ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-05-05 / 19. szám

Most látom, hogy igazán öntudatos a munkásság. Lehányták magukról a rájuk erőszakolt, az ismeretlenség homályában álmodó francia nótát, helyébe magasztosabb lépett. A Himnusz. És a piros-, fehér-, zöld lobogó. Az arkangyalos és Máriás lobogó ! . . . Fidibusz. Krónika. A városi választások Meglepetést hoztak, Nem volt épen nagy keletje Egy-egy kövér voksnak. Egyhangúlag választottak Több rátermett embert S külön szólni, tiltakozni Egy választó sem mert. •4 Nem harcoltak, marakodtak Egymással a pártok; Én ebben már egy szebb jövőt, Egy tisztábbat látok. Ha kicsinyben igy kezdték már, Igy tehetnék nagyban S nem törnék be egymás fejét Az országos harcban. Amikor a követet is Választani kéne, Ily egyhangú szép választás Ott is reánk férne. Verekedni, marakodni Okvetlen ott sem kell; Hiszen ily tiszta választás Volt is nálunk egyszer! Vagy abból nagyot okultunk? És lám, mit gondoltam; Hogy nálunk követválasztás Nem lesz többé olyan S a városi választás is Azért volt csak száraz: Mert hisz egyik jelölttől sem Nézett ki — a százas! (—.) Ünnep az ősi várban. — Kiküldött tudósítónktól. — A lévai vár kormos falai mellett elfut a vonat s északnak menve neki vág egy hosszan elnyúló hegyláncnak, amely sziklás oldalaival ugy áll előttünk, mintha arra volna hivatva, hogy elzárjon minden északnak vezető utat. A vonat azonban bátran nekifut az útjában fekvő szörnyetegnek, amely minden mogorvasága mellett is tovább ereszti az utast egy szoros völgyön keresztül, amelyet a vidék „tót kapu"-nak nevezett el s amelyben a sziklák és a Garam medre mellett még a vasút és az országút is elfér, bár igen szoros barátságban. A „tót kapu"-ból már felénk fehérlik egy kicsike épület, fent a meredeken álló sziklák tetején. Ez a fehér épületke az a fogadalmi kápolna, amelyet. Barsvármegye 200 évvel ezelőtt épittetett hálául az Úrnak azért, hogy a háborúk által meggyötört néptől eltávolitotta a pusztító pestist. A vonat a meredek sziklafok alatt halad, amelyet a természet művészi keze sárga virágok gazdag füzéreivel ékesített fel, amennyiben a növények a hosszan elfutó sziklarepedésekben tanyát ütöttek s ott gazdagon nőnek és virágoznak. A sziklafal szinte mozogni, dőlni látszik, úgy csüng az alatta elfutó utak felett, azért is maradt fenn róla az a hir, hogy a főkáptalan alföldi emberei, amikor társzekerekkel a termést szállították az erős és biztonságos benedeki vár hatalmas magtárába, ijedten álltak meg a hosszú sziklafal végénél, minthogy életüket nem voltak hajlandók a szikla-csodának feláldozni s csak akkor haladtak el nagy félve alatta, amidőn a helybelieket egész biztonsággal látták sétálgatni a veszedelmesnek vélt helyen. A kápolna körül még csak a madarak dalolgatnak s a napsugár csillogtatja sugarait a harmatcseppek parányi tükrében, de az ősi vár kertjében már mégszólal az ünnepet hirdető mozsárágyú s több másodpercnyi időközökben háromszoros visszhang zúg vissza rá a körül fekvő hegyormokról, mint a távoli mennydördés moraja. Végre előttünk áll a várhegy, amely hegytársai között úgy áll, mint a koronázott király alattvalói között. A hegynek értékes koronáját képező ősi vár a gyönyörű góth stilü apátsági templommal azonban nemcsak a vidéknek, de az egész országnak is dicsősége és fennen hirdeti az esztergomi főkáptalan áldozatkészségét, amelynek köszönhető, hogy romok helyett kultúrát és művészetet láthatunk, élvezhetünk e mogorva, sziklás hegyek között. A templom körül szilárdan őrt állanak az ősi bástyák, várfalak és a megerősített kapuk. Zászlódiszben pompázik a .templom és az apátsági épület, várva a vármegye ünneplő közönségét, amely e napon, május 3-án különös fénnyel akarja teljesíteni az ősök buzgó fogadalmát. Az ünnep előestéje. Barsvármegye közgyűlése meghívta az ünnepségre az esztergomi főkáptalant mint kegyurat és a várnak tulajdonosát, amely kebeléből a barsi főesperest, Bogisich Mihály v. püspököt küldte ki tagjainak képviseletében. A püspök május 2-án érkezett meg az esti vonattal. Garamszentbenedek valósággal úszott a kivilágítás fényárjában. Az állomáson tolongott a helységnek apraja-nagyja sav. püspököt az ágyúk ünnepies dörgése és a közönség lelkes éljenzése fogadta. Majd megzendült az ének a műkedvelő dalárda ajkán s a tavaszi estben kellemesen szálltak széjjel az üdvözlő dalnak harmonikus hangjai. Bogisich Mihály v. püspök meglepetve látta és hallotta a váratlanul fényes fogadtatásnak leleményes részleteit, majd felbuzdulva a tapasztalt megtisztelő szereteten, kedves beszédet intézett a közönséghez, amely a beszéd végével lelkes ünneplés között kisérte fel a várba a kocsin haladó püspököt. A vármegye ünnepel. A reggeli vonattal megérkezett a vármegye közönsége és kilenc óra tájban megindult a körmenet a fogadalmi kápolnához. A szentséges körmenetet Novotny János esperes-plébános vezette s a menyezet után haladt a vármegyei tisztviselőknek körülbelül 25 főből álló küldöttsége, mig a szentséget nyolc megyei huszár környezte kivont karddal. A szomszédos községek lakossága zászlók alatt érkezett Garamszentbenedekbe, igy azután a körmenet közönsége több ezer főre rúgott. Közben megérkezett a vármegye főispánja báró Kürthy Kálmán is. A körmenet visszaérkezése után dr. Haiczl Kálmán plébános magyar szent beszédben méltatta a nap jelentőségét, mig a faluban levő szent Egyed templomban Ruszkó Rezső barsberzenczei plébános tót szent beszédet tartott. Az ünnepélyes szent misét Bogisich Mihály v. püspök celebrálta a vidéki plébánosok és segédlelkészek segédkezése mellett, mialatt a kóruson a helybeli műkedvelő énekkar szép énekeket adott elő. A bankett. Délután 1 órakor az ősrégi koloster nagytermében, amelyet a főkáptalan áldozatkészsége folytán ezen alkalomra szépen kidiszitettek, barátságos lakoma volt, amelyen részt vett az egész vármegye intelligens közönsége. Az első tósztot báró Kürthy Lajos főispán mondotta a királyra, majd Majláth István alispán szólalt fel és méltatta a kath. egyházat, amely buzgón ápolja az ősök fogadalmát s köszönetet mondott Bogisich Mihály v. püspöknek, aki önzetlen fáradozásával emelte az ünnep fényét, nemkülönben dr. Haiczl Kálmánnak, aki buzgón jellemezte azokat a történelmi indokokat beszédében, amelyek a vármegye közönségét az ünneplésre indítják. Bogisich Mihály v. püspök általános érdeklődés között fejtegette Bars vármegye múltját történelmi és vallási szempontból. Majd a vármegye címerében levő három kis templomból kiindulva oly lelkesen és tanulságosan végezte beszédét, hogy az egybegyűltek teljesen meghatva ünnepelték a szónokát. Csekey Vilmos Léva város ügyésze a főispánt köszöntötte fel, majd a főispán szép szavakkal búcsúzott el az ünneplő közönségtől. Persay Ferenc dr. egyházmegyei főügyész a megjelent honvédtiszteket üdvözölte, akiknek nevében Bittó György őrnagy mondott lelkes és hazafias beszédet. Látszik, hogy nemcsak jó katona, de kiváló szónok is. Beszédében azt fejtegette, hogy bár nem mindnyájan hordunk kardot, de azért egyformán katonák vagyunk, akiknek az Istenért, királyért és a hazáéit bátran sikra kell állanunk. A közönség szeretettel üdvözölte az őrnagyot s két rokonszenves társát, Berkó István és Gyenes László főhadnagyokat. A nevezetesebb résztvevők névsora a következő : Alszter Albert főkápt. intéző, Bittó György őrnagy, Berkó István főhadnagy, Bogisich Mihály v. püspök, Bodó János vármegyei főjegyző, Bodor Károly műszaki tanácsos, Czapalay István káplán, Csekey Vilmos Léva t. ügyésze, Dombay Vilmos nyug. alispán, Díváid Béla erdőtanácsos, Faragó Samu bizt. társ. főtitkára, Finka Sándor fszbiró, Frusa József számtanácsos, Gyenes László főhadnagy, Haiczl Kálmán plébános, Huberth Vilmos ügyvéd, Jezsó János pleb., dr. Kiss Mihály árvaszéki ülnök, dr. Kmoskó Béla ügyvéd, Karácsonyi Sándor pleb., Klacsánszky József pleb., Kürthy Lajos báró főispán, Kürthy Kálmán, dr. Lakner Zoltán, ifj. Lakner László lévai urad. jószágigazg., Levatich Gusztáv ügyvéd, Muzsnay Géza főerdőtanácsos, Mocsy Aba, Mailáth István alispán, Novotny János esperes-plébános, Ordódy Endre főszolgabíró, dr. Ordódy Vilmos, Országh Elek káplán, dr. Persay Ferenc Bars vm. t. főügyésze, Rolkó Béla szerkesztő, Ruszkó Rezső plébános, Rakovszky István, Ruffy Lajos, Skoda János pleb., Szarkásy János főerdész, Tomcsányi János kir. főtanfelügyelö, dr. Török Dezső, Ujváry Sándor püspöki tanácsos, Váray János pleb., dr. Vlczek Ferenc ügyvéd, dr. Znamenák István ügyvéd, Varga József nagysallói esperesplebános. Az ünnepi hangulat még sokáig tartotta össze az ünneplő közönséget és épületes hangulatban s nagy tanulságokkal távoztak otthonukba, hogy tovább folytassák a mindennapi szürke munkásságot, amelynek a nagy eszmék ünneplése képezi savát és vigaszát. R. * Személyi hirek. Bogisich Mihály v. püspök Garamszentbenedekböl Obarsra utazott, ahonnan tegnap visszaérkezett Esztergomba. — Brühl József prelátus kanonok a felvidékre utazott s több napig ott fog tartózkodni. * A vizivárosi zárdatemplom májusi ájtatossága nagy fénnyel és pompával indult meg mult kedden, ápr. 30-án. A szépen díszített főoltáron, délszaki növények és virágok között trónol az „Immakulata" szobra egész hónapon át s a pazar villanyfény még csak nagyítja, emeli a szép harmóniát. Az első, bevezető szentbeszédet Brühl József prelátus-kanonok, az ünnepi litániát pedig dr. Rajner Lajos érseki helytartó végezte ápr. 30-án, miközben a kongreganisták erősített énekkara énekelt. Május 1-én dr. Koperniczky Ferenc litániázott, fényes segédlet mellett. Eddig már dr. Brey er István, Tóth Kálmán s Haliczky Z. Béla prédikáltak s egy páran prédikálni fognak a vidéki papság köréből is. * Özv. Szapáry Béláné halála. A kath. intézmények és jótékony célok lelkes támogatója, özv. Szapáry Béláné grófné, szül. Aczél Gabriella április hó 27-én Pozsonyban meghalt. Aki csak ismerte a nemeslelkü grófnét, elragadtatással beszélt szivének jó tulajdonságairól. Pozsony város kath. társadalmi és hitélete rendkívül sokat veszített halálával, az ottani intézmények vezetője, apostola volt, főleg a sz. Erzsébet templom és a gyermekotthon körül szerzett elévülhetlen érdemeket. Egész Pozsony gyászolta halálát s a temetésén is igen sokan vettek részt, köztük Izabella főhercegnő, a káptalan, a megye, a város, a papság és a kath. egyesületek. A temetési szertartást 29-én d. u. 3 órakor Jedlicska Pál nagyszombati érseki helynök, esztergomi prelátuskanonok végezte. R. i. p.! * Főegyházmegyei hirek. Dénes Béla hontbessenyődi plébános kosuti plébánossá neveztetett ki; hontbessenyődre Prokop Ferenc, az eddigi kosuti adminisztrátor, helyeztetett át, hasonló minőségben. * Választások a városnál. Május 2-án volt a közgyűlés a városházán, amelyen dr. Perényi Kálmán alispán elnöklése mellett megtörtént az idegesen előkészített és szívszorongva várt választás. II. alkapitány egyhangúlag Csernák Béla lett, helyébe rendörfogalmazónak szintén egyhangúlag Csányi Józsefet választották meg. Adópénztáros Bérezi Endre eddigi ellenőr lett, szavazás nélkül. Németh Lászlót kiadónak,Merényi Gyulát pedig Írnoknak választották meg. Az adópénztár ellenőri állásra Pongrácz László és Vadass Aladár pályáztak. A szavazásból Pongrácz 73 szavazattal győztesen került ki a Vadass 55 szavazata ellenében. Holly Sándor 81 szavazattal II. számtiszt lett, a Magyar Endre 38 szavazata ellenében. A III. számtiszti állásra Magyart, a IV. számtiszti állásra pedig Gerlei Dénest választották meg. Ehrlich Dezső 43 szavazattal II. végrehajtó lett a többi 3 pályázó ellenében. Amint halljuk a Pongrácz megválasztatása ellen felebbezést adtak be ellenfelei, minthogy nincs meg a szabályrendeletben előirt, az álláshoz megkívánt kvalifikációja.