedvvel és ambíció­val lát hozzát a festészethez és tanulmányainak további kifejlesztéséhez. Nagyon ajánljuk ugy a főtisztelendő papság, mint a világiak figyel­mébe Búzna Sándort, (lakik Pusztavogyerád, Nyitra m. u. p. Vágdebrőd) aki szorgalma, a fes­tészeben való teljes otthonossága, finom izlése és szolid munkája folytán mint valóban nagyon méltó a pártfogásra és támogatásra. * A bajor jezsuita-rendelet helyes megvilá­gításban. A bajor kir. belügyminiszter március 1-én egy bizalmas rendeletet adott ki, amelyben az 1872.-i német birodalmi jezsuitatörvénynek a „rendi tevékenység"-re vonatkozó kitételét az ed­digi praxistól némileg eltérően értelmezte és ezen interpretáció alapján több olyan funkciót, amelyek nem szorosan rendi-, hanem specialiter papi-tevé­kenységek, a jövőben megenged a jezsuitáknak, akik ezeket a tevékenységeket az eddigi praxis szerint nem végezhették. Szóval a bajor kormány az 1872.-i kulturharcos idők sötét maradványát, amely a német katholikusok millióit mélyen sérti, némileg enyhíteni óhajtja. Mint ebből is kitetszik, a bajor kormány ren­delete és az ezzel kapcsolatos kérdés elsőrendű ka­tholikus ügy. Természetes tehát, hogy eme bajor kormányrendelet nyomban egységes csatasorba ál­lította a radikális és liberális elemeket. Sőt nemcsak Németországban, hanem ná­lunk, a magyar sajtóban is, akadtak orgánumok, amelyeket megszállt a német zsidóliberális lapok jezsuita-félelme és naivul, vagy nagyon is tuda­tosan megismételték német laptársaik tendenciózus katholikus-ellenes fejtegetéseit a német jezsuita­törvényről. Nehogy azonban a jóhiszemű közönséget hamis magyarázatokkal és a felszínen levő egész jezsuita-ügy ferde beállításával félrevezessék, azért az Országos Pázmány Egyesület védőirodája indi­tatva érezte magát arra, hogy a bajor jezsuitafen­deletrőliés a vele kapcsolatos ügyről a való tények­nek megfelelő következő összefoglalást nyújtson: Az 1872 i német birodalmi törvény egyik ren­delkezése igy szól, hogy a német birodalom terü­letén a jezsuiták semminemű renditevékenységet (Ordens-tätigkeit) nem fejthetnek ki. Ugyanez a bi­rodalmi törvény kimondja, hogy a jövőben esetleg szükségessé válható mindennemű további rendel­kezés és értelmezés a jezsuitatörvényt illetőleg, a birodalmi tanácsnak (Bundestrat) van fentartva. Miután azonban a birod. tanács 1872. óta a rendi tevékenység fogalmát sohasem precizirozta, noha a német katholikusok ismételten hangsúlyoz­ták, hogy vannak specialiter rendi és specialiter papi tevékenységek, amiből kitetszik, hogy a pusztán csak rendi tevékenységet tiltó birodalmi törvény eme szakasza homályos és különböző magyarázatra' alkalmas, — most a bajor belügyminiszter lépést tett arra nézve, hogy a törvénynek a renditevé­kenységre vonatkozó homályos és eddig még kel­lően ki nem fejtett és nem körvonalozott kitétele határozott definíciót kapjon. A bajor kormány maga azon az állásponton van, hogy az úgynevezett konferenciaelőadások akkor is, ha azokat a jezsu­iták nem profán épületekben, hanem templomok­ban tartják és ha egyúttal azokat a szentségek kiszolgáltatásával is összekapcsolják, — hogy ezek a konferenciaelőadások tisztán papi funkciók és nem speciális jezsuita renditevékenységek; miért is a bajor kormány azokat nem tartja tiltottaknak. Hasonlóképen a bajor kormány úgy véli, hogy amikor a jezsuiták mint lelkészkisegitők valamely plébános — tehát nem a rendi elöljáróság — felsőbbsége alatt működnek, akkor is tisztán papi funkciót végeznek, de nem rendi tervékenységet, — tehát hogy a jezsuitáknak ez a működése sem tekinthető a birodalmi tőrvény által tiltottnak. Ez a lényeges tartalma annak a nevezetes rendeletnek, amelyet a bajor kormány március 1-én bizalmasan és nem végérvényesen kiadott és amely­ből a katholikusellenes sajtó oly éktelen lármát csa­pott. A kérdést a német nemzeti liberálisok április 26-án interpelláció alakjában a német birodalmi gyűlés alá vitték, ahol az egész ügy annyira tisz­tázódott, hogy a kulturharcos törekvések számára ez a jezsuita-ügy többé már nem alkalmas. Ugyanis a birodalmi gyűlésen Bethmann­Hollweg birodalmi kancellár kijelentette, hogy az 1872.-i jezsuitatörvénynek a rendi tevékenységre vonatkozó kitétele tényleg nincs határozottan kör­vonalazva és igy különböző értelmezésre tényleg alkalmas ; a bajor kormány ennek alapján az ed­digi praxistól eltérő értelmezését adta a törvény ezen kitételeinek, de mert a német birodalmi tör­vény az összes szövetséges államokban egységesen értelmezendő, — a „renditevékenység" fogalmának helyes és pontos definíciója a törvény értelmében a birodalmi tanácsnak lesz feladata. A bajor kor­mány rendelete máris a birodalmi tanács előtt fekszik és amig az végérvényesen nem dönt, addig a jezsuitatörvény régi praxisa Bajorországban is változatlanul fenmarad, ha pedig a birodalmi tanács döntése az eddigi praxis ellen szólna, ez esetben a jövőben ez a döntés nemcsak Bajorországra, hanem az összes szövetségi államokra egyformán érvényes lesz. Az egész ügy tehát nyugodtan fel­függeszthető a birodalmi tanács döntéséig. A birodalmi kancellárnak ezt az állásfogla­lását a német birodalmi gyűlés többsége a magáévá tette. Sőt a birodalmi gyűlésen felállt egy Bos nevű szociáldemokrata képviselő, aki kijejentette, hogy az egész 1872.-Í jezsuitatörvényt, ezt a kulturállamot megszégyenítő monstrumot, egyszerűen teljes egé­szében el kell törölni. Ezzel ez az akarata ellenére is igazságos beszédű szocialista egy olyan kíván­ságot fejezett ki, amely régi óhaja a német ka­tholikusoknak, — akik azonban tisztelik a törvényt és nem akarnak szembehelyezkedni a fennálló tör­vényekkel, hanem szerényen beérik azzal is, ha ezeket a meglévő törvényeket — igy főleg a je­zsuitatörvényt — a lelkiismereti szabadság, mél­tányosság és igazság elvei szerint kezelik. A német katholikusok azt tartják, hogy ha a törvény a sza­badgondolkozóknak, haza és társadalomfelforga­tóknak és hitetleneknek megadja a szabadságot és jogot átkos tanaik terjesztésére, — hogy akkor ez a törvény adja meg ugyanazt a jogot azoknak is, akik a hitet és erkölcsöt ápolják, a hazát és Egyházat szolgálják és emberiség jobbá, nemesebbé tételénél önzetlenül és hősiesen fáradoznak. * Dijnoki állás. Az esztergomi kir. adóhiva­talnál egy állandó dijnoki állás üresedik esetleg meg. Szerényebb igényű, érettségi bizonyítvánnyal birok jelentkezhetnek Bánfí Károly kir. adótárnok hivatal főnöknél. Szorgalmas és tevékeny működés után módjuk és alkalmuk lesz az államszámvitel­tani, esetleg adótiszti vizsgát letenni, s igy jövő­jüket megállapítani. * A köbölkuti földmives és iparos ifjúság Akos József tanitó vezetése mellett 1912. április hó 20-án, alakulandó dalegyesülete javára, szini­előadással egybekötött táncmulatságot rendezett. „A betyár kendője" cimü népszínmű került szinre, melyet a szereplők jó készültséggel adtak elő, mit a közönség zugó tapssal honorált. A kulturcél érdekében felülfizettek; Székesváry Imre plébános 3 kor., Hortai Ferenc 2 kor., Kurc Lajos 2 kor., Klinda Aranka 1 kor., Stampay János 1 kor., Bradács József 1 kor. * Ellopott remények. Lopás és lopás között a körülmények és az ellopott tárgyak természete szerint igen nagy különbség lehet. Egészen más az, ha valakinek a virágjában álló gyümölcsfáját törik ki, mintha az udvaráról egy ölfa darabot vinnének el. Hasonlóképen egészen más az, ha egy élő ludat lopnak el, mintha, tegyük fel, egy db. füstölt szalonnáról volna szó. Teljesen ezen a véleményen van Érsekkétyen Pupák Péterné, Alapíttatott 1850-ben Eredeti FOWLERS GŐZEKÉK páratlanok munkateljesítményben, tartósságban és az üzemben való takarékosságban. John Fowler & Co. Budapest-Kelenföld Telefon 42-50. = a vasútállomással szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom