ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-07-07 / 28. szám

dobálnám ki a kegyelmes és nagyságos urakat. Persze, azt hiszem ilyen testgyakorlás nem megy ingyenben. Azt hiszem minden hü ember, minden szolgálatkész hazaíffi illő jutalomban fog részesülni. Megszólaltak a pesti farizeusok és kéz­csókolgató machabeusok. Megharsantatták a jerichói kürtjüket s gombamódra teremtődik meg a sok bizalomnyilvánitás a Dob-utca és Rombach-utca szennyes, uraságoktól levetett elegáns ruhákat árulgató lebujokban. Ó édes, jó Istenem! Látod milyen végtelen jóságú szive van a te magyar és magyartalan alattvalóidnak! Hogy megtartják a parancsodat: Lelki és testi betegeket vigasztalni. És ők vigasztalják a lelki és testi bete­geket . . . Hozánna néked Dob-utca és Rombach-utca dicső népe! Tréflis lelkeddel vigasztald meg a Hőst, akinek a szive vérzik, lelke fáj, merthogy annyian félre ismerik. Mégis csak zseniális emberek vezetik az ország rúdját. Igazán kár, hogy az egyik vezető olyan rosszul lát. Attól lehet félni, tán valami gödörbe esik a pajtásával, Ladislaus von Lukas-sal. Mondom zseniális emberek ő kelmék, mert olyan szépen dalimadár hangján viszik lépre a kislelküeket. Midőn a főparancsot, vagyis a Dárius kincsét meghaladó nyolcszázegynéhány millió koronát és százötvenezer katonát meghaladó nap­sütéses törvényt megszavaztatták mamelukjaik által, utána rögtön egy kis angolflastromot ragasz­tottak vérző sebünkre és mézes spongyával be­tömték a szánkat, nehogy ordítani merjünk. És ezenfelül ígértek eget-földet, örök üdvösséget, a nagy mennyek országában. A vasutasokkoz jött a stafétás parancsolat violaszín pecsét alatt, hogy rögvest eszkábáljanak össze egy himnuszos ódát, mely értelmében oda­adó, lángoló hűséggel és tüzes istennyilával párosult kráteros szerelemmel viseltetnek a Lukas contra Tisza kegyelmesnek. Mert hogy a föntirt két kegyelmesnek legszentebb feje megfájdulni mél­tóztatott a rebbelis ellenzék rettenetes harci riadó­jától, hát jól esne a fejfájás ellen egy kis balzsamos ir a szeretet és spontán megnyilvánulás hókusz­pókusz gyógytárából. A parancs végre is lön hajtva. Lovas futárok száguldoztak szerte a széles hazában és vitték a szerelmes, forró, illatos levelet, melyet végtelenül megparfümözött borítékba tettek és az öt pecséttel lezárt levélnek borítékjára a következőket írták: Lukas—Tisza kegyelmes úrnak Budapest Hivatalból Dunapart—Országháza portómentes. (Kapu alatt a bemenet) És a tömjénező és harsonázó Világ-Ujság vezércikke belezúg az emberek lelkébe, hirdeti ha nem változtatta is meg egészen véleménye­met, de minden esetre módosított rajta. Módosí­tott épen úgy bizonnyal mások véleményén is. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a latin fajok élete bizonyos mértékig a stagnálás peri­ódusába jutott, velük szemben pedig óriási mér­tékben mennek előre az észak szőke germánjai. Ha csak a külső jelenségeket nézzük, csodálatos ez az előrehaladás. Nemde, mindnyájan csodál­juk Amerikát, a földnek ezt a hatalmas erővel berendezkedő uj társadalmi területét s ez a cso­dálat mindnyájunk előtt természetesnek látszik. De ezen még túl megyünk. Amilyen kevéssé volt rokonszenves előttünk régebben, mikor a lelkesedés szempontjából néztük azt, ami a világ színpadán lejátszódik, Németország, annyira elis­meréssel tölt el most bennünket annak a bámu­latos fellendülésnek a menete, amely a hatalmas német birodalomban, Német- és Poroszországban egyaránt az utolsó két-három évtized alatt leját­szódott. A germán fajok haladnak előre számban és súlyban egyaránt. Kölnnek például 20 év előtt 200.000 lakosa volt, ma már 425.000 a legutóbbi népszámlálás adatai szerint. Tehát több mint kétszerannyi. A germánok ma megint hóditófaj, amely elözönli az egész világot min­denfelé és erősebbeknek mutatkoznak azoknál, amelyekkel szembe kerülnek. Ha tovább megyünk, azt tapasztaljuk, hogy még a szocializmusnak is jelentékeny eltérései vannak itt a német birodalomban. A latinoknál (francia, olasz, spanyol) a szocializmusnak szám­talan olyan árnyalata van, amely a germánoknál fennen, hogy lám milyen boldog a, magyar és lám mennyire rajongják és szeretetükkel körülölelik Magyarország megelégedett lakói a két Nagyurat. Igaz is. . . . Egy kis legyecske, olyan fényes testű legyecske mindig a fülem körül röpköd és zümmögi: Kis kutya, nagy kutya Nem ugat hiába! Fidibusz. * Személyi hirek. A főkáptalan tagjai közül fürdőkúrára utaztak: Graeffel'János Karlsbadba, Maszlaghy Ferenc Trencséntepliczbe, Klinda Teofil dr. Hévízre, Brühl József Gleichenbergbe, Horváth Ferenc dr. Császárfürdőbe, Koperniczky Ferenc dr. Reichenhallba. — Ugyancsak ma utazik Wörishofenbe Fehér Gyula dr. prelátus-kanonok, Roszival István dr. prelátus pedig holnap távozik el városunkból hosszabb fürdökurára. — Herényi Kálmán dr. Karlsbadban, Vimmer Imre polgár­mester pedig Gasteinban töltik szabadságukat. A napokban utazik Reichenhallba Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró is. * Ö Eminenciája egészségi állapota Balatonfüreden igen jó. Naponkint sétát tesz a kertben s élvezi a friss balatoni levegőt. A napok­ban Csárszky István dr. érseki titkárt fogadta, aki főegyházmegyei ügyekben referált a főpásztor­nak. Főegyházmegyénk papjai közül is többen tisztelegtek nála az elmúlt hetek folyamán. * A primási udvarból. Dr. Csárszky István érseki irodaigazgató pénteken kezdte meg tátrai üdülését. — Haliczky Z. Béla érseki titkár a napokban érkezik vissza szabadságáról. * Kohl püspök Balatonfüreden. Kohl Medárd dr. felszentelt püspök a budapesti pap­szentelés elvégzése után több heti tartózkodásra Balatonfüredre utazott s 0 Eminenciája körében tölti a nyarat. * Uj főreáliskolai igazgató. A város köz­gyűlése f. hó 4-én egyhangú lelkes felkiáltással Grúsz Rajmund h. igazgatót, esztergom-főegyház­megyei áldozópapot választotta meg a községi fő­reáliskola igazgatójává és elhatározta, miszerint felir a minisztériumhoz, hogy Grúszt a VII. fizetési osztályba helyezze. Az uj igazgató megválasztásához gratulálunk s jövő működéséhez szerencsét és ki­tartást kívánunk. * Szerkesztőségünkből. Rolkó Béla kar­káplán, lapunk felelős szerkesztője tegnap visszaér­kezett szabadságáról s átvette lapunk szerkesztését. * Apátavatás. Kohl Medárd dr. püspök f. hó 1-én avatta apáttá dr. Auer Jenő honvéd­plebánost a budapesti piaristák kápolnájában. * A megyei közp. választmány tiltako­zása. Esztergom vármegye központi választmánya Pongrácz Kázmér alispán-helyettes, főjegyző el­nöklete alatt ülést tartott, melyen egyhangúlag nem ismeretes és a latinok szocializmusa nagyon hajlandó átcsapni az anarchizmus szélsőségébe. A germánoknál ellenben azon fogalmak szerint alakul ki, amelyeket tulajdonképen megdönteni akarnak. A fegyelem, szervezet és tekintély a német szocializmusban épen olyan erős, mint bármelyik társadalmi osztályban, vagy bármelyik politikai pártnál. Ugyanezen eltérések szerint alakulnak ki náluk a morális fogalmak is. A germán társa­dalmi és politikai élet soha sem nélkülözi az etikai alapot, a műveltség és a kultúra bázisa mindig a morál. Nálunk, Magyarországon nem rokonszenves a germánok dicsérete, mert a germán szóban a köztudat rendesen német, sőt speciálisan osztrák mellékizt szokott belekeverni. Tényeket azonban eltagadni nem lehet/ Aki elfogulatlanul itél és alaposan megfigyeli a germánok társadalmi éle­tét, azok magas kultúráját stb. bizonyosan el fogja ismerni, hogy ma a germánok azok, akik a társadalomban a rendet és haladást képviselik, mert a latinoknál — sajnos — beállott a stag­nálás állapota. Ezt konstatálják iróik és állam­fórfiaik is. Ránk, magyarokra nézve a germán befo­lyás soha sem volt kellemes, sőt a legtöbb eset­ben ártalmunkra volt. Ha ellenben a mi sajátos, külön álláspontunkról felemelkedve, egyetemes világtörténelmi szempontból nézzük a dolgokat, az igazságot megtagadni tőlük nem szabad. (Folyt, köv.) elhatározta, miszerint jegyzőkönyvileg tiltako­zik Kobek Kornél országgyűlési képviselőnek és társainak az országgyűlésből s a parlamentből való erőszakos eltávolítása ellen s ezt feliratilag adja tudomásul a képviselőháznak. * Uj theol. doktor. Hernitz József, a mo­dori állami tanitóképzőintézet hittanára a napokban avattatott fel theol. doktorrá a budapesti egyetemen. * Albrecht főherceg vizsgája. Frigyes főherceg fia Albrecht főherceg csütörtökön tette le főgimnáziumi vizsgálatait a wieni Theresianum­ban. E célból Rott Nándor dr. prelátus-kanonok, a budapesti központi papnevelő intézet kormány­zója szerdán Wienbe utazott és a főherceget a hittanból vizsgáztatta. A prelátus Wienből a főkáp­talan somogyi és zalai birtokaira utazott, hogy azokat megvizsgálja. F. hó 14-én hosszabb tartóz­kodásra városunkba érkezik. * Főegyházmegyei hirek. Jankovits István semptei plébános az ürményi esperesi kerület al­esperes-tanfelügyelőjévé neveztetett ki. — Treba­ticzky Ernő ürményi káplán nyitrapereszlényi káplán lett, Újhelyi Vilmos pozsonynádasi káplán Bélaházára és Pöthe Mór nagymagyari káplán Bősre küldettek subsidiariusi minőségben. Az ujmisések közül eddig disponáltattak: Barkóczy Sándor Nagymagyarra, Panik Antal Pozsonynádasra, Tarek Mihály pedig Ürménybe. * Elnökünneplés. Az ipartestület népszerű elnökét Magyary László kályhagyárost névnapja alkalmából sokan üdvözölték és este ünnepi lako­mát rendeztek tiszteletére, ahol számos toaszt hangzott el. * Változás a főgymn. tanári karban. Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapát Sárossy Etel bencéstanárt Komáromba helyezte át és he­lyébe Szilágyi Ágoston ujmisést küldötte. Par­csami Henrik a tanári könyvtár őre lett. Ismerő­seink közül Rózsa Vitái komáromi főgymnáziumi igazgató, zalavári perjel, az orsz. levéltár őre és olvasója lett. Égler Dózsa Kőszegről Komáromba, Meszlényi Lambert a főmonostori székház gaz­dája Tárkányban lelkész lett, Schedl Arnulf Császbozsokról Aszófőre küldetett plébánosnak, dr. Bognár Cecil kőszegi főgimnáziumi tanárt a főapát kísérleti természettani tanulmányokra Buda­pestre küldte. * Uj városi kir. állatorvos. A földmivelés­ügyi miniszter az Esztergomban szervezett városi kir. állatorvosi állásra Hegedűs Sándor moóri m. kir. járási állatorvost nevezte ki, Beck János já­rási állatorvost pedig tisztán az esztergomi járás állategészségügyi szolgálatára utalta. * Elvitték a telekkönyvet. Sajnos, a telek­könyv egy részét már átvitték Párkányba. Termé­szetesen Esztergom rovására és a mungók legna­gyobb dicsőségére. Elég rossz, hogy még ezt sem tudták megakadályozni. Az iratokat hétfőn vitték át két nagy társzekéren. A telekkönyvek átvitelé­vel egyidejűleg Hanz Mór telekkönyvvezető, Kör­hegyi József irnok és Beznák Dezső díjnok az esztergomi kir. járásbíróságtól, Fülöp József irnok pedig a csepregi járásbíróságtól lettek áthelyezve. * Zárdalátogatás. A helybeli sz. Ferenc­rend zárdáját a tartományi rendfőnök megbízásá­ból P. Rafael zágrábi házfőnök vizsgálta meg a napokban. * A konkurzus eredménye. Az esztergomi főegyházmegye kötelékébe lépni szándékozó ifjak felvételi vizsgálata f. hó 2-án d. e. 9-—12-ig ment végbe a papnevelő intézet nagytermében. Jelent­keztek a felvételre összesen 98-an s ezek közül a bizottság, mely az elnöklő Rajner Lajos dr. püspök, ált. érseki helytartón kívül Klinda Teofil dr., Koperniczky Ferenc dr., Rott Nándor dr. prelátus-kanonokok, továbbá Krammer György dr., Kiss Károly dr. theol. tanárok, Brey er István dr. főszentszéki jegyző, Molnár Szulpic dr. főgimn. igazgató, Szekeres Bónis és Parcsami Henrik bencés tanárokból állott, összesen 48 ifjút, tehát épen a konkurrálók felét vettb fel. A felvett növendékek névsora a következő: I. évi theolo­giára: Boér Géza, Hütter Lajos, Lubina József, Neumann József, Pezenhoffer Antal, Toman Márton Turchányi Albert, Winkelhoífer Tivadar, Zsaányi László. Összesen 9. Főgimn. VII. osztályára: Kormúth Nándor (Nagyszombatba), Kovács József, Pintér Ferenc, Szabó Lajos (Nagyszombatba), Székely Lajos (Nagyszombatba). Összesen 5. Fő­gimn. VI. osztályára: Bélák Kálmán, Czahel Emil, Gigler Károly, Fekete Gyula (Nagyszombatba), Laurisin Lajos, Nemes Árpád (Nagyszombatba), Petrás József, Poszlusny Ernő. Összesen 8. Főgimn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom