ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-14 / 29. szám

határidőt augusztus l-ig meghosszabbította, s igy az Országos Katholikus Szövetség eddig a napig még átveszi a bejelentéseket. * Állatorvosi kinevezés. Az Esztergomban szervezett városi állatorvosi állásra Hegedűs Sándor moóri járási állatorvost nevezte ki a földmivelés­ügyi miniszter. * Seg-édtisztek áthelyezése a főkáptalani uradalomnál. Tömhöly László segédtisztet, aki eddig a pesti központi papnevelde birtokán, Kis­komáromban működött, áthelyezték Tapsonyba, helyébe Gyuricza Miklós tétetett át Somogy­szobról. * Színház. Dr. Patek Béla művészcsapata e héten is kitett magáért. Már a mult szombati előadáson „A lengyel menyecske" operettben is olyan várakozáson felüli sikert ért el, hogy szinte mesébe illő. Mert hiszen igazán mesébe illő az, hogy itt nálunk Esztergomban, hol minden széppel, nemessel az emberek oly keveset törődnek, itt egy színtársulat annyi izben telt házat képes legyen produkálni. — Vasárnap estén Báthori Micike hó­dított az ő meghitt, bájos játékával a „Csitrib­ben. — Hétfőn „A kis dobos" cimű operettben Sugár Aranka aratott sok sikert. — A keddi elő­adás fénye és sikere főképen a helyben lakó volt színészt Vadász Lajost illeti, aki vendégkép lépett fel a nagyhírű „Takarodó" cimű négy felvonásos drámában. Vadász Lajos, aki a darabban Volkhardt törzsőrmester szerepében játszott, olyan hatásos kabinetszerepet produkált és oly megkapóan, szív­hez szólóan játszott, hogy a jelenlevők közül so­kaknak könny gyűlt a szemébe. — Szerdán este most már harmadszor került színre a ^Leány­vásár", persze újból telt ház mellett. — Csütör­tökön ismét Vadász Lajos a vendég színész művészi játéka érdemel említést, aki a „Tatárjárás "-ban az altábornagyot megkapóan alakította. — Pénteken újból és másodszor került színre „A lengyel me­nyecske" a régi szereposztásán. * A mi első céllövőnk. Az esztergomi olim­piai céllövő-versenyen Velez Rezső komáromi származású, budapesti lakos, mérnök vitte el a legelső dijat, mint aki a katonai fegyverrel való céllövészeben a legnagyobb eredményt érte el. A stokholmi olimpiai versenyen a balsors üldözi a magyarokat s igy a mi első céllövőnk Velez sem tartotta meg az első helyet, hanem a 300 méte­res versenyen a 7-ik helyre került. Igaza van a tudósítónak, amikor azt állítja, hogy a versenyzők nagy számát — 150 —• véve, ez még mindig elsőrangú eredmény. A mi örömünk azonban még nagyobb lett volna, ha megtartotta volna az esz­tergomi elsőséget. * Hiba van a kétkoronások körül. Az uj kétkoronások között több hibás verésű akad. Ezek­nek az a bajuk, hogy körül a peremükön alkal­mazott ismert fölirás, „Bizalmam az ősi erény­ben" hatalmas sajtóhiba segítségével „Bizalmaősi A belga püspöki kar együttes pásztorleve­let intézett a néphez, amelyben vázolta a kath. iskolák helyzetét s a hitetlenség apostolainak ádáz harcát minden ellen, ami keresztény. A francia és flammand nyelvű pásztorlevél ott függött minden templom kapuján ós számos középületen is. És lám, június 2-án az isteni Mester s uralkodó megerősitó az 0 királyságát a nép felett, mely bizalmát belevetette s összetörte ellenségeinek kevély légvárait, kik már biztos­nak érezték győzedelmüket! A parlamentben, illetve — belga kifejezés­sel élve — a kamarában most 188 képviselő ül, 20-al több, mint 1910-ben. A 20 új mandátum közül 15-öt hódítottak el a katholikusok, a libe­rálisok pedig egyet sem. A szenátusi választás is a katholikusok győ­zelmével végződött. 26 liberális ós 13 szociáldemo­krata mellett 56 katholikust választottak meg. A szocialistákat irtózatosan meglepte a nagy vereség és most tüntetések rendezésével igyek­szenek a nép dühét a pártvezetőségről elhárítani. A vezetők a papság, a templomok és a kolosto­rok ellen lázítják a népet. A józan gondolkodású polgárok azonban nem ülnek fel a vörösöknek, ők az ország bologulását és felvirágzását igen helyesen egyedül a katholicizmusban látják. A derék belga paptól elbúcsúzva, ismét a szállóba tértünk vissza, ahol kedélyes és barát­ságos csevegés közben megvacsoráltunk, majd elbúcsúztunk s azután pihenni mentünk, hogy másnap ismét friss erővel folytathassuk utunkat. Haase bácsi Antwerpen, én pedig Ostende felé vettem utamat. [(Folyt, köv.) erényben"-né alakult át. Hogy ebből a hibás ve­retű ezüstpénzből mennyi készült, azt ma még nem lehet megállapítani, mert a pénzverő intézet lehetőleg nem vette észre a hibát, aminthogy a kétkoronásokat forgalomba hozó bankok sem jöttek rá. Arról, hogy ezek a rossz feliratú pénzdarabok hamisak volnának, aligha lehet szó, mert hiszen ez a pénz olyan friss keletű, hogy hamisításukra még a legfürgébb és a legveszedelmesebb pénz­hamisító sem vállalkozhatott. Bár ez sem lehe­tetlen. Miután azonban később a „Bizalmaősi erényben" fölirás esetleg kételyekre adhat alkalmat, igen üdvös lesz ezeket a forgalomból kivonni. * A Ferenc-rend Mária Tartományának nagygyűlése alkalmával, melyen Rodic Raphael, mint a rend Generálisának megbízottja elnökölt, a következő változások történtek: Tartományfőnök: P. Olsovszky Mansuet. Tartományi őr: P. Buttykay Antal. Kormánytanácsosok: P. Turkovics Engelbert, P. Medien Farkas, P. Vilits Eustách, P. Scheirich Bonis. Pozsonyi zárdafönök: P. Hedly Jeromos. Vikárius P. Gabriel Gottfried; P. Stefanovics Adal­bert ; P. Süli Sales jogtanár. Budapesti ház: P. Paáz Anaklet zárdafőnök; P. Buttykay Antal; P. Tokay Pius; P. Scherk Sándor. Hat egyetemi növendékpap. — Az egyházmegye területén több változás nem történt. * Primicia a pozsonyi mélyuti kápolná­ban. A kedves pozsonyi mélyuti kápolnában ma reggel V28 órakor primicia lesz. Bohuniczky Já­nos csanádegyházmegyei ujmisés, mondja ott első szent miséjét. A pozsonyiak nagyban készülnek szülöttjük primiciájára. * Más újság* is van. Nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy Kovácspatakon a csavargőzös­állomáshoz levezető csinos beton lépcsőzeten kí­vül semmi nevezetes változás sincsen. A Kisduna hajózhatóvá tétele nagyon sokat jelent a kies nyaralóhely életében, mert bizony a sokat megrótt közönség valósággal harcot viv délutánonkint azért, hogy a propellerre bejuthasson, mig az előző években többször restelte az utas, hogy olyan magányosan ül a köhögő, morgó kis hajó fedél­zeten. Hát honnan is az a változás? Nem sokáig kell gondolkodni. Megmondják maguk a verejté­kező és az erdők hűs zöldjébe kívánkozó kirán­dulók, mikor áldják a változást, amely a városhoz ilyen közel juttatta a csavargőzöst. Innen van az, hogy Kovácspatakon a természeti szépségen kívül a kirándulók nagy seregében is lehet gyönyör­ködni. * P. Abel kitüntetése. Ki ne ismerné a wieni P. Abel jezsuitát, a hírneves szónokot, ki Luegerrel karöltve működött mindig Wien keresz­ténynyé tételében. Ezt a jeles férfiút a napokban nagy kitüntetés érte. A városháza nagytermében ugyanis Porzer dr. alpolgármester egy gyönyörű diszérmet (Salvator-medaille) nyújtott át neki Wien keresztény polgársága nevében, mely diszérem az Üdvözítő képével volt ékesítve. P. Abel főleg az intelligencia és a keresztény munkásnép embere, Lueger jobb keze volt, ki minden tehetségét a keresztényszocializmusnak szentelte. Már többizben akarták őt ezen éremmel kitüntetni, de ismert szerénysége mindig tiltakozott ellene, most azon­ban titokban lepték meg őt barátai és elvtársai s gyönyörű ünnepély keretében ékesítették fel az érdemes férfiút. P. Abel kitüntetése, Wien keresz­tény polgárságának dicsősége. * Búcsúzik a szintársulat. Ma, vasárnap az évad utolsó hetének előadásaiba kezd a társulat. Délután az utolsó gyermekelőadás lesz a „Tündér Ilona és Árgyrus királyfi, vagy a vasorrú boszor­kány" c. látványos mesejáték, melyen Bolond Istók az aranyalmákat termő tündérfa kincseit szétosztja a jó gyermekek közt. Este a diadalmas „Éva boszorkány"-nak, Herceg Ferenc újdonságá­nak lesz a premierje. Hétfőn megismétlik a „Kis gróf" operettujdonságot, melynek tegnapi bemu­tatóján nem maradt hely üresen, kedden a „Frank­furtiak — Die fünf Frankfurter" c. világhírű Rot­schild-komédiát ismerjük meg, szerdán Strauss örökbecsű „Bőregér" c. vigoperája kerül szinre, csütörtökön pedig az „Ártatlan Zsuzsi" az esz­tergomi rendőrség nyugdijalapja javára. Pénteken, e hó 19-én, utolsó előtti előadásul a karszemély­zet jutalom játékául szinre kerülő „Egy görbe nap" cimű pompás kacagtató, nagy énekes bohózatban részt vesz az egész személyzet. — Sebestyén Jenő uj tánc- és énekszámokkal. Faludi Károly (Sanyarú Vendel) helyi reklámkuplékkal is részt vesznek. A második felvonás „Ösbudavár" jelenetében fel­vonulnak Borsszem Jankó összes karrikatúrái, va­lamint Kulié, Mellfor, Flemm a hires pesti csibész­trió szenzációs számokkal, újdonságok, betétszámok, aktualitások tarkítják még az amúgy is kitűnő bo­hózatot, amit bizonyára zsúfolt ház fog végigtap­solni. Jegyeket már most árusít a pénztár és a kar személyzete. — Szombaton a szenzációs „Tolvaj" az utolsó előadás. Az igazgató úgy a maga, mint társulata nevében hálásan köszöni a közönség és a sajtó támogatását. * Bérletrekord. Nagyszombat város igen termékeny határának folytatását képezi Vág­magyarád község területe; az ittlévő Mária Magdolna kápolna 31 magyar holdja e napokban adatott nyilvános árverésen bérbe, még pedig holdanként az összes terhekkel 92 koronáért. A bérletösszeg az itt szervezett önálló plébániának egyik jelentékeny jövedelmét fogja képezni. * Jelenet a vasútnál. Az érsekújvári állomáson történt. Éjjel a legutolsó személyvonatnál. Ki- és beszállnak az utasok. Fütty- és trombitaszó s meg­indul a vonat Bécs felé. Ebben a pillanatban az utasok s a vasúti személyzet ámulatára, sőt rémületére egy férfiutas rohan ki a váróteremből, keresztül tör az embertömegen s lélekszakadva rohan a mozgó vonat felé sebesen, gyorsan: ke­zében . . . Uram Isten! — egy karosszéket tartva. Ez okozta a rémületet. Általános össze-vissza futkosás, trombitálás, a vonat megáll, a karos­székes pasast lefogják, általános a hit, hogy a szegény delikvens megőrült. A vallatásnál azonban — nagy derültségre — más sül ki. Az illető szundikálva várta a váróteremben a vonatot. Egy karosszékben ült, körülötte a csomagjai. Félálom­ban meghallja a trombitálást, föleszmél — de csak félig — s felkapja podgyászai helyett ... a karosszéket! * Mikor nem ad kártérítést a Máv. ? A Máv. vasutüzleti rendtartása szerint a pályamentén fekvő birtokok tulajdonosai mezei terményeiket a sínpártól számított, legalább kilencvenöt méter tá­volságra kötelesek elhordani, a learatott termények előtt pedig a pálya felőli oldalon másfél méteres széles barázdát kell vonniok. Ha a birtokosok ezeket az óvintézkedéseket nem teszik meg s a mozdonyból kipattanó szikrától tűz támad, a Máv. nem ad kártérítést. * Hogyan mondott le Liszt Ferenc a szi­varozásról? Ricordi olasz zeneművész, emlék­irataiban érdekesen írja, hogy hogyan mondott le Liszt, a nagy mester a szivarozás élvezetéről. Liszt nem szivarozott sokat, mindössze csak egy Virginiára gyújtott naponkint. Ezt tudván az inasa, kérdezte egyszer az útra készülő mestert, hány napig marad Olaszországban. Liszt kijelentette, hogy 4 hónapra, az inas tehát 122 drb Virginia szivart csomagolt be gazdája tudta nélkül a kof­ferbe. A chiassai állomáson megállítja őt a finánc és kérdezi vájjon visz-e valami megvámolhatót. Liszt természetesen „nem"-mel felelt. De a finánc mégis felbontotta podgyászát s a mester legna­gyobb csodálatára 3 doboz szivart vett ki belőle. Liszt ugyan szabadkozott, hogy bizonyára az inasa csomagolta be a szivart az ő tudta és beleegye­zése nélkül, de a finánc nem tágított, feljelentette Lisztet és a mestert 500 lira megfizetésére ítél­ték. Mikor a főbiztos kérdezte hogy hívják, Liszt megmondotta a nevét. A főbiztos meghökkent és azt mondotta: „Egy Lisztet nem szabad megbün­tetnünk, pláne mikor tudta nélkül viszi át a ha­táron a szivart." És vissza akarta adni a szivart. De Liszt nem fogadta el a dobozokat, hanem odaajándékozta a főbiztosnak és a többi pénz­ügyőrnek mondván: „Nem fogadom el a szivart kedves barátom, mert megesküdtem, hogy többé nem fogok szivarozni s igy biztosan tudom, hogy ilyesmi már nem fog többé megtörténni velem." Igy szokott le a szivarozásról a nagy mester. * Veszedelem az uszodában. A munkaszü­net napján, vasárnap a kereskedők és az iparosok nagy előszeretettel keresik fel a helybeli hévviz uszodát. A délutáni nyári melegben ugyanott keresett enyhülést Budinszky József helybeli szabómester is. A sekélyes vizben kezdte a fürdést majd nem gondolva azzal, hogy az úszáshoz nem ért, a lejtős talajon mindig lejebb sétált a nagy mélység felé. A sok uszó által mozgatott víztö­meg egyszerre lekapta a lábáról Budinszkyt, mire elvesztette eszméletét s teljesen a viz alá merült. Az éles szemű fürdőmester azonban egy pillanat alatt ott termett és kirántotta a félig megfuladt embert. Mesterséges légzéssel magához téritette s a páciens saját lábán hagyta el a veszedelem szinterét. * A munkatárs nyilatkozik. Lapunknak sok munkatársa közül megkérdeztünk egy olyan valakit, aki még a többinél is jóval kevesebbet, azaz egyáltalában semmit sem dolgozik, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom